Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1972-06-09 / 158. szám
2 1972. JÚNIUS 9. PÉNTEK Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP___________ Vasárnap este otthon a vasutasok életkörülményeinek javulása A munkaidő csökkentése — a kormány és a szakszervezetek egyetértése nyomán — százezreket érintő és érdeklő törekvés. A csökkentett munkaidő, a szabad szombat, hovatovább első helyre kerül a munkaerőt toborzó vállalatok kecsegtető ajánlatai között. Érthető módon! Feltételeinek megteremtése azonban sok vállalat, üzem, intézmény részéről még rendkívüli erőfeszítéseket, hosszas előkészítő, szervező munkát igényel. Arra a kérdésre, melyik az a népgazdasági ágazat, ahol belátható időn belül nem várható a szabad szombat bevezetése, akár egy gyerek is ,,kapásból” válaszolna: a közlekedés. Ezen belül is a vasút. Az okokat fölösleges volna részletezni. A munkaerőhiány azonban azt a kérdést sugallja: milyen intézkedésekkel igyekszik javítani dolgozóinak munkakörülményeit a MÁV, közelebbről a Budapesti Igazgatóság? Az az igazgatóság, amely meghatározó szerepet tölt be az országos vasúti szállítások tekintetében. Olyan ipari gócok szállítási szükségleteit bonyolítja le, mint Győr, Tatabánya, Dorog, Szolnok, Vác, Székesfehérvár és Salgótarján. Az ország legjelentősebb üdülőhelyeire — a Balatonhoz, a Velencei-tóhoz, a Dunakanyarba, a Bükkbe, a Mátrába, és a Bakonyba — kirándulók utazását is a Budapesti Igazgatóság biztosítja. Harminchatezer ember munkája — Minden zavaró tényező, amely az igazgatóság csomópontjain, elsősorban pedig a budapesti nagy személy- és rendező pályaudvarokon előfordul — jegyzem Tóth János igazgató szavait —, kihat az egész ország vasúthálózatának közlekedési rendjére, következményként a termelés ütemére. Késlelteti a gyárak, üzemek munkakezdését, az áru- vagy nyersanyagszállítást, hátrányos gazdasági helyzetet, ideges hangulatot teremt. Nem is szólva a tranzitszállítások valutát ..termelő” kötelezettségeinek felelősségéről. Nemcsak ..saját” érdekünk tehát a munka feltételeinek állandó javítása. — Hány ember munkájának irányítását, összehangolását igényli e hatalmas, a szó szoros értelmében örök mozgásban levő üzem? — Hét megyére terjed ki az igazgatóság 213 kilométer vasúti vonalhossza. Hegyeshalomtól Szolnokig, Salgótarjántól Fehérvárig 363 állomáson és megállóhelyen, valamint az utasokat, illetve árut szállító szerelvényeken több mint 36 ezer ember dolgozik. Az első négy hónapban minden felkínált mennyiséget elszállítottunk, sőt, voltak napok, amikor kapacitásfelesleg is jelentkezett. Tervszerű ütemben folynak a rekonstrukciós munkák is. — Holott munkaerőhiánnyal küzdenek — vetem közbe. — Mennyi a létszámhiány? — Változó. Volt ennél több is. Most 800—900 fő. Ahol a munkaerő végképpen nélkülözhetetlen, elsősorban a nagy rendező pályaudvarokon, ott vidéki igazgatóságoktól kirendelt dolgozókkal pótoljuk a hiányt. Meg kell mondanom, nagyon rendesen dolgoznak, de ez mégis kényszermegoldás csupán. Valódi utánpótlásról kell gondoskodnunk, ennek nyilvánvalóan előfeltétele, hogy kedvezőbb munkafeltételeket kínálhassunk. Alapvető fontosságú az, hogy szerelvényeink 88 százalékát ma már villany-, illetve Dieselmozdony továbbítja. Az idén vásárolt 75 kétezer lóerős, korszerű szovjet Dieselmozdonyból húszat a Budapesti Igazgatóság kapott a MÁV-tól. Csökkenthettük tehát a gőzmozdonyok számát. Ez nemcsak önköltségcsökkentést jelent, hanem egyben azt is, hogy rendre felszámolhatjuk a rendkívül nehéz és egészségtelen fűtői munkakört. Magától értetődő ugyanis, hogy a legnehezebb szolgálati beosztásokban jelentkezik a létszámhiány zöme. Ezért szorgalmazzuk a műszaki fejlesztést. Ahol önműködő sorompó van, nem kell sorompóőr, akinek zuhogó esőben is kézzel kell tekernie az emelőkart. Ahol a vonalat automatikus térközökkel látjuk el, nem kell embernek emelnie a