Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-18 / 290. szám
1970. OKTÓBER IS, VASÁRNAP ! Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP Egy arckép Gödöllőről, az Agrártudományi Egyetemről Birkás Márta szakmai hozománya ,,Ne nézz be a kútba — mert beránt a béka.” Egy húszéves gödöllői agráregyetemista lány naplójából való ez a hangulatos rigmus. Csupa nagybetűvel írta le, lelkiállapotának érzékeltetésére. Mert egy húszéves lány gyönyörűen tud ám szenvedni, kétségbeesni. Répaföldről az egyetemre Két éve levelezek a munka és a lustaság által behatárolt mértékben tíz érettségizett parasztiorával. Közülük a jászapáti Káli-dűlő 304-es tanyáról indult Birkás Márta volt mindvégig a legszorgalmasabb. Nemritkán hetente háromszor, nyolcoldalas levelet írt s olvashattam a naplóját is. Legutóbbi találkozásunkkor engedélyt kaptam, hogy titkaiból nyilvánosságra hozhassam, ami nem titok, s ami tanulságul szolgálhat szülőknek, nevelőknek, népművelőknek, politikusoknak, rövidebben szólva a felnőtt társadalomnak. Márta levelezésünk kezdetén negyedikes gimnazista volt. Jeles tanuló, aki szívszorongva várta az érettségit, és hogy felveszik-e az agráregyetemre. Élete nagy élménye egyfelől egy ejtőernyős kiképzés volt, az ott végrehajtott öt ugrás, másfelől, hogy hamis tehenük gyors egymásutánban kétszer is felöklelte, megtaposta, s e kaland nyoma végleg ott maradt a lábán. Kerékpárral járt be az iskolába s száguldozásával kiérdemelte a szélvészkisasszony nevet. Bejárt magányos öregekhez a tanyákra és ijesztgették a hazatérő duhajok. Apja gyalogmunkás a kertészetben, anyja adminisztrátor a közeli tsz majorságában. Érettségi után családtagként ő is kapálni járt. A nagy szellemi erőfeszítés után nem üdült, nem pihent egy napot sem. Ebben az időszakban hosszasan írt arról, hogy egy beteg vénlányt, aki nem bírta a többiek által diktált tempót a munkában, milyen csúnyán bántottak, csúfoltak. Felszolgált a termelőszövetkezet 20 éves jubileumán rendezett banketten, de a táncmulatságon már nem mert ott maradni. A szó szoros értelmében a répaföldről ment az egyetemre. Szerettek öltözködni, táncolni jártak, sétáltak a fiúkkal. Még a hajdúszoboszlói tangazdasági gyakorlat idején is azt panaszolta, hogy a többség esténként bejár szórakozni az üdülőtelepre, és csak néhányan elégednek meg a csendes beszélgetéssel. Ráadásul a felületesek, a léhák mind jobban vizsgáztak az első félév végén. Hiába mondott le az ejtőernyőzésről s csökkentette le havonta kettőre a hazalátogatásait, elégtelen zárthelyit is írt és épphogy csak átcsússzant a félévi vizsgákon. A csoportban kicsit különcnek, élhetetlennek tartották Mártát, s az ifjúság kegyetlenségével az ítélet meghozatalánál nem nagyon firtatták az okokat. Akadt egy-két fiú, aki hajlandó volt vele a növények felismerését gyakorolni a botanikus kertben, s leány, akivel néha veszekedni lehetett. Kik azok, akitk Mártára példaképként hatottak? ’Néhány hétig vitaminhiány miatt bent feküdt a Semmelweis-kórházban. A szomszéd ágy egy idősebb gyömrői parasztasszonyé volt, aki korábban termelőszövetkezeti elnökként dolgozott, de egészségi állapota miatt le kellett mondania. A betegségek egész hada támadt rá, ám csendes, derűs emberségét nem tudta kikezdeni. Még ő vigasztalta a gödöllői kislányt, akit átmenetileg elcsúfított a kór s pótolta a gyéren érkező látogatók kedvességét is. Márta sohasem merte neki megmondani, mennyire megszerette. Példa és tisztelet Titkos tisztelője a jászapáti gimnázium igazgatójának is. Még a fényképét is megszerezte. Mert az igazgató, ha beszélt, röviden szólt és igazat mondott. A politikai szakkört vezette, s itt is kerülte a szólamokat. Egyszer délután hét fiú és Márta, azt hívén, hogy tanári felügyelet nélkül vannak, futballoztak az iskola folyosóján. Az igazgató csípte el őket. Nem vette el sem a labdát, sem az ellenőrző könyvüket. Egy hangversenyplakát lógott véletlenül a falon, az igazgató erre mutatott rá, estére mind a nyolcatokkal a koncerten szeretnék találkozni. A szünetben beszélgettek egy keveset, de a folyosói fociról már szó sem esett. Ha hazalátogat, és