Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
Magyar Hírlap TUDÓSÍTÁSOK 1983. JANUÁR 16. VASÁRNAP 3 Tudományos tsz-műhely A rákóczifalvi Rákóczi Tsz tudományos műhelyének munkatársai több új dísznövény-, gyümölcsfa-, szegfű- és gerberafajtát is előállítottak az elmúlt években. A szabad földben félszáz búza-, hatvan kukorica-, tizennégy szója-, huszonnégy napraforgófajtával végeznek termelési kísérleteket. Takarmányozásra szolgáló lóbab hat fajtáját is vizsgálják; a lóbab természetes állapotban etethető, kiváló takarmánynövény, alkalmazásával importfehérje takarítható meg. A Tisza menti Vegyiművekkel kötött együttműködési szerződés keretében az új hazai és külföldi vegyszerek hatását vizsgálják. Más kísérletek során azt állapították meg, hogy a magas káliumtartalmú napraforgóhéj hamuja felhasználásával évente 20—30 százalék káliumtartalmú műtrágya takarítható meg. A szomszédos martfűi Növényolajgyárral kötött egyezség szerint máris több száz hektár cukor, vöröshagyma műtrágyázását végzik a gyári kazánokban keletkező értékes hamuval. Nagyjavítást Ózdon Tudósítónktól. Hétfőn reggel 6 órakor 12 nap és 8 órára tervezett, éves nagyjavításra leállnak az Ózdi Kohászati Üzemek hengermű-gyáregységének finomhengerművei, finom- és gyorsdrótsorozatának termelőberendezései. Az előkészületek már az elmúlt évben megkezdődtek. Az elhasználódott alkatrészek cseréjéhez szükséges 180-féle pótalkatrészt előkészítették a karbantartók részére. A javítás első napján egy gyors hibafelmérést végeznek a szakemberek, milyen újabb alkatrészeket kell még pótolni, legyártani. A nagyjavításban — amely 10 millió forintba kerül —, az ÖKÜ üzemfenntartási gyáregység és a társüzemek, valamint a KGYV 580 szakmunkása vesz részt. A karbantartók feladata, hogy a munkákat jó minőségben, költségkereten belül, határidőre és balesetmentesen végezzék el. A vállalat ösztönzésül 110 ezer forint célprémiumot tűzött ki. Endrét várnak Adyék Xht A név nem kötelez Petőfi Sándoron nagyon sokat mulattunk. Csetlett-botlott a testnevelés órákon, kész röhej volt. Kétségbeesetten, a felfelé haladás legcsekélyebb reménye nélkül csimpaszkodott vézna karjaival a kötélbe, és egy sima bukfenc is leküzdhetetlen akadályt jelentett számára. — Költőkém! — harsant ilyenkor a tanár úr hangja. — Mi lesz így Segesvárnál? Mindez Ady Endréről jutott az eszembe. Ő — ha minden igaz — hamarosan megszületik. Természetesen nem eddig ismeretlen életrajzi adalékról, illetve egy avantgarde irodalomtörténeti fordulatról van szó. Petőfi egy régi iskolatárs volt, az említett Ady Endre pedig egy jövendő újszülött. Apja a patinás családnévvel büszkélkedik, és feltett szándéka, hogy a kisded, amennyiben fiúcska lesz, az Endre nevet kapja. Mindössze az aggasztja, hogy hallott az úgynevezett védett nevekről, és így félő, hogy terve füstbe megy. Kuscherból nem lehet Kossuth — A magyar történelem és kultúrtörténet halhatatlanjainak csak a családnevük védett — mondja aszülők számára megnyugtatóan Ladó János, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa —, de ez is csak névváltoztatás esetén érdekes. Tehát egy magyarosítási kérelmet követően a Kuscherból nem lehet Kossuth, és ma már egy Petrovicsnak is le kell mondania a jól csengő Petőfi névről. Ha azonban már eredetileg ilyen „jól bevezetett” nevet visel a család, keresztnevet tetszés szerint választhat azokból, amelyek szerepelnek a Magyar Utónévkönyvben. Néhányan élnek is a lehetőséggel. Lapozzuk csak fel a telefonkönyvet, és láthatjuk, milyen sok Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Arany