térközjelzőt. Miért kevés a sarus? Mert veszélyes és felelősségteljes a munkája. Ha azt hallja, sarazd meg! nem kérdezhet vissza, nem nézhet félre, mert egy másodpercnyi késedelem, és jó esetben ,,csak” egy vagon tojás törik össze. Nagy különbség hóviharban állítani a váltót, vagy megnyomni egy gombot. Nem is beszélve arról, mennyivel biztonságosabb. Bízunk abban, hogy a kulturáltabb munkakörülmények megteremtésével enyhül az utánpótlás gondja, a fiatalok is szívesebben lépnek apáik nyomdokába. Hiszen 25 ezer törzsgárdatagunk van, akik közül nyolcezren több mint harminc éve, tizenkétezren pedig több mint húsz éve dolgoznak nálunk. — Úgy tudom, a Budapesti Igazgatóság kezdeményezése volt egy — talán mondhatom így — történelmi jelentőségű intézkedés: a vasárnap éjszakai üzemszünet ... Csak átmenő forgalom — Való igaz: 125 éve először nekünk sikerült elérni belső szervezési intézkedésekkel, hogy január 1-től a rendező pályaudvarokon vasárnap éjszakára üzemszünetet rendelhessünk el. Azóta vasárnap este 18 órától, hétfő reggel 6 óráig csak átmenőforgalom van. A szükséges személyzet váltható, ütemezni lehet a mozdonyok, vontató járművek javítását, karbantartását, üzemanyag-megtakarítás is jelentkezik. De ami a legfontosabb: több mint ezer ember otthon töltheti a vasárnap estét, éjszakát. A családja körében, szórakozóhelyen vagy pihenéssel. Jövedelemcsökkenés nélkül. — Mit jelent ez az intézkedés? Hogyan fogadták a dolgozók a ferencvárosi rendező pályaudvaron? — érdeklődtünk Berendi Tibor állomásfőnöktől. — A vasárnap éjszakai üzemszünet elrendelését jelentős központi segítség — mentesítés —, és természetesen helyi szervezés előzte meg, így az elmúlt öt hónap tapasztalatai alapján azt mondhatom: bevált. És azt remélem, előbb-utóbb érzékelni fogjuk a hatását abban is, hogy csökken a munkaerőhiány. — Hány vasutasra vonatkozik Ferencvárosban a vasárnap éjszakai munkaszünet? — 130—140 emberre, de nemcsak vasárnap, hanem a többi ünnepnap előestéjén is. Persze, ez azt jelenti, hogy a hét utolsó három napján intenzívebb munkával kell biztosítani az állomás fogadóképességét. De egyöntetű véleményt tolmácsolhatok: megéri. — Mostantól bizonyára fellélegzik az egész pályaudvar: befejeződött a Budapest—Hegyeshalom-pálya korrekciójának legnehezebb szakasza, a Ferencváros—Kelenföld közötti vonal átépítése. — Határidőre! — fejezi be a mondatot Mezei Béla, a pályafenntartási szakszolgálat alosztályvezető-helyettese. — Hogyan sikerült három hónap alatt elvégezni ezt a rendkívül nagy munkát? Új géplánc a pályán — Emberekkel és gépekkel — válaszolja. — Négy-ötszáz ember tudta, hogy rendkívül fontos munkát végez: több száz vonat fut keresztül ezen a szakaszon naponta. Szívósan dolgoztak, a felsővezetékek szerelői, a pálya- és hídépítők között példaszerű összhang alakult ki. A szervezésen, a kooperáción múlott, hogy a tervezett időre befejeztük a 8,4 kilométer hosszú két vágány teljes cseréjét. Úgy, hogy egy-egy vágányon lehetőséget biztosítottunk a forgalomnak is. A másik ötszáz ember munkáját pedig, egy alávető, irányító és ágyazatrendező géplánc végezte. Ez nemcsak azért óriási dolog, mert a géplánc pontosan és gyorsan dolgozott, hanem mert több száz embert hallatlanul deréktörő munkától szabadított meg. Olyan őszintén és olyan jókedvűen mondja, hogy pusztán erre az egy mondatra is el kellene hinnem. Igaza mellett azonban tények sorakoznak: tények, amelyeknek csak legfontosabb adatai kerülhettek be ebbe a riportba. Medve Imola Nyár óta dolgozik itt, mióta a szakiskolát elvégezte. Vártunk már, mondta az elnök első és azóta egyetlen beszélgetésükön, meglátod, jól érzed majd magad nálunk. Valamiféle sajnálkozást érzett ki az elnök hangjából. Amikor azt mondta, neked már csak idehaza a legjobb. Miért? Hát ő nem olyan, mint a többi?! Gyerekkora üzent ilyenkor. Farkastorkú, Farkastorkú! — így csúfolták a