Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
6 1983. SZEPTEMBER 25. VASARNAP________TUDOSITASOK-KOZONSEGSZOLGALAT_________________ MAGYOR HÍRMP Kozmoszok a kozmosz kutatásában ÚJSÁGHÍR: Jubilál a szovjet űrkutatás egyik legrégibb s legsokrétűbb programja . Föld körüli pályára állították a Kozmosz 1500. jelzésű mesterséges holdat. Eljutottunk az ezerötszázadik Kozmosz-típusú szovjet mesterséges hold felbocsátásáig. Ez a sorozat mind a fellőtt műholdak számát, mind pedig a megoldandó feladatok sokrétűségét illetően teljesen egyedülálló az űrkutatásban. Programját a TASZSZ 1962. kora tavaszán ismertette.. Ezek szerint a Kozmosz-holdak — többek között — az alábbi tudományos kérdések kutatására rendeltettek. A rádióhullámok terjedésének tanulmányozása céljából szükséges az ionoszférában levő, elektromosan töltött részecskék eloszlásának vizsgálata. Ehhez kapcsolódik a Föld körül létező, úgynevezett van Allen-féle sugárzási övezet „feltérképezése”, különös tekintettel arra, hogy a huzamosabb időn át keringő űrállomások kozmonautáit, valamint a más égitestekre indítandó űrhajók utasait meg kell védeni a nagy magasságokban érvényesülő sugárzások károkat okozó hatásaitól. Azonban nemcsak a van Allen-övben érvényesül erős sugárzás, hanem a világűr távolabbi részeiből, valamint a Napból is érkeznek kozmikus sugarak, amelyeknek kutatása szintén rendkívül fontos programpont A magasban keringő űrhajókra nagy veszélyt jelenthetnek a mikrometeorok. A védekezés technikájának kidolgozása érdekében a Kozmosz-holdak egyik feladata az, hogy meghatározzák: milyen gyakorisággal lehet számítani egy-egy nagyobb mikrometeorral való összeütközésre, s ez milyen kárt eredményezhet az űhajó külső berendezéseiben, illetőleg burkolatában. A Föld vizsgálata az a terület, amelynek révén az űrkutatásra szánt összegek visszatérülhetnek. Ezért különös gondot kell fordítani az olyan földtani szerkezeteknek a nagy magasságokból való felderítésére, amelyek eddig ismeretlen ásványi lelőhelyek, nyersanyagtelepek létezésére utalhatnak. A felhők és felhőrendszerek kialakulásának és mozgásának tisztázása (különös tekintettel a trópusi ciklonok, hurrikánok, tájfunok keletkezésére) szintén a (meteorológiai rendeltetésű) Kozmosz-típusú holdakra tartozik. S végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a Kozmosz-holdak egynéhánya biológiai kísérletek elvégzésére készült. A legelső Kozmosz-holdat 1962. március 16-án — a fentebb említett TASZSZ-jelentés közzétételének napján — indították. A kérdéses hold a Föld egyenlítőjéhez 49 fokos szögben hajló pályán keringett. Utána három további, szintén 49 fokos hajlásszögű Kozmosz következett, majd ugyanezen év májusában megkezdődött az olyan mesterséges holdak felbocsátása is, amelyeknek pályasíkja az egyenlítőhöz 65 fokkal hajlik. Mind a mai napig ez a két alaptípus az uralkodó. A 49 fokos pályahajlású Kozmoszok általában hosszabb élettartamúak, a 65 fokosak között viszont számos olyan is akadt, amelyet néhány keringés után visszahoztak a Földre. Ezek különösképpen jelentős segítséget nyújtottak a Vosztok-, majd pedig a Voszhod-típusú űrhajókkal végrehajtott kísérletekhez. Akadt a Kozmosz-sorozatnak néhány olyan tagja