Magyar Hírlap, 1980. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

2 1980.augusztusi,péntek n­emzetközi politusa / Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL •*­éa'MUIBTOr A­ KKP lapja csütörtökön részlete­sen foglalkozott a közel-keleti helyzet alakulásával, nevezetesen az EMSZ- kn­­gyűlés rendkívüli ülésszakának határozatával és az izraeli parlament­nek azzal a döntésével, hogy „Jeru­­zsálemet örök időkre Izrael főváro­sává nyilvánít­ják". A L'Humanité a többi között megállapítja: Az ENSZ-közgyű­lés most véget ért rendkívüli ülésszaka megerősítette a palesz­tin nép elidegeníthetetlen jogát az önrendel­kezésre és az önálló állam­alapításra. Ugyanakkor az „euró­pai szolidaritás"e­setében és az amerikaiak nyomására 'Franciaor­szág ezúttal sem hallatta szavát. A helyzet megérett új béke­kezdeményezésre. Camp David zsákutcába jutott. Begin és Sza­dat gazdasági és politikai nehéz­ségei súlyosbodnak és­­ a kedd es­ti közgyűlési szavazás megerősí­tette Tel Aviv elszigetelődését — amerikai szövetségeseivel együtt —, és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet tekintélyének növeke­dését bizonyította. Ilyen körülmé­nyek között Franciaország való­ban szerepet játszhat a béke út­jának egyengetésében. Ez a béke csak átfogó és tartós rendezéssel érthető el a Közel-Keleten. Eh­hez arra van szükség, hogy az Elysée-palota­­ ne­ kövesse tovább Washingtont, Bonnt és Tel Avi­­vot. DIE BURGER A dél-af­rikai lap „káriirrend" a faji zavargásokkal küszködő Car­ter elnökön: —­é- -’zte­ten* Dél-Afrikát sok bajjal kel, ■/ nPflBAS A moszkvai Pravda s­­ est­leírója a lap csütörtöki számában a Carter el­nök öccse körül magasra csapó bel­­politikai hullámokkal foglalkozik.­­ Bár a Fehér Ház határozot­tan tiltakozik a Billy Carter-ügy és a Watergate-botrány közötti bármiféle párhuzam megvonása ellen, az ellenzék erői egyértel­műen értésre adták, hogy a ,,Bil­­lygate” ügyet az elnök­ presztízsé­re mért maximális csapásra akar­ják felhasználni. •­­ A Washingtont elárasztó vá­daskodások, igazolások és ipente­metések közepette szenzációként hatott Benjámin Civiletti igazság­ügyminiszter július 25-i bejelen­tése. Váratlanul beismerte ugyan­is azt, amit addig mind maga, mind pedig a Fehér Ház több íz­ben és­ kategorikusan cáfolt: ne­vezetesen azt, hogy 8 (Civiletti), a törvény nyilvánvaló megsérté­sével". június­ 17-én megvitatta Billy Garter ügyét az elnökkel, s azt ajánlotta neki, hogy öccse sürgősen jegyeztesse be magát egy külföldi állam ügynökeként, mert így elkerülheti a büntetőjo­gi felelősségrevonást. E beismerés után kevesen hiszik Carter hívei közül, hogy az elnöknek tekin­télyveszteség­ nélkül sikerül átvé­szelnie az ügyet. Az amerikai állampolgárok el­keseredésének valódi okai azon­ban mélyebben gyökereznek — mutat rá a cikkíró. — A Bil­ly­­gate-ügy semmi ahhoz a botrány­hoz képest, amit a Carter válasz­tási ígéretei és Amerika mai bel­politikai helyzete között tátongó szakadék jelent: az országban gazdasági visszaesés uralkodik, dühöng az infláció, emelkednek az árak, tömeges munka­ nélkül­­ sem sújt­ja a­­lakosságot. Az Egye­sült­ Államokra bumerángként üt vissza a kormánynak, a­ fegyver­kezési