Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
8 1971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Az SZKP kongresszusának szerdai ülése (Folytatás a 7. oldalról) felszereléseinek gyártására szakosított iparágat. Rámutatott arra is, hogy állaNyikolaj Barbakov, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke felszólalásában aláhúzta, hogy az irányelvek tervezete a párt központi bizottsága hatalmas alkotó- és kollektív munkájának okmánya. A tervezet több mint két évig tartó kidolgozásából aktívan kivették részüket a szövetséges köztársaságok, a minisztériumok, a nagyvállalatok, a tudományos, a kutató- és a tervezőintézetek. A munkát közvetlenül az SZKP Központi Bizottsága irányította, s kezdettől fogva meghatározta a IX. ötéves terv fő feladatát, azt, hogy a népgazdaság fejlesztését mind teljesebben az életszínvonal emelése érdekeinek rendeljék alá. Miután az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottságában és a kormányban többször is gondosan megvizsgálták a tervezet különböző változatait, felkutatták a szükséges tartalékokat a szovjet emberek jóléte emelésének széles körű programjához. Bajbakov megjegyezte, hogy az új ötéves tervidőszakban nagyot lépnek a szovjet gazdaság szerkezetének fejlesztésében. Az állami tervbizottság elnöke közölte, hogy a tervbizottság jelenleg az 1071—75. évi részletes ötéves terv összeállításán dolgozik. Ezt a tervet ez év augusztus 1-ig kell megvizsgálni és jóváhagyni. A korszerű tervezés problémáiról szólva, Bajbakov rámutatott, hogy a népgazdasági problémákat összetetten kell megoldani. Az egyik ilyen probléma: a mezőgazdaság-fejlesztési programhoz szükséges anyagi és műszaki tartalékok előteremtése. Ezután arról beszélt, hogy 10—15 évre szóló hosszú lejáratú népgazdasági előtervezéseket, prognózisokat kell kidolgozni. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének ilyen prognózisa rendkívül jelentős azoknak a határozatoknak a végrehajtása szempontjából is, amelyeket a KGST-országok hoztak a szocialista integráció kiszélesítéséről. Az állami tervbizottság nemrégen a kormány elé terjesztette javaslatát,hogy dolgozzák ki hosszabb távra a szovjet gazdaság általános fejlesztési programjának tervezetét. Ebbe a munkába be kell vonni a tervezési és a gazdasági szerveket, a tudományos akadémiát, valamint a tervezőintézeteket. A kilencedik ötéves terv irányelveinek a kongresszus elé terjesztett tervezete — mondotta felszólalásában Bajken Asimov, a kazah minisztertanács elnöke — a társadalmi és gazdasági feladatok nagysága tekintetében páratlan a szovjet állam fermilag kell megtervezni a gyermekek számára szolgáló iskolán kívüli intézmények hálózatát az egyes falusi és városi körzetek esetében. ténetében. A szónok kijelentette, hogy a Kazah Kommunista Párt küldöttsége teljes egészében elfogadja ezt az okmányt. Asimov a továbbiakban elmondotta, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban az ipari termelés volumene Kazahsztánban, a Szovjetunió második legnagyobb köztársaságában több mint másfélszeresére emelkedett. A köztársaságban megkezdték a traktorok gyártását, a lemezhengerlést, a növényvédő vegyszerek előállítását, a polietilén csövek és más iparcikkek gyártását. Az új ötéves terv 57—60 százalékban szabja meg az ipari termelés volumenének növekedését. Ez — fűzte hozzá a köztársaság kormányának elnöke — országos átlagban a legmagasabb, és objektíve mutatja, milyen nagy lehetőségek vannak Kazahsztán gazdag természeti tartalékainak kiaknázására. