Magyar Hírlap, 1973. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1973-01-29 / 28. szám
2 1973. JANUÁR 29. HÉTFŐ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Jelentés a munkáról 3. Százötvenezer éjszaka A Budapesti Vegyiművek Kén utcai gyáregységében büszkén mondja Kalmár Magda: — A vízlágyító laboratóriumban én dolgozom a legrégebben. Már öt éve. A társaim, többnyire asszonyok, nem tudták megszokni a három műszakot, a folyamatos munkát, azt, hogy itt vasárnap, ünnepnap, karácsony estéjén és Szilveszter éjszakáján is dolgozni kell. Magyarországon százötvenezer munkás dolgozik három műszakban, s körülbelül kétszer-háromszor ennyien két műszakban. Csakhogy az utóbbi években a budapesti nagyüzemekben a Remixtől a Telefongyárig egyre több műhelyben megszüntetik a váltóműszakot, mert a dolgozók nagy része idegenkedik a három műszakkal járó életmódtól. Senki sem szeret a meghitt családi beszélgetések, randevúk, színház és mozi helyett éjszakai munkába indulni. A gyárakban mégsem állhatnak naponta 16 órát a gépek. Miért? — Ennek részben technológiai, részben gazdasági okai vannak — mondja Verzár Rezső termelési osztályvezető. — A kénsavgyártás technológiai folyamatát nem lehet önkényesen megszakítani, mert különben óriási kár keletkezne,ban 1,46 az átlagos műszakszám. A magyar gépiparban viszont az igen drága gépek többsége mindennap 16 órát áll, s az átlagos műszakszám mindössze 1,25. A KGST-országok között nálunk van a legalacsonyabb műszakszám a vegyiparban is. — S ni, ahol lehet, bevezetjük az egy műszakot — mondja Balázs Zoltán, a munkaügyi osztály vezetője —, mert a munkára jelentkező emberek, ha meghallják, hogy folyamatos munkarend van, azonnal továbbállnak. A félig nézett filmek — Talán nem fizetik meg eléggé azt a valóban nehezen megszokható életritmust? — A váltóműszakban dolgozó munkásaink nyolc-tíz százalékkal többet keresnek, mint az egy műszakban dolgozók. Húsz százalék éjszakai és húsz százalék szombat-vasárnapi pótlékot fizetünk. Aki vasárnap éjjel is dolgozik, annak negyven százalék pótlék jár. Csakhogy a vegyipar vonzó hatása csökkent, mert elveszítettük azt a régi előnyünket, amit a régi csökkentett, negyven -negyvenkét órás munkaidő jelentett, hiszen ma már az egész iparban csak ennyit dolgoznak. A Budapesti Vegyiművek kénsavüzemében a folyamatos munkarend népszerűtlensége miatt most is hiányzik a technológiailag indokolt létszám tíz-tizenöt százaléka. S mert a gépek nem maradhatnak felügyelet nélkül, a hiányzók helyére sokszor azoknak kell beállniuk, akik esetleg már egy műszakot ledolgoztak. A napi két műszak nem ritkaság, pedig a nyolcórai munka után huszonnégy órányi pihenés járna a folyamatos munkarendben dolgozóknak. A létszámhiány egyik jellemzője, hogy amikor elkészült a szuperfoszfát-szemcséző üzem, a gépeket nem lehetett elindítani, mert nem volt elég munkás. Pedig a szemcsézett műtrágyát könnyebb szétszórni a földön, a szemcsék lassabban szívódnak fel a talajban, népgazdasági érdek, hogy a mezőgazdaság szemcsézett szuperfoszfátot kapjon. S az üzem még mindig áll. Csakhogy olykor más a népgazdasági érdek, s más az egyes ember érdeke, vágya, életmódigénye. Kalmár Magda, a „legöregebb” vízlágyító betanított laboráns most még úgy szervezi a találkozóját, és az egyéb programját, ahogy az üzemi munkarend megköveteli, ám ő sem innen akar nyugdíjba menni. — Nem szívesen hagyom itt ezt az érdekes munkahelyet, mert tetszik, ahogyan vizsgálhatom a víz keménységét, lúgosságát, sokféle tulajdonságát. Csakhogy nemsokára férjhez megyek. S a férjemnek — aki egy műszakban dolgozik — nem tetszik majd, ha esténként, éjszakánként, s az ünnepnapokon nem leszek otthon. S ha majd gyerekünk is lesz, akkor végképp egy műszakot kell keresnem. Az égetőkemencéknél 1949 óta dolgozik a nyugdíjba készülő Dudás György. Készülékkezelő csoportvezető. A legrégibb dolgozó ebben a munkakörben, ő ellenőrzi a kemencék hőfokát, a gázkoncentrációt, a