János vagy éppen Ady Endre él ma közöttünk. Talán egy rosszul értelmezett hagyománytiszteletről van szó? — Arról is — válaszol Csepeli György szociálpszichológus —, de fontosabbnak tartom a szülőknek azt a kimondatlan vágyát, hogy a név a gyermek számára állandó morális parancsként szolgáljon. Olyan példaképként, amit sohasem tud lerázni. Nem véletlen, hogy az említett nevek mind jól politúrozottak, egyértelműen pozitív érzelmeket keltenek. Biztos vagyok abban, hogy ha valakit Szálasinak hívnak, eszébe sem jut fiának a Ferenc nevet adni... A név, mint tudjuk, többek közt arra való, hogy megkülönböztesse az embereket, hogy egyéniségük védjegye legyen. Az egyszer már diadalra vitt nevek viselése azonban azonosít, és megnehezítheti az önálló egyéniség elfogadtatását. Nem törvényszerű, hogy akit Benczúr Gyulának hívnak, az ecsetet fog ragadni. De jaj neki, ha mégis megteszi! Irodalmi hetilapunk egy régebbi számában ekként válaszoltak Arany János budapesti olvasónak: a név nem kötelez, ha csak ilyen versei vannak feltétlenül hagyja abba az írást! A névvel tehát nem jár tehetség, de ha a véletlen szeszélye mégis rátermettséggel áldaná meg egy nagy név viselőjét, az ifjú reménység biztosan más, az egyéniségét megkülönböztető nevet választana. — Mindemellett — mondja Csepeli György — a furcsa „druszaság” sok lelki sérülésnek is kiteszi a gyerekeket. Ez nem szükségszerűség, de nagyon valószínű, és én ezért nem ajánlom a névazonosságot. Még szerencse, hogy nem gyakori jelenségről van szó. — Annak idején csak engem felejtettek a szabadságharcból — meséli ifj. Kossuth Lajos gépkocsivezető. — És ha nem készültem, azonnal nekem szegezték a kérdést: illik ilyen névvel nem tudni? Ki, ha én nem...? A munkahelyemen is minduntalan viccelődnek. Néha büszke vagyok, hogy így hívnak, de ha lehet, elkerülöm, hogy sok ember előtt elhangozzék a nevem, ugyanis rossz érzés így feltűnést okozni. Álom, álom — Miért nem változtatja meg? — Régebben megfordult a fejemben ez a lehetőség, de letettem róla. Most már csak azért sem változtatom meg! Hiába, hétköznapi névvel az ember csak egy a tömegből, a híres névre viszont mindenki felfigyel. Lehetőség a kiemelkedésre, ami másként nem sikerülne. Szeretné mindenki, ha művészként vagy tudósként szárnyra venné nevét a hír. Álmodunk, s ha már nem magunknak, akkor gyermekeinknek. Ezért is biztos vagyok benne, hogy a már említett fiúcska Ady Endreként fogja meglátni a napvilágot. (pajor—gyulai) Akiket a kisvállalkozások szele megcsapott A mérnökök dilemmái Abban minden józan ember egyetért, hogy gazdaságunk növekedésének egyik feltétele a műszaki alkotó munka kibontakoztatása. Ma még a hiányos elismerés gyakorta köti gúzsba a mérnökök kezét. Változtatott-e ezen a második gazdaság legalizálása, megcsapta-e a kisvállalkozások szele a mérnöktársadalmat? — erről vitáztak a héten az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület nyugdíjasklubjában. — Talán ismeri az anekdotát: miért kell az autóra visszapillantó tükör? Nos, azért, hogy tudja az ember, honnan jött — kezdi a beszélgetést Balogh József, aranydiplomás mérnök. — A mérnök a múlt rendszerben „nadrágos” ember volt, hovatartozását tekintve ellensége a munkásnak. Sajnos, sokan a felszabadulás után is úgy tekintettek rá, mint „nadrágos” emberre. Volt olyan nagyüzem, ahol negyvenöt előtt nyolcvan mérnök dolgozott, hatvanegyben pedig huszonkettő. Én innen számítom a mérnöki pálya presztízsének csökkenését... — Mi köze ennek a második gazdaság és a mérnöktársadalom kapcsolatához? — Az