Magyar Hírlap, 1971. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1971-07-31 / 211. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-350. Terjeszti a Ma­gyar Posta. MELLÉKLETTEL ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely, posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 4. ÉVFOLYAM, 2­11. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1971. JÚLIUS 31. SZOMBAT / Jászkunsági példa­k­a­l Néhány napja jelent meg rövidebb híradás arról, hogy Szolnok megyében szombaton is fogadják" Ügyfelüttet"a he­­lyi tanácsok. Az elhatározást a változó életkörülmények sürgették: az üzemek, vállalatok munkásainak zöme már rövi­dített munkahétben dolgozik, így ügyes­bajos dolgaikat általában a hét utolsó napján, szombaton intézik. A helyi ta­nácsok tehát mindenütt olyan munka­rendet állítottak össze, amely megfelel az új helyzetnek, szombaton is rendsze­resen tartanak ügyfélfogadást, sőt, ter­vezik, hogy a tanácstagok fogadóórái­nak egy részét szintén a hét végi mun­kaszüneti napokon szervezzék. A legelső tapasztalatok már bizonyí­tották, hogy helyes volt a hatósági mun­ka Szolnok megyei „reformja”. A köz­ségi tanácsok jelentős részét máris két­szerte több ügyfél keresi fel, mint a hét egyéb napjain, a közvélemény rendkí­vül elégedett a hivatali kezdeményezés­sel. Mint hírlik, más megyékben is kö­vetni kívánják a szolnoki kezdeménye­zést. A tiszteletre méltó példa egyetlen jelzés csupán, de elfogultság nélkül ál­líthatjuk, hogy része és jellemzője egy egészséges felfogásnak, amelyik immár megfelelő jelentőséget tulajdonít a ha­tósági munkának, az államigazgatási ügyintézésnek. Ismeretes, hogy a korábbi években a tanácsok általános értékelésénél a gazdasági, a szervező-, a kulturális és a nevelőmunka mellet háttérbe szorult a hatósági tevékenység. Nem részesült megérdemelt elismerésben, pusztán mechanikus jogalkalmazásnak minősí­tették, sőt, az állami kényszerítő intéz­kedésekkel azonosították. Az első ta­nácstörvény nem adott önálló hatósági jogkört a szakigazgatási szervnek, nem volt az államigazgatási eljárásról egy­séges törvény, s így valóban gyakorta találta magát szemben a rideg bürok­ráciával az ügyet intéző állampolgár. Az idézés idézést jelentett. Az új tanácstörvény hosszabb időre szóló programot határozott meg:­mind erőteljesebb a tanácsok szerepe a he­lyi állami munka felelős és önálló vég­zésében, a lakosság ellátásában. Ilyen kedvező körülmények között került je­lentőségének megfelelő helyre a ható­sági tevékenység. Teljesen indokoltan. Egyrészt azért, mert a hatósági jogalkalmazó tevékeny­ség az alsóbb szintű államigazgatási szervek tevékenységének mintegy ötven százalékát teszi ki, így az államigazga­tási munkának egyik legjelentősebb te­rülete. És nem tekinthetjük bürokrati­kus adminisztrációnak, hiszen a jogsza­bályok maradéktalan végrehajtása, mél­tányos és alkotó érvényesítése egyben a kormány politikájának szolgálata is. Rendkívül jelentős a hatósági tevékeny­ség az állam és az állampolgárok kap­csolatának szempontjából. A statisztikai adatok szerint a tanácsi szerveket éven­te 30 millió esetben keresik fel a lako­sok személyesen, 12 millió az írásos megkeresések száma. Nem mindegy, hogy e találkozások nyomán milyen kö­vetkeztetést von le az állampolgár az állami munkáról, a tanácsok tevékeny­ségéről, végső soron a kormány politi­kájáról. Nem feledhetjük végül, hogy a hatósági tevékenység állandó hatást gyakorol az életviszonyokra, nevelő, tu­datformáló