savgyártás folyamatát. — Szerettem ezt a fontos munkakört, mert nem nehéz, és az éjjeli műszak után volt időm a tököli kiskertemet is művelgetni. Csak akkor volt keservesen nehéz, ha otthon a család a tévé előtt ült, s nekem a színdarab közepén fel kellett állnom, hogy időben beérjek az üzembe. S vasárnap sem volt szívindító, amikor az asztalnál a székem rendszerint üresen maradt, mintha én nem is lennék. Ki jön az én helyembe? A fiatalok hamar elmenekülnek, mert ők iskolába, randevúkra járnak, s nem elégszenek meg azzal, hogy a film végét majd másnap valaki elmeséli. Dudás György fia is a Budapesti Vegyiművekben dolgozik: vízvezeték-szerelő — egy műszakban. A lánya Csepelre jár. — Arra tanítottam a gyerekeimet, hogy váltóműszakot ne vállaljanak, mert az megfosztja az embert a családi élet ezernyi apró örömétől. Mi is csak úgy tudtuk felnevelni a gyerekeinket, hogy a feleségem nem dolgozott, mert az én beosztásom nem tette lehetővé, hogy a kicsikkel rendszeresen törődjek. Többet érdemelnek A váltóműszakban dolgozóknak nem elég magyarázni, hogy milyen fontos és hasznos munkát végeznek. A meggyőző szón kívül a bérezésben is legalább megközelítőleg olyan különbséget kell teremteni, amennyire különbözik az egy- és többműszakosak életmódja. S ha a váltóműszakban dolgozóit, a nehéz fizikai munkát végzők, az eddig hátrányosabb helyzetben levő nők a közeljövőben valamivel nagyobb béremelést kapnak, mint a többi ipari dolgozó, akkor megértéssel és helyesléssel kell fogadnunk ezt a bérpolitikai intézkedést, hiszen azok kapnak többet, akik vagy több áldozatot, vagy a munka nehezét vállalják. Közöttük azok, akik biztosítják, hogy a fény és a meleg éjjel is eljusson a szobáinkba, a színházakba és éttermekbe, hogy reggelre a friss kenyér, a tej és az áruk új tömege ott legyen az üzletekben, az a 150 ezer dolgozó, aki a kemencék és gépek mellett hajnalig tartó munkával szolgálja életünket. Mert éjszaka is élünk. Rátkai J. István A lila és bordó lángok Dr. Gruber Péterné üzemvezető és Szőnyi Béla, az üzemcsoport vezetője is igazolja ezt az udvaron tornyosuló sárga kénhegyek tövében. Mutatják, az adagolók miként sodorják megállás nélkül az anyagot a kemencék torkába. A kemencék hatalmas, hordó alakú dobok, amelyeket abroncsként fog körbe a háromnégy méter átmérőjű fogaskerék. S a motor által meghajtott fogaskerekekkel a kemencék is forognak. A kemencék tűzterében lila és bordó lángokkal ég a folyamatosan előre csúszó kén. A felszabaduló gáz lomhán gomolyog a közéje zúduló levegőben, ölelkezik az oxigénnel, s mire a kemence másik végére ér, már új gázelegyként, mint friss kéndioxid suhan a hűtőrendszer csöveibe, ahol az ezerfokos hevéből hatszáz fokot lelopnak a vízmelegítő berendezések. S a megtisztult gázt ismét új táncba csábítják az örökké muzsikáló szivattyúk. A kontaktkemencék hőjétől felfrissül, új oxigénadagokat szív, forog az áramlás nagy keringő rendszerében, s mire az utolsó tánc is véget ér, addigra a végképp összekötődött elem, a kéntrioxid fáradtan hull a tömény kénsavval bélelt pihenőjébe. Itt kimerülten szívja magába a vizet, s közben ő maga is kénsavá változik. Ám jóformán még órákat sem élhet, mert máris csapolják, s viszik a falánk műtrágyagyártó gépekhez, ahol a kénsav sohasem elég. Megszakíthatatlan folyamat ez, különben a gáz elillanna, a tűz kialudna, s napokig kellene várni, amíg minden berendezés ismét az üzemi hőfokra hevülne. Csakhogy eközben a lehűlő és ismét tüzesedő kemencék megrepedeznének. Ezért kell megállás nélkül dolgozni. — Nemcsak ezért — figyelmeztet Verzár Rezső. — A mezőgazdaságnak annyi műtrágyára és növényvédő szerre van szüksége, hogy huszonnégy órás üzemmel sem tudunk eleget gyártani. S ha áruhiány van, akkor a géppark minden kihasználatlan perce sok ezer forint veszteséget jelent, ugyanis nemcsak az el nem készült növényvédő szer értéke a ráfizetés, hanem azt az összeget kell számítani, hogy mennyi kártól menthettük volna