Magyar Hírlap, 1983. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
* I ( -7, r^)\ v A L 1983. MÁRCIUSI, KEDD " ] '' ( ’.NEMZETIÍDZI POLITIKA U V ^ MfIOYHR HIRLSSP ■ 111 ------------ " 1 " 1 * 1 ---------------------------11 ........1 " ------------------------------------ A szovjet-kínai konzultációk elé Biztató jelek — ellentmondásokkal Az ősszel Pekingben megtartott első forduló után ma Moszkvában folytatódnak a külügyminiszter-helyettesi szintű megbeszélések a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásáról. A két küldöttséget Leonyid Iljicsov, illetve Csien Csi-Csen vezeti. Az újabb forduló előtt Vlagyimir Sztyepanovics Mjasznyikov professzor, a történelemtudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Távol-Kelet Intézet csoportvezetője interjút adott lapunk munkatársának, Szalipszki Endrének. — Ön 1969 óta szakértői minőségben több szovjet—kínai megbeszélés részvevője volt. Véleménye szerint .. milyen út vezetett a mostani tárgyalásokhoz? — Most még csak a kapcsolatok normalizálásáról folytatandó tárgyalásokat előkészítő konzultációkról beszélhetünk. Ami minket illet, a viszony megromlásának első percétől azon voltunk — mivel népeink alapvető érdekei egybeesnek —, hogy javítsuk a kapcsolatokat. A kínai fél azonban elzárkózott ettől, s a nyílt szembenállás politikáját folytatta. Kinyilvánította, hogy Kína és a Nyugat stratégiai céljai közösek. Azonban bármennyire pragmatikusnak számítanak is a pekingi vezetők, végül csalódniuk kellett. Az Egyesült Államok ugyanis az előnyös hitelekért cserégébe, gyakorlatilag azt a feltételt szabta, hogy lényegi változásokat hajtsanak végre Kína társadalmi és gazdasági életében. A kínai forradalom győzelmét követő első évtizedben a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével rakták le Kínában az ipar alapjait, alakították ki a gazdaság struktúráját. Így a legkorszerűbb nyugati módszereket csak nagy átalakítással, rendkívül súlyos kiadások árán vehe■tik át. Mindez szerepet játszhatott abban, hogy Kína végül kedvezően reagált a kapcsolatok rendezésére irányuló sorozatos szovjet kezdeményezésekre. Ideológiai és politikai kérdések szintén szerepet játszottak a közeledés előkészítésében. A hatalmi harc mellett Kínában különböző irányzatok küzdelme is folyik. Nem kevesen szorgalmazzák a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok normalizálását. Levonva a kulturális forradalom okozta károk tanulságait, sokan „igazi szocialista szellemű nevelést” sürgetnek. Ez a szellem persze bőven tartalmaz maoista és nacionalista vonásokat. Rendkívül nagy gondok vannak az ifjúsággal, és az országban 26 millió a munkanélküliek száma. Sokkolta a közvéleményt Maónak, a „nagy kormányosnak” a távozása. Később tanainak bírálata, majd a „négyek bandájának” látványos leleplezése keltett zavart. Kína a nemzetközi színtéren súlyos erkölcsi és politikai presztízsveszteséget szenvedett azzal, hogy agressziót indított Vietnam ellen. Tekintélye megcsappant a harmadik világban. Ezek a körülmények vezettek el az új külpolitikai irányvonal kidolgozásához. Mostanság az azonos távolságtartást hangsúlyozzák Pekingben. A cél: a két „tömb” között a harmadik világ vezető hatalmává válni. Ezt a kurzust a KKP XII. kongresszusa is szentesítette. Tehát a kiegyensúlyozás politikájából következett a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának szándéka. — A római fél több feltételt támasztott a konzultációk előtt. Ezek mennyire elfogadhatók a Szovjetunió számára? — A kínai partnerek azt mondják, hogy csak akkor kezdődhetnek el a tárgyalások a kapcsolatok normalizálásáról, ha megszűnnek az ezek útjában álló akadályok. Ezek megszüntetését ők a Szovjetuniótól várják, ami több mint furcsa elvárás. Követelik, hogy lazítsunk kapcsolatainkon az indokínai baráti országokkal, mindenekelőtt a Vietnamtól való eltávolodásunkat sürgetik. Elvárnák, hogy módosítsuk politikánkat Dél-Ázsiában, azaz