Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-22 / 111. szám
ftfoGYáR HírlapHAZAI KÖRKÉP FÓRUM i m) ^ 1971. ÁPRILIS 22. CSÜTÖRTÖK 3 KÖZÉLET - DIPLOMÁCIA Fogadás az NDK-nagykövetségen A Német Szocialista Egységpárt megalakulásának 25. évfordulója alkalmából dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Vályi Péter pénzügyminiszter, Böjti János külügyminiszter-helyettes, továbbá a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet számos más vezető személyisége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. * A Német Szocialista Egységpárt, megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést rendezett a Hazafias Népfront XXI. kerületi elnöksége és a Radnóti Miklós Művelődési Ház vezetősége a művelődési házban. Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Dieter Zibelius, az NDK nagykövetségének első titkára. Az EAK Béketanácsának főtitkára Budapesten Az Országos Béketanács vendégeként szerdán Budapestre érkezett Khaled Mohei El Din, az Arab Szocialista Unió Végrehajtó Bizottságának, a Béke-világtanács Elnökségének tagja, az Egyesült Arab Köztársaság Béketanácsának főtitkára. Kétnapos látogatása során megbeszéléseket folytat a magyar békemozgalom vezetőivel a kapcsolatok fejlesztéséről, a két mozgalmat érintő kérdésekről. Bemutatkozó látogatás Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese bemutatkozó látogatáson fogadta Julien Boukambout, a Kongói Népi Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. Magyar—osztrák külügyi konzultáció Dr. Arno Halusa nagykövet, az Osztrák Köztársaság külügyminisztériumának főtitkárhelyettese és Marjai József külügyminiszter-helyettes a két külügyminisztérium közötti rendszeres konzultáció keretében az elmúlt napokban eszmecserét folytatott a két országot érdeklő nemzetközi kérdésekről és a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről. Dr. Arno Halusát fogadta Péter János külügyminiszter. Darvasi István hazaérkezett Rómából Szerdán hazaérkezett Rómából Darvasi István, az Országos Béketanács alelnöke, aki részt vett azon a megbeszéléssorozaton, amelynek célja — a nemzetközi békemozgalom kezdeményezésére és olasz közéleti személyiségek támogatásával — az volt, hogy a közel-keleti békét és igazságos rendezést szorgalmazó nemzetközi konferenciát készítsenek elő. Földes László, a vadászati világkiállítás kormánymegbízottja Bécsben Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a budapesti vadászati világkiállítás magyar kormánymegbízottja kedden este vadászvacsorát adott a bécsi Mátyás-pincében. A vacsorán megjelent Oskar Weics osztrák mezőgazdasági miniszter, a minisztérium több vezető munkatársának élén, ott volt az osztrák külügyminisztérium képviseletében dr. Simon Koller nagykövet, valamint Hans Kottulinsky, a vadászati világkiállítás osztrák kormánymegbízottja és ezenkívül több osztrák vadászati, valamint természetvédelmi vezető szakember. Jelen volt Kurján Sándor magyar nagykövettel az élen a magyar nagykövetség több vezető munkatársa. Szerdán délben Földes László bécsi tartózkodását befejezve, visszautazott Budapestre. Ülésszakot tartott a határeseményeket kivizsgáló magyar—osztrák bizottság A határeseményeket kivizsgáló magyar—osztrák bizottság 1971. április 15. és 21. között Budapesten tartotta 11. ülésszakát. A tárgyalásokat magyar részről dr. Tatai József külügyminisztériumi főosztályvezető, osztrák részről dr. Josef Jurkowitsch miniszteri tanácsos vezette. A vizsgáló bizottság értékelte a közös államhatáron levő helyzetet s egyetértően megállapította, hogy a közös államhatáron rend és nyugalom uralkodik, s nem történt olyan határesemény az elmúlt időben, amely az államhatáron hosszú ideje tartó pozitív fejlődést akadályozta volna. A tárgyalások őszinte, barátságos légkörben folytak le. Hazaérkezett Lengyelországból a vegyipari szakszervezet küldöttsége Hazaérkezett Lengyelországból Dajka Ferenc főtitkár vezetésével, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének delegációja. A küldöttség