Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

6 1983. SZEPTEMBER 25. VASARNAP________TUDOSITASOK-KOZONSEGSZOLGALAT_________________ MAGYOR HÍRMP Kozmoszok a kozmosz kutatásában ÚJSÁGHÍR: Jubilál a szovjet űr­kutatás egyik legrégibb s legsok­rétűbb programja . Föld körüli pályára állították a Kozmosz 1500. jelzésű mesterséges holdat. Eljutottunk az ezerötszázadik Kozmosz-típusú szovjet mester­séges hold felbocsátásáig. Ez a so­rozat mind a fellőtt műholdak számát, mind pedig a megoldan­dó feladatok sokrétűségét illetően teljesen egyedülálló az űrkuta­tásban. Programját a TASZSZ 1962. kora tavaszán ismertette.. Ezek szerint a Kozmosz-holdak — többek között — az alábbi tu­dományos kérdések kutatására rendeltettek. A rádióhullámok terjedésének tanulmányozása céljából szüksé­ges az ion­oszfé­rá­ban levő, elekt­romosan töltött részecskék elosz­lásának vizsgálata. Ehhez kapcso­lódik a Föld körül létező, úgy­nevezett van Allen-féle sugárzá­si övezet „feltérképezése”, külö­nös tekintettel arra, hogy a hu­zamosabb időn át keringő űrállo­mások kozmonautáit, valamint a más égitestekre indítandó űrha­jók utasait meg kell védeni a nagy magasságokban érvényesü­lő sugárzások károkat okozó ha­tásaitól. Azonban nemcsak a van Allen-övben érvényesül erős sugárzás, hanem a világűr távo­labbi részeiből, valamint a Nap­ból is érkeznek kozmikus suga­rak, amelyeknek kutatása szin­tén rendkívül fontos program­pont A magasban keringő űrhajókra nagy veszélyt jelenthetnek a mikrometeorok. A védekezés technikájának kidolgozása érde­kében a Kozmosz-hol­dak egyik feladata az, hogy meghatározzák: milyen gyakorisággal lehet szá­mítani egy-egy nagyobb mikro­­meteorral való összeütközésre, s ez milyen kárt eredményezhet az űhajó külső berendezéseiben, il­letőleg burkolatában. A Föld vizsgálata az a terület, amelynek révén az űrkutatásra szánt összegek visszatérülhetnek. Ezért különös gondot kell fordí­tani az olyan földtani szerkeze­teknek a nagy magasságokból való felderítésére, amelyek ed­dig ismeretlen ásványi lelőhe­lyek, nyersanyagtelepek létezé­sére utalhatnak. A felhők és felhőrendszerek kialakulásának és mozgásának tisztázása (különös tekintettel a trópusi ciklonok, hurrikánok, tájfunok keletkezésére) szintén a (meteorológiai rendeltetésű) Kozmosz-típusú holdakra tarto­zik. S végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a Kozmosz-holdak egynéhánya biológiai kísérletek elvégzésére készült. A legelső Kozmosz-holdat 1962. március 16-án — a fentebb em­lített TASZSZ-jelentés közzété­telének napján — indították. A kérdéses hold a Föld egyenlítő­jéhez 49 fokos szögben hajló pályán keringett. Utána három további, szintén 49 fokos hajlás­szögű Kozmosz­ következett, majd ugyanezen év májusában meg­kezdődött az olyan mesterséges holdak felbocsátása is, amelyek­nek pályasíkja az egyenlítőhöz 65 fokkal hajlik. Mind a mai napig ez a két alaptípus az uralkodó. A 49 fokos pályahajlású Koz­moszok általában hosszabb élet­tar­tamúak, a 65 fokosak között viszont számos olyan is akadt, amelyet néhány keringés után visszahoztak a Földre. Ezek kü­lönösképpen jelentős segítséget nyújtottak a Vosztok-, majd pe­dig a Voszhod-típusú űrhajókkal végrehajtott kísérletekhez. Akadt a Kozmosz-sorozatnak néhány olyan tagja