meg az ország szántóföldjeit és gyümölcsöskertjeit. Bevezetjük a pazarlást? A váltóműszaknak még egy fontos gazdasági oka van. Minden új gép egy-két évtized alatt elavul — még ha nem is kopik el —, mert a világpiacon sokkal modernebb, hatékonyabb berendezések jelennek meg, amelyek olcsóbban termelnek. A régi gép „erkölcsileg elkopott” — mondják a szakemberek —, ki kell cserélni. Nos, ha ez a gép csak egy műszakban dolgozott, akkor csak egyharmadát termelte annak, amit három műszakban készíthetett volna. De a gép árát a harmadnyi termék árába is bele kell számítani, tehát az elöregedett gépünk nemcsak kevesebbet, hanem drágábban is termelt, mert az „egy műszak” megnövelte az önköltséget. Egy tavalyi vizsgálat szerint Magyarországon az ipar átlagos műszakszáma mindössze 1,44, tehát a gépeink még másfél műszakot sem dolgoznak. Ilyen nagy fokú pazarlást, a géppark kihasználatlanságát egyetlen fejlett ipari ország sem engedheti meg, mert különben lemarad a többiek mögött. Az USA-ban 1,69, Svédországban 1,53, a Szovjetunió Szolidaritás Megkötötték a fegyverszünetet, Vietetnam sokat szenvedett földjén végre elhallgattak a fegyverek. Véget ért az amerikai agresszió: a vietnami nép hősiessége és az egész haladó világ szolidaritása megálljt parancsolt a háborús gyújtogatóknak. A magyar nép is kivette részét a szolidaritási akciók világméretű sorozatából: az állam, valamint a dolgozók, a fiatalok egyéni kezdeményezései nyomán a cselekvő segítségnyújtás szép példái születtek. A KISZ még 1965-ben meghirdette a Vádoljuk az imperializmust! mozgalmat: a magyar fiatalok sok ezer társadalmi munkaórát teljesítettek. A vietnami vasárnapokon, a kommunista műszakok során befolyt összegekből a szolidaritási csekkszámlára több mint ötvenötmillió forint érkezett. Ebből a pénzből több ezer kerékpárt, rádiókészülékeket, orvosi felszereléseket, gyógyszert, kötszert, de fegyvereket is küldtek a magyar fiatalok a honvédő háborút folytató hős vietnami nép megsegítésére. Bekapcsolódtak a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség akciójába, amelynek célja a Nguyen Van Troy nevét viselő hanoi kórház felépítése és berendezése. A KISZ vállalta egy ezerszemélyes szakmunkástanuló-intézet megépítését és felszerelését is. Amikor a múlt év decemberében az amerikai légierő tömeges, barbár légitámadásokat intézett a VDK fővárosa és sűrűn lakott települései ellen, a magyar fiatalok ezrei jelentkeztek önkéntes véradásra, s ezzel sok száz vietnami sebesült életét mentették meg. A fegyverszünet megkötése újabb szolidaritási akciókra serkent: most a lerombolt országrészek mielőbbi újjáépítése a segítség fő célja. ___________________B. Z. Egy nap Vietnamért Tudósítónktól. A celldömölki CELLTEX Háziipari Szövetkezet tagsága — amely eddig is több alkalommal segítette a hős vietnami népet — most röpgyűléseken elhatározta, hogy Vietnam újjáépítéséhez felajánlja egy napi keresetét, összesen körülbelül 100 ezer forintot. A háziipari szövetkezet tagsága felhívással fordult az ország valamennyi szövetkezetének dolgozóihoz, hogy tegyenek hasonló felajánlásokat Vietnam újjáépítésének segítésére. Budapesti munkaerőmérleg (Folytatás az 1. oldalról) ban volt, 14 százalékos, míg az építési szak- és szerelőiparban csupán 2 százalékos. Részletesen megvizsgálták az illetékesek az alkalmazotti létszám alakulását. A csökkenés nem az adminisztratív munkaköröket érintette, mert azoknál változatlanul növekedés tapasztalható, a kisegítőállományban foglalkoztatottak száma lett kevesebb. A műszaki állományra inkább a stagnálás, egyes helyeken a kisebb mértékű növekedés a jellemző. Az adminisztratív dolgozók létszáma Budapesten csupán a tanácsi felügyelet alatt működő ipari vállalatoknál csökkent igen kis mértékben. Arra a kérdésünkre, hogy mik a jellemzői a munkaerőhiánynak, a következő választ kaptuk: — Annak ellenére, hogy a tanács munkaügyi szervezeteihez bejelentett munkaerőigények 1971-hez viszonyítva