hajsza fokozására és az enyhülés aláásására irányuló po­litikája. A világkonferencia akcióprogramja • A nőket be kell vonni a politikai és gazdasági döntési folyamatokba (ADN) Akcióprogram és 40-nél több határozat elfogadásával ért véget, szerdán a késő esti órákban Koppenhágában a nők világkonfe­renciája. A tanácskozáson­­143 or­szág.' frantesv 1300 küldötte vett részt. Az ENSZ szakosított, ,szer­vezetei" 155 küldöttel képviseltet­ték magukat. A több mint 200 cikkelyből ál­ló akcióprogram leszögezi, hogy „belép és stabilitás nélkül nincs fejlődés". ..A bék­e nem lehet tartós, ha nem számolták fel minden szinten ,az' egyenlőstensé­­,azt, a hátrányos megkülönbözte­tést". A béke megszilárdításához hozzá fog járulni a hőknek a ba­ráti államközi kapcsolatok fej­lesztésében való egyenjogú rész­vétele — állapítja meg továbbá a dokumentum. — Elő fogják segí­teni az asszonyok és lányok az imperial­izmus, a kolonial­izmus, a neokolonializ­mus, a cionizmus, a fajgyűlölet, a faji megkülönböz­tetés, a kü­földi uralom és elnyo­más elleni harcot is. ..A leszerelés­ terén elérendő erőd­min­vek nagy mértékben hoz­­zá tánalm­álisk olyan gazdasági, szociális és kulturális feltételek megteremtéséhez, amelyek között a nők megkülönböztetés nélkül érvényesíthetnék jogaikat, tehet­nének eleget felelősségüknek” — hangoztatja a program. A dokum­ nventum célul tűzi ki a nők fo­kozottabb bevonását a politikai és gazdasági döntési folya­m­atokba, a munkához, szakképzéshez és egészségügyi ellátáshoz való jo­gának biztosítását szerte a világ­ban. A több, mint 40 elfogadott ha­tározat egyike felszólítja az ENSZ-köz­­gyűlés 35. ülésszakát! dolgozzon ki deklarációt a nők tevékeny részvételéről, a nemzet­közi béke és biztonság megszilár­dításáért, a kolonializm­us, a faj­gyűlölet és a külföldi elnyomás minden formája ellen vívott harcban. Csütörtökön hazaérkezett Kop­penhágából a magyar kormány­­küldöttség, amely Erdei Lászlóvá országgyűlési képviselő, az Elnö­ki Tanács tagj­a, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének ve­zetésével az ENSZ, Nők évtizede világkonferenciáján vett részt. Etiópiai nyilatkozat G ■' 1 Addisz Abeba és Washington viszonyáról (MTI, TASZSZ) Az etiópiai kül­ügyminisztérium szóvivője kije­lentette: Etiópia kormánya azért kérte az Egyesült Államok Ad­disz Abeba-i diplomáciai képvi­selete vezetőjének visszarendelé­sét, mert Frederic L. Chapin nagykövet, tevékenységével sú­lyos kár­okat okozott a kétoldalú kapcsolatoknak és működése az ország tör­vényeibe ütközött. A nagykövet a d­iplomanciai tes­tü­let köreiben céltudat­ kampányt folytatott Etionia, a­z etiópiai for­radalom ellen, sőt azt is megkí­sérelte, hogy lejárassa az etiópiai kormány tekintélyét, amikor az más országoktól kért segítséget a szárazság, sújtotta vidékek la­kosságának. A kétoldalú­ kapcsolatokban keletkezett szakadás­ oka — a szóvivő szerint — az, hogy Wa­shington továbbra is megkísérli a beavatkozást Etiópia belügyei­­be­-­ fokozódik- provokációs háló­ba!