is, amelyet UFO-knak véltek. Erre az érde­kes eseményre dr. Horváth And­rás és Schlosser Tamás magyar csillagászok mutattak rá nemré­giben. Az általuk ismertetett és jó részben általuk feldolgozott adatok szerint 1966-ig bezárólag összesen 36 ilyen megfigyelés tör­tént a Szovjetunióban, 1967-ben viszont nem , kevesebb, mint 194! Ez a kiugró csúcs annak kö­vetkezménye volt, hogy 1967 ele­jén a szovjet televízió az UFO-k­­ról sugárzott egy műsort, s fel­kérte a nézőket, hogy minden különleges légköri­­ jelenségről számoljanak be. A fentebb említett szerzők a Kozmosz-sorozaton belül egy olyat találtak, amelynek tagjait már a felbocsátást követő első keringés után visszatérítették a légkör sűrűbb rétegeibe. Ott az­után e holdak felizzottak, illetve egyikük, a 160. sorszámú mester­séges égitest, szétrobbant. Sike­rült megállapítani, hogy az UFO-knak vélt objektumok való­jában ezek a visszatérő, illetve szétrobbant Kozmosz-holdak voltak. Minthogy most már több mint húsz éve bocsátanak fel Kozmo­szokat, a sorozat tehát kellőkép­pen hosszú, mód nyílik arra is, hogy a naptevékenység geofizi­kai és légkörfizikai hatásait min­den,­­korábbinál alaposabban ta­­­nulmányoz­hassák. Amint ismere­tes, általában — és kerekítve — minden 11. évben jutunk el a napfoltmaximumhoz, amikor a Nap légkörének tevékenysége igen jelentős mértékben felerősö­dik. A Kozmosz-sorozat jóval többet foglal tehát magába, mint egy­ teljes napciklust. Az adatok számítógépes elemzése például elárulhatja, miként reagál a van Allen-féle öv és a Föld egész magnetoszféráj­a a naptevékeny­ség időbeli változásaira, s ezek az összefüggések milyen további kihatásokkal járnak a földi m­a­­gaslégkörre, ezen át pedig az at­moszféra mélyebben fekvő réte­geire is. Felderíthető, hogy a hurrikánközpontok kiala­kulásá­­ban is jelentkezik-e a naptevé­kenység, ami óriási fontosságú mindazon országok számára, ahol a trópusi ciklonok betörésének veszélye fennáll. Az előrejelzést ugyanis nagyon megkönnyítené, ha kiderülne, illetőleg bebizo­nyosodna, hogy mondjuk néhány­szor huszonnégy órával egy-egy napkitörés után fokozott hurri­kánveszélyre kell számítani. Dr. Hédervári Péter Közlekedési közlemények Vonatpótló autóbuszok A MÁV értesíti az utazóközönséget, hogy a jövő héten egyes vonalszaka­szokon, néhány napig pályafelújítá­­si munkák miatt vonatok helyett autóbuszokkal bonyolítja le a forgal­mat. Szeptember 26-án Csajág—Fűzfő kö­zött a Budapestről 7.25 órakor, a Szé­kesfehérvárról 11.53 órakor, a Tapol­cáról 8.15 és 10.35 órakor induló: szeptember 26-tól 28-ig Herend— Városlöd—Kislöd között a Szombat­helyről 10.00 és 11.15 órakor, a Buda­pestről 6.20 órakor induló: szeptember 26-tól 29-ig Tiszatenyő— Mezőtúr között a Budapestről 9.40 és 12.10 órakor és a Lökösházáról 10.07 órakor induló, szeptember 26-tól 30-ig Godisa— Szentlőrinc között a Dombóvárról 11.20 órakor és Pécsről 12.45 órakor; Eger—Bélapátfalva között az Eger­ből 7.15, 10.00 és 14.40 órakor, a Put­­nokról 7.06 és 12.35 órakor ás a Szil­vásváradról 12.03 órakor induló, szeptember 27-én és 28-án Nagyka­nizsa— Zalakomár között a Budapest­ről 8.00 órakor, a Nagykanizsáról 14.06 és 14.40 órakor induló vonatokról az utasoknak autóbuszra kell átszállni. Az autóbuszokon természetesen a megváltott