Magyar Hírlap, 1973. december (6. évfolyam, 331-359. szám)

1973-12-01 / 331. szám

Magyar Hírlap nemzetközi politikai fórum Izrael harckészültségbe helyezte csapatait Már és Eban nyilatkozata a békekonferenciáról (Reuter, AP, UPI) Izrael teljes harc­­készültségbe helyezte csapatait — jelen­tették be Tel Avivban azt követően, hogy csütörtökön megszakadtak az Egyiptom­mal folytatott tárgyalások a Kairó— Szuez országút 101-es kilométerkövénél. A tárgyalások felfüggesztése előtti na­pokban több összecsapást jelentettek a szuezi frontvonalon. Pénteken három ízben robbant ki tűzharc a szemben álló izraeli és egyiptomi csapatok között. Siilasouo, a közel-keleti ENSZ béke­­fenntartó erők főparancsnoka az egyip­tomi hadügyminiszterrel folytatott tár­gyalásait követően Jeruzsálembe utazott, s ott megbeszéléseket folytat az ENSZ képviselőivel. Egyes hírek szerint talál­kozni fog Dajan izraeli hadügyminiszter­rel is. Abba Eban izraeli külügyminiszter a Jediot Aharonot című izraeli lapnak adott interjújában a frontokon támadt feszült­ség és a tárgyalások elakadása ellenére is annak a véleményének adott hangot, hogy december 18-án Genfben megkezdődhet­nek a béketárgyalások. A hivatalos állás­ponttal összhangban kijelentette, hogy a december 31-i izraeli választásokig a bé­ketárgyalásokon nem lesznek hajlandók elfogadni semmilyen javaslatot sem. Az izraeli külügyminiszter szerint a béke­tárgyalásokon az arab országok közül Egyiptom, Szíria, Jordánia és „talán Li­banon” vesz részt. Eban mereven elzár­kózott még a gondolatától is annak, hogy a Palesztinai Felszabad­ítási Szervezet képviselői is jelen legyenek az értekez­leten. Golda Meir izraeli miniszterelnök ame­rikai zsidó vezetők előtt Jeruzsálemben viszont kijelentette: kormánya szerint még számos akadály tornyosul a konfe­rencia útjában. Mint mondotta, az arab államfők algíri csúcsértekezlete „elfogad­hatatlan feltételeket” szabott Izrael szá­mára. Arab miniszterek Brüsszelben (MTI) Pénteken délben Brüsszelbe ér­kezett az olajtermelő arab államok két különmegbízott­ja: Al-Jamani, Szaúd-Arábia és Abdesz-Szalam, Algéria mi­nisztere. A két minisztert haladéktala­nul fogadta van Elslande belga külügy­miniszter, aki munkaebéden tárgyalt ve­lük. Az ebéden részt vett Claes gazda­ságügyi miniszter, valamint a Közös Piac brüsszeli bizottságának elnöke, Ortoli, és energiakérdésekkel foglalkozó alelnöke, Simonét is. Az arab minisztereket a ké­sőbbiekben fogadta Leburton belga mi­niszterelnök. Az olajellátási probléma megoldása annál sürgősebb Belgium szá­mára, mert holland hivatalos közlés sze­rint hétfőtől már nem működik a Rotter­damot a belgiumi Antwerpennel össze­kötő vezeték. Belgium olajellátásának mintegy kétharmada eddig ezen a veze­téken keresztül érkezett, mert a belga kikötők csak kisebb tankhajók fogadá­sára alkalmasak. Jobert szenátusi beszéde Jobert külügyminiszter pénteken dél­után a francia szenátusban mondott be­szédében a nyugat-európai országok be­vonását sürgette a közel-keleti kérdés megoldására irányuló tárgyalásokba. Hangsúlyozta: a békét csak úgy lehet tartósan biztosítani, ha olyan demilitari­­zált övezeteket hoznak létre, amelyekben a Biztonsági Tanácsnak alárendelt csapa­tok állomásoznak, s ebben a nemzetközi haderőben a Biztonsági Tanács állandó tagjai által kiküldendő csapatoknak