is, amelyet UFO-knak véltek. Erre az érdekes eseményre dr. Horváth András és Schlosser Tamás magyar csillagászok mutattak rá nemrégiben. Az általuk ismertetett és jó részben általuk feldolgozott adatok szerint 1966-ig bezárólag összesen 36 ilyen megfigyelés történt a Szovjetunióban, 1967-ben viszont nem , kevesebb, mint 194! Ez a kiugró csúcs annak következménye volt, hogy 1967 elején a szovjet televízió az UFO-król sugárzott egy műsort, s felkérte a nézőket, hogy minden különleges légköri jelenségről számoljanak be. A fentebb említett szerzők a Kozmosz-sorozaton belül egy olyat találtak, amelynek tagjait már a felbocsátást követő első keringés után visszatérítették a légkör sűrűbb rétegeibe. Ott azután e holdak felizzottak, illetve egyikük, a 160. sorszámú mesterséges égitest, szétrobbant. Sikerült megállapítani, hogy az UFO-knak vélt objektumok valójában ezek a visszatérő, illetve szétrobbant Kozmosz-holdak voltak. Minthogy most már több mint húsz éve bocsátanak fel Kozmoszokat, a sorozat tehát kellőképpen hosszú, mód nyílik arra is, hogy a naptevékenység geofizikai és légkörfizikai hatásait minden,korábbinál alaposabban tanulmányozhassák. Amint ismeretes, általában — és kerekítve — minden 11. évben jutunk el a napfoltmaximumhoz, amikor a Nap légkörének tevékenysége igen jelentős mértékben felerősödik. A Kozmosz-sorozat jóval többet foglal tehát magába, mint egy teljes napciklust. Az adatok számítógépes elemzése például elárulhatja, miként reagál a van Allen-féle öv és a Föld egész magnetoszférája a naptevékenység időbeli változásaira, s ezek az összefüggések milyen további kihatásokkal járnak a földi magaslégkörre, ezen át pedig az atmoszféra mélyebben fekvő rétegeire is. Felderíthető, hogy a hurrikánközpontok kialakulásában is jelentkezik-e a naptevékenység, ami óriási fontosságú mindazon országok számára, ahol a trópusi ciklonok betörésének veszélye fennáll. Az előrejelzést ugyanis nagyon megkönnyítené, ha kiderülne, illetőleg bebizonyosodna, hogy mondjuk néhányszor huszonnégy órával egy-egy napkitörés után fokozott hurrikánveszélyre kell számítani. Dr. Hédervári Péter Közlekedési közlemények Vonatpótló autóbuszok A MÁV értesíti az utazóközönséget, hogy a jövő héten egyes vonalszakaszokon, néhány napig pályafelújítási munkák miatt vonatok helyett autóbuszokkal bonyolítja le a forgalmat. Szeptember 26-án Csajág—Fűzfő között a Budapestről 7.25 órakor, a Székesfehérvárról 11.53 órakor, a Tapolcáról 8.15 és 10.35 órakor induló: szeptember 26-tól 28-ig Herend— Városlöd—Kislöd között a Szombathelyről 10.00 és 11.15 órakor, a Budapestről 6.20 órakor induló: szeptember 26-tól 29-ig Tiszatenyő— Mezőtúr között a Budapestről 9.40 és 12.10 órakor és a Lökösházáról 10.07 órakor induló, szeptember 26-tól 30-ig Godisa— Szentlőrinc között a Dombóvárról 11.20 órakor és Pécsről 12.45 órakor; Eger—Bélapátfalva között az Egerből 7.15, 10.00 és 14.40 órakor, a Putnokról 7.06 és 12.35 órakor ás a Szilvásváradról 12.03 órakor induló, szeptember 27-én és 28-án Nagykanizsa— Zalakomár között a Budapestről 8.00 órakor, a Nagykanizsáról 14.06 és 14.40 órakor induló vonatokról az utasoknak autóbuszra kell átszállni. Az autóbuszokon természetesen a megváltott vasúti