Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-16 / 258. szám
Magyar állampolgárok eltérítettek egy román repülőgépet Szeptember 14-én Bíró Miklós, Hamusits János és Karácsony Géza magyar állampolgárok a Bukarest—Budapest— Prága között közlekedő román utasszállító repülőgép személyzetét fegyveresen arra kényszerítették, hogy az NSZK területén Münchenben szálljon le. A fenti személyek — akik közül kettő korábban köztörvényi bűncselekményt követett el —, valamint egyikük felesége és két kiskorú gyermeke Münchenben menedékjogot kértek. A repülőgép többi utasával megérkezett Prágába. A közforgalmi repülés biztonságát súlyosan veszélyeztető közönséges bűnözők kiadatásáért a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az NSZK kormányánál a szükséges lépéseket megtette. A bűncselekmény ügyében a vizsgálatot a rendőrség folytatja. Magyar-csehszlovák barátsági est Nógrádon A szlovák nemzeti felkelés 26. évfordulója alkalmából kedden magyar—csehszlovák barátsági estet rendeztek Nógrád községben. A művelődési otthonban megrendezett gyűlésen részt vett Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottságának titkára és Karol Nottin, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális attaséja. Az ünnepségen Ján Gote, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatóhelyettese mondott beszédet. Jubilál a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Jubilál a mérnöki előtervezés egyetlen magyar szakosított vállalata, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Dr. Gabos György igazgató az alapítás 20. évfordulója alkalmából tegnap sajtófogadáson számolt be a két évtizedes munka legjelesebb eredményeiről és a további tervekről. Ugyancsak tegnap avatták fel a vállalat elektronikus számítógépét, amellyel részben gépesítik a tervezést és lehetővé teszik, hogy azonos költségért egy helyett több tervváltozatot kapjanak a megrendelők. A DÍVSZ jubileumi kongresszusa Október 26-a és november 5-e között Budapesten tartja VIII. jubileumi kongresszusát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. Ekkor ünnepli meg a világ minden tájáról érkező 700 küldött — köztük hazánk delegátusa is — a DÍVSZ fennállásának 25. évfordulóját. Vadászati naptár A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztattak bennünket a vadászati idényről. Közölték, hogy szeptember 1-től már szabad a vadászat golyóra érett szarvasbikára, valamint szarvastehénre, szarvasborjúra és ünőre, őzsutára, gidára, vetési ládra, kis- és nagylilikre, récére (a kékes csőrű réce kivételével) és nem mesterséges halastavakon szárcsára, seregélyre. Október 1-től lehet vadászni dámbikára, dámtehénre, ünőre, borjúra, muflonkosra, fácánkakasra, fogolyra, október 15-től nyestre, nyusztra. A nyúlvadászat november 1-től december 31-ig tart. A megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezési osztályai azonban a mezei nyúl, ,a fogoly és a fácánkakas vadászatát megtilthatják, ha ezt a vadállomány hiánya indokolja. Egész évben szabad vadászni vetési varjúra — fészkelő telepek kivételével. ~J — LL. 1 ■ 1 UI I i 1 JJ .1^.1 ~ Magyar Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK /^ruuf-1970. SZEPTEMBER 16. SZERDA Az őszi ülésszakra készülnek a megyei képviselőcsoportok Veszprém megyében csak egy új házgyár oldhatja meg az építőipari kapacitáshiányt — állapították meg a megyei képviselőcsoport tegnapi ülésén. Szó esett a megye, munkaerőhelyzetéről, gondjairól. Az ülésen megvitatták a választójogi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot is. Az országgyűlési képviselők Zala megyei csoportja kedden szintén ülést tartott, amelyen Gazsó Sándor, a csoport vezetője ismertette az országgyűlés soron következő ülésszakának előkészületeit és az állandó bizottságok munkáját. A képviselők megtárgyalták negyedik ötéves tervnek a megyére vonatkozó javaslatait. Magyar bányajog 700 oldalon &22s A bányásznapon jelent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában dr. Tárkány Szűcs Andor, dr. Radnay József és dr. Kiss László „Magyar bányajog” című könyve, így a bányásznap ünnepi eseményei