Afganisztánban. „Vitás területekről” beszélnek a közös határ mentén és követelik a szovjet katonaság kivonását innen. Elvünk, hogy nem egyezkedünk más országok kárára. A tokiói Stratégiai Tanulmányok Intézete megállapította, hogy a 7500 kilométer hosszú szovjet-kínai határ innenső oldalán 440 ezer szovjet katona tartózkodik. A japánok közismertek pontosságukról, összeszámolták az ebben a zónában található harci eszközeinket is. Megállapították, hogy a határ menti szovjet haderő csak a határ védelmére elegendő, támadáshoz kevés. Nemcsak mi mondjuk hát, hogy nem akarjuk Kínát megtámadni. Ha már itt tartunk megemlíteni, hogy évekkel ezelőtt különösen éles hangú volt a pekingi propagandakampány és állandóan az „északi fenyegetést” szajkózták. Akkor javasoltuk: kössünk meg nem támadási szerződést, állapodjunk meg a nukleáris fegyverek be nemzetéséről és arról, hogy az erőszakot kiiktatjuk a kétoldalú kapcsolatokból. A kínai fél különböző kifogásokkal mindig elhajolt az indítványaink elől. — Milyen egyezmények szabályozzák a két ország viszonyát, amióta hivatalosan is megszűnt a szovjet—kmai barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés? — Jelenleg kapcsolataink elveit semmilyen egyezmény nem szabályozza. Mi javasoltunk egy deklarációt a szovjet—kínai viszony általános elveiről, de ezt Peking elutasította. Csupán határszerződések léteznek országaink között — az ilyenek háborúban sem veszítik el érvényüket —, valamint kereskedelmi és műszaki egyezmények. — Kínában sok szó esik az úgynevezett „vitatott területekről”. Mekkora ezeknek a nagysága? — A Szovjetunió vonatkozásában jelenleg a kifejezett igény több mint 30 ezer négyzetkilométer. Ez megfelel Hollandia egész területének. Érdekes, hogyan alakult ki egy-egy „vitatott terület”. A kínai fél azt mondja, hogy az adott rész hozzájuk tartozik. Az ő szemükben ettől máris „vitatott területté” vált. A kínai logika szerint ilyen esetben ki kell vonni az érintett területről a katonaságot, s aztán lehet csak tárgyalni annak további sorsáról, hovatartozásáról. Az ilyesfajta követeléseket természetesen elutasítjuk. Tudjuk persze, hogy a határ egyfajta „élő szervezet”. Hegygerinceken, folyókon halad át. Földrengések, vagy a folyómedrek változásával módosulhat. Ezért minden országban időről időre megvizsgálják a határokat, s végrehajtják a megfelelő korrekciókat. De ezt a tevékenységet nem emelik az állami politika rangjára, és nem kötik össze a határok revíziójával. A kínaiak ellenben a lehető legmagasabb szintre akarják terelni a határkérdések megvitatását. — Milyen a szovjet—kínai konzultációk légköre? — Az eszmecserék zárt ajtók mögött folynak és bizalmasak. A nemzetközi sajtó felfigyelt rá, hogy a Szovjetunió mindent megtesz a konzultációk kedvező feltételeinek kialakításáért. Körülbelül augusztus óta nem bírálja Kínát a szovjet sajtó. Ez nem jelenti azt, hogy egyetértünk a Peking által követett politikával. Nem, mi a polémiát nem szeretnénk elmérgesíteni. No, és mit látunk a túlsó oldalon? 1982-ben csupán a KKP központi orgánuma, a Zsenmin Zsipao 1650 szovjetellenes cikket, hírt jelentetett meg. Ebből 140 december hónapra esett, az októberi pekingi konzultációk utáni időszakra. Mi csak egy írással válaszoltunk a kihívásra. Ez a Novoje Vremjában jelent meg. A szovjet újságíró feltette a kérdést: ha Kína valóban a kapcsolatok normalizálását szeretné, akkor miért van szükség a légkört rontó szovjetellenes hadjáratra? A válasz néhány nap múlva az Új-Kína hírügynökségen keresztül megérkezett, és a belügyesébe való beavatkozással vádolta meg a Szovjetuniót. Peking fenntartja magának a jogot a hasonló jellegű írások további publikálására. B „ „otouhde ne ijevgfirt — Ennyire vigasztalan lenne a kép? Lát ezek után biztató lépéseket a szovjet—kínai kapcsolatokban? — Igen, sőt nem is egyet. De ezek sok ellentmondást tartalmaznak. Kínában folyóiratot jelentetnek meg, amely szovjet irodalmi