Magyar Hírlap, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

2 1983. JÚNIUSI, SZERDA ^ ^ v. NEMZETKÖZI POLITIKA_______________________________MgGYfjR HiRjflp Hangsúly a gazdasági kérdéseken Az új osztrák kormány programja (MTI) Kedden Bécsben nyil­vánosságra hozták az egy hete megalakult szocialista-szabadság­párti kormány programját. Dr. Fred Sinowatz kancellár a nem­zeti tanács ülésén­­ dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök, dr. Bruno Kreisky volt kormány­fő, valamint a Bécsbe akkreditált külképviseletek vezetőinek je­lenlétében — ismertette a „pi­ros-kék koalíció” négyéves prog­ramját. A 102 mandátumos, biztos par­­lamenti többséggel rendelkező kormányszövetség politikai, gaz­dasági, kulturális és társadalmi elképzeléseit 78 oldalas nyilatko­zat foglalja össze. Főbb elemeit már az a munkaokmány is tar­talmazta, amelyet a koalíciós tár­gyalások során rögzített a két párt küldöttsége. A dokumentum magán viseli a koalíción belül meghatározó szerepet játszó Szo­cialista Párt bélyegét. Fő hang­súlyt kapott benne az elért gaz­dasági eredmények — mindenek­előtt a megközelítően teljes fog­lalkoztatottság — megőrzése, a fiatalok elhelyezkedésének meg­könnyítése, a lakásépítés támoga­­tása és a nehézségekkel küszködő állami ipar megsegítése. Az Oszt­rák Szabadság Párt hatása érez­hető abban, hogy a korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a ma­gántulajdonú kis- és középüze­mek, valamint az idegenforgal­mat érintő kérdések. A tetemes államadósság, illetve költségveté­si deficit csökkentésére az új kor­mány az adóterhek növelését és bizonyos szociális juttatások szű­kítését irányozza elő. Külpolitikai téren az új két­párti kormány határozottan állást foglal a béke és az enyhülés po­­litikája mellett. Továbbra is szükségesnek tartja a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseket, az iparilag fejlett és fejletlen orszá­gok párbeszédét, valamint — sa­játos osztrák problémát érintve — a dél-tiroli kérdés mielőbbi kielégítő rendezését. Az osztrák kormány program­ja fölött szerdán kezdődik meg a parlamenti vita. Az ellenzéki Néppárt vezetője első kommen­tárjában „felszínesnek és a valós problémákat megkerülőnek” ne­vezte a programot. González latin-amerikai körúton (MTI) „A közép-amerikai né­peknek nem fegyverekre, hanem gazdasági és kulturális felemel­kedésre van szükségük. Gondjaik, konfliktusaik a múlt elmaradott­ságában gyökereznek” — így sum­mázta véleményét Felipe Gonzá­lez Latin-Amerikába utazása előtt. A spanyol miniszterelnök néhány órás dominikai látogatása után utazik Kolumbiába, az úgy­nevezett Contadora-csoport egyik országába, majd Venezuelában, Panamában, Mexikóban folytatja útját. Mint kormányfő, a térségbe elő­ször látogató González, úgy is, mint a Szocialista Internacionálé alelnöke —, aktív szerepet kíván vállalni a közép-amerikai konf­liktus politikai rendezésében. (Prensa Latina) A nicaraguai és a hondurasi külügyminiszter je­lenlegi eszmecseréje bebizonyítot­ta, hogy állandó véleménycserére van szükség a két fél közötti fe­szültség csökkentése érdekében. Ez volt a kilenc, latin-amerikai ország külügyminisztereinek há­romnapos panamavárosi tanács­kozását lezáró, hétfőn kiadott köz­lemény legfontosabb megállapítá­sa. A találkozóra a Contadora­­csoport — Mexikó, Venezuela, Panama és Kolumbia — kezde­ményezésére került sor, célja a közép-amerikai konfliktus békés megoldásának keresése volt. A Contadoru-csoport külügymi­niszterei a közép-amerikai konf­liktus által leginkább érintett or­szágokat — Guatemalát, Costa Ricát, Nicaraguát, Hondurast, és Salvadort­­ képviselő kollégáik­kal tartott tárgyalásaikon megál­lapodtak, hogy a jelenlevő kilenc állam képviselőiből létrehoznak egy operatív bizottságot. A nicaraguai ellenforradalmarok egyezkledése Észak és Dél összefog A PARÁNYI TURISTAPARA­DICSOM, a Panamához tartozó Contadora-sziget nevét jó ideig , inkább csak milliomoskörökben