sorában az idén olyan jelentős eseményt is üdvözölhettünk, mint az első, szocialista társadalmi viszonyokat tükröző magyar bányajogi kézikönyv megjelenése. A könyv rámutat a bányászat és jog szoros összefüggésére, egyrészt a hazai bányászat kialakulása és fejlődése, másrészt a magyar bányajog történetének vázlatos ismertetése útján. Foglalkozik az úgynevezett bányaregáléval (a bányászat joga uralkodói felségjogok közé tartozott) és ezen keresztül a helyi, bányavidéki jogszabályokkal. A két terület nemcsak történelmileg kapcsolódik szorosan egymáshoz. A bányászati tevékenység összefonódik olyan viszonyokkal, mint: a bányászati jog engedélyezése, bányatelek kialakítása, biztonsági rendszabályok, felszínen okozott károk rendezése, a terület újrahasznosítása. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik többek között a bányajog, de ezeken kívül is nagyon sok érintkező jogterület is van. Az államigazgatási joghoz tartoznak a vízjogi, pénzügyi jogi problémák, de jelentősek a polgári jogi, földjogi és munkajogi kapcsolatok is. A szocialista magyar bányatörvényt 1960-ban alkották. Addig — természetesen megfelelő korrekciókkal — a száz év előtti osztrák bányatörvényt alkalmazták. Az új törvény és a végrehajtására kiadott számos minisztertanácsi, miniszteri és bányahatósági rendelet, illetve utasítás alkotja együttesen a magyar bányajogot. A szocialista társadalmi viszonyok kialakulása mellett a magyar bányajog megalkotásánál figyelembe kellett azt is venni, hogy maga a bányászat is nagy fejlő- désen ment keresztül. Kialakult hazánkban is a kelszíni bányászat, bauxitbányászat, olaj- és földgázbányászat. Ez a szerteágazó bányászati tevékenység, szerteágazó jogi szabályozást kíván. Az új termelési viszonyok új szabályozást, új jogi formákat követelnek. A bonyolult jogi problémákban való eligazodás a legképzettebb szakemberek számára is nehéz feladatot jelent. Ehhez nyújt nagy segítséget a kézikönyv. A magyar bányajog több mint 700 oldalas feldolgozása napjainkig bezárólag céltudatosan, az összefüggések figyelembevételével és kellő szerkezeti tagolással dolgozza fel a magyar bányatörvény alapján valamennyi kapcsolódó jogszabályunkat és a kialakult gyakorlatot. Használata nemcsak a bányászatban dolgozó műszaki, közgazdasági és jogász-szakembereket segíti, de az államigazgatásban dolgozó minisztériumi és tanácsi szakemberekét is. Ugyanakkor azáltal, hogy a mű világosan és részletesen tárgyalja a bányászat biztonságával, a bányászok erkölcsi és anyagi megbecsülésével és munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket is, a bányászok számára is segítséget nyújt. Társadalmi rendszerünknek egyébként is fontos célkitűzése, hogy minden dolgozó közelebb kerüljön az állami tevékenységhez, ismerje meg annak alapvető szabályait. Ahhoz, hogy ez valóra váljon, szükségesek olyan szakkönyvek, amelyek közel hozzák a dolgozókhoz a vonatkozó joganyagot. A könyv a történeti fejlődést és a fogalmi meghatározásokat tárgyaló fejezetek mellett külön foglalkozik a bányaigazgatás szervezetével, a földtani kutatással, a bányászat művelésével, a biztonsági szabályokkal, a bányakárok megtérítésével kapcsolatos eljárással, a bányászokra vonatkozó rendelkezésekkel, az ingatlanok és vizek használatával. Emellett ismerteti néhány fontosabb európai állam bányajogát is. A könyv a részletes feldolgozás mellett függelékben közli a bányatörvényt és végrehajtási rendeletének egységes szerkezetbe foglalt szövegét, továbbá egyes fontosabb bányászati biztonsági szabályzatokat és utasításokat. Részletes jogszabály- és tárgymutató, valamint fénykép- és rajzmellékletek egészítik ki a könyvet. Több a súlyos testi sértés Egy most lezárult vizsgálat megállapította, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűntetteknek egyharmada szándékos, súlyos testi sértés. Városokban és községekben azonos arányban fordult elő: tízezer lakosonként öt. Az Országos Kriminalisztikai Intézet megvizsgálta e bűntetti kategória alakulását, s megállapította, hogy a súlyos testi sértés miatt indított büntető eljárások száma az utolsó öt esztendőben