vasúti jegyek érvényesek. Ugyancsak pályaépítési munkák miatt szeptember 27-én, 28-án és 29- én, naponta 7-től 15 óráig a Buda­pest—Székesfehérvár vonalon a me­netrend szerint Nagytétény—Érd-alsó állomáson át közlekedő vonatokat Tárnok—Budapest, Kelenföld között kerülő útirányon át Érd-felső—Nagy­­tény—Diósd—Budafok-Háros • vona­lon közlekedtetik. Emiatt kisebb ké­sésekkel kell számolni. A Nagytétény—Érdliget megálló­helyre, a Nagytétény, illetve Buda­fok—Albertfalva állomásra utazókat Tárnok és a Kelenföldi pályaudvar között vonatpótló autóbuszok szál­lítják. A változásokról, a vonatpótló autó­buszok közlekedéséről az illetékes állomásokon adnak részletes tájékoz­tatást. Bíróság előtt a „Szivárvány-ügy” szereplői A hiányból profitáltak A „Szivárvány-ügyet” — 30 millió forintos sikkasztás, ötmillió forintos megvesztegetés — lapunk már korábban ismertette. A Fővárosi Bíróságon tizenketten ülnek a vádlottak padján, ezen a héten az elsőrendű vádlottat, Szudolszky Aladárt hallgatták ki. — Maga a Nagykovácsi Milen­­kónál tanulta a kereskedést. Ő mit szólt volna, ha a kasszából rendszeresen pénzt vesz ki? — De én nem nyúltam az üzlet kasszájához. Illetve amit kivet­tem, később visszaszámláztam. A csúszópénzből adtam a beosztot­taknak, s abból tartottam meg magamnak is. Mindig volt olyan kisiparos, aki jónak ítélte az árunkat, és — hogy is mondjam —, borravalót, vagy csúszópénzt adott... Megjutalmazott. — Kit? — Engem. — Mennyit adott a többieknek a csúszó­pénzből? — Hetente 2—3000 forintot osz­tottam szét 1973 és 1979 között. Nekem kétmillió forint jött össze. De hogy pontosan mennyit osz­tottam szét, azt nem tudom. Eladták a „maradékot" A tanácsvezető bíró felolvassa a rendőrségi jegyzőkönyvet: Szu­dolszky Aladár •— a Szivárvány Áruház Vállalat Petőfi Sándor utcai üzletének volt vezetője — akkor azt mondta, hogy a hat év alatt négy-öt millió forintot adott beosztottjainak. — Lehet, de ezt a rendőrségen számolták, én csak tudomásul vettem. Egyébként a hat év alatt csekély összegeket kaptam ... Az imént beismert illegális hasznot, a kétmillió forintot ne­vezi csekély összegnek Szudolsz­ky. Persze, minden relatív: a Fő­városi Bíróság előtt a tizenkét, vádlottnak, a szakértők és a vád­irat tanúsága szerint , 36 millió forintról kell számot adnia. Pénteken kezdődött meg a Szi­várvány Áruház üzletében történt 30 milliós sikkasztás, és ötmilliós vesztegetés ügyében utolsóként, az elsőrendű vádlott kihallgatása. A vádirat az idén áprilisban ké­szült el. Harmincötmillió forint­ról van szó. Sikkasztás, csúszó­pénz — jó néhányan meggazda­godhattak belőle. Tizenketten ül­nek a vádlottak padján, több mint félszáz tanút hallgatott meg a Fő­városi Bíróság. A könyvszakértők munkadíja ez ideig több mint húszezer forint; a Szivárvány Áruház Petőfi Sándor utcai mé­teráru szaküzletének tízesztendős gazdasági tevékenységét kellett felülvizsgálni. Az üzletet tizenhat éven ke­resztül Szudolszky Aladár vezet­te. A bolt árukészletének felét a Szivárvány Áruház biztosította, a többit az üzletvezető teremtette elő. A bolt önállósága a vállalati ellenőrzés szabta határokig — gyakorlatilag a teljes függetlensé­gig — terjedt. A textilkereske­delem sajátossága az előre nem tervezhető „többlet” keletkezése. A többlet azután „vásárlóerővé” nemesült Szudolszky kezében. 