ismerték. A szigetet a hírnév ak­kor kapta először szárnyra, ami­kor néhány éve otthont adott az elűzött iráni uralkodónak, a né­hai Reza Pahlavi sahnak. Conta­dora neve ma újra gyakran szere­pel a világsajtóban, jóllehet ke­vésbé szenzációs összefüggésben. A szigeten gyűltek össze ja­nuárban annak a négy közép- és dél-amerikai országnak a külügy­miniszterei, amelyek a térség konfliktusait politikai, diplomá­ciai úton kívánják megoldani. Az azóta Contadora-csoportnak ne­vezett országok — Mexikó, Pana­ma, Kolumbia, Venezuela — kezdeményezései egyre nagyobb ' ''’clmet keltenek. A latin-ame­­külügyminisztereknek a lbiai Cartagenában ma köz­­értekezlete is behatóan ta­­rzni fogja a contadoraiak javaslatait, amelyeknek nem avatkozás, a vé­­lelkezése, a területi íteletben tartása, és a állam területét ne­málni a másik el­a térség konk­­is állást fog­­gyával délen Rica nemrég­i.fenntartó erők­­ közös határra, csak így őrizheti­ségét. Venezuela egy ilyen­ lépésre,­n ellenezte. A cso- 13-i tanácskozásán végén újra összk­­omisszum született. A kompromisszum értelmében vé­gül is a négy országból való civil megfigyelők fogják vizsgálni a Costa Rica-i semlegességet, s jo­guk lesz annak garantálására ja­vaslatokat tenni. Costa Rica elfogadta ezt a for­mulát, s Nicaraguának sem volt ellene kifogása, az amerikaközi expedíciós erőknek a határára küldése ellen viszont élénken til­takozott. Nem ok nélkül. Nica­raguának a Costa Rica felőli 300 kilométer hosszú határterülete mindinkább az ellenforradalmá­rok második frontjává válik. (Az első az északi, hondurasi határ mentén alakult ki.) Amerikaközi fegyveres erők jelenléte a térség­ben — vélik Nicaraguában — csak a feszültség növekedéséhez, nemkívánatos incidensekhez ve­zethetne. A NICARAGUAI ELLENFOR­RADALMAKOR „déli frontjá­nak” akcióit Edén Pastora veze­ti. Az egykor legendás hírű Zéró Parancsnok, a sandinista felsza­badító háború ugyancsak déli frontjának vezetője — a forrada­lom győzelme után a nemzetvé­delmi miniszter helyettese és a népi milícia főparancsnoka — 1982 áprilisában fordult szembe egykori harcostársaival. Sandinistaellenes tevékenységét propagandával kezdte. Olyan rá­galmakat szórt a sandinista kor­mány fejére, amelyekre addig csak a legszélsőségesebb amerikai propaganda vetemedett. (Esze­rint a sandinista vezetők, miköz­ben a nép éhezik, beültek a so­­mozisták javaiba, dőzsölnek, hará­csolnak, kiszolgáltatták az orszá­got Kubának és a Szovjetuniónak stb­­..) A következő lépése az volt, hogy — az igazi sandinista forradalom egyetlen letéteménye­sének tartva magát — megalapí­totta illegális fegyveres „pártját”, a Sandino Forradalmi Frontot (FRS). Terveihez — „a miana­­guai totalitárius kormány” meg­döntéséhez — nemzetközi támo­gatást szeretett volna szerezni, mindenekelőtt a Szocialista Inn­­ternacionálé jóindulatát A fegy­verforgatáshoz jobban értvén, mint a diplomáciához. Alfonso Robelóhoz, a Nicaraguai Demok­ratikus Mozgalom (MDN) nevű ellenforradalmi szervezet vezető­jéhez fordult. (A magát szociál­demokratának valló Robelo a forradalom győzelme után a nagyburzsoáziát képviselte az ak­kor öttagú juntában, a nemzeti újjáépítés kormányzó tanácsá­ban.) Az elmúlt év szeptemberében Pastora FRS-e és Robelo MDN-je egyesült, csatlakozott hozzájuk a MISURASATA nevű indián pa­rasztszervezet és egy a Pastoráé­­hoz hasonló fegyveres ellenforra­dalmi „párt”. Ebből a négyesből született a Demokratikus Forra­dalmi Szövetség (ARDE), amely­nek fegyveres vezetője Edén Pastora, „politikai” vezetője pe­dig Alfonso Robelo. Ez utóbbi kí­sérletei a nemzetközi elismerés kijárására mind ez ideig nem ve­zettek eredményre. Az­ európai szociáldemokrata pártok (és kor­mányok) egyike sem hajlandó kompromittálni magát azzal, hogy hivatalosan akárcsak tudomá­sul is venné az ARDE-t. AZ ARDE VEZETŐI a legutób­bi hónapokig igyekeztek elhatá­rolni magukat a somozistáktól. A Honduras területén koncentrá­lódott somozista