Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-02 / 213. szám
en Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1970. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP 1 Bach és a fiatalok HARMADIK ÉVE rendezi a TIT Nyáresti orgonamuzsika című előadássorozatát, Peskó György orgonajátékával és e sorok írójának bevezető-ismertető előadásaival. Harmadik éve figyeljük, boldogelégedetten, hogy a Bécsi kapu téri templomot általában zsúfolásig megtöltő közönség 60—70 százaléka a fiatalok közül kerül ki. Az idei első sorozat utolsó estjén ott tartottam vagy 25—30 huszonévest, s a beszélgetés témájaként egyetlen kérdést javasoltam: mi hozza ide őket, mi az, ami a mai fiatalságot a legsúlyosabb, legbonyolultabb zenék egyikéhez, Bach orgonaműveihez vonzza? (Egyetlen szakmuzsikus, vagy zenét hivatásszerűen tanuló fiatal sem volt jelen ...) Elég sokféle indoklás, pontosan körülhatárolt vagy bizonytalan megfogalmazás hangzott el. A két szélsőségesen furcsa vallomás egyike a fizikából indult ki: egy 21 éves fényképészfiú azért jár ezekre az estékre, mert szeretné a teljes hangtartományt egy hangszeren átélni, 20-tól 20 000 Herz-ig a teljes frekvenciasort élvezni. A másikat, egy 25 éves és ugyancsak fényképész foglalkozású látogatót a kíváncsiság hozta ide. Beatrajongó, s annyira szereti a beategyüttesekben az orgonát, hogy kíváncsi volt, milyen az orgona saját, klasszikus irodalma. Szinte megható volt, ahogy — egyelőre sikertelenül — megpróbálta az élményt szavakba foglalni. Új világ tárult fel előtte, a hatás még nem rendeződött benne, csak annyit tud, hogy az élmény feltétlenül pozitív. (Egyébként mások is felvetették a beatkiindulást; volt, aki a beatzenekarok Bach-feldolgozásai nyomán kereste az eredetit, Bach muzsikáját.) A MENEKÜLÉS VÁGYA jellemzi mégis leginkább a képet. Ezek a 19—28 éves fiúk és lányok Bachban és általában a barokkban a tisztaságot, a világos könynyedséget (?!), a harmóniát találják meg. Azt a harmóniát, amely szerintük a mai világból — és úgy látszik, belőlük — hiányzik. A tiszta formák, a tiszta hangzás világába menekülnek a modern nagyváros zajártalmából. (Ennek nem mond ellent, hogy maximális hangerővel hallgatják a beatet. Ez a beburkolódzás-elbúvás a hangerdőben szintén a menekülés egy módja.) A barokk muzsikában békét és nyugalmat lelnek a mai világ „kegyetlenségével, zaklatottságával”, háborúival szemben. „Csak körül kell nézni a földön, vagy akárcsak egy üzemben — mondja egy 20 éves elektrotechnikus —, az öreg szakik vagy akár a főmérnökök »kiborulásai« milyen szakadékokat tárnak fel a látszólag kiegyensúlyozott felszín mögött! Szavakban aligha lenne elmondható ennek az ellenszere, csak muzsikában.” Gyakran válik persze Bachból is hangkulissza. Egy 22 éves medika mondja: ha fáradt, ha ideges, barokk zenét tesz fel a magnóra vagy a lemezjátszóra, ezt a zenét hallgatva szedi össze magát, így nyugszik meg. Igen, előfordul, hogy ilyenkor kulissza lesz a zenéből, de jó hatású kulissza. S erre csak Bach, Händel vagy Vivaldi alkalmas. Klasszikus vagy romantikus zene — nem beszélve a mairól — sohasem lehet háttér: az a maga érzelem- és eszmevilágára hangolja át az embert, az felizgat. Ennek a lélektani hatásnak talán másik oldala világlik ki az előbb említett elektrotechnikus szavaiból: Beethoven egy-egy problémát ragad meg, koncentráltan, töményen, ellentmondást nem tűrően, a barokk komponisták viszont az átfogó teljességre, az univerzális világábrázolásra törekednek. Egy gimnazista kislány mutat rá: Bach csak viszonylag békés és harmonikus, a modernekhez és a klasszikusokhoz képest. A MODERN MUZSIKA — s ezen nem a mai avantgarde, hanem Bartók, Sztravinszkij, Schönberg, tehát a XX. század klasszikusai értendők — alig talál hívekre az ifjúság körében. Irritálja őket a disszonancia, az éles ritmusok, az újfajta zenei logika, a klasszikus értelemben vett dallamosság hiánya. Nem mindez: az egyik 22 éves