- jelenléte az Indiai-célpártok, arról ellentmond az ENSZ, kü­­AÁSZ, valamint az el nem köte­lezettségi mozgalom határozat­tervezeteinek, hogy ezt a térséget nyilvánítsák békeövezetté. A MÚLT ÉV NOVEMBER EL­SEJÉN hatalomra jutott Natusch Busch puccsáról a spanyol ABC című napilap némi iróniával je­gyezte meg: „Bukásának egyik oka talán abban keresendő, hogy tűl későre időzítették, vagyis a nyolchónaponként egy puccs ha­gyományát felrúgva, 11 hónap múlva hajtották végre hatalom­­átvételüket.” Nos, a július 17-én hatalomra jutott Luis García Me­za — talán hagyománytiszteletből — szinte kínos pontossággal­ az előző puncsot követő 8. hónap utolsó napjára időzítette akcióját, és buktatta meg Udia Gueiler ügyvezető elnökasszony polgári kormányát. A Bolívia ton éves független történelme során végrehajtott 189. puccs a demokratizálódási folya­matot vágta ketté. Hugo Banzer diktatúráját követően mind a polgári politikusok, mind a fia­tal katonatisztek jelentős­ csoport­ja a polgári fejlődés mellett tört lándzsát. Már a Busch vezette puccsot is a munkások ellenállá­sa és a külföldi­ tiltakozás dön­tötte meg a hatalomra jutását kö­vető 16. . napon. Talán­­ nem ta­nult az előzményekből, a múlt eseményeiből a 188. puccs rész­vevője, a jelenlegi junta vezető­je, Luis García Meza tábornok, a szárazföldi haderők főparancs­noka. A hatalmat július 17-én magukhoz ragadó tábornokok a látszat szerint mindent egy lap­ra tettek fel: a­z emberi­ jogok tiszteletben nem tartásával egy időben fittyet hánynak a nem­zetközi tiltakozásra is. A hata­lom megragadása nem elégítette ki vágyaikat és annak megtartá­sára minden körülmények között törekednek akkor, amikor a de­­mokatikus szervezetek szerte a világon tiltakoznak a terror miatt. Az Európai Gazdasági Kö­zösség és maga az Egyesült Ál­lamok is elítéli Mezáékat. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK az emberi jogok megsértése miatt felfüggesztette a Bolívia gazda­ságának létfontosságú hitelek­ fo­lyósítását. Muskie, az Egyesült Államok kül­ügy­minisztere sajtó­értekezletén a segélyek befa­gyasztásával kapcsolatban kifej­tette: „Az Egyesült Államok nem nézheti tétlenül a bolíviai nép el­len elkövetett merényleteket.” Pusztán emberiességi okok kész­tették a washingtoni kormányt ennek a lépésnek a megtételére? Aligha. Csak az utóbbi években, és maradva az amerikai konti­nensen, az Egyesült Államok nem mindenkor volt az emberi jogok ádáz védelmezője. Gondolunk itt Pinochetre, Somozára, Romeróra, vagy az őt követő salv­adori junta fennmaradását elősegítő amerikai segélyekre. Felvetődhet a kérdés, mi kész­teti az amerikai kormányt arra, hogy befolyását latba vetve, meg­kísérelje megakadályozni a­­kato­nai kormányzat konszolidációját? A felelet a környező országok katonáit felváltó polgári kormá­nyok megalakulása adja. Peruban Belaúnde Terryt a hét elején ik­tatták be tisztségébe. Brazília ka­tonai kormánya is a „hosszú gyeplő” taktikáját alkalmazza a belpolitikai konfrontáció elkerü­lése érdekében az ellenzéki pár­tokkal szembeni politikájában. Ecuador: Venezuela Washington­tól független külpolitikát, folytat, igaz, nem egyforma következetes­séggel. Az Egyesült Államok, mint a 70. század folyamán már több­ször, Latin-Amerika államaival szemben azt a politikát folytatja­, hogy mindenkor, amikor világha­talmi érdekeit — gazdasági