Nicaraguai De­mokratikus Fronttal (FDN) nem koordinálták a magát sandinistá­nak valló ARDE tevékenységét. Az amerikai CIA és a honk­ura­­si fegyveres erők által felfegy­verzett és felkészített FDN né­hány hónappal korábban kezd­te meg nagyobb arányú és mély­ségű támadásait Nicaragua terü­letén. Az ARDE április 15-én üzent hadat, kezdte el fegyveres támadásait Costa Rica felől. Ro­belo néhány hete bevallotta a madridi Cambio 16-nak, hogy Pastora döntését a fegyveres harc elkezdésére befolyásolta az FDN északi offenzívájában rejlő „le­hetőség", de tagadta, hogy kap­csolat lenne a két ellenforradal­mi csoportosulás között. Ugyan­akkor hozzátette: „Ha nem is tet­szenek az elgondolásaik, elkép­zelhetetlen, hogy ne legyen vala­miféle kapcsolatfelvétel velük.” Robelo akkor arra hivatkozott: el akarják kerülni, hogy „Nica­ragua egy új Libanonná váljék, tele autonóm hadseregekkel, ban­dákkal”. Valójában inkább a kö­vetkezők miatt láthatta „elkerül­hetetlennek” a „kapcsolatfelvé­telt”. A Costa Rica-i bázisú ARDE-nak a becslések szerint mindössze körülbelül 800 fegyve­res áll rendelkezésére.­­Eden Pas­tora mániákusan hitt abban, hogy mihelyt megkezdi Nicaragua te­rületén a fegyveres harcot, a san­dinista katonák és milícisták tö­megével állnak át az ő oldalára, s Zéró parancsnok déli frontja ugyanolyan ellenállhatatlan lesz, mint a felszabadító háború ide­jén. Csakhogy a Costa Ricából betörő ARDE-osztagokat a san­dinista harcosok eddig mindig kiverték az országból. A SOMOZISTA FDN FEGYVE­RESEINEK a száma, a becslések szerint mintegy 10 ezer. A hiva­talos Washington ma már nem is tagadja, hogy minden támo­gatást megad nekik. Fegyvereik jóval korszerűbbek, mint a Pas­­toráéké, légi úton­ kapnak után­pótlást, támogatják őket a hon­durasi fegyveres erők. Valameny­nyi osztaguk parancsnoka egy­kori Somoza-gárdista (többnyire tiszt). A lakosság támogatására ezért nem számíthatnak. Edén Pastoráék nyilván meg­gondolták: többet ér elfogadni a CIA pénzét, fegyverét, mint ra­gaszkodni Zéró parancsnok mára amúgy is kétessé vált legendájá­­hoz. így történhetett, hogy Robe­lo nemrég Washingtonba repült, s megtárgyalta a kapcsolatfelvé­telt Adolfo Caleróval, az FDN ve­zetőjével és Thomas O. Enders­­szel, a latin-amerikai ügyekkel megbízott (s a napokban levál­tott) külügyi államtitkárral. Az ARDE a jövőben az FDN-en ke­resztül minden bizonnyal része­sülni fog a washingtoni támoga­tásból. EDEN PASTORA mindeddig felháborodottan utasította el azt a „vádat”, hogy ő somozista len­ne. Ezt most már nem teheti. A hajdani forradalmárt immár megállapodás köti össze egykori ellenségeivel. A legenda végképp oda. Fúzióról még nincs szó. De az nyilvánvaló, hogy a két szervezet a jövőben összehangolja és fokoz­za Nicaragua elleni akcióit, a „két front” tevékenységét. A ma­­naguai vezetés az elmúlt hónapok során nem titkolta: az ország válságos időket él át. Hangsú­lyozta azonban azt is, hogy a san­dinista hadsereg és a milícia ké­pes kiverni a betolakodókat. Má­jus végére ez gyakorlatilag meg is­­valósult. Északon már csak néhány somozista osztag garáz­dálkodik, délen az ARDE leg­utóbbi támadását (120 fővel) a múlt héten néhány óra alatt visz­­szaverték. Nicaraguában sok házfalon, or­­­­szágúti táblán ott a szállóigévé lett madridi jelszó: No pasaran — Nem törnek át. Arató Gábor KÜLFÖLDI LAPOKBÓL flPflBAfl A Német Szövetségi Köztársaság ve­zetői aktívan részt vesznek az új ame­rikai nukleáris rakéták telepítésének előkészítésében, s egyáltalán nem óhajtanak befolyást gyakorolni az Egyesült Államokra, hogy az tanúsít­son józan és ésszerű magatartást a genfi tárgyalásokon, s törekedjen a kölcsönösen elfogadható megállapo­dásra — állapítja meg tegnapi számá­ban a moszkvai Pravda. Ez a nyugatnémet álláspont volt a jellemzője azoknak a tárgyalá­soknak is, amelyeket Caspar Weinberger amerikai hadügymi­niszterrel folytattak. Weinberger magával hozta a Pershing—2- esek telepítésének