kérem — mondja dr. Majoros Sándor, a nyugdíjasmérnökiklub vezetője —, hogy akkoriban egy mérnök nagy pályát futhatott be, karriert csinálhatott anélkül, hogy vezető beosztásba került volna. Ezt ezt ne úgy vegye: „bezzeg a mi időnkben ...” Aki nyitott szemmel jár a mai világban, láthatja a ma mérnökeinek ambícióit: vezetővé válni mindenáron. És ez nem emberi gyarlóság. Véleményem szerint természetes reflex, mert az anyagi boldogulás majdhogynem egyetlen útja a vezetővé válás. Igen ám, de ha valakit vezető mérnökké, főmérnökké neveznek ki, már elszakad az igazi mérnöki munkától, szervező, menedzser lesz belőle. Nem ilyen lovat? — Még mindig ,nem értem, hogy függ ez össze a mérnökök második gazdaságban elfoglalt helyével, szerepével? — Mindjárt megmagyarázom. Aligha tudna említeni még egy olyan réteget, amelyet olyan mértékben megcsapott volna a kisvállalkozások szele, mint a mérnököket. Ez egyenes következménye a mérnöki pálya hiányos elismerésének, annak például, hogy a mérnökök keresete mármár a szakmunkásokéval sem „vetekedhet”. Tény, a műszaki alkotómunkát végzők keresete, anyagi helyzete világszerte kedvezőbb az átlagosnál, számos országban kiemelkedő. Ezzel szemben nálunk — a közhiedelemmel ellentétben — a mérnökök többségének ma már a pedagógusokénál sem jobb az anyagi helyzete. Míg a hetvenes évek első felében a mérnökök inkább munkájuk „tartalmatlansága” miatt panaszkodtak, addig ma a lassú hivatali előmenetel és a szűkös kereseti lehetőség az elégedetlenség oka. Nem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy a kisvállalkozások révén megnyitott kapukon egy foglalkozási réteg tömegesen próbál behatolni. Bár pontos statisztikák nincsenek róla, hogy a mérnökök a különféle társulásokban milyen feladatra vállalkoztak, az viszont tény: e kezdeményezéseket nem elsősorban a szakmai képességek kibontakoztatása indította el, hanem a keresetek, a jövedelmek kiegészítése — véli Gábor R. István közgazdász, akit előadónak hívtak meg e vitára. — Ha meggondoljuk, hogy a bérek emelkedése az elmúlt évtizedben az ipar minden területén gyorsabb volt, mint a mérnököké és műszaki alkalmazottaké, akkor ezen nem is csodálkozhatunk. — Ön arra céloz: nem ilyen lovat akartam, uram. Magyarán, a mérnökök a második gazdaságban nem igazán alkotó munkával egészítik ki jövedelmüket? — így is lehet fogalmazni. De az ön kérdése rossz. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a „megszorítás” politikája szerényebb eredményt hoz a „megengedem” politikájánál. A második gazdaság legalizálása révén a mérnökök anyagi helyzete már eddig is javult, s tovább javulhat. És ez különösen a fejlesztésben dolgozó mérnökök számára jelent előrelépést. Az már egy további kérdés: hogyan lehetne a mérnökök szellemi energiáit úgy hasznosítani a második gazdaságban, hogy abból az első gazdaság is többet profitáljon? Az okos enged... — Én hosszabb időn át igazgató voltam — veszi át a szót dr. Majoros Sándor. — Gyakran előfordult, hogy a bérfejlesztéshez „pántlikázva” kaptuk a pénzt, tehát megmondták: elsősorban a termelésben dolgozók bérét fejleszthetjük. Mire a mérnökökhöz értünk a névsorolvasásban, rendszerint már nem maradt pénz. Kicsit irigylem a mai igazgatókat, akik tisztességesen meg tudják fizetni vállalati gazdasági munkaközösségekben dolgozó mérnökeiket. Az okos igazgató él ezzel a lehetőséggel: a vállalat érdekeit szem előtt tartva engedi alkotni a műszakiakat. — Kétségtelen — mondja Gábor R. István —, hogy a második gazdaság hatása a mérnöktársadalmat illetően is kettős. Ha a mérnökök