eredményes tanácskozásokat folytatott a két testvérszakszervezet kapcsolatainak további erősítése érdekében. Fogadás párizsi nagykövetségünkön A párizsi magyar nagykövetségen dr. Barta Edit sajtótanácsos kedden este fogadást adott Csákány István, a párizsi Magyar Sajtó és Dokumentációs Iroda új igazgatójának tiszteletére. A fogadáson megjelent a francia sajtó számos személyisége és több Párizsban akkreditált külföldi tudósító. A nők szerepe és helyzete a szövetkezeti mozgalomban Megkezdődött a nőszövetkezők tanácsadó testületének ülésszaka Utoljára 1904-ben ülésezett hazánkban a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezető testülete, amikor a VI. kongresszust hívták össze a magyar fővárosban. Több mint hat évtized után ismét Budapest látja vendégül az egész világra kiterjedő szövetkezeti szövetség egyik fontos szervének képviselőit; szerdán délelőtt a Gellért-szállóban megkezdte munkáját az SZNSZ mellett működő nőszövetkezők tanácsadó testületének ülésszaka. Tizenhét ország szövetkezeteit és szövetkezeti szövetségeit képviselik a nőküldöttek, akiket a három napra tervezett tanácskozás megnyitása alkalmából Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, valamint Fehér Lajosné, az Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke, a testület állandó képviselője köszöntött. A nőtestület, amely évente egyszer ülésezik, különösen gazdag programot állított össze a budapesti tanácskozásra. Napirendjén — amelyet S. Raikkönen, a finn nemzetiségű elnök terjesztett elő — olyan nagy fontosságú kérdések szerepelnek, mint például a lakásszövetkezetek helyzete, fejlődésük perspektívái, a fejlődő országokban működő szövetkezeti nőbizottságok tevékenysége a nők helyzetének javítása érdekében. Beszámolók hangzanak el, többek között a nőszövetkezők számára tartott szemináriumokról, amelyeket az aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről Kenyában, Tanzániában, Ugandában, Nigériában és Ghánában szerveztek. A budapesti tanácskozás, fő témája A nők szerepe és helyzete a szövetkezeti mozgalomban című beszámolótervezet, amelyet ez alkalommal vitatnak meg, majd októberben terjesztenek az SZNSZ központi bizottsága elé. Fontosságát aláhúzza az a tény is, hogy a 75 esztendős világszervezet, amely 60 ország 594 ezer szövetkezetében mintegy 255 millió tagot tömörít, fennállása óta most foglalkozik majd első ízben ilyen részletesen a nőszövetkezők tevékenységével, további céljaival. A gondos előkészítő munka során a budapesti ülés napirendjén szereplő tervezetet a részvevő szövetkezeti szervezetek munkájának tapasztalatai alapján készítették el, behatóan elemezve a nőknek az egyes országok szövetkezeti mozgalmában betöltött helyét, szerepét, részvételüket a szervezetek vezetésében, sajátos érdekeik érvényesülését a szövetkezetek tevékenységében. Mivel a tanácsadó testület a szövetkezetek nőtagjainak érdekeiért száll síkra, a budapesti ülésszak munkáját méltán kíséri nagy nemzetközi érdekődés, beleértve a hazai követelményt is, hiszen hazánkban a szövetkezeti mozgalom három ágazatában — a tsz-ekben, a fogyasztási és a kisipari szövetkezetekben — együttesen több mint egymillió nő tevékenykedik. Az ülésszak csütörtökön egész napos vitával folytatja munkáját. PARABELLUM • Egyetlen jelentés sem közölte, milyen fegyvert használtak Bosovics jugoszláv nagykövet usztasa gyilkosai Stockholmban, de én valahogy mindig arra gondolok, hogy Barisics és Brajkovics parabellumot szegezett az előzőleg gúzsba kötött diplomatára. Lehet, persze, hogy a jókora acélkék revolver már korszerűtlen fegyver, lehet, hogy aligalig bukkan fel néhol a régi, harmincnegyven évvel ezelőtti típusokból egyegy darab. Az én képzeletemben mégis úgy jelenik meg az újságban olvasott merénylet, hogy a két gyilkos ezt a második világháborús náci pisztolyt tartja a kezében. Nyilván azért, mert a stockholmi bűntény minden szála visszavisz a három évtizeddel ezelőtti időkbe, amikor a két bandita barátai és politikai eszmetársai naponta (és naponta többször is) használták revolverüket, hol akkor is zsineggel, hol a megfélemlítés és terror kötelével előzőleg védekezni képtelenné tett emberek ellen. Olvastam azt is, hogy amikor a svéd rendőrök elvezették a két gyilkost, vad kiáltozással éltették a „független horvát államot” — azaz újra csak a háború éveinek Európa-szerte még ma is csak lidércnyomásos álomban visszatérő epizódjára emlékeztettek. Az a bizonyos „független horvát állam” sem független, sem horvát nem volt soha. Nácik és olasz fasiszták Dráva és az Adriai-tenger közötti gyarmata volt; a történelemtudomány éppen mostanában tárja fel, milyen dühösen marakodott a két gyarmatosító az egyébként nem is túlságosan zsíros koncért. Az államocska élén az olasz titkosszolgálat régi ügynöke, Ante Pavelics, a hadsereg élén a náci Abwehr régi embere, az öreg Kvaternik állt, s hogy az SS is megkapja a maga részét, arról az usztasa Gestapo élére küldött fiatal Kvaternik gondoskodott. Felvillan emlékezetemben az akkor még fasiszta haditudósítóként a zágrábi usztasavezérhez, Pavelicshez látogató Curzio Malaparte hátborzongató élménye. Pavelics is — akárcsak most a két stockholmi gyilkos — a „független horvát államról” szónokolt. „A falakon virító plakátokra az volt írva, hogy Ante Pavelics, a horvát nép védelmezője, Horvátország parasztjainak apja, testvére mindenkinek, aki a horvát nemzet szabadságáért és függetlenségéért küzd” — írja Malaparte zágrábi találkozásukról és hozzáteszi: „Nézett rám fekete és mélyen ülő szemével, és miközben lapát fülei mozogtak, így szólt: »Jóságosan és igazságosan vezetem majd népemet«.” Néhány hónappal később az olasz tudósító újra Zágrábban járt — ekkor már Zimonytól a nyugati határig mindenütt égett a partizánháború tüze. „Én azért fagyok a helyemen” — mondta ekkor [Malapartenek Pavelics —, „hogy a jóságot és igazságot biztosítsam.” Az olasz író így folytatta: „Beszélgetés közben szemembe ötlött egy fűzfából font kosár az íróasztalon, a poglavnik baljánál. A fedele félig fel volt támasztva, látni lehetett, hogy valami tengeri állattal, alighanem osztrigával van tele, de kagyló nélküli osztrigával... »Dalmáciai osztriga?« — fordultam a poglavnikhoz. Erre felemelte a kosár fedelét, felém mutatta a nyálkás, kocsonyás osztrigamasszát, majd jóságos, fáradt mosoly kíséretében így szólt: »Hűséges usztasáim ajándéka: húsz kiló emberszem«." Malaparte néhány sora éppen csak felvillantja a poglavnik, a zágrábi führerecske véres uralmát; az író megjelenítő erejű, felkavaró mondatainál hűvösebb stílusban fogalmazott statisztikai összefoglalások hatszázezerre teszik a Pavelics és usztasái által meggyilkoltak számát. Liát most ezek nevében gyilkoltak meg ! Stockholmban egy férfit, éppen olyan férfit, aki népe — és a világ népei — nevében már akkor, az usztasauralom idején is fegyverrel szállt szembe a gyilkosokkal. Egyre gyakrabban dörzsölöm meg szemem, amikor egy-egy publicisztikai eszmefuttatás szép fordulataiban, egy filmkritika mellékmondatában vagy egy baráti beszélgetés közepette összetalálkozom egy megalapozatlan megállapítással. „Az embereknek éppen elegük van a második világháborút idéző irodalmi művekből, filmekből... Az emberek unják a fasizmus szörnyűségeit idéző írásokat... Kicsit sok már a lágerekről, partizánharcokról szóló film meg színdarab...” — hallani mostanában, nem is ritkán. Megnéztem, mikor született a két gyilkos. Braskovics 1948-ban, Barisics 1950- ben — azaz már fogantatásuk pillanatában is hulla volt a fasizmus. Cselekedeteik és kiáltásaik azonban apáik tetteit és szavát másolták; azokét, akik a poglávnik számára emberszemmel tötötték meg a fűzfa kosarat. Úgy érzi az ember, hogy nem túl sokat, éppenhogy túlságosan keveset beszéltünk és beszélünk a fasizmus bűneiről, a fasizmus ittmaradt fertőzéséről. Nemcsak a még mindig bujkáló Valerio Borghesére, a minap fasiszta puccsot szervező olasz hercegre, vagy arra a karjára horogkeresztet tetováltató kertészsegédre, Carsten Eggertre gondolok, aki pár napja