részletes tervét is, ami azonban nem teljesen is­meretlen az NSZK vezetői számá­ra, hisz a telepítés előkészítése már megkezdődött. Megérkeztek az első szakértők a földmérési munkákhoz a telepítésre kijelölt területeken. A sietség oka: a Pentagon tervei szerint szeptem­berben érkezik az NSZK-ba a ki­szolgáló és szerelő személyzet. Egy hónappal később pedig meg­kezdődik­ a szakértők és a raké­ták átszállítása. Az amerikai légierő szétszedett állapotban, a nukleáris robbanó­­töltettel együtt fogja átszállítani a Pershingeket. A kilenc rakétá­ból álló első egységnek január végén már harcrakész állapotban kell állnia. A következő, hasonló nagyságrendű egységet két hó­nappal később, míg a többi raké­tát 1985 végéig kívánják felállíta­ni. A Tomahawk típusú manőve­rező robotrepülőgépek bunkerjei­nek építése a már most folyó földmunkák befejezése, után kez­dődik meg — írja a lap bonni tu­dósítója. Le Canard ench­ainé Pinochet új sportstadiont építtet Előtérben a raké­tate­lepi­­­es ügye Vogel konstruktívnak nevezte berlini tárgyalásait Erich Honeckerrel (ADN, MTI) Hans-Jochen Vo­gel, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának ve­zetője konstruktívnak és rendkí­vül nyíltnak nevezte Erich Ho­neckerrel, az NDK államtanácsá­nak elnökével folytatott berlini megbeszéléseit. Hétfői sajtóértekezletén Vogel az újságíróknak beszámolt róla, hogy a hét végén nemhivatalos látogatást tett az NDK-ban és szombaton négy órán át tárgyalt Erich Honeckerrel. Az SPD frakciójának vezetője közölte: mindketten pozitívan ér­tékelték a két német állam gaz­dasági kapcsolatait és megálla­pították, hogy ezen a téren ered­ményes fejlődés tapasztalható. Az NDK megerősítette készségét, hogy tárgyalásokat folytasson az NSZK-val egy kulturális és egy tudományos-műszaki szerződés­ről. A közép-hatótávolságú nukleá­ris rakétákról folyó genfi tárgya­lásokat illetően eltérőek voltak a vélemények arról, hogy a felek­nek milyen mozgáslehetőségeik vannak. Honecker megvilágította Vogelnak a szovjet kormánynak e kérdéskörre vonatkozó nyilatko­zatát, különösen azokat a része­ket, amelyekben az amerikai ra­kéták telepítése miatt ellenintéz­kedésekről van szó. Az újságírók kérdéseire vála­szolva Vogel kifejtette: megbeszé­lései alapján úgy véli, hogy az új, amerikai nukleáris rakéták NSZK-beli telepítése hatással lesz a két német állam viszonyára és ettől függ Erich Honecker bonni látogatásának időpontja is. Ho­necker megerősítette, hogy leg­utóbbi látogatásának elhalasztá­sáról és nem lemondásáról volt szó — tette hozzá Vogel. Előadás a belgrádi egyetemen Ribicsics a jugoszláv belpolitikáról A kommunistáknak válaszolniuk kell a problémákra (MTI) „A baloldalon, a jobbol­dalon is kerestük az ellenséget, és aztán beláttuk, hogy mi saját magunk vagyunk önmagunk leg­nagyobb ellensége, mert nem is­merjük fel az egyes jelenségek okait, nem adunk választ a kér­désekre. Ha a kommunista szö­vetség offenzív, ha választ ad az időszerű kérdésekre, akkor egyet­len ellenség sem tehet sokat el­lenünk. De ha mindannyian visz­­szavonulunk, akkor az ellenség támad” — jelentette ki Mitja Ribicsics, a JKSZ KB elnöksé­gének elnöke a napokban a belg­rádi egyetemen tett látogatása so­rán mondott beszédében, amelyet a keddi jugoszláv lapok ismer­tetnek. Ribicsics a szerbek és crnago­raiak Koszovó tartományból tör­ténő kényszerű kiköltözése kap­csán a folyamat visszafordításá­nak tervéről a következőket je­lentette ki: „a koszovói elvtársak­kal együtt meg kell egyeznünk abban, hogy megkezdődjön az a folyamat, amelynek során hazánk minden nemzetének és nemzetisé­gének soraiból dolgozók, szakem­berek költözzenek Koszovóra". A kérdéssel összefüggésben Ri­bicsics kifejtette, hogy a kisebb­ségnek teljes egyenjogúságra van szüksége, a többnyelvűség­­ elen-­­ gedhetetlen, nemcsak a kisebbség részéről, amely egyébként is tér- e mészetszerűen tanulja a többség nyelvét, hanem a többségben élő nép esetében is.

Next