szerepe van. Teljesíti a programot az Apollo 15. Leszálltak a Holdra az űrhajósok Az űrhajó utasait pénteken déltájban, a tervezettnél valamivel korábban éb­resztette a földi irányító központ. Ennek oka az volt, hogy az űrhajósok pihenésre kijelölt ideje alatt 1,7 kilométerrel esett az űrhajó pályájának szintje. Az Apollo 15. túl közel került a Hold felszínéhez, s pályamódosítást kellett végrehajtani ahhoz, hogy a holdkomp leszállásához legmegfelelőbb magasságot elérjék. A három űrhajós délután, néhány perccel a tervezett időpontnál korábban végrehajtotta a pályamódosítást. Az űr­hajó két asztronautája — Scott és Irwin — ezt követően közép-európai idő sze­rint 16 óra 24 perckor, az anyahajót a holdkomppal összekötő alagúton keresz­tül átmászott a „Falcon” (Sólyom) hold­kompba. Amikor az Apollo 15. ismét a Hold­nak Földünkről látható felére került, az „Endeavour” anyahajóban már csak Ver­den űrhajós tartózkodott. Két társa idő­közben a holdkompban megkezdte az utóbbi berendezéseinek újabb ellenőrzé­sét, s az előkészületeket az „űrvonat” két egységének — az anyahajónak és a holdkompnak — a szétválasztásához. A terv szerinti időpontban, első kísér­letre, nem sikerült a parancsnoki kabin és a holdkomp szétválasztása. Mintegy 25 perccel a manőver tervezett időpont­ja után azonban a hírügynökségek gyors­hírben jelentették, hogy a leválasztás a második kísérletre sikerült. (AP, Reuter, AFP) Az Apollo 15. hold­kompja, benne Scott és Irwin űrhajó­sokkal, közép-európai idő szerint 23.16 órakor leereszkedett a Hold felszínére, az Apennin-hegység térségében. . A holdkomp akkor kezdte meg a le­szállást a Hold felszínére, amikor a 14. fordulatot tette Földünk állandó kísérő­je körül. Előzőleg — 22.00 óra tájban — a holdkomp a Holdnak a Föld felől nem látható része mögött repült el, s erre az időre megszakadt a rádióössze­köttetés a földi irányító központtal. Hírügynökségi jelentések szerint a mintegy 12 percen át tartó Holdra szál­lás tökéletesen a tervek szerint ment végbe. Miközben a holdkomp leereszke­dett a Hold felszínére, Scott jelentette a földi irányító központnak, hogy üzem­anyag-tartaléka 2 százalékkal kevesebb az előirányzottnál. A földi irányító köz­pont azonban megnyugtatta, hogy elé­gedettek­­ az üzemanyag-mennyiséggel. A Holdra szállás után Scott nyomban jelentkezett rádión a földi irányító köz­pontnál és közölte, hogy a holdkomp előre kijelölt helyen ereszkedett le a Holdra a Hadley-síkságon. Scott a Holdra szállás utáni első per­cekben közölte a földi irányító központ­tal, hogy a holdkomp annak a kráter­nek közvetlen közelében ereszkedett le a Holdra, amelyet a holdkomp utasai Szaljutnak neveztek el, a nemrégen hősi halált halt szovjet űrhajósok emlékére. Ezt követően — ugyancsak a program­nak megfelelően — Scott megkezdte a leszállási hely­­ közvetlen környékének megfigyelését. A holdkomp két űrhajósa az éjszakai órákban nyugovóra tért a holdkompban, és csak 7 órás alvás után szombaton, közép-európai idő szerint 11.00 órakor kezd hozzá az első felfedező út előkészí­téséhez. KOZMOSZ 431. (TASZSZ) A Szovjetunió­ban Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz 431. mes­terséges holdat. A fedélzetén elhelyezett tudományos be­rendezés segítségével folytat­ják a világűr kutatását a ré­gebben meghirdetett prog­ramnak megfelelően. A mes­terséges holdon elhelyezett bé­r­­endezés szabályszerűen mű­ködik. BURGOSI TERRORÍTÉLET (AP) Egy burgosi hadbíró­ság pénteken hat hónaptól 21 