évente 3,4 százalékkal emelkedett, s tavaly már 13,5 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A bűntett két elkövetési módja közül a bántalmazás a gyakoribb, az egészségrontás csak kivételes. A leggyakoribb az, hogy a sértettet megütik, illetve megrágják; az egykori falusi virtuskodásra jellemző bicskázás csak mintegy nyolc százalékban szerepelt a vizsgálati anyagban. Ez részben azzal magyarázható, hogy a bicskázás a gyakorlatban — általában súlyosabban — emberölés kísérletének minősül. Az esetek több mint egyharmadában az utcán vagy más közterületen, egyötödében lakásban, házudvaron, lépcsőházban követték el a bűntettet. Szembetűnő, hogy vendéglő vagy más szórakozóhely aránylag ritkán — nyolc százalékban — volt a bűntett színhelye. Ez azzal magyarázható, hogy italozás után az utcán, lehetőleg tanúk nélkül akarják befejezni a veszekedők a vitát. Munkahelyen csak ritkán fordult elő ilyen bűntett. A cselekmények több mint egyharmada szombatra és ünnepnapokra esett, többnyire jelentős szeszesital-fogyasztás előzte meg. Az elkövetők mintegy 45, a sértettek több mint 40 százaléka volt italos. Ami az elkövetés módját és eszközét illeti, a sérüléseket többnyire a fejen, kisebb részben a végtagokon, továbbá a felsőtesten okozták. Ezért a sérülések közül leggyakoribb az orrcsonttörés vagy -repedés, ezt követi az arccsont és az állkapocs törése; a különböző töréses sérülések aránya csaknem 60 százalék. A gyógyulási idő átlag 26 nap. A bűntettek mintegy 87 százalékát férfiak követték el, többségük középkorú, s csaknem 64 százalékuk házas. Alacsony műveltség is közrejátszik a bűncselekményeknél, például az elkövetők alig több mint négy százalékának volt az általános iskola nyolc osztályánál magasabb végzettsége. Több mint az ötödük csak az általános iskola I—IV. osztályát végezte el. A tettesek egyharmada büntetett előéletű, 30 százalékuk rendszeresen visszaeső. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a tetteseknek csak hét százaléka követte el a cselekményt előre kitervelten, tehát az elkövetésre jellemző az alkalomszerűség. Az okok között szerepel a haragos viszony, a bosszú, házastársaknál a válás kimondása után kényszerű együttlakás, az anyagi természetű nézeteltérések, a lakásviták és a féltékenység. Olajkályha, gázkészülék a szamoshátiaknak A Vasért Nagykereskedelmi Vállalat — amelynek egyébként nem elsőrendű feladata a távoli országrész ellátása — eddig dicséretre méltóan segítette az árvíz sújtotta Szabolcs-Szatmár megye helyreállítási munkáit. Azelőtt két-három vagonnyi, az elmúlt hónapokban pedig több mint 20 vagon árut — az újjáépítéshez szükséges szerszámokat, anyagokat, ásót, lapátot, betonvasat, vízvezetékcsövet, ácskapcsot stb. — szállított Mátészalka, Csenger, Fehérgyarmat körzetébe. Csupán szögből 12 vagonnyit küldött az érintett terület üzleteibe, s az utóbbi napokban újabb 150 tonnás szögszállítmányt indított útnak. A szükségletnek megfelelően gondoskodtak zománcedényekről, amelyekből ajándékként is adtak több mint 100 ezer forint értékűt. A rendkívüli feladatokhoz igazodó árubeszerzésüket dicséri, hogy más területek ellátása sem szenvedett hiányt. Az újjáépítés előrehaladtával, az ősz közeledtével másfajta igények merültek fel, s a Vasért felkészült ezek kielégítésére is. Egyebek között drótfonatot, vaskaput, 120 ezer méter ereszcsatornát, 100 ezer hullámpala-erősítő csavart, s egyelőre több száz kályhát, tűzhelyet adott a megye üzleteibe. A Vasért a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben csaknem ötezer olajkályhát és különféle gázkészüléket tartalékol a szamoshátiak részére. Amint szükség lesz rájuk, az üzletek megrendelésére azonnal saját kocsijaival a helyszínre szállítja a fűtőberendezéseket és tartozékait. A játék A kerületi tanács végrehajtó bizottságának üléséről kiadott hivatalos jelentés természeténél fogva meglehetősen szárazon fogalmazott: „A tizenhat tanácsi óvoda közül csupán a József Attila lakótelep óvodái sorolhatók a korszerű, jól felszerelt gyermekintézmények közé, a többinél meglehetősen szerények a játszási lehetőségek. Az óvodák