is helyet kell foglalniuk (tehát francia csa­patoknak is), mert e csapatok jelenléte jobban biztosítaná a béke szavatolásának hatékonyságát. Jobert egyébként — akárcsak legutób­bi beszédében — ismét kifogásolta, hogy a közel-keleti konfliktus során Nyugat- Európát „félreállították”, s az „nem játsz­hatott semmiféle szerepet”. Azt hangoz­tatta, hogy e ténynek a közös piaci or­szágokat politikai egységük mielőbbi megvalósítására kell ösztönöznie. Messmer francia miniszterelnök pénte­ken este televíziós beszédben szólította fel az ország lakosságát az energiával való fokozott takarékoskodásra, s korlá­tozó intézkedéseket jelentett be. Húsok a CSKP és a kormány gazdaságpolitikájáról (MTI) A párt eredményes munkáját, a népgazdaság sikereit méltatta Guíszár Husák, a CSKP KB főtitkára a kétnapos pártplénumon elhangzott zárszavában, amelyet pénteken hoztak nyilvánosságra. Megállapította, hogy ebben az évben to­vább szilárdult mind a CSKP belső egy­sége, mind pedig a dolgozók tömegeivel való kapcsolata. A párt és a nép egysége — jelentette ki — egész munkánk politi­kai alapjává válik. Igen jók a tapaszta­latok a kommunisták és a párton kívüliek jelenleg országszerte folyó együttes gyű­lésein, amelyen a párt a dolgozókkal kö­zösen vitatja meg a társadalmi élet vala­mennyi problémáját. Eddig már több százezer párton kívüli szólalt fel pozitív értelemben. Akkor is szocialista plat­formról kiindulva tették meg észrevéte­leiket, amikor bírálták az emberek éle­tét megnehezítő fogyatékosságokat, és szorgalmazták ezek felszámolását. . A gyűlések jól mutatják — hangoztat­ta Husák —, hogy a CSKP ismét nagy tekintélyt élvez a társadalomban, számít­hat a dolgozók széles rétegeinek bizal­mára. A jövőben is arra törekszünk, hogy állandó politikai tömegmunkával fenn­tartsuk kapcsolatainkat a dolgozókkal, meghallgassuk véleményüket, és a türel­mes meggyőzés eszközét alkalmazzuk. Gazdasági kérdéseket érintve, rámuta­tott: az ötéves terv első három évének eredményei bizonyítják, hogy helyesnek bizonyult a párt és a kormány gazdaság­­politikája. Noha igényes feladatokat tűz­tünk ki magunk elé, ezek nem haladják meg a társadalom erejét. Mindazonáltal nem hunyunk szemet a meglevő problé­mák felett sem, és ezek megszüntetésére összpontosítjuk erőfeszítéseinket. E prob­lémák ellenére senki sem tagadhatja, hogy gazdasági fejlődésünk pozitív, ígé­retes irányban halad, és kedvezőek a táv­lati kilátások. Chilei jelentések Szolidaritási gyűlés Moszkvában (MTI) Pénteken Moszkvában a Szak­­szervezetek Házában chilei szolidaritási gyűlést tartottak a szovjet társadalmi szervezetek képviselői. A gyűlésen bejelentették, hogy a Szov­jetunióban megalakították a chilei demok­ratákkal való szolidaritás bizottságát. A testület elnöke Sztyepan Sarajev, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára lett. A bizottság feladata a szovjet társadalmi szervezetek akcióinak össze­hangolása annak érdekében, hogy támo­gassák a chilei demokratikus erőket, és leleplezzék a katonai junta erőszakcse­­lekményeit. (AFP) Ismael Huerta Diaz tengernagy, a chilei junta külügyminisztere, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének menekült­­ügyi főbizottságához intézett levelében megígérte, hogy a vasárnap Santiago egyik kórházából elhurcolt Martha Fer­nandez de Pucurull uruguayi