jegyek érvényesek. Ugyancsak pályaépítési munkák miatt szeptember 27-én, 28-án és 29- én, naponta 7-től 15 óráig a Budapest—Székesfehérvár vonalon a menetrend szerint Nagytétény—Érd-alsó állomáson át közlekedő vonatokat Tárnok—Budapest, Kelenföld között kerülő útirányon át Érd-felső—Nagytény—Diósd—Budafok-Háros • vonalon közlekedtetik. Emiatt kisebb késésekkel kell számolni. A Nagytétény—Érdliget megállóhelyre, a Nagytétény, illetve Budafok—Albertfalva állomásra utazókat Tárnok és a Kelenföldi pályaudvar között vonatpótló autóbuszok szállítják. A változásokról, a vonatpótló autóbuszok közlekedéséről az illetékes állomásokon adnak részletes tájékoztatást. Bíróság előtt a „Szivárvány-ügy” szereplői A hiányból profitáltak A „Szivárvány-ügyet” — 30 millió forintos sikkasztás, ötmillió forintos megvesztegetés — lapunk már korábban ismertette. A Fővárosi Bíróságon tizenketten ülnek a vádlottak padján, ezen a héten az elsőrendű vádlottat, Szudolszky Aladárt hallgatták ki. — Maga a Nagykovácsi Milenkónál tanulta a kereskedést. Ő mit szólt volna, ha a kasszából rendszeresen pénzt vesz ki? — De én nem nyúltam az üzlet kasszájához. Illetve amit kivettem, később visszaszámláztam. A csúszópénzből adtam a beosztottaknak, s abból tartottam meg magamnak is. Mindig volt olyan kisiparos, aki jónak ítélte az árunkat, és — hogy is mondjam —, borravalót, vagy csúszópénzt adott... Megjutalmazott. — Kit? — Engem. — Mennyit adott a többieknek a csúszópénzből? — Hetente 2—3000 forintot osztottam szét 1973 és 1979 között. Nekem kétmillió forint jött össze. De hogy pontosan mennyit osztottam szét, azt nem tudom. Eladták a „maradékot" A tanácsvezető bíró felolvassa a rendőrségi jegyzőkönyvet: Szudolszky Aladár •— a Szivárvány Áruház Vállalat Petőfi Sándor utcai üzletének volt vezetője — akkor azt mondta, hogy a hat év alatt négy-öt millió forintot adott beosztottjainak. — Lehet, de ezt a rendőrségen számolták, én csak tudomásul vettem. Egyébként a hat év alatt csekély összegeket kaptam ... Az imént beismert illegális hasznot, a kétmillió forintot nevezi csekély összegnek Szudolszky. Persze, minden relatív: a Fővárosi Bíróság előtt a tizenkét, vádlottnak, a szakértők és a vádirat tanúsága szerint , 36 millió forintról kell számot adnia. Pénteken kezdődött meg a Szivárvány Áruház üzletében történt 30 milliós sikkasztás, és ötmilliós vesztegetés ügyében utolsóként, az elsőrendű vádlott kihallgatása. A vádirat az idén áprilisban készült el. Harmincötmillió forintról van szó. Sikkasztás, csúszópénz — jó néhányan meggazdagodhattak belőle. Tizenketten ülnek a vádlottak padján, több mint félszáz tanút hallgatott meg a Fővárosi Bíróság. A könyvszakértők munkadíja ez ideig több mint húszezer forint; a Szivárvány Áruház Petőfi Sándor utcai méteráru szaküzletének tízesztendős gazdasági tevékenységét kellett felülvizsgálni. Az üzletet tizenhat éven keresztül Szudolszky Aladár vezette. A bolt árukészletének felét a Szivárvány Áruház biztosította, a többit az üzletvezető teremtette elő. A bolt önállósága a vállalati ellenőrzés szabta határokig — gyakorlatilag a teljes függetlenségig — terjedt. A textilkereskedelem sajátossága az előre nem tervezhető „többlet” keletkezése. A többlet azután „vásárlóerővé” nemesült Szudolszky kezében. 