1973-tól hat év alatt négymillió forintot nem számolt el a válla­latnak az árutöbbletből. A pénzt szétosztotta munkatársai között, s a vádirat szerint kétmilliót meg­tartott magának. A „Temaforg” Textilhasznosító Vállalat — a „Hungarotex”-en keresztül — évek óta vásárol nagy mennyiségben tőkés importárut. Szudolszky a Temaforg raktárve­zetőjének, Ehgel Györgynek a se­gítségével 1979 óta vásárolt innen boltja számára textíliákat súly szerint, s adta el nagy haszonnal. Ugyanis a Temaforgnak számlá­zott vételár jóval kisebb volt a valóságos értéknél. Persze, a Te­maforg importraktárában is ke­letkezett árutöbblet. Ezt Engeltől számla nélkül, kiskereskedelmi áron megvásárolta Szudolszky, s eladta a Petőfi Sándor utcai bolt­ban. A pénzt — a vádirat sze­rint hétmillió forintot — Engel György kapta meg. Nyaraló egymillióért A Petőfi Sándor utcai boltban az illegális kereskedelem folytán keletkezett hasznot a vádlottak gondosan lefölözték. Két nyugdí­jas dolgozó napi bevételét külön pénztáríven vezették, a blokkokat félretették,­ az összeget­ pedig ki­vették a kasszából. Harmincegy­­millió forintot kilenc év alatt. BMW, Audi, Opel Ascona, csa­ládi ház és telek — az okozott kár mindebből ugyan nem térül meg, de a vádlottak vagyona je­lentős értéket képvisel. Szudolsz­ky nem volt kicsinyes. Bőkezűen megajándékozta hozzátartozóit, körülbelül egymillió forintot köl­tött rájuk. S, nagy vonalú gavallér volt barátnőjével szemben is, fél­millióért öröklakást, s egymil­lióért balatoni nyaralót ajándé­kozott neki. Zsiák Józsefné — aki az „üzletvezetésben” segédkezett — több mint egymillió forintot kapott. S biztos, ami biztos, Szu­dolszky takarékbetétkönyvet nyi­tott. Amikor letartóztatták, nyolc­­százezer forint betétje volt... Szudolszky a beosztottakat is „premizálta”. Tíz év alatt leg­alább négymillió forintot­ osztott ki közöttük — a vádirat szerint —, 1977-ig hetente hatezret, az­után letartóztatásáig tizenkétezer forintot. Viler Károly üzletveze­tő-helyettes­­ heti részletekben kö­­rülbelül egymillió forintot vágott zsebre. Ha valaki utánaszámol, a végösszeg, még az Engel György­nek adott hétmillió forinttal együtt se tesz ki harmincegymil­liót. „A többi eltulajdonított pénz sorsa megállapíthatatlan” — ol­vasható a vádiratban. Műszőrme csúszópénzért Szudolszky Aladár persze figye­lemmel kísérte a piaci igényeket is. Jelentős tőkét kovácsolt­ a hiánycikkekből. Ismerőst keresett a Könnyűipari Textilértékesítő Vállalatnál, így a hazai piacon ritkán megvásárolható műszőr­méhez, kabátszövethez juthatott. A TEXÉRT gyapjúosztályának vezetője, a haszonból való része­sedés fejében szívesen kötélnek állt, s a Petőfi Sándor utcai bolt érdekét messzemenően figyelem­be vette az importáruk szétosz­tásánál. Olyannyira, hogy például a „Sikk” Női Ruházati Kisipari Szövetkezet és a Centrum Áru­házak Textilfeldolgozó Üzeme az importanyagok hiányában profil­­váltásra kényszerült. A TEXÉRT ugyanis 1979 és 1982 között az import műszőrme 78 százalékát Szudolszky üzletének adta el. A műszőrme nagy részét a „megbíz­ható” kisiparosok vásárolták meg, azok, akik hajlandók voltak csú­szópénzt fizetni. Wiler Károly és Kosztik Imre — akik a műszőr­mét értékesítették — öt és