asszony a közeli napokban elhagyhatja Chilét A svéd menlevéllel rendelkező, és kórházi kezelésre szorul­t asszony letartóztatása körül diplomáciai incidens támadt Svéd­ország és Chile között. Az AFP santiagói jelentése szerint azonban a fiatalasszony szabadon bocsátása egyelőre kérdéses. Új alkotmányt ígért a puccsista junta a chilei népnek, „köztársasági, demokra­tikus, parlamenti rendszert” szándékozik bevezetni. Az úgynevezett elnöki demok­ráciát megteremtő alkotmány előkészüle­teiről az illetékes jogászbizottság elnöke, Enriuge Ortuzar volt igazságügy-minisz­ter nyilatkozott. Az alkotmány elkészülté­nek időpontjáról a nyilatkozatban nem esett szó. A kambodzsai hazafiak sikere (Reuter) A khmer hazafiak pénteken felszabadították a Phnom Penhtől mind­össze 24 kilométerrel északkeletre fekvő Vihear Suor stratégiai fontosságú várost, s megfutamították a 400 főnyi helyőrsé­get. A felszabadító erők a Mekong folyó keleti partján fekvő város birtokba­vételével ellenőrzésük alá vonták a kelet felől a fővárosba vezető főútvonalakat. A Phnom Penh-i rezsimet igen érzékenyen érintő veszteség hírét az Amerika-barát kormányzat katonai szóvivője közölte a sajtóval. Vihear Suor a harmadik stratégiai fon­tosságú kambodzsai település, amelyet a népi erők novemberben szabadítottak fel. tva, decemberi, szombat 3 JEGYZETFÜZET A minap megint rám szólt valaki, ezt ** ne írja fel. Mostanában többen kér­tek erre. Ilyenkor illik behajtani a jegy­zetfüzetet, a tollat pedig letenni. Mert a kérés azt jelenti, hogy az illető nem a nyilvánosságnak szánja, amit mond. Talán le is tagadná nyomtatásban vi­szontlátva. Tiltakozna, elferdítették a szavait, a világért sem így gondolta, és egyhamar nem adná a nevét a közlen­dőihez. Beszélne csak úgy általában, idézne számokat, sztereotípiákat, mint annyian, neki ugyan ne hányja a sze­mére senki az őszinteséget, ne legyen ba­ja belőle, mint sokaknak volt, van és sajnos, lesz is... Jobb tehát eleget tenni a kérésnek, már csak azért is, mert rend­szerint ilyenkor következik azután a mondanivaló lényege, amelyre később sokáig emlékszünk, jobban, élesebben mint amit lejegyeztünk hűen, és amiből mégis gyakran oly nehezen áll össze a dolgok rendje, a megtervezett írás. Félnek? Valamitől félnek ezek az em­berek? — jut eszembe a blokkot félre­téve. Félt a múltkor az az állami gaz­dasági gépműhelyvezető, nemrég az al­földi nagyközség tanácselnöke, s a téesz­­béli gyalogmunkás? De mitől?­ Egysze­rűen inkább kényelmetlen a számukra kiállni ország-világ elé bizonyos igaz­ságokkal. Talán bizonytalanok is a te­kintetben, hogy véleményük valóban helytálló-e, őket utólag ne állítsa a sa­rokba senki, legjobb visszahúzódni, élni a maguk életét csöndben, majd akad, aki helyettük is szól, bőrét a vásárra viszi, nyitott gonoszság-késekbe rohan. De nem bántó-e ilyen gondolatokat csak feltéte­lezni bárkiről? Talán mindössze arról van szó — kár a jelenséget dramatizálni —, hogy ismervén a leírt szó súlyát, egy­szerűen a felelősségérzet inti óvatosságra őket, s igyekeznek világos határvonalat vonni a félig-meddig magánjellegű be­szélgetés, meg a nyilatkozat között. Vegyük úgy, mintha az indíték mind­egy lenne. A jegyzetfüzet csukva. Part­nerem beszélni kezd. Mind jobban bele­­melegszik, színes, érzékletes, amit mond Helyi ügyek-gondok háttere tárul ki