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt hat „katonai lázadással, terrorizmussal és a fegyveres erőkkel szemben tanúsított engedetlenséggel” vádolt baszk hazafit. A hetedik per­be fogott esetében a bíróság elejtette a vádat. A hadbíró­ság által pénteken kimondott ítéleteket a burgosi katonai körzet parancsnokának kell jóváhagynia. BOMBAROBBANÁSOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN (Reuter, AFP) Bomba rob­bant péntek hajnalban Bel­fast egyik éjjel-nappal nyitva tartó belvárosi kávéházában. A leomló falak maguk alá te­mettek egy pincérnőt és meg­sebesítettek vagy tíz vendé­get. A pincérnő súlyos sérülé­seket szenvedett. A kávéház épületében van egyébként a brit légierő belfasti toborzó­irodája, valamint a Daily Ex­press észak-írországi szerkesz­tősége. Feltételezik, hogy a merénylet elsősorban a Daily Express ellen irányult, mivel a lap az utóbbi időben több cikkében élesen támadta az ír köztársasági hadsereg (IRA) elnevezésű illegális szervezetet. Éjféltájban három bomba robbant Londonderry­­ben is. A robbanások mind­össze csekély anyagi károkat okoztak. ELTEMETTÉK A LIBÉRIAI ELNÖKÖT (UPI) Óriási katonai gyász­pompával temették el csütör­tökön William Tubman libé­riai elnököt. A temetésen ki­lenc afrikai államfő, Diallo Telli AESZ-főtitkár és számos magas rangú külföldi szemé­lyiség vett részt. Tubman pén­teken halt meg egy londoni kórházban, miután műtétet hajtottak végre rajta. A 75 éves elnök 1943 óta állt Libé­ria élén. A HARRIS-INTÉZET FELMÉRÉSE (AP) A Harris-intézet köz­vélemény-kutatása szerint az amerikaiak nagy többsége amellett foglal állást, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a legkülönfé­lébb területeken szélesedjék az együttműködés. A megkér­dezettek 80 százaléka síkra­­szállt a széles körű tudomá­nyos és kulturális csere mel­lett, 76 százalékuk szükséges­nek tartja a két ország keres­kedelmének jelentős bővíté­sét, 71 százalék nagy együtt­működési lehetőséget lát a tengerek és az óceánok közös kutatásában. NORVÉGIA ELUTASÍTJA A BRIT JAVASLATOT (Reuter) A norvég külügy­minisztérium szóvivője a Reu­ter tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: az os­lói kormány elveti azt a brit indítványt, hogy a NATO- partnerek járuljanak hozzá ahhoz az összeghez, amelyhez a Valletta- kormány Nagy- Britannia máltai katonai je­lenlétének további fenntartá­sát köti. A szóvivői közlés sze­rint a döntés a külügyminisz­térium és hadügyminisztérium konzultációja során született. A szóvivő „formális okokra hivatkozott”, hozzátéve, hogy Norvégiának amúgy sincs „kü­lönösebb katonai érdekeltsé­ge” a földközi-tengeri sziget­­országban. KOMMUNISTÁK LETARTÓZTATÁSA INDONÉZIÁBAN (AFP) Az Antara hivatalos indonéz hírügynökség jelenté­se szerint az idén mintegy másfél száz kommunistát tar­tóztattak le Dél-Szumátrában. Ugyancsak az Antara adatai szerint jelenleg mintegy 70 000 kommunistát tartanak fogva Indonézia börtöneiben. A nap híreiből Harcok a Mekongnál (UPI) Saigoni katonai szóvivők közlései szerint Indokína különböző részein az el­múlt 24 órában változó erősségű hadmű­veletek folytak. Kambodzsában a Me­kong folyótól keletre dél-vietnami egysé­gek harcba keveredtek a hazafias erőkkel. Laoszban a királyi hadsereg egységei elfoglalták az ország déli részében fekvő Saravane városát. Bevonulásuk a városba minden harc nélkül történt, mert a ha­zafias erők az általuk 1970 júniusában elfoglalt várost előzőleg már kiürítették. Az AP egy péntek reggeli jelentésében