véletlenültalálkoznak, az igazgató, mindig érdeklődik a sorsa iránt. És nemcsak kérdez, érdeklődik. Bizonyára a tanyai múlt miatt Márta keresi a messzi országokból jött diákok, ismeretségét. Talán mert nem lépte át még soha az országhatárt, így is gyűjti ismereteit a kerek világról. Boldogan írt arról, hogy szobatárrsnője lett Hue, a vietnami lány, önfegyelme, szorgalma és zárkózottsága Huét is a megbecsült személyek közé emelték. Levelez egy tavaly végzett agrármérnök fiúval, aki józansága, lelkiismerete miatt példakép és Babyval, a csepeli lánnyal, akivel azelőtt rengeteget veszekedett. Baby az egyetemen rájött, hogy nem neki találták ki az agrármérnöki pályát, s elment Szegedre, ahol egy évig dolgozik, s az orvosi egyetem előkészítő tanfolyamára jár. Nemcsak nyűgösködik, de változtatni is tud. Márta tiszteli az orosz nyelvtanárt, mert nem fenyegetőzik folyton, hanem kedvet csinál a tanuláshoz, az apróra nőtt súlyemelő KISZ-titkárt, s egyre jobban barátainak érzi a tanulócsoporthoz tartozókat. „...ha kút fölé hajolnak..." Lassan múlik a szorongás, és a lázadás is új formákat ölt. Márta mostanában fényképezget. Nemcsak családi fotográfiákat készít, megörökíti a tsz-imajorban rozsdásodó gépeket, a rendetlenséget is. A felvételeket füzetbe gyűjti, elteszi, de semmi elmondható célja nincs ezzel. „Minket, egyetemistáidat csupa jól dolgozó, rendezett gazdaságba visznek. Így önkéntelenül is az rögződik meg bennük, hogy ez így van mindenütt, ez már általános. Talán ezért van sok ideges, meghasonlott szakember a friss diplomások között.” Ezek a fényképek s főleg a tanyán töltött gyermekkor tapasztalatai lesznek Birkás Márta értékes, szakmai hozományává. Még egy-két év és beszédkészség, magabiztosság dolgában utoléri társait. Nem nehéz megjósolni, hogy az osztályzatai is javulni fognak. Mivel az agronómusok számára szakmai követelmény a lovaglás elsajátítása, most vette az első leckét, s lehet, hogy ez a sport hasonló örömet szerez majd, mint az alighanem végleg abbahagyott ejtőernyőzés. Mostanában egyre hatásosabb támogatást kapnak a nehéz körülmények között tanuló fiatalok. Ám a segítség többnyire egy-egy, vizsgán elérendő teljesítmény előkészítéséhez kötődik. Ez már vitathatatlanul nagy eredmény. Arra is gondolni kell azonban, hogy a tanyáról jött fiatalok sajátos emlékeket, erkölcsöket, életismereteket hoznak magukkal, és ha kút fölé hajolnak , be ne rántsa őket a béka. Solymár József Kifordult sarkaiból a világ A gödöllői egyetemi, kollégiumi élet számára azt jelentette, hogy kifordult sarkaiból a világ. Az első levelekben megfogalmazott ítélete szerint majd minden lányt léhának ítél, erkölcstelennek. Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF/2. V 7. Sombor Schweinitzer Hetényi 1938 decemberéig irányította mint főkapitányhelyettes a politikai, az útlevél és az államrendészeti osztályokat, valamint a külföldieket ellenőrző központi hivatalt. Miután nyugdíjba ment, helyére nem dr. Sombor- Schweinitzer József került. 1939-ben végül, különböző politikai harcok eredményeképpen — erre később még kitérünk — a belügyminiszter dr. Kálnay Gyula főkapitányhelyettest nevezte ki a politikai osztály vezetőjévé. Helyettese később dr. Sombor-Schweinitzer József lett, és ténylegesen ő irányította az osztályt. Schweinitzer még Hain Péter és Wayand Tibor szerint is nagy szaktekintély volt a baloldali nyomozás terén. 1918 óta teljesített szolgálatot a politikai osztályon, majd minden baloldali nyomozásban részt vett. Nagyon kiterjedt személyi és tárgyi ismerete volt. A magyar politikai rendőrség története és munkája szinte elválaszthatatlanul összefonódott az ő személyével. A politikai rendőrség legérdekesebb figurája volt. Neve ismert és hírhedt volt a magyar munkásmozgalomban, alig akadt olyan forradalmár, olyan kommunista, aki ne ismerte volna. Politikailag a gróf Bethlen István, Keresztes-Fischer Ferenc által képviselt irányzathoz tartozott. Nem volt náci, sőt határozottan náciellenes. A magyar fasizmusnak volt meggyőződéses híve, hűséges kiszolgálója. De nem egyszerűen szolga volt, hanem gondolkodó, tervező, politikus