előttem, s a képélesség csodálkozásra késztet, milyen sok nálunk az úgyneve­zett politikus alkat. Akinek tudatában a közösségi szemléletmód magától értető­dően természetes, úgy látja-láttatja a területet, ahová az életét kötötte, mintha informátorok hada venné körül, valami­féle ipari televíziólánc, pedig dehogy, csak hát van szeme a látásra, füle a hal­lásra. Olyan, mint a legtöbb ember nap­jainkban, aki egyesíti magában a szeiz­mográf­ érzékenységű közvélemény­­i meg­­annyi erényét-hibáját, s azzal a tudat­tal él, hogy neki mindenhez köze van, ami körülötte történik. Végére ér mondandójának. Miért nem lehet ezt nyilvánosságra hozni? — kér­dezem. — Mitől tart? Hagyjuk. — feleli. — Jobb az ilyesmiről nem beszélni. Va­lami oka bizonyosan van, hogy így véle­kedik. Van hát. Mi lenne az? Kiderül, hogy a főnöke nem venné jó néven. A tanácsi vezető attól tart, ha megtudják, hogy kevesli az apparátusa fizetését, ami külön-külön a harmadrésze sincs páccul a téeszelnöki, brigádvezetői javadalma­zásnak, a helyi téesz elnöke megharag­szik rá. A gépi műhelyvezető abban a bi­zonyos állami gazdaságban titokban tart­ja azt a meggyőződését, hogy a tavaly kifizetett, a vártnál kisebb összegű nye­reségrészesedés miatt az igazgató a fele­lős. A téesz gyalogmunkásának pedig megígérte az elnök, hogy jobb beosztás­ba segíti a raktárban, s nem szeretné, ha ez a lehetőség kútba esne, mert ő szóvá tett egynémely hanyagságot a közvagyon helyi kezelését illetően. Az aggályok mélyén egzisztenciális oko­kat találtam mindegyik, itt felhozott esetben. És jókora adag vezetői hiúsá­got, amelynek indítéka az a tévhit, amely a hibák felemlítését személyes támadás­ként könyveli el, és mihelyt alkalmat talál rá , visszaüt. Beleszédül az a beosztott, akit ez az ütés eltalál, ami kü­lönben többnyire akkor következik be, amikor a kárvallott legkevésbé számít rá. Ki szereti, ha ütik? Még inkább bo­nyolulttá válik a helyzet akkor, ha nem is a munkahelyi vezető, hanem a köz­vetlen munkatársak vállalkoznak a bírá­ló lejáratására, mert ilyen is akad, s nyomában csalódások özöne jár. Nem­csak a kisebb-nagyobb rangú vezetők miatt kell tehát a jegyzetfüzetet félre­tenni, hanem tisztségtől függetlenül azok védelmében néha, akik félnek — mert félnek — kiadni magukat a saját mun­katársuk előtt is, „ki tudja, mi lakozik benne”, vagy ha tudják, annál rosszabb. Napjainkban még mindig gyakori, hogy a bíráló klikkekkel találja magát szem­be. kívülről nézve nevetséges ügyek so­rolnak ilyen-olyan csoportokba munka­helyi közösségeket, s gyanús, aki kívül­ marad, akit „csak” a munkája érdekel. Ráragasztanak minden jelzőt, ami egy letűnt világ erkölcsi lomtárából előrán­gatható, így válik rendhagyóvá anélkül, hogy valóban az akarna lenni Emlékszem panaszosokra régebbi idők­ből, amikor majdhogynem kikövetelték, hogy panaszukat p­ontról pontra felje­gyezzem. Igen, mert akkor fölfelé szólt a panasz, nemegyszer a legfelsőbb irá­nyítás címére. Napjainkban a címzett megváltozott, módosult a sorrend. Nem mintha „odafenn” nem küzdenének kü­lönböző fogyatékosságokkal, az előre­haladást gátló tényezők leküzdése bizo­nyára ott sem egyszerű. Felismerték azonban, hogy vannak ügyek és gondok, amelyekre nincs, nem íródhat országos érvényű recept. Józanul belátják, hogy kiváltképp az emberi viszonylatok