1973-tól hat év alatt négymillió forintot nem számolt el a vállalatnak az árutöbbletből. A pénzt szétosztotta munkatársai között, s a vádirat szerint kétmilliót megtartott magának. A „Temaforg” Textilhasznosító Vállalat — a „Hungarotex”-en keresztül — évek óta vásárol nagy mennyiségben tőkés importárut. Szudolszky a Temaforg raktárvezetőjének, Ehgel Györgynek a segítségével 1979 óta vásárolt innen boltja számára textíliákat súly szerint, s adta el nagy haszonnal. Ugyanis a Temaforgnak számlázott vételár jóval kisebb volt a valóságos értéknél. Persze, a Temaforg importraktárában is keletkezett árutöbblet. Ezt Engeltől számla nélkül, kiskereskedelmi áron megvásárolta Szudolszky, s eladta a Petőfi Sándor utcai boltban. A pénzt — a vádirat szerint hétmillió forintot — Engel György kapta meg. Nyaraló egymillióért A Petőfi Sándor utcai boltban az illegális kereskedelem folytán keletkezett hasznot a vádlottak gondosan lefölözték. Két nyugdíjas dolgozó napi bevételét külön pénztáríven vezették, a blokkokat félretették, az összeget pedig kivették a kasszából. Harmincegymillió forintot kilenc év alatt. BMW, Audi, Opel Ascona, családi ház és telek — az okozott kár mindebből ugyan nem térül meg, de a vádlottak vagyona jelentős értéket képvisel. Szudolszky nem volt kicsinyes. Bőkezűen megajándékozta hozzátartozóit, körülbelül egymillió forintot költött rájuk. S, nagy vonalú gavallér volt barátnőjével szemben is, félmillióért öröklakást, s egymillióért balatoni nyaralót ajándékozott neki. Zsiák Józsefné — aki az „üzletvezetésben” segédkezett — több mint egymillió forintot kapott. S biztos, ami biztos, Szudolszky takarékbetétkönyvet nyitott. Amikor letartóztatták, nyolcszázezer forint betétje volt... Szudolszky a beosztottakat is „premizálta”. Tíz év alatt legalább négymillió forintot osztott ki közöttük — a vádirat szerint —, 1977-ig hetente hatezret, azután letartóztatásáig tizenkétezer forintot. Viler Károly üzletvezető-helyettes heti részletekben körülbelül egymillió forintot vágott zsebre. Ha valaki utánaszámol, a végösszeg, még az Engel Györgynek adott hétmillió forinttal együtt se tesz ki harmincegymilliót. „A többi eltulajdonított pénz sorsa megállapíthatatlan” — olvasható a vádiratban. Műszőrme csúszópénzért Szudolszky Aladár persze figyelemmel kísérte a piaci igényeket is. Jelentős tőkét kovácsolt a hiánycikkekből. Ismerőst keresett a Könnyűipari Textilértékesítő Vállalatnál, így a hazai piacon ritkán megvásárolható műszőrméhez, kabátszövethez juthatott. A TEXÉRT gyapjúosztályának vezetője, a haszonból való részesedés fejében szívesen kötélnek állt, s a Petőfi Sándor utcai bolt érdekét messzemenően figyelembe vette az importáruk szétosztásánál. Olyannyira, hogy például a „Sikk” Női Ruházati Kisipari Szövetkezet és a Centrum Áruházak Textilfeldolgozó Üzeme az importanyagok hiányában profilváltásra kényszerült. A TEXÉRT ugyanis 1979 és 1982 között az import műszőrme 78 százalékát Szudolszky üzletének adta el. A műszőrme nagy részét a „megbízható” kisiparosok vásárolták meg, azok, akik hajlandók voltak csúszópénzt fizetni. Wiler Károly és Kosztik Imre — akik a műszőrmét értékesítették — öt