szaktudásában rejlő potenciális lehetőségek oldaláról nézzük a jelenséget, azt mondhatjuk: részint elvesztegetik szellemi energiáikat a második gazdaságban, részint viszont mozgósítják. — Ezek szerint a gazdaság e szektorában nem kockázatmentes a részvételük. — Annyit látni kell: ez kerülő út. Nem igazi megoldás. Munkájuk, tudásuk hasznosítása az első gazdaság feladata, s ennyiben a teljes gazdasági reform kibontakoztatásának függvénye. Bán Károly Magyarszovjet együttműködésben Szer a libainfluenza ellen Több mint tízezer érdeklődő tekintette meg eddig a Pataki István Művelődési Otthonban megrendezett kiállítást, amely a kőbányai üzemek magyar—szovjet együttműködésének eredményeit mutatja be. Fényképek, makettek, különböző gépek, élelmiszerek, textíliák tükrözik a két ország szoros kapcsolatát. A kiállításon találkoztam dr. Almássy Károllyal, a Phylaxia vállalat főosztályvezetőjével — ő magyarázatot fűzött a kiállításon látható egyik Phylaxiatermékhez. Évi 24 millióért — Mintegy tizenöt esztendős a kapcsolatunk a Glavmikrobiopron (mikrobiológiai) intézménynyel, amellyel közös kutatásokat végzünk a fejlesztésben, illetve az alkalmazásban. Egyebek mellett állatgyógyászati antibiotikumok és talajjavító baktériumtenyészetek együttes kutatásával foglalkozunk. De évente mintegy 24 millió forint értékben exportálunk is a Szovjetunióba: a juhok vetélését gátló, libainfluenza elleni, valamint a nyulak fertőző betegségének gyógyítására alkalmas vakcinákat. Mi viszont 400 ezer adag tarlósömör elleni szérumot veszünk szovjetunióbeli partnerünktől. Hahn Zsombor, az ÉLGÉP főosztályvezetője, egy sajtgyártó makett elé invitál. — Már több mint másfél évtizede szállítjuk a komplett sajtgyárakat, sajtérlelőket a Szovjetunióba. Eddig több mint száz gyár berendezését exportáltuk. Az egyik szovjet kutatóintézettel, amellyel műszaki együttműködési szerződést kötöttünk, közösen dolgozunk a sajtgyártás műszaki fejlesztésén. A nagy szovjet megrendelések hozzájárultak, hogy világszínvonalra fejlesszük sajtkészítő berendezéseinket, amelyeket az NSZK-ban, Hollandiában, de a Közel-Keleten is szívesen vásárolnak. Az évi húszmillió rubeles szovjet export a vállalat termelési értékének mintegy 30 százalékát képezi; ebbe az említetteken kívül beletartoznak a malom-, a hús-, a tej- és a sütőipari gépek is. Elsőként az olimpiára A hetvenesztendős Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár is képviselteti magát a kooperációs tablón. Okkal, legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. Nemcsak orvosságokat szállít nagy mennyiségben, hanem számos klinikával és kutatóintézettel folytat közvetlenül is közös tudományos kutatómunkát. Az Elektronikai Gyár elődjének első szovjet exportja az elektromos kapcsolótábla, a moszkvai Lenin Stadionba került, ahol 1977 végéig működött kifogástalanul. Az olimpiára készülve számítógép-vezérlésű közönségtájékoztató berendezésekből szállított tizenhat darabot a vállalat, ám több tucat szovjet stadionban és sportcsarnokban működnek a vállalat eredményjelzői — bizonyítva ezzel, hogy e gyári termékek jó cikkeknek számítanak errefelé. Kőbányai exporttextil A Kőbányai Textil Művek, amely a Szovjetunióba szállított termékeinek egy-egy modelljét hozta el a kiállításra, 1981-ben diplomát kapott a szovjet partnerétől, a jó minőségű, selejtmentes szállításokért. A bemutatón kiderül — valószínűleg megkapja ezt az idén is. Friss kollekcióval a szovjet vevők fokozódó igényeire számítva gyártja exportcikkeit. A kiállítás a hó végéig várja az érdeklődőket. B. m. e.