vagy katonai okok miatt — veszély fe­nyegeti, akkor ,,engedélyt ad” a latin-amerikai burzsoáziának ar­ra, hogy kivegye részét a hata­lomból, a nemzeti állam építé­sének felelősségéből. A mai, az USA által mesterségesen szított hidegháborús helyzetben Wa­shington érdekeinek jobban meg­felel a békés polgári építés a la­tin-amerikai országokban, mint egy belső feszültségek tel terhes, katonák vezette társadalom meg­­zabolázása, fékentartása. A Pi­nochet chilei diktátor és az USA közötti politikai súrlódások is — amelyekre a Leteb­er-ügy miatt került sor —­ ebbe az irányba te­relik az amerikai lépéseket. Önös érdekeik megnyilvánulása volt az Egyesült Államok La Paz-i nagy­követének kiállása a demokrati­kus választások megtartása mel­lett éppúgy, mint Muskie beje­lentése a segélyek befagyasztásá­ról. DE ELKÉPZELHETŐ-E BOLÍ­VIA önerőből való talpraállása? Ha csak pusztán az ország eladó­sodásának mértékét tartjuk szem előtt — amely egyes források sze­rint eléri a hárommilliárd dollárt —, nem lehet okunk osztozni a katonák optimizmusában. Meza hatalomra jutása után az örökül kapott­ gazdasági helyzet miatt Gueiler asszonyt vádolta az or­szág eladósodásáért, a­ nép nyo­moráért. Kijelentette, hogy a pol­gári rendszerek kormányzásra képtelenek és az orszában nem lesz többé választási komédia, utalva egyúttal a szerinte csalás­sal győzelemre került baloldali erők eredményeire. Az 50 éves Meza és juntája régi recepttel szeretné kialakíta­ni tömegbázisát: ígérgetései kö­zött éppúgy­­szerepel a minden bolíviainak egyenlő előnyökkel járó pluralista államberendezke­dés demagóg hirdetése, mint a rend, a jog védelme. Cél­jai elérése érdekében nem válo­gat az eszközökben — napalm­mal bombáz ellenálló bányászo­kat.A chilei mintára letartóztatja és stadionokba zsúfolja politikai ellenfeleit. A junta helyzete távolról sem szilárd. Számolnia kell a belső ellenálláson, a külföldi tiltakozá­sokon túl a demokratikus érzel­mű fiatal tisztekkel, akik az utóbb időben egyre fontosabb szerepet töltenek be a „cuartela­­zo”, a laktanyapolitika alakítá­sában. Ők még nem hallatták hangjukat, ma az illegalitásba szorult polgári vezetők egység­front megalakítására felszólító nyilatkozatai jelentik az ellenál­lás folytonoságát. Siles Zuazo és Paz Estenssoro politikai ellenté­teiket félretéve együtt lépnek fel a junta megdöntése érdekében, és Zuazo bejelentette, hogy megala­kította kormányát az illegalitás­ban. A JUNTA NEMZETKÖZI EL­SZIGETELŐDÉSE törvényszerű következménye cselekedeteinek. Diplomatái megtagadják képvise­letét, több ország hazahívta La Paz-i nagykövetét, és a jelek sze­rint csak néhány latin-amerikai katonai diktatúra — Argentína, Paraguay, Brazília — hajlandó egyelőre — a junta elismeré­sére. A nemzetközi kö­zvéle­­­­mén­yt nem nyugtatja meg García Meza tábbornok nyi­latkozata, amelyben kifejti, hogy sem ő, sem pedig a junta egyik tagja nem érez lelkifurdalást a történtek miatt A világméretű tiltakozás pedig azt mutatja, hogy lehetne rá jó okuk. Verebélyi Halmán Bolívia tvt Új junta — régi recept Az amerikai külügyminiszter beszámolója Az USA és a Szovjetunió között jelenleg katonai egyensúly van (MTI, AFP, Reuter) Edmund