alkotásokat közöl. Általában az állami díjas írók műveit adják közre benne. Igen ám, csakhogy mondjuk Csingiz Ajtmatov írása mellett ott találhatjuk a külföldre disszidáltak szovjetellenes rágalmait is. Leonyid Brezsnyev temetésére Huang Hua akkori külügyminiszter érkezett Moszkvába. Ez egyúttal lehetőséget adott az álláspontok kifejtésére. Tavaly az év elején három kínai közgazdász járt a Szovjetunióban, Kína moszkvai nagykövetének vendégeként. Hasznos tapasztalatcserét folytattunk velük. Mi, szovjet kutatók szintén a nagykövetünk vendégeként utazhattunk Pekingbe. Megindult egyfajta mozgás a kulturális és a sportkapcsolatokban is. 1982 decemberében aláírtunk egy szerződést a távol-keleti kishatármenti árucsere-forgalomról. Ennek eredményeként a külkereskedelem értéke, éves szinten a közeljövőben már elérheti a félmilliárd rubelt. Ez jelentős előrelépés lenne, a kínálkozó lehetőségektől azonban messze elmaradnak kereskedelmi kapcsolataink. — Köszönöm a beszélgetést. Csien Csi-csen Moszkvába érkezett folytatódnak a külügyminiszter-helyettesi megbeszélések (MTI) Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes vezetésével vasárnap kínai küldöttség érkezett Moszkvába. A delegáció részt vesz a szovjet-kínai konzultációk ma kezdődő második fordulóján. A megbeszélések várhatóan ugyanannyi ideig tartanak majd, mint a pekingi első forduló, azaz két-három hétig. A szovjet küldöttséget ez alkalommal is Leonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes vezeti. Abdou Diouf marad Szenegál elnöke (AFP) A részeredményekből levont következtetések szerint Szenegálban a jelenlegi államfő, Abdou Diouf nyerte meg a vasárnapi elnökválasztást, s így öt évig betöltheti az államfői tisztséget. Budapestre érkezett a román külügyminiszter Magyar–román kapcsolatok Stefan Andreinak, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterének budapesti látogatása jól illeszkedik a magyar és a román vezetők közötti hagyományos és rendszeres párbeszédek sorába. Románia külügyminisztere utoljára 1975-ben járt a hivatalos látogatáson Magyarországon. Ezt a vizitet hazánk külügyminisztere, Pója Frigyes 1979-ben viszonozta. Kormányfői találkozóra a román miniszterelnök 1979. évi budapesti, illetve Lázár György magyar kormányfő múlt évi bukaresti látogatása idején került sor. Már az idei év eseményei közé tartoznak azok a megbeszélések, amelyek a román fővárosban az MSZMP és az RKP Központi Bizottsága két-két titkárának részvételével a közelmúltban folytak. A két szomszédos ország, amely a második világháború után a szocialista fejlődés útjára lépett, 35 évvel ezelőtt, 1948 januárjában barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. Ez a szerződés, az azonos társadalmi berendezkedés, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben való együttes részvétel jó alapokat teremett kapcsolataink bővüléséhez. Románia és Magyarország között az elmúlt évtizedek alatt igen sokrétű együttműködés alakult ki. Egyaránt vonatkozik ez a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki kapcsolatokra. Nem kevésbé fontos területe együttműködésünknek a kultúra, a közoktatás, az idegenforgalom és a sportélet A magyar—román kapcsolatok legújabb kori történelmében meghatározó jelentőségűnek számít Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977-ben Debrecenben, illetve Nagyváradon megtartott találkozója. Az akkor született megállapodások végrehajtása, illetve az itt elfogadott irányelveknek a gyakorlatba történő következetes átültetése szilárd pillére lehet a magyar—román kapcsolatok jövőbeni fejlesztésének is. A több mint öt évvel ezelőtt hozott határozatok teljesítése érdekében változatlanul sok a tennivaló, és a magyar fél állandó kötelességének tartja e feladatok végrehajtásának folyamatos elemzését. Továbbra is célszerű a határmennti kapcsolatok gazdagítása, az idegenforgalom kétoldalú lehetőségeinek jobb kihasználása és számos feladatatot