rámutat, hogy egyre nehezebbé válik el­titkolni az amerikaiak részvételének ará­nyát a laoszi harcokban. Hivatalos helyen évek óta tagadják, hogy Laoszban ameri­kai katonák is harcolnak a kormánycsapa­tok oldalán, de lassacskán kiderült, hogy az Egyesült Államok aktívan támogatja a laoszi kormányhadsereg hadműveleteit. TASZSZ-közlemény a szudáni eseményekről A TASZSZ pénteken a következő köz­leményt adta ki: A szovjet vezető körök figyelemmel kí­sérik a Szudánban végbemenő eseménye­ket. Megtettek és megtesznek minden lehetségest, hogy megállítsák az ország haladó, nemzeti demokratikus erői, kö­zöttük a Szudáni Kommunista Párt ve­zetői és tagjai elleni véres tömegterror tombolását. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke jú­lius 25-én felhívást intézett Nimeri tá­bornok szudáni államfőhöz annak érde­kében, hogy a katonai bíróság elé állí­tott szudáni közéleti személyiségek el­len ne hozzanak szigorú ítéleteket. Kifejezést adva súlyos aggodalmuknak a folytatódó terrorral kapcsolatban, a szovjet vezetők a Szovjetunió khartúmi nagykövete útján július 26-án nyilatkoza­tot intéztek Nimeri elnökhöz. Ebben a nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy a Szovjetuniónak nincs szándéka beavat­kozni Szudán belügyeibe, minthogy ez el­lentmondana a szovjet külpolitikai elvei­nek. Ezzel egyidejűleg a szovjet vezetők felhívták a figyelmet a szudáni hatóságok néhány olyan intézkedésére, amelyek csalást mérnek a Szovjetunió és a Szu­dáni Demokratikus Köztársaság jó kap­csolataira. Emlékeztettek arra, hogy ba­rátságtalan lépések történtek a Szovjet­unió Szudánban tartózkodó képviselőivel szemben, károkat okoztak a Khartúm­­ban dolgozó szovjet állampolgárok va­gyonában, fenyegették ezeket az embe­reket, erőszakos cselekményeket követ­tek el ellenük. A szovjet intézményekkel és állampol­gárokkal szemben elkövetett ilyen jel­legű provokációs kilengések­­aggodalom­mal töltik el a szovjet embereket, és ez­zel kapcsolatban, természetesen felmerül a kérdés, vajon hová akarnak jutni a Szudáni Demokratikus Köztársaság ve­zetői, szándékukban áll-e fenntartani a baráti kapcsolatokat országaink között, vagy azt óhajtják, hogy ezek a kapcso­latok megromoljanak, esetleg teljesen megszakadj­anak. Ismeretes, hogy Szudánban, s az ország határain kívül vannak olyan erők, ame­lyek a felelősséget ezért vagy azért a bel­politikai fejleményért a Szovjetunióra szeretnék­ hárítani. A szovjet vezetők úgy vélik, hogy ezeket az erőket ebbéli pró­bálkozásukban elkerülhetetlen kudarc várja. A Szovjetunió és a Szudáni Demokrati­kus Köztársaság közötti kapcsolatok fenn­tartásának és fejlesztésének feladata csak abban az esetben oldható meg sikeresen, ha erre mindkét fél törekedni fog: mind a Szovjetunió, mind pedig Szudán vezetői. Július 26-i nyilatkozatukban a szovjet vezetők a humanizmus elveiből kiindulva ismét kötelességüknek tartották nyomaté­kosan felszólítani Nimeri tábornokot: ne folyamodjék szélsőséges lépésekhez a jú­lius 19-i eseményekkel kapcsolatban bí­róság elé állított személyek elítélésekor. A nyilatkozatban kifejezést kapott az a meggyőződés, hogy a kérdésnek ez a fajta megközelítése széles körű megértésre fog találni a népek, a haladó emberiség köré­ben. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a Szov­jetunió és az egész világ demokratikus közvéleménye számára nehezen érthetők a szudáni tömegterror tényei, hogy olya­nokat, akik közvetlenül nem is vettek (Folytatása az 5. oldalon)

Next