Muskie amerikai külügyminiszter megtartotta első beszámolóját a képviselőhöz külügyi­ bizottsága előtt. Nyilatkozatában elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszony­nyal, és a Közel-Kelettel foglal­kozott. Az Egyesült Államok és­ a Szov­jetunió között jelenleg katonai egyensúly van, és az Egyesült Ál­lamok nem­ akarja, hogy újabb forduló kezdődjék a fegyverkezé­si versenyben­­— mondta. Meg­erősítette, hogy a kormány tar­tani akarja­­magát a törvénybe még nem iktatott SALT-2 meg­állapodás előírásaihoz, bár arról még nem döntött, hogy kéri-e még idén a szenátusi vita felújí­tását a szerződésről. Más kérdésekben Muskie az is­mert „kemény hangot” ütötte meg ismét: követelte a szovjet egységek kivonását Afganisztán­­ból, és azzal vádolta a Szovjet­uniót, hogy a NATO „megosztá­sára” törekszik. Muskie szerint az Egyesült Államok nem adta fel a Kínával és a Szovjetunióval kapcsolatos „egyensúlypolitikát” sem, az ezzel ellentétes „látszat” kizárólag az afganisztáni esemé­nyek miatt keletkezett — állítot­ta a külügyminiszter. A Közel-Kelettel foglalkozva Muskie elítélte­ az ENSZ-közgyű­­lés rendkívüli ülésszakán elfoga­dott határozatot, amely az összes megszállt arab terület kiürítésére, és palesztin állam megalakításá­ra szólít fel. Az amerikai külügyminiszter bizalmatlanul nyilatkozott a Kö­zös Piac közel-keleti kezdemé­nyezéseiről. „Jobb lenne, ha ezek a kezdeményezések a jelenleg fo­lyó tárgyalásokon alapulnának” — mondta. Iránnal kapcsolatban megismé­telte, hogy „amint a túszok ki­szabadulnak, az Egyesült Álla­mok kész a kölcsönös tisztelet alapján tárgyalni Iránnal”. A „Billygate" újabb részletei (WPI, AFP) Folytatódnak a tá­madások Carter elnök ellen öcs­­csének, Billynek viselt dolgai miatt. Ha a legutóbbi, az eddi­gieknél is baljósabb vádak iga­zak, akkor Billy Carter az FBI és az igazságügyminisztérium em­bereivel folytatott beszélgetés so­rán úgy nyilatkozott,­ hogy meg­kapta­­ az elnöktől az amerikai külügyminisztérium egyes diplo­máciai­ táviratait, s azokat haza is vitte. A táviratok Billy Carter líbiai útjával voltak kapcsolato­sak, s Harold Sawyer republiká­nus képviselő szerint bizalmas jellegűnek­­minősültek. A kong­­­res­szus jogi bizottsága­­ előtt Sa­wyer azt állította,, hogy informá­ciói az igaz­ságügy-minisztérium dokumentumain alapulnak. Hasonló értelemben tájékoz­tatta a UPI hírügynökséget ,Joel Lisker, aki az igazságügy-miinisz­tériumban a külföldi ügynökök bejegyzését végző osztály vezető­je. Lisker elmondta, hogy ez év január 16-án Billy Carterral folytatott beszélgetés során an­nak líbiai útjával kapcsolatos táviratokat tett ki az asztalra, mire az elnök öccse megszólalt: „Látom, magának is megvannak azok a CIA-táviratok, amelyek nekem”. Erre Lisker közölte ve­le, hogy azok a külügyminiszté­rium üzenetei, s megkérdezte Billyt, hogy kitől kapta a távira­tokat. „Ugyanazok, Jimmy adta nekem ezeket” — felelte Billy. Sawyer véleménye szerint Billy Carter -vagy­­­csakugyan az elnök­től-kapta a táviratokat, ami „ka­tasztrofális" dolog lenne, vagy pedig az elnök öccse elkövette azt a bűnt, hogy egy fontos ügy­­ben hamisan tájékoztatta az ál­lami nyomozó hatóságokat.

Next