fél millió forint csúszópénzt „fogad­tak” el. Persze, a TEXÉRT ille­tékes osztályvezetője, Bakonyi Imre is tartotta a markát az el­számolásinál. A „szívesség” fejé­ben négy év alatt majdnem há­rom és fél millió forintot kapott — az ügyészség számításai sze­rint. Szudolszky majdnem félmil­liót,­ Uller és Kosztik fejenként hét-nyolcszázezer forintot vágtak zsebre. Az elsőrendű vádlott négyna­posra tervezett kihallgatását kö­vetően hangzanak majd el a per­beszédek. Az ítélet a közeljövőben várható. Stépán Balázs Kitörő örömmel szólít meg a pasas a téren. — Nem ismersz, meg ugye? Régen láttuk egymást. Tényleg nem ismerem meg. Kérdem, honnan kellene ismer­nem, emlékeztessen. Válasz he­lyett újra kérdez: mondanám meg, hová vonultam be katoná­nak. Visszakérdezés helyett, mondom. Elégedetten bólint. — Na, látod! Hát együtt vol­tunk. És mond egy nevet És kapok két férfias csókot. — Üljünk le, egy kicsit. Leülünk a kerítés betonlába­zatára. Fürkészem, öltözete leg­inkább egy szicíliai maffiózóra emlékeztet Ismeretlen nevek tömkelegét sorolja. Nem részeg. Még mindig nem jut eszembe, hogy megkérdezzem: ha ilyen jól emlékszik rám, hogy hívnak engem. Közben ugyanis már egészségügyi problémáit ismerte­ti. Trombózisos lábát (mutatja is) meg akarják operálni, de ő nem engedi. A Jancsi is mondta, hogy még vagy tíz évig nyugodtan el­sétálgathat vele. (Ki lehet az a Jancsi?) Mindvégig tegeződünk, mint régi ismerősökhöz (bajtár­sakhoz?) illik. — Hallottad, hogy a Sanyi fe­jét baltával szétcsapta a felesé­ge szeretője? Nem hallottam. Szörnyülködök, de mire megkérdezhetném, ki volt a megboldogult, már új té- Régi ismerős mánál tart. Megtudom, hogy az első feleségétől — a doktornőtől — már régen elvált, újra nősült. A húga meg itt lakik a tér túlsó oldalán. — Tudod, az a szőke. Nem tudom. Biztosan az én memóriám romlik. — De képzeld, mi történt ve­lem mai? Már csak színlelt érdeklődéssel hallgatom. Bejött a városba, vett az új anyósának két kiló daga­­dót, meg egy­ kiló­ sonkát. Mindezt az autóbuszon ellopták tőle, a pénzével és az irataival együtt. Eltűnt a távolsági autóbuszbér­lete is, haza sem tud menni. Nem kér semmit. Csak meg­jegyzi, hogy a jegy ára mind­össze huszonnyolc forint. — Hát harminc forinttal ép­penséggel ki tudnálak segíteni — jegyzem meg bátortalanul. — Egy százast nem tudnál köl­csönözni holnapig? — így ő. Morfondírozok. Ha harmincöt éve nem találkoztunk, mennyi a valószínűsége, hogy holnap ismét viszontlátjuk egymást? De a do­log nem ezen múlott. Csak két hetilapért ugrottam le a térre, nagyobb összegű hitelezésre nem voltam felkészülve. Előkotrom az aprót, ötven-hatvan forintot. A húszfilléreseket is besöpri. Megköszöni, ismét kezet rá­zunk. Búcsúzóul megkérdezi, nem volna-e kedvem megláto­gatni szüretre?­­Megismétli a nevét (nem azt, amit először mondott), megadja a címét, a postai irányítószámot és elma­gyarázza, hogyan találok el hoz­zájuk. Csak még a szüret idő­pontját nem tudja, valami lako­dalomtól függ. Az újságokat már nincs miből megvennem. Egyre inkább az az érzésem, hogy ezt az embert so­sem láttam. De biztos nem va­gyok benne. Hiszen olyan sok­felé sodorhatott bennünket ez a harmincöt év. Hátha mégis együtt énekeltük valamikor a Farkas Mihály rézágyúját... Imre Gábor

Next