gyerekek először az utcájukban, aztán az iskolában, utóbb azután bálba menet, amikor összesúgtak mögötte, ni, hát még ez is idemerészkedik? Először mindig elfutott. De nem tudott olyan messzire futni, hogy a kiabálást ne hallja. Rászokott, hogy üldözőit bevárja és szembenézzen velük. Később ütött, ha így szóltak rá. De a kiáltásokat akkor is hallotta. Álmában is. Odakinn, a mezei néptelenség csöndhalmai mögül, is gúny leste. Mit tehet ő róla, hogy ilyennek szülte világra az anyja? Az új gépek az imént érkeztek. Ilyen traktorok soha nem álltak ezen a gépműhelyudvaron, öten mentek el értük a megyeszékhelyre, ma reggel. Mielőtt elindultak, szerette volna megkérdezni a brigádvezetőt, Nófrádit: ugye rajta hagyják azon a gépen, amelyiket ő hoz haza? De aztán nem kérdezett semmit. Megmondta az elnök, amikor fölvette, egyelőre nem tudnak állandó gépet adni, de mihelyt az újakat megkapják .. . örült. Állandó gépe lesz. Majd megmutatja ő, hogyan kell bánni valamivel, amit egyedül az ő gondjára bíztak! Az úton egy kis baj történt. Békességgel igyekeztek hazafelé, már a falu alatt jártak, odafehértett a gépműhely, az egykori vertfalú tanya, s megállván hallgatták egy kicsit a motort, hadd muzsikáljon üresjáratban. Előkereste a négyes kulcsot, igazítani akart valamit a gépen. Nem sokkal azután, hogy lehajolt, árnyékot lát a földön. Felnéz, látja, hogy Kerekes áll ott, az első a sorban. — Add ide a négyes kulcsot — mondta fentről. Kövér termete valószínűtlenül szélesnek látszott. — Várjon. — Nekem most kell. Akkor iS várjon. Épp az van nálam. Mindjárt végzek. — Még, hogy mindjárt, te taknyos! — Utánakapott, megmarkolta a kulcs másik végét, ő nem engedte el. Játékból sem, no, ki az erősebb. Álltak egymással szemközt. A másikat kiverte a verejték, úgy erőlködött, hogy a kezéből kicsavarja. Nem tudta, sehogysem. Otthagyta, mérgesen. Amikor néhány perc múlva utánavitte, Kerekes rá sem nézett. — Dögölj meg — mondta. Nem értette miért van az, hogy valaki ilyen nagy ember lehet. Mindenkit tegez, őt a legtöbben magázzák. Nem ment haza enni sem, amikor az udvarra beálltak, nem úgy, mint a többiek, őrizte a masinát. Bentről olajat s rongyokat hozott. Letörölte százszor is a gépről az út porát. A karcsú fémtest úgy fénylett, ahogyan soha nem fog többé, ha beáll a szántásba. Alkonyodott. A falu felől füstszagot, vacsorameleget hozott a közeledő este, hívogatást hozott, csillagokat ígért. A gépműhely sarkánál, ahol a kertészet földtáblái kezdődnek, a palántázó lányok kiegyenesítették fáradt, derekukat, nyújtózásuk olyan volt, mint az ölelés. Kendőik színei szétváltak, összekeveredtek, virágokról meséltek. Farkastorkú nézte őket messziről, nézte, miként borítja talpig aranyba testüket a lenyugvó nap. Amazok négyen, visszajöttek, ötödiknek velük a brigádvezető. Látszott az arcukon, ezek már együtt besöröztek. Tiszta sor, Nófrádi most megvizsgálja a gépeket, azután elossza, melyik kié. Lelkükre köti, amit ilyenkor kell, levágja a nagy dumát, ahogy a többiek mondják, mivelhogy ezért fizetik. Pedig ő azt tartja, nagyot is elkél a figyelmeztetés, mert nagy dolog az új gép. Az iskolában ki nem fogytak az ábrándokból, ki milyen gépet szeretne. Ebben az volt az érdekes, hogy az otthonban, este, lefekvés után, ha egyikük valamilyen márkát kimondott, annak mindjárt el kellett sorolnia összes jellemzőit. Akinél hibát találtak, annak zálogot kellett adnia. Előfordult, hogy éjfélig eljátszottak ezzel. Sötétben szívesebben beszélt ő is. Testi hibája nem zavarta, egész kis előadásokat rögtönzött így, a többiek piszszenés nélkül hallgatták. Náfrádi, miután elmondta a magáét, sorbaállította az öt embert. — Kerekes választ először gépet — mondta parancsoláshoz szokott hangon. Akinek a nevét mondta, kettőt előrelépett. A többiek lesték, amint végigmustrálja egyenként a választékot. Barátkozott előbb mind az öttel, majd sorra