kicsik — például az Ipar utcai és Erkel utcai —, s udvar sincs mindenütt.” Mint említettem már, e mondatokban nem virágoznak stilisztikai szépségek, az érzelmeket sem indítják meg szívet markolóan hatásos szavak, ám én mégis örömmel olvastam őket. Mert a szokványos jelentésfogalmazáson ezúttal átsüt valami emberi, valami érzelmi, valami melegítő és, ha negatívumról beszél is, valósággal megható ez a belső felkiáltójellel fogamazott mondatrész. .....s udvar sincs mindenütt”. Egyszerűen azért, mert a jelentés arra figyelmeztet, hogy nem elég bölcsődéket, óvodákat, gyermekintézményeket tervezni, építeni, „férőhelyeket létesíteni", hanem gondolni kell a játékra is. Vagyis, udvarokra van szükség. Szabad térre és levegőre, hogy nagyokat lehessen kiáltani, futkosni, labdát rúgni, bukfencezni, fára mászni, kipirulni és megizzadni, ipi apacsozni. S mert beszél róla a tanács, tenni is akar a „hivatalos hatóság”. Ennek örvendezek, amikor a reggeli friss híreket olvasom, s aztán durva szitok tőr be a nyitott ablakon a bérházak közötti játszópark felől. Épületes jelenetnek lehetek szem- és fültanúja. Egy felnőtt a vidáman futkározó, hintázó, focizó gyermekekre tört rá szidalmaival: — Fogjátok be a pofátokat, kitépem a hajatokat, mit gondoltok, hol vagytok, itt nem lehet lármázni... - és ömlik, ömlik belőle a gyűlölködés szóiszapja, valósággal elborítja a környéket, a gyermekek riadtan kushadnak, és ijedt mozdulattal ezt kérdezik: „hát mit tettünk?”. Semmit sem tettek. Semmi rosszat. Egyszerűen és természetesen játszottak. Akkor odajött egy felnőtt, akit valami hamis moralizálási hajlam, valami diktátori fegyelmezési alsó ösztön, valami kényszerképzet arról, hogy az emberek akkor jók, ha moccanás nélkül valóké szóval odajött egy nagy lábú, kicsi szívű, kicsi fejű felnőtt és szidni kezdte a játszó gyermekeket. A példa nem túlzó, a példában szereplő jelenet megtörtént, s az emberben, aki ezt látta, hallotta, valami megrebbent. Nekem például az jutott eszembe, hogy talán nem is azért hiányoznak az udvarok, játszóterek, futkosásra csudaló pázsitok, a legtöbb óvoda, gyermekintézmény szomszédságából, mert kevés a tégla, a cement, az anyagi lehetőség, hanem inkább azért, mert még sok olyan felnőtt van, aki azt hiszi, hogy a játék nem komoly dolog. Pedig higgyék el, igazi felnőtt sem lehet az, aki nem veszi komolyan a játékot. Gépesítési kongresszus Kedden a Technika Házában megkezdődött a III. kertészeti gépesítési kongresszus, amelyre 12 országból 80 külföldi szakember érkezett. A megnyitó beszédet dr. Varga József egyetemi tanár, a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke mondotta, majd dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adott áttekintést Magyarország kertészeti termelésének helyzetéről. A legmagasabb üzemcsarnok A Dunai Vasműben 1,1 milliárd forintos költséggel épül az ország első folyamatos acélöntőműve, amelynek berendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsarnok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka, amelyben két folyamatos öntőgépet helyeznek el. A 280 tonna teherbírású öntődarut is a Szovjetuniótól vásárolják. Ezzel a daruval emelik majd 25 méter magasba a folyékony acéllal teli üstöket és öntik az acélt a folyamatos öntőgépbe. Az öntőmű építkezésén együtt dolgoznak a 26. Építőipari Vállalat, valamint a Ganz-MÁVAG szakemberei. Az év végéig 300 millió forint értékű munkát végeznek el. Gázkitörést fojtottak el Hajdúszoboszlón Szerencsés kimenetelű gázkitörést sikerült minden különösebb baj nélkül elfojtani Hajdúszoboszló határában. Az emlékezetes nagyhegyesi gázkitörés színhelyétől alig 500 méterre keletkezett az újabb kitörés, amikor az egyik gázkúton a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói a berendezést javították. Az iszappal feltöltött kút eddig ismeretlen okból beindult és a csőelzáró szerelvény a kiépítés alatt álló termelőcsőről leszakkadt. A kitörés elfojtását nyomban megkezdték, s az sikerült is. A műszaki baleset körülményeinek kivizsgálását a Szolnoki Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség megkezdte.