rendőrnyomozó. Politikai magatartásában, cselekedeteiben mindvégig a Horthyhoz és politikájához való hűség jellemezte. De rendszerhűsége nem zavarta őt abban, hogy a magyar politikai rendőrség egyik vezetőjeként az angol titkosszolgálattal működjön együtt. Dr. Sombor-Schweinitzer József pályáját a kispesti kapitányságon kezdte. Kispest politikai életében tűnt fel, eljárt a polgári kaszinóba, kapcsolatot tartott a Vázsonyipárt kispesti vezetőivel. Hamarosan Kispest rendőrkapitánya lett. Innen került a politikai osztályra. Az ismeretlen rendőrkapitány alig néhány év alat Hetényi igazi támaszává vált. A fogalmazói kar eleinte nem sokra becsülte Schweinitzert, aki liberális gondolkodású ember hírében állott. Első jelentős munkája — melyben nemcsak nyomozói képessége, de politikai érzéke is feltűnt — az ErzsébetvárostKor borrubamerenykének letépfelése volt. 1934 után pedig a fénykor, a KMP, a KIMSZ felderítése, leleplezése. Csoportvezető, majd később az osztályvezető helyettese lett. „Eredményes” munkája a testületen belül barátokat, híveket, ellenfeleket, ellenségeket szerzett neki. A politikai nézeteltérések személyes ellentétekkel, féltékenységgel és irigységgel keveredtek. Elsősorban Hain Péter fordult szembe Schweinitzerrel, annak ellenére, hogy Hetényi igyekezett őket összeboronálni. Együtt küldte őket különböző tanulmányutakra, melyek során értékes információkat szereztek a politikai osztály számára. Együtt voltak Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban. Különösen elromlott köztük a viszony, amikor Schweinitzer lett a politikai osztály vezetőhelyettese és Hain Péter neki volt kénytelen beszámolni. Schweinitzernek volt a legnagyobb áttekintése, ezért ő dolgozta ki a politikai rendőrség munkájának távlati elképzelését. Ő készítette a generális összefoglaló jelentéseket, az úgynevezett Vörös Könyveket is. Ez természetes is, hiszen hozzá futottak be a baloldali ügyekben készült összes részjelentések. Schweinitzer rendkívül ügybuzgó volt. Reggeltől késő estig a főkapitányságon tartózkodott, tanulmányozta a jelentéseket, fogadta a bizalmi embereket, készítette a javaslatokat, olvasta a házkutatások során lefoglalt könyveket. Munkájával nemcsak Hetényi volt elégedett, de felfigyeltek rá a belügyi államtitkárok, sőt maga Horthy Miklós is. Kitüntették és soron kívül előléptették. Széll József belügyminiszter 1938 tavaszán nyugdíjazta Hetényit, az osztály vezetésével azonban nem Schweinitzer Józsefet, hanem Bártfai rendőrtanácsost bízta meg. Schweinitzert pedig áthelyezték a bűnügyi osztályra. Ez a szélsőjobboldal előretörésével függött össze: Schweinitzert tették ugyanis felelőssé az Imrédy-kormány idején, a nyilaskeresztes mozgalmak ellen foganatosított rendőri intézkedésekért. A bűnügyi osztályon is az ő kezébe futott össze a politikai osztály hírszerző tevékenysége. A legfontosabb bizalmi emberek — mivel csak ő ismerte ezeket — személyesen adták át jelentéseiket neki, s változatlanul hozzá jártak. Az a furcsa helyzet állott elő, hogy Bártfai, a politikai osztály vezetője és Schweinitzer a bűnügyi osztályról együtt jártak beszámolni a főkapitányhoz, holott még beszélő viszonyban sem voltak egymással. De a beszámoló komolyabb kérdéseit csak Schweinitzer ismerte. Rövidesen aztán ismét visszahelyezték a politikai osztályra. Ennek is volt előzménye: egy alkalommal Horthy Miklós kérette magához Schweinitzert. Ezen Bártfai, az osztály vezetője megsértődött, még aznap beteget jelentett és felmentését kérte. Ekkor dr. Kálnay főkapitány-helyettest bíztak meg apolitikai osztály vezetésével, és Schweinitzert visszahelyezték a politikai osztályra helyettesként. A munkát valójában Schweinitzer irányította. A csoportvezetők, vagy a fontosabb ügyekben dolgozó detektívek neki számoltak be, tőle kapták az utasításokat , pedig naponta beszámolt a belügyminiszternek és tartotta az összeköttetést más miniszterekkel A kormányzó környezetéhez is szoros szálak fűzték: beszámolt a kormányzó fiainak és időnként a kormányzó is fogadta. 