tisz­tázatlanságából eredő bajok és törések, az emberek közötti nyílt kap­csolatok ki­alakítása nem egy testület dolga. Adhat hozzá irányelveket, jó elgondolásokat, segíthet, de helyettünk nem vállalkozhat saját környezetünk a magunk szénája rendben tartására. A demokratizmust épp itt értik félre sokan, amikor azt gondol­ják, felülről jövő szózatok és kinyilat­koztatások révén válik napjaink megszo­kott közegévé. Bár így lenne, de nem így van. K nem elég magunkban füstölögni. Nem­­ elég azt mondani, hogy egyszer majd bizonyosan jön valaki, talán egy egész bizottság valahonnét, s akkor egy csapás­ra rend lesz, akkor majd nem kell tit­kolni senkinek saját véleményét, nyugod­tan akár jegyzetfüzetbe diktálhatja, ami a szívét nyomja, mert nem értik félre, nem áskálódást, intrikát látnak benne, hanem segíteni-használni, a közügyekben lendíteni akarást. A passzív rezisztencia azonban ez esetben sem járhat ered­ménnyel. Ebből csak befelé fordulás, el­zárkózás, ridegség alakulhat ki, ami a magára hagyatottság érzetét kelti mind­nyájunkban. Hiszen mi nem arra szü­lettünk, hogy a köz gondjairól ne mer­jünk nyíltan szót ejteni. Történelmünk folyamán nem munkálkodott annyit köz­ügyben egyetlen generáció sem, mint a mi nemzedékeink. A közösségben való feloldódás vágyait és törekvéseit gyerekeink az anyatejjel szívják magukba. Felemelt fejük, büszke tartásuk kimondatlanul is azt példázza, hogy nem fáradozunk hiába a szocialista emberi viszonylatok formálásán. E vi­szonylatrendszerbe természetesen ma még beletartozik, hogy néha félre kell tenni a jegyzetfüzetet. De nem szabad engednünk, hogy sokszor épp­en a törté­nések lényege kizárólag személyes emlé­keinket gyarapítsa, hogy az őszinte, em­beri szó nagy ereje rejtve maradjon azok előtt, akik csak most tanulják kifejezni önmagukat, s a kort, amelyben élniük adatott.­­ KOVÁCS IMRE Befejeződött az AÁSZ különbizottsági ülése (ADN) Limában pénteken befejeződött az Amerikai Államok Szervezetének kü­lönbizottsági ülése, amely a jelenlegi Amerika-közi rendszer átalakításának kérdésével foglalkozott. A tanácskozás eredményeit ajánlások formájában az AÁSZ közgyűlésének következő üléssza­kén terjesztik elő. A szerkezeti átalakítás célja az, hogy a jelenlegi szervezetből, vagyis az Egye­sült Államok befolyásolási eszközéből olyan testületet alakítsanak ki, amelyben egyetlen országot sem sújt politikai diszkrimináció. A Limában most véget ért tanácskozás mindenekelőtt az Ame­rika-közi kölcsönös segélynyújtási szer­ződés (TIAR) módosításának kérdéseit taglalta. Peru küldötte követelte, hogy a TIAR legyen egy „Latin-Amerikában általáno­san­ alkalmazható eszköz”, amely bizto­sítsa a békét, a tagországok fejlődését és valódi kollektív védelmét. Mint mondot­ta: a tagországoknak a gazdasági agresz­­szió konkrét eseteiben közös védelmi in­tézkedéseket kell hozniuk az imperializ­mussal szemben. Energiakorlátozás Bulgáriában (MTI A Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa az ország energiaellátásá­ban mutatkozó nehézségek miatt órán­ként 80 km-re korlátozta a személygép­kocsik, 70 km/órára a tehergépkocsik maximális sebességét. December elsejé­től a szolgálati gépkocsik üzemanyag­ellátását 50 százalékkal csökkentik. A magángépkocsik havi üzemanyag­ellátását a jelenlegi árakon 40 literben állapította meg a kormány.

Next