és fél millió forint csúszópénzt „fogadtak” el. Persze, a TEXÉRT illetékes osztályvezetője, Bakonyi Imre is tartotta a markát az elszámolásinál. A „szívesség” fejében négy év alatt majdnem három és fél millió forintot kapott — az ügyészség számításai szerint. Szudolszky majdnem félmilliót, Uller és Kosztik fejenként hét-nyolcszázezer forintot vágtak zsebre. Az elsőrendű vádlott négynaposra tervezett kihallgatását követően hangzanak majd el a perbeszédek. Az ítélet a közeljövőben várható. Stépán Balázs Kitörő örömmel szólít meg a pasas a téren. — Nem ismersz, meg ugye? Régen láttuk egymást. Tényleg nem ismerem meg. Kérdem, honnan kellene ismernem, emlékeztessen. Válasz helyett újra kérdez: mondanám meg, hová vonultam be katonának. Visszakérdezés helyett, mondom. Elégedetten bólint. — Na, látod! Hát együtt voltunk. És mond egy nevet És kapok két férfias csókot. — Üljünk le, egy kicsit. Leülünk a kerítés betonlábazatára. Fürkészem, öltözete leginkább egy szicíliai maffiózóra emlékeztet Ismeretlen nevek tömkelegét sorolja. Nem részeg. Még mindig nem jut eszembe, hogy megkérdezzem: ha ilyen jól emlékszik rám, hogy hívnak engem. Közben ugyanis már egészségügyi problémáit ismerteti. Trombózisos lábát (mutatja is) meg akarják operálni, de ő nem engedi. A Jancsi is mondta, hogy még vagy tíz évig nyugodtan elsétálgathat vele. (Ki lehet az a Jancsi?) Mindvégig tegeződünk, mint régi ismerősökhöz (bajtársakhoz?) illik. — Hallottad, hogy a Sanyi fejét baltával szétcsapta a felesége szeretője? Nem hallottam. Szörnyülködök, de mire megkérdezhetném, ki volt a megboldogult, már új té- Régi ismerős mánál tart. Megtudom, hogy az első feleségétől — a doktornőtől — már régen elvált, újra nősült. A húga meg itt lakik a tér túlsó oldalán. — Tudod, az a szőke. Nem tudom. Biztosan az én memóriám romlik. — De képzeld, mi történt velem mai? Már csak színlelt érdeklődéssel hallgatom. Bejött a városba, vett az új anyósának két kiló dagadót, meg egy kiló sonkát. Mindezt az autóbuszon ellopták tőle, a pénzével és az irataival együtt. Eltűnt a távolsági autóbuszbérlete is, haza sem tud menni. Nem kér semmit. Csak megjegyzi, hogy a jegy ára mindössze huszonnyolc forint. — Hát harminc forinttal éppenséggel ki tudnálak segíteni — jegyzem meg bátortalanul. — Egy százast nem tudnál kölcsönözni holnapig? — így ő. Morfondírozok. Ha harmincöt éve nem találkoztunk, mennyi a valószínűsége, hogy holnap ismét viszontlátjuk egymást? De a dolog nem ezen múlott. Csak két hetilapért ugrottam le a térre, nagyobb összegű hitelezésre nem voltam felkészülve. Előkotrom az aprót, ötven-hatvan forintot. A húszfilléreseket is besöpri. Megköszöni, ismét kezet rázunk. Búcsúzóul megkérdezi, nem volna-e kedvem meglátogatni szüretre?Megismétli a nevét (nem azt, amit először mondott), megadja a címét, a postai irányítószámot és elmagyarázza, hogyan találok el hozzájuk. Csak még a szüret időpontját nem tudja, valami lakodalomtól függ. Az újságokat már nincs miből megvennem. Egyre inkább az az érzésem, hogy ezt az embert sosem láttam. De biztos nem vagyok benne. Hiszen olyan sokfelé sodorhatott bennünket ez a harmincöt év. Hátha mégis együtt énekeltük valamikor a Farkas Mihály rézágyúját... Imre Gábor