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke kijelentette: " A Szovjetunió a béke legfontosabb tényezője, a nemzetközi küzdőtéren a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza. Jorge Colié Cueto, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa előmozdítja a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősödését. — Mindamellett akadnak olyanok, akik a szovjetelleneség zászlaját lobogtatják — mondotta a továbbiakban. — Ez ismételten megmutatkozik a kínai vezetők politikájában. Mi feltétel nélkül elutasítjuk a szovjetellenesség bármely formáját, akármilyen mezt öltsön is. — A kubai forradalom győzelme — jelentette ki ezután — új szakaszt nyitott meg kontinensünkön az imperializmus elleni harcban: a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet korszakát Latin-Amerikában. A Bolíviai Kommunista Párt a széles körű népi egység megteremtését tűzte ki célul oly módon, hogy ebben a munkásosztályé és a forradalmi politikai erőké legyen a vezető szerep. Ez határozza meg a párt politikáját, amikor egy antiimperialista népi kormány megteremtéséért küzd. — Ennélfogva az a nyilatkozatunk, hogy a barátság és a szolidaritás a szocializmus első országával pártunk legfontosabb alapelve volt és lesz ezután is, maradéktalanul összhangban áll saját hazánk nemzeti érdekeivel. Az Osztrák Kommunista Párt véleménye szerint az imperializmus és a nyugatnémet revansizmus elleni következetes harccal el lehet érni az európai biztonság problémáinak kedvező megoldását, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az Európában fennálló határok teljes és minden vonatkozású elismerésével. A kongresszust üdvözlő beszédében Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára többek között ezeket mondotta: — Pártunk az októberi forradalom országával, a nagy Lenin pártjával való megbonthatatlan szolidaritást mindig valódi proletár internacionalizmus és az igazi hazafiság megvalósulásának tekintette. Kijelentette, hogy az Iraki Kommunista Párt véleménye szerint hazája nemzeti feladatainak megoldásához az összes hazafias és antiimperialista pártnak, szervezetnek és erőnek tömörülnie kell egy haladó front soraiba. A párt lankadatlanul folytatja a harcot az iraki nép demokratikus jogaiért és szabadságjogaiért — mondotta. Meir Wilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára kijelentette, hogy az izraeli kormánykörök és cionista vezetők „fékevesztett szovjetellenes propagandát folytatnak”. Ezzel bemocskolják a hitlerista fenevadak által megsemmisített hatmillió zsidó emlékét és az imperialista államok legagresszívebb, legreakciósabb köreivel fognak össze.” Ámde sem ők, sem amerikai gazdáik nem tudják kitörölni a népek emlékezetéből azt a feledhetetlen tényt, hogy a Szovjetunió döntő szolgálatot tett az emberiség megmentéséért a náci barbároktól, így sok millió zsidó megmentéséért is. Wilner kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság konstruktív álláspontja, hajlandósága arra, hogy békeegyezményt kössön azzal a feltétellel, hogy kivonják az izraeli csapatokat a megszállt területekről a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának teljes megvalósítása alapján, pozitív visszhangot keltett Izraelben. Mint hangsúlyozta, az amerikai imperializmus által folytatott politika a közel-keleti béke helyreállításának fő akadálya. Az Izraeli Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan küzd a háború és a megszállás ellen — jelentette ki a szónok. — Ezzel — folytatta — mind internacionalista, mind hazafias kötelességünket teljesítjük. Wilner végül rámutatott arra, hogy a közös ügynek nagy kárára van a kínai vezetők szovjetellenes, megosztó politikája. A ciprusi nép kitartó harcot folytat az imperializmus és cinkosai ellen, a minden imperialista függőség alóli felszabadulásért — jelentette ki Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára. Visszautasítjuk a sziget bárminő felosztását, történjék az szövetségi állam, kantonok formájában vagy bármilyen más formában — jelentette ki a szónok. „A ciprusi görögöknek és törököknek egyetlen ellensége van: az imperializmus, s ez ellen kell közös harcot vívni.” A ciprusi népnek az ország felosztására és szolgaságban tartására irányuló imperialista tervekkel szembeni ellenállása — jelentette ki Papajoannu —, annak a belső frontnak az egységére támaszkodik, amelynek élén Makariosz elnök áll, továbbá a nemzetközi szolidaritásra és különösen a Szovjetunió segítségére. A fekete ezredesek fasiszta terrorja ellenére, az amerikai imperializmus által nekik nyújtott nyílt támogatás ellenére, a juntának nem sikerült kikerülni az elszigeteltségből — jelentette ki Kosztasz Kolijannisz — a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. „A görög nép továbbra sincs legyőzve. Erősödnek diktatúraellenes megnyilatkozásai, erősödik harci egységének szelleme, fokozódik imperialistaellenes, Amerika-ellenes beállítottsága.” A fasiszta rezsim által támasztott nagynehézségek ellenére a Görög Kommunista Párt megszervezi és izmosítja erőit, sorait a marxizmus—leninizmus elvei alapján tömöríti, harcol a revizionizmus, a liikvidátorság és a dogmatizirmus ellen, s a diktatúra megdöntéséért, a hazafias diktatúraellenes front zászlaja alatt elérendő egységért folyó harc első soraiban küzd — mondotta A délutáni ülés végén 115 tagú bizottságot választottak a Szovjetunió 1971— 75-ös népgazdaságfejlesztési tervének irányvonal-tervezetével kapcsolatos módosítások és javaslatok megvitatására. A kojigreseous ma folytatja munkáját. A népgazdaság fejlesztése az életszínvonal emelését szolgálja Erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom egysége „A kongresszus sokkal érdekesebb és sokkal több vitára ad alkalmat, mint ahogy azt igen sok hírmagyarázó eredetileg feltételezte.” A londoni rádió mondta ezt az SZKP XXIV. kongresszusáról szóló kommentárjában. Egyet is érthetünk vele abban, hogy a kongresszus érdekes, de tegyük hozzá, hogy a szocialista sajtó nem mindig ugyanazt tartja érdekesnek, mint a kapitalista sajtó, nem mindig ugyanazt, s nem ugyanúgy emeli ki és kommentálja. A nyugati polgári sajtóban eltolódnak az arányok a kongresszusról szóló cikkekben: egyes témákat feltűnően kiemelnek, másokat nagyon is elhanyagolnak. Részletesen foglalkoznak például a munkásmozgalmon belüli nézeteltérésekkel, a kínai problémával, a személyi kultusz árnyképével. A félreértések elkerülése végett mondjuk meg, hogy az SZKP kongresszusa nem kerüli el az ilyen jellegű problémákat, ezekről is szó van a tanácskozáson, de sok más ugyanilyen fontos, sőt ennél is fontosabb téma ugyancsak napirendre kerül, amelyről a polgári lapok nem írnak, vagy sokkal kevesebbet, mint az említettekről. Ezeknek az aránytalanságoknak, olykor torzításoknak ellenére is megállapítható azonban, hogy azok a nyugati polgári lapok és rádiók, amelyek adnak magukra, világpolitikai súlyának megfelelően mérik az SZKP kongresszusát. A kongresszus jó néhány döntő mondanivalója az ő kommentárjaikban is kidomborodik. A Washington Post összehasonlította (a Brezsnyev-beszámoló és feltehetően az utóbbi hetek Nixon-beszédei alapján) a Szovjetunió és az USA nemzetközi helyzetét, s a következtetéseket így vonta le. ..Brezsnyev külpolitikai jelentésének uralom tényezője az önbizalom volt, és is? Nincs vietnami háborúja, nem kell szembe néznie a közvélemény olyan követeléseivel, hogy vizsgálja felül a szovjet prioritásokat, és — amennyire ezt a kívülálló szemlélő láthatja — a hazai frontokon nem kell megbirkóznia említésre méltó politikai kihívásokkal.” Ellentétben az Egyesült Államok kormányával. Elismerik, hogy a Szovjetunió politikája kiegyensúlyozott, s ezt az osztrák Presse így fogalmazza meg: „A társadalompolitikában és az ideológia kérdéseiben Brezsnyev középutat választott, amely elveti az olyan társadalmi pluralizmust, mint amilyen a nyugati demokratikus országokban van, másrészt azonban leszögezi, hogy nem lesz visszaút Sztálin módszereihez.” A „resztálinizáció” kérdése vissza-visszatér nagyon sok kommentárban, s a Frankfurter Allgemeine Zeitung igen tömören így szögezi le véleményét: „Az a nyugati feltételezés, hogy a szovjet pártkongresszus a sztálinizmus feltámadásához vezet, Brezsnyev beszéde által semissé vált.” Az SZKP Központi Bizottságának beszámolójába foglalt nemzetközi tárgyalási javaslatokat minden fővárosban tanulmányozzák már, több tekintélyes lap azonban felhívja kormánya figyelmét arra, hogy ne csak tanulmányozza, hanem pozitív következtetéseket is vonjon le belőlük. A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung megjegyzi: „Brezsnyev beszédének hangneme remélni engedi, hogy folytatódik az olvadás a kelet—nyugati politikában.” A lap kiemeli a