főiskolás a „három B”, Bach, Beethoven, Bartók mellett tör lándzsát. Vajon mennyire a sajátja ez a gondolat és mennyire „örökség” — kérdezném magamban, de a fiú olyan pontosan fogalmazza meg zenehallgatási krédóját, hogy hinnem kell. Ezek azok a mesterek — mondja —, akiknek a zenéje módot ad arra, hogy a hallgató „rákapcsolódjék” a zene kifejezési világára, hogy gondolkodjék, s pedig nemcsak a hallott zenéről, hanem saját problémáiról is. A zene hatására elrendeződnek a gondolatok. Többségük mindenesetre a modern zenét nem nagyon igényli. Pedig ez korunk kérdéseiről beszél,s ők elfogadják, szeretik a mai életet, nem vágynak vissza a barokk zene korszakába, a XVIII. századba. De a mai zenéről kevés az információjuk. „Nem ismerjük az eredetét” ... „ha odafigyelünk rá” ... „ha felnövünk hozzá” ... Egy húszéves műegyetemi hallgató: „Korunkat csak felülről, kívülről lehet átélni, s ezt adja a barokk muzsika...” Nem kevés mindebben a póz, a külföldről-belföldről jött irodalmi-filozófiai hatás. Tegyük hozzá: mindig jellemző volt a fiatalságra, hogy nem találta a helyét az éppen adott kor légkörében, hogy menekülést keresett, hogy „felülről-kívülről” akarta átélni a dolgokat. Az azonban biztos, hogy Bach zenéje nemes, emelkedett menekülés. S ha a fiatalok majd felfedezik, hogy ebben a muzsikában éppúgy benne van a harc, a problémák megoldásáért vívott küzdelem, a „szakadékok” és azok „áthidalása”, csakúgy, mint Beethovenben vagy Bartókban , akkor nemcsak békét és nyugalmat találnak majd benne, hanem erőt és ösztönzést is mindahhoz, ami majd az ő feladatuk lesz. Várnai Péter Négy és fél millió főiskolás a Szovjetunióban A szovjet főiskolákon és egyetemeken szombaton megkezdődtek a felvételi vizsgák. A mintegy 800 felsőfokú tanintézetben jelenleg 4,5 millió diák tanul, s az első évfolyamokra 900 ezer hallgatót vesznek fel. A TASZSZ jelentése szerint a főiskolákon nem kevesebb, mint 400 féle szakmát lehet elsajátítani. A legnagyobb versengés az elektronikai, számítástechnikai, a gépgyártási és a kibernetikai karokon várható. Előreláthatólag az idén is sokan akarnak majd orvosi, illetve pedagógusi pályára lépni. A szocialista, valamint a fejlődő országok nyolcezer fiatalja tanul majd ősztől kezdve a szovjet egyetemeken és főiskolákon. Hajsza az eltűnt gyémánt után a dzsungelen át Verne regénye színes, szélesvásznú angol—francia filmen BEMUTATÓ: AUGUSZTUS 6. Szegedi Szabadtéri Játékok Csizmareaktor a várudvaron Megnyílt a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum Gyertyaöntő edények, szappanfőző, az első gyufásdobozok, Lysoform-reklám, penicillinkiszerelő berendezés, a kaprolaktám oxidációs üzem modellje, Pitralon, rovarirtó, uborkakrém és autófényező paszta, néhány a vegyészet történetének muzeális értékű tárgyai közül, amelyek Thury György várának vaskos falai között várják a látogatót. Technikatörténet és modern vegyészet a várpalotai középkori várban — ez az első látásra furcsának tűnő társítás jellemzi a Magyar Vegyészeti Múzeumot, amely július 27-én nyitotta meg kapuit Várpalotán A magyar vegyipar 25 éve című kiállítással. A hamuzsírtól a Trioxazinig Miért éppen itt alapították meg a vegyészeti múzeumot? Erre a kérdésre maga a környezet adja meg a választ. A magyar vegyipar bölcsőjei így szokták nevezni Várpalotát és környékét. Pirosat és sárgát füstölgő kémények fogadják az erre utazót; az ország egyik legnagyobb és talán legrégibb vegyipari területe ez a vidék. A középkortól kezdve számottevő itt az üveg- és festékkészítés, a falepárlás, a hamuzsír főzése, a huszadik században pedig az ipari robbanóanyag, a műtrágyaipar és a magyar ezüst, az alumínium is jelentkezik. Ebbe a különös — szagos és színes — tájba illeszkedik a várpalotai vár, amelyet a XIV. században építettek, s amely egyike legépebben megmaradt középkori várainknak. A ma is élő szájhagyomány mesékkel fonta át a régi falakat. Mátyás király kedvelt helyének