csökkentek, mégis sok a betöltetlen munkahely Budapesten. A munkaerő-gazdálkodási hivatalok 1971-ben átlag 60 ezer üres munkahelyet tartottak nyilván, ennek száma tavaly 48 ezerre csökkent. Továbbra is a szak-, betanított és segédmunkások iránt volt a legnagyobb kereslet. A múlt évben már krónikussá vált egész Budapesten a takarítónő-hiány, sokkal nagyobb volt a kereslet, mint az elmúlt években bármikor. Kiderült az is, hogy az adminisztratív munkakörök közül a gép- és gyorsíró nők hiánya számottevő. A szinte korlátlan munkalehetőségek ellenére akadtak azonban elhelyezkedési gondok is. A szövetkezeti iparban a belépők aránya az 1971. évihez viszonyítva 111,4 százalékos volt, a kilépőké 107,7 százalékos. A külkereskedelemben dolgozóknál a belépők aránya 113,6 százalékos, a kilépőké pedig 113,1 százalékos. Tavaly már gyakoribb volt a „vándormadarak” felvételének elutasítása, még az olyan munkahelyeken is, ahol lehetőség nyílt volna korlátozás nélküli alkalmazásukra. Ez a magatartás tapasztalható tehát a jelentős munkaerőhiánnyal küzdő vállalatoknál is. Ez örvendetes. A szakemberek megítélése szerint az idén — elsősorban az állami iparban és az építőiparban — a központi bérintézkedések hatásaként megfontoltabbá válik a munkahelycsére, az évek óta tartó áramlás lelassul. Megvizsgálták többek között a gépkocsivezetők elhelyezkedését. A mérlegelést időszerűvé tette az állami személygépkocsik számának korlátozása. Az volt a tapasztalat, hogy a gépkocsik leadásának során kevés gépkocsivezető jelentkezett a munkaerő-gazdálkodási hivataloknál. Egy részük továbbra is a vállalatoknál maradt tehergépkocsi-vezetőként, vagy nem gépkocsivezetői munkakörben. Sokan nyugdíjazásukat kérték, mások a munkaközvetítői irodák igénybevétele nélkül helyezkedtek el. A múlt esztendő utolsó negyedévének munkaerő-forgalmáról is részletes tájékoztatást kaptunk. Budapesten 1972. XV. negyedévében 58 077 betöltetlen munkahely volt. Férfi munkaerőt 38 539, nőt pedig 19 538 munkahelyre kerestek. Októberben 1473-an, novemberben 1144-en, decemberben 1668-an helyezkedtek el a munkaközvetítői irodák segítségével. Az elmúlt negyedévben Budapesten „kilépett” bejegyzéssel 3742 dolgozó munkaviszonya szűnt meg. Még egy érdekes adat, közülük 665 volt a szakmunkás, 2384 a betanított- és segédmunkás. Egy éven belül háromszor változtatott munkahelyet 1312 dolgozó, közülük 310 a szakmunkás, 742 a betanított és segédmunkás, 260 pedig egyéb munkakörben tevékenykedett. Egy éven belül háromnál többször 675-en változtattak munkahelyet. Közülük 259 volt a nő. Az ilyen szakmunkások száma 97 volt Fahidy József Munkásőregységek ünnepi gyűlései Ünnepi egységgyűlést tartott tegnap a munkásőrség salgótarjáni V. számú Nógrádi Sándor zászlóalja a József Attila Művelődési Központban. Kiss József, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnoka többeket kiváló parancsnok, illetve kiváló munkásőr jelvénnyel tüntetett ki. Az egységgyűlésen dr. Szomszéd Imre, a salgótarjáni járási pártbizottság titkára köszöntötte az esküt tett 33 munkásőrt, valamint a tartalékállományba vonulókat. Balassagyarmaton a munkásőrség járási zászlóalja tartott ünnepi munkásőr egységgyűlést. Tiszafüreden a Kossuth Lajos járási munkásőrszázad ünnepi egységgyűlésén részt vett dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára, aki Szolgálati Érdeméremmel tüntette ki a legkiválóbb munkásőröket. Az ünnepségen az új munkásőrök esküt tettek. A dombóvári járási munkásőr egység a helyi Apáczai Csere János Gimnáziumban tartotta ünnepi gyűlését. Az ünnepségen megjelent és felszólalt dr. Ispánovics Imre, a munkásőrség országos parancsnok-helyettese és Gyuricza István, a dombóvári városi pártbizottság első titkára is. A paksi járási munkásőregység a helyi konzervgyárban rendezett ünnepi gyűlésén Pataki György, a járási munkásőregység parancsnoka tartott beszámolót és felszólalt Rigóczky István, a járási pártbizottság első titkára is.