szovjet javaslatok nagyon fontos vonását: „A moszkvai pártvezetők alapeszméje minden aktuális nemzetközi konfliktus kezelésére: a politikai megoldás ajánlása .. . Ennek nagyon figyelmes visszhangra kell találnia Washingtonban.” S végül egy helyes általánosítás az Ottawa Journal cikkéből: ,,Brezsnyev békeprogramot terjesztett elő és a világ értésére adta, hogy a Kreml nem a fegyverkezésben kíván versenyt, hanem az anyagi javak termelésében.” A nyugati sajtó egy vagy akár jó néhány mondatát szívesen idézzük, gyakran egyetértéssel is, s ebben kifejezésre jutnak bizonyos közös érdekek: az atomvilágháború megakadályozása, a béke megszilárdítása, a gazdasági és a kulturális együttműködés. Azok a kommentárok azonban, amelyeket a szocialista országok sajtójában vagy más kommunista lapokban olvashatunk az SZKP kongresszusáról, mély szemléleti különbségeket fejeznek ki a polgári és a szocialista sajtó között, ideológiai és érdekellentéteket, ideológiai és a politikai küzdelmet. A polgári lapok hűvös, vagy éppen ellenséges távolságból, a szuperhatalmat látják a Szovjetunióban, a szocialista országok a barátot, azt az országot, amely életének jelentős állomásához érkezett, hatalmas tapasztalati anyagot összegez és nagyszabású terveket rajzol föl. Bennünket rendkívüli módon érdekelnek a szocialista építőmunka tapasztalatai. Mint a lengyel Trybuna Ludu írta: „Az SZKP szilárd egységben, az egész nép támogatását élvezve, nagy eredményekkel és új tapasztalatokkal gazdagodva érkezett el XXIV. kongresszusához. A két kongresszus közötti időszakban szerzett tapasztalatok a szocialista építés elméletében és gyakorlatában egyaránt sok újat hoztak." Ez a sok új, s mindaz, ami a további építőmunka során következik, közelről érint bennünket. Ismét a lapot idézve: „Az életszínvonal emelésének fő forrása: a termelés fokozása, a műszakitudományos haladás meggyorsítása, a tartalékok kihasználása, a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése”. S ami a polgári lapok egyik kedvenc témáját illeti: természetesen a szocialista országokat is foglalkoztatja Kína, foglalkoztatják azok a nézeteltérések, amelyek ^^^jartikat a nagy többségtől kisebbnagyobb mértékben elválasztanak. De b£B»«rrkor azért érdekel ez, hogy a nézeteltérések fölszámolására törekedjünk. Az SZKP olyan politikát folytat, amely a nemzetközi munkásmozgalom egységének megteremtésére, és ennek alapján az összemberiséget átfogó antiimperialista egységre törekszik. „A beszámoló — írta az olasz Untta — a világ népeinek a béke és az egység programját javasolta az imperializmus elleni küzdelemben.” Minél erősebb és szilárdabb minden egyes szocialista ország határain belül, s minél szélesebb és szilárdabb a szocialista országok és a nemzetközi munkásmozgalom egysége, annál előbb érjük el a célt. A szocialista országok fejlődésének sok vonatkozása van: gazdasági, tudományostechnikai, de éppen úgy eszmei és emberi. Ami az SZKP tapasztalatait illeti, mindez sűrítetten jelenik meg most a kongresszuson: gazdasági és tudományos tervek, az államvezetés stílusa, a politikai módszerek. A Népszabadság tudósítója így számolt be ez utóbbiról: „Az SZKP főtitkára úgy mondta el beszédét, mint egy kollektív vezető testület számadását, jelentését, elképzeléseit a párt legmagasabb irányító fóruma előtt. Nem szubjektív, egyéni álláspontokat, hanem tudományos kutatásokra, felmérésekre épülő terveket, elképzeléseket ismertetett.” E tudományos, szocialista rendszer lényegéből fakad az átfogó nagy cél, amelyet a francia Humanité így jellemez: „A Szovjetunió a kapitalista országokkal folyó versenyt békésen és nem háború útján kívánja megnyerni, egy jobb és igazságosabb társadalom felépítésével, nem pedig fegyverkezési hajszával. A szovjet nép nemcsak a maga számára kívánja a békét, hanem minden népnek.” Bizonyos, hogy a szocialista újságcikkekben több a pátosz, mind a polgári lapokban. Ez azonban érthető: ők a távoli megfigyelők, mi azonban saját közös ügyünket látjuk a kongresszusban. T. L „Önbizalom, és miért nő .* Az SZKP kongresszusa a nemzetközi sajtóban