ad a kulturális együttműködés is. A most sorra kerülő külügyminiszteri párbeszéd — amely, mint remélni lehet, továbbfejleszti az eddigi találkozók eredményeit — újabb ösztönzést adhat együttműködésünk kiszélesítésének. Eddigi eredményeink számbavételén kívül lehetőség nyílik majd a még nyitott és megoldásra váró kérdések rendezési módozatainak közös erőfeszítésekkel történő kimunkálására. Megfelelne ez mind hazánk, mind pedig Románia népei érdekének. A kétoldalú tárgyalásokon soha nem hagyható figyelmen kívül, hogy a két szomszédos szocialista ország sokoldalú együttműködésének erősítésében a híd fontos szerepét játszhatjá a Magyarországon élő román, illetve a Romániában élő magyar ajkú lakosság. A két külügyminiszter megbeszélései a magyar—román gazdasági együttműködésnek is ösztönzést adhatnak. Az utóbbi néhány évben — a megnehezült világgazdasági körülmények nyomán — némileg lelassult az országaink között korábban dinamikusan fejlődő árucsere-forgalom növekedése. Újabb lehetőségek feltárása, illetve a már meglevő keretek jobb kihasználása a kereskedelem területén a kétoldalú kapcsolatok egészére is jótékony hatással lehet. A (St. p.) Stefan Andrei életrajza Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere 1931. március 29-én 1711. lett a Délj megyei Podari-Liveziben. Egyetemi tanulmányait a bukaresti építészeti intézetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói karának, egyidejűleg a Kommunista Ifjúsági Szövetségben is tevékenykedett. A kommunista fiatalság forradalmi mozgalmában már középiskolás korától aktívan részt vett, több vezető funkcióval is megbízták. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. 1958-ban a Román Kommunista Egyetemisták Uniója végrehajtó bizottságának tagjává választották, s a nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozott. Négy esztendővel később a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett. 1965-től a Román KP Központi Bizottsága külügyi osztályán töltött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP KB póttagjának, 1972 áprilisában, mint a központi bizottság tagját és a KB tikárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. Az RKP XI. kongresszusán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kongresszuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjává választották. 1974 óta tagja az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága állandó irodájának. Stefan Andrei 1975 óta képviselő a nagy nemzetgyűlésben. 1978-ban nevezték ki a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterévé; ebben a funkciójában 1980 márciusában megerősít,tették. A külügyminiszter számos magas rangú román érdemrendnek és kitüntetésnek a birtokosa. India Sztrájkok az új asszam kormány ellen (AFP) Vasárnap letette a hivatali esküt az északkelet-indiai Asszam állam 13 tagú új kormánya. Vezetője, Hiteswar Saikia kijelentette, hogy elsőrendű feladatának a helyzet normalizálását tartja. A februári választásokat bojkottáló asszam! nacionalista csoportok az új kormányzat elleni tiltakozásul 24 órás sztrájkot hirdettek. • Három ismert jobboldali ellenzéki vezető Zail Szingh köztársasági elnökhöz intézett nyílt levelében az asszam választások eredményének megsemmisítését követelte. Csaran Szingh volt miniszterelnök, a Bharatija Lak Dal Párt és Atar Bihari Vadzspaji, a Bharatija Dzsanata Párt vezetője, valamint Madhu Dandavate, a Dzsanata Párt parlamenti csoportjának elnöke a Statesman című lap által vasárnap idézett felhívásában arra hivatkozott, hogy a szóban forgó választásokon csupán a szavazásra jogosultak tíz százaléka vett részt. A legújabb, hivatalos helyi forrásokból származó adatok szerint az indiai Asszam államban négy hete tartó terrorhullám következtében mintegy 200 ezer ember vált hajléktalanná. A szétrombolt házak számát 40 ezerre teszik. A halálos áldozatok száma a korábbi hivatalos becslések szerint meghaladja a 3500-at.