vette őket külön-külön. Tekintete nagysokára megállapodott a legfényesebb gépen. — Én ezt választom — intett és rávillant a szeme Farkastorkára.Nem igazság! – kiáltott a fiú. Hangja remegett. — Nekem az elnök megígérte... Az elnök azt mondta nekem ... — kezdte kétszer is, de nem tudta befejezni, amit elkezdett. Hirtelen az is eszébe jutott, hiszen kár még kiabálni, majd választ a másik négyből. De aztán valamennyi gép gazdára talált. Már ő került volna sorra, amikor Nófrádi véget vetett a ceremóniának. — Az ötödik gép a Soós Pistáé lesz — mondta. — Te pedig — nézett a fiúra — jobb lesz, ha csöndbe maradsz. Aki még egy szerszámot se hajlandó odaadni a munkatársának, az olyan ember ne flangéroljon új gépen. Farkastorkú felemelt ököllel ugrott Kerekes elé. Aki csak arra járt, a műhelyből hazafelé tartó munkások, a palántázó lányok végig a szelíden kanyargó dűlőn, mindenki összecsődült a dulakodásra. Látták, amint Kerekes hátról, azt is, hogy a fiút hárman is lefogják, majd hogy Kerekes akkor odalép és ütni, rugdalni kezdi. A nap lenyugodott már, a csődület elszéledt amerre az utak kanyarognak. A fiú ott maradt fekve. Józsi bácsi, az éjjeliőr kezdte élesztgetni később, de aztán megnyugodott, mert látta, hogy a fekvő ember csak sír. Hang nélkül, összeszorított fogakkal. — Sírjál fiam. Aki sírni nem tud, nem igazi annak a nevetése sem — mondta és megsimogatta a fiú hátát. — Ilyen a világ, hiába. Megtanulja mindenki, aki nem tudja még. Az egyik farkastorkú, a másik nyúlszájú, én meg látod-e, megöregedtem. Hanem ide figyelj hallod-e — szólt kevéske szünetet hagyva és megrázta a fiú vállát. — A tanya mögött az úton vár egy lány. Téged vár, velem üzente. Állj föl. Tisztítsd meg az arcod. Menjél, ha várnak. Lassan elindult Farkastorka. Az öregember messziről nézte, ott van-e még az a lány. Azután elballagott a sötétség felé, amikor látta, hogy amazok ketten kézen fogva mennek tovább. Kovács Imre Farkastorkú Nemzetiségi találkozót rendeznek Szarvason Az újratelepítésének 250. évfordulóját ünneplő, magyarok és szlovákok lakta Szarvason a jubileumi program egyik kiemelkedő eseménysorozata kezdődött meg csütörtökön: az ötnapos nemzetiségi találkozó. Legnagyobb eseménye az egész napos vasárnapi program lesz. Az Erzsébet-ligetben nagygyűlést rendeznek. Magyar, szlovákiai és romániai nemzetiségi folklóregyüttesek adnak műsort a népek barátsága jegyében. Kiállítás nyílik Laukó György szlovákiai festőművész alkotásaiból. A nemzetiségi gálaesten fellép a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttese, a Poniirán csehszlovákiai és a pécskai román folklóregyüttes. A vasárnapi műsor nemzetiségi bállal zárul. Építőtábor Újpalotán Tudósítónktól. A fővárosi XV. kerületi Felszabadulás útja mentén, a régi, mintegy 4000 négyzetméteres területen új KISZ-építőtábor épül. A kivitelező 43. sz. Állami Építőipari Vállalat és a XV. kerületi Tanács közösen vállalja a 160 személyes KISZ-tábor építési költségeit. A vidéki és pesti ipari tanulókat, középiskolásokat fogadó nyári építőtábor július 2-án nyitja kapuit, s augusztus 26-án bocsátja el az utolsó csoportot. A fiatalok az újpalotai lakótelep építésében segítenek: tereprendezési és lakástakarítási munkákat végeznek majd. A szakipari szocialista brigádok garanciát vállalnak munkájukért Tudósítónktól. Az Országos Szakipari Vállalat dolgozói évente mintegy hat és fél ezer új lakásban tapétáznak, festenek, padlóznak, szigetelnek. Tizenhét különböző szakipari munkát végeznek. A minőség alapvetően fontos követelmény. Ennek biztosítása érdekében a szocialista brigádok érdekes kezdeményezéséről hallottunk: a brigádok egyegy munka befejezése után minőségi bizonyítványt adnak át a megrendelőknek. Ez egyrészt garancialevél, másrészt azt tartalmazza: kik és milyen munkát végeztek, szükség esetén hol érhetők el. A minőségi bizonyítványokat a művezetők is aláírják.