tartják, állítólag a szelistyei asszonyok története is itt esett. A híres végvári harcosoknak, Thury Györgynek hosszú időn át Palota várában volt az állomáshelye. Később Zichy-birtok volt a vár, egészen 1926-ig, majd pedig 1950-ig laktanyának használták. Az értékes műemlék megmentésének vágya és a vegyészeti múzeum alapításának gondolata szerencsésen találkozott, s így indulhatott meg itt. Várpalotán a munka több mint egy évvel ezelőtt. A múzeum világviszonylatban is egyedülálló: a kémiai tudományok és a vegyipar fejlődését így külön és ilyen átfogóan sehol másutt nem mutatja be múzeumi gyűjtemény. A múzeum és a mostani kiállítás megnyitását a Nehézvegyipari Kutató Intézet kihelyezett részlegének, a magyar vegyészeti múzeum szervező csoportjának több éven át tartó, országos gyűjtőmunkája előzte meg. 1968-ban A vegyipar kialakulása hazánkban címmel vándorkiállítást állítottak össze, amely bejárta az ország legfontosabb városait és ipari gócait. A most megnyílt negyedszázados áttekintő kiállítás egy kisebb változatát pedig már tavaly bemutatták itt, Várpalotán. Ennek a kiállításnak 18 ezer látogatója volt. Most a vár első emeleti három nagy termében mutatkozik be a 25 év alatt óriássá növekedett magyar vegyipar. Különleges helyet foglal el a gyógyszeripar, amelynek termékei — köztük a világhírű Trioxazin — messze földön ismertek. De megtaláljuk itt a műtrágyagyártástól a műszáliparig, az olaj- és gáztermeléstől a kozmetikai és festékiparig, a fotokémiától az alumínium- és gumiipar stb. cikkeiig a felsorolhatatlanul bonyolult kémiai birodalomnak számos termékét, emlékét. A kiállítás legfontosabb célja éppen az, hogy a látogatóban tudatosítsa: mit is jelent a vegyipar a mai ember életében. Középkori alkimista műhely A toronyszobában középkori alkimista műhelyt rendeznek be nemsokára, s körülbelül egy év múlva nyílik meg a vegyészetet a középkori alkímiától a XVIII. századig bemutató kiállítás. 1972—73-ra pedig a XX. századig terjedő történet bemutatását tervezik. A vár második emeletén a városi könyvtár, valamint a múzeum könyvtára kap majd helyet. A vegyipart bemutató múzeum nem egy „műtárgya” rendkívül helyigényes. A nagyméretű berendezéseket és gépeket szabadtéren, a vár körül állítják fel. Már itt van a helyszínen a többi között a Péti Nitrogénművek kiöregedett nyolc és fél tonnás „csizmareaktora’’, és az 1880-ban készített Oszterloch-féle keverőkészülék. Ezek a gépek a legfiatalabb múzeumi tárgyak közé tartoznak, különösen, ha mostani otthonukhoz, a palotai középkori várhoz hasonlítjuk őket. A gyorsan fejlődő vegyiparban azonban más az időszámítás: a nyolcvan-száz éves készülékek, módszerek itt már régiségnek számítanak. Szekrényesy Júlia VASÁRNAP A TV-BEN Elég változatos, színes a műsor, csak éppen nemigen akad írnivaló róla, mert a nap programja jórészt ismétlésekből, illetve sorozatokból áll. Délelőtt a Tenkes kapitányának ötödik folytatása, délután az Orion űrhajó fantasztikus kalandjainak harmadik része. A VOS-titkosszolgálat a mai, ötödik folytatással befejeződik. Az atlétikai Európa-bajnokság és a híradó után egy magyarul beszélő francia krimit vetítenek Egy tanú a városban címmel. Ha a krimik izgalmas voltát a gyilkosságok számával mérnénk, azt írhatnánk róla: ez igen! Két gyilkosság rögtön az elején, s még továbbiak a végén. Taxisofőrök küzdelme az elvetemült és acélöklű gyilkossal, autós üldözéssel. Csakhogy az abszurd menekülési helyzeteket, a mesterséges izgalomkeltést anynyira fokozza Edouard Molinaro rendező, hogy végül is minden teljesen érthetetlenné, képtelenné válik. N. S. L. GERA GYULA festőművész képeiből szombaton emlékkiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. A tárlatot dr. Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjának igazgatója nyitotta meg. A NÉPEK BARÁTSÁGA nevet viselő pécsi TIT nyári egyetem szombaton bezárta kapuit. A kéthetes programban mintegy 200 vendég vett részt.