merényletet akart elkövetni a nyugatnémet elnök ellen. S nemcsak az usztasákra, akik a stockholmi gyilkosság után újabb diplomatákat fenyegetnek meg. Mivel magyarázzuk, hogy huszonegy meg huszonnégy éves fiatalembereket fasiszta jelszavakkal, fasiszta eszmékkel gyilkosságra lehet felbujtani, hogy tizenkilenc éves fiatalember (Eggert ennyi volt, amikor tárcájába tette az első Hitler-képet) „eszményének” tekintheti a történelem legbarbárabb tömeggyilkosságainak megszervezőjét? Matiként felelünk a lelkiismeretünknek, ha azt olvassuk, hogy francia fiatalemberek szabályos fasiszta csoportot szerveznek, fajgyűlölő, szélsőséges soviniszta bandát? Nem lehet elégszer, elég hangosan és elég messzehangzóan hirdetni: a fasizmus az emberiség szégyene, átka, fejlődésének mélypontja volt — s erre a szégyenre, átokra, mélypontra emlékeztetnek minden tisztességes embert hol a My Lai-ban Calley hadnagy parancsszavára és részvételével megölt vietnamiak, hol meg a stockholmi usztasagolyók. Lehet, hogy nem parabellum volt a stockholmi gyilkosok kezében; akadnak modernebb, jobb revolverek is. De a merénylet szelleme, szervezői mind a parabellumkorszak, azaz a háborúzó fasizmus idejét idézték fel. A háborúzó fasizmus nagyban és világrésznyi területen tette azt, amit a kezdet kezdetén kicsinyben és egy-egy ország határain belül merészelt. Mussolini feketeingesei előbb olasz földön botozták meg, lőtték agyon politikai ellenfeleiket, tették az ököljogot minden más törvény helyére — aztán indultak afrikai földeket rabolni, spanyol szabadságharcosok leverésére, végül a szovjetellenes frontra. A nácik is Berlin munkáskerületeiben, a hamburgi kikötőnegyedben próbálták ki először bandáikat és Dachauban meg Oranienburgban, a két első lágerben először csak „rossz németeket”, azaz kommunistákat, szociáldemokratákat, radikális polgárokat ütlegeltek az őrök. A nagyüzemi gyilkolás később következett. Az usztasák is olasz meg SS-megrendelésre kicsiben kémkedtek vagy gyilkoltak előbb — az usztasaállam Malaparte megrajzolta iszonyata később következett... Nemcsak ítélet kell Braskovics, Barisics és cinkosaik ügyében; ez csak az egyik tennivaló. A másik, hasonlóképpen fontos: ne feledjük a parabellumot, a parabellum korát és azt: a küzdelem ellene soha nem szűnhet meg. GÁRDOS MIKLÓS Munkahigiénikusok nyilatkozatá ban svéd professzor elmondotta: — A mostani tanácskozást igen jelentősnek tartom. A munkaegészségügy szakembereinek összejöveteleire különösen nagy szükség van a tudományos-technikai forradalom idején. Fontos, hogy a kutatás szorosan nyomon kövesse a technikai fejlődést. Dr. J. Teisinger professzor, a prágai intézet igazgatója elmondta, hogy a második világháború után intenzív kapcsolatok alakultak ki a magyar és csehszlovák munkaegészségügyi kutatók között. Az együttműködés fokozását különösen a műanyagipar gyors fejlődése indokolja — hangsúlyozta a professzor —, hasonlóképpen jelentős a biológiailag aktív, vagyis a szervezetbe bekerülő ólom problémáinak közös tanulmányozása. A Magyar Munkahigiénikus Társaságnak kedden kezdődött kongresszusán a munkaegészségügy számos nemzetközi tekintélye vesz részt. Közülük S. Forst- Építőipari műszaki fiatalok tanácskozása Téma: a könnyűszerkezetes építési program Az Építőipari Tudományos Egyesület közelmúltban megalakított ifjúsági tagozata kezdeményezte az építésügyi műszaki fiatalok első országos konferenciáját, amelyet szerdán tartottak a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében. Egyetlen témának, az országos könnyűszerkezetes építési program támogatásának szentelték a találkozót, ugyanis az országban évente elutasított több milliárd forint értékű építési igény kielégítésének egyetlen célszerű megoldása a technológiai váltás, tehát a hagyományosnál sokszor termelékenyebb új építésmód elterjesztése. A tanácskozáson három előadás adott átfogó képet az új építésmódról. A fiatalok kiállítást is rendeztek a legkorszerűbb külföldi könnyűszerkezetekről és az első hazai eredményekről.