1944. március 19-e után Schweinitzert és a politikai rendőrség néhány vezetőjét a Gestapo letartóztatta, és a tengelyhatalmak gyengítésével, valamint az angol titkosszolgálattal való összejátszással vádolta. Irodájában megtaláltak egy adóvevő rádiót, amelyet a mellette működő másodtitkára kezelt, de 1938-tól az adó-vevő használatára megtanította Schweinitzert is. Schweinitzert a bécsi Gestapónál hallgatták ki, innen került a flosszenburgi koncentrációs táborba. Az amerikaiak előrenyomulása elől a németek Keresztes-Fischert és Schweinitzert Flosszenburgból Heiligkrehlenbe vitték, ahonnan amerikaiak szabadították ki őket. A táborban az első amerikai katonatiszt, a katonai rendőrség részéről, egy Granville nevezetű főhadnagy volt (magyar nevén Grünwald László). Grünwald Keresztes- Fischer Ferencet, Keresztes-Fischer Lajost, dr. Schweinitzer Józsefet és más detektív vezetőket rövidesen Salzburgba szállította, ahol Schweinitzer, Hivessy, Szélessy, Borbás és mások az amerikai katonai rendőrség szolgálatába szegődtek. Ők — mint Himler amerikai ezredes munkatársai — segítettek az amerikai katonai rendőrségnek a náci és nyilas háborús bűnösök ügyeinek tisztázásában. Többek között részt vettek Szálasi és mások kihallgatásában. Schweinitzer évtizedeken át meg nem szűnő szívós, kitartó harcot folytatott a kommunista párt, a Kommunista Ifjúsági Mozgalom, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetekben működő baloldali mozgalmak ellen. Ismerte a pártot, a kommunistákat, a forradalmárokat, s meggyőződése volt, hogy csak nagyon kemény, brutális kínzóeszközökkel lehet őket — ha egyáltalán lehet — szóra bírni. A ,,liberális”, antináci Schweinitzer módszerei nem nélkülözték a náci módszereket. Az irányítása alatt működő detektívek verték agyon Hoffmann Ottót és dobták ki a főkapitányság épületének egyik ablakából, agyonverték Rezi Károlyt, az újpesti kommunisták egyik vezetőjét és kínoztak meg sok ezer magyar kommunistát. (Következik: 4. KORAI KAPCSOLATOK AZIBSTAPOVA*4 Kiváló repülőszázadokat tüntettek ki Szolnokon Kiváló századokat tüntettek ki szombaton Szolnokon, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. A X. pártkongreszszusra való készülődés jegyében négy század vívta ki a megtisztelő Kiváló század cím viselését. Az ünnepségen megjelent a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Nagy József vezérőrnagy, jelen voltak a megyei, a városi pártbizottság, tanács, a KISZ-bizottság vezető képviselői. A csapatzászló fogadása után felolvasták Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsát, majd Nagy József vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet, méltatta a kiváló századok teljesítményét. Közülük az egyik alegység már másodízben nyerte el a magas címet. Az ünnepi beszéd után átnyújtotta a zászlót és az oklevelet a kiváló századoknak, illetve azok parancsnokainak. A város lakossága nevében a Tiszamenti Vegyiművek csapatzászlót adományozó szocialista brigádjának képviselője köszöntötte a kiváló alegységeket. A kitüntetettek évében Németh János őrnagy, kétszeres kiváló parancsnok tett fogadalmat a katonai szolgálat további magas fokú ellátására, a kitüntető cím megtartására. Soproni műszaki hetek Az MTESZ soproni székházában szombaton tartották az idei műszaki hetek ünnepi megnyitóját, amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a nyugat-dunántúli intézőbizottság elnöke, dr. Tárczy Hornoch Antal akadémikus, a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatólaboratórium igazgatója, Gál Ödön, az MTESZ országos központjának titkára is. Pedagógiai tanácskozás Baján Az alapításának 100. évfordulóját ünneplő bajai tanítóképzőben megnyílt tudományos pedagógiai konferencián a pénteki csoportos szakmai tanácskozásokat szombaton plenáris ülés követte. Alfred Knuth NDK-beli professzornak a matematikatanítás korszerűsítéséről elhangzott előadása után dr. Horváth István,a KISZ KB első titkára ifjúságpolitikánk időszerű kérdéseit fejtegette, dr. Simon Gyula kandidátus, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára az V. nevelésügyi kongresszusnak a korszerű pedagógusképzést segítő útmutatásait ismertette.. A jubileumi ünnepséget és az ünnepi tanácsülést ma tartják az intézetben.