Magyar Hírlap, 1986. augusztus (19. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
1986. augusztus 1., péntek NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Segít az állam ''' Csehszlovák lakásprogram Önerős építkezések zonát átvállal az állam. 67 ezer bankhitelből származik, aminek a kamata évi egy százalék, a visszafizetés határideje 40 év. Az elkészült lakás bérét a bankhitel mértéke, a fenntartás és a karbantartás valós költségei alapján állapítják meg. Ez általában a központi fűtés és a meleg víz díjával együtt sem haladja meg az átlagkereset 15 százalékát. főre — tehát nem egy keresőre! — jutó havi jövedelem tavaly 2200 korona volt.) AZ EGYÉNI, vagy „önerős” (az idézőjelet indokolja, hogy az állam „besegít”) családiházépítésnek két formája van. Az így épülő házak egyébként tégla- (nem paneles) épületek, ma már többnyire 3—5 szobásak, teljes komforttal, központi fűtéssel. Az első formában az építész na „beugrót” fizet. 100 ezer kp-CSEHSZLOVÁKIÁBAN egy négyzetkilométeren megközelítőleg 126 lakos él. Ezzel az ország a közepes népsűrűségű európai államok közé tartozik. Az ország demográfiai helyzete évek óta kedvezőtlenül alakul (1984-ben az ezer lakosra jutó élveszületések száma a második világháború befejezése óta a legalacsonyabb, 14,7 volt), mindazonáltal a népességgyarapodás nem került veszélybe. A demográfiai előrejelzés szerint a szövetségi köztársaságban tartós lakosságnövekedésre lehet számítani, s ezzel számolni kell a lakáspolitikában is. Csehszlovákia lakásállományának több mint a fele a második világháború után épült. 1948-ban államosították az építőipart, s hamarosan kiépítettek egy országos házgyárhálózatot. Azokban az időkben elsősorban a mennyiségi lakásigények kielégítésére törekedtek, s ebben eredményesnek bizonyult a gépesített, panelos építészet. 1945—85 között 3,1 millió család költözhetett új lakásba, s ez a lakosságnak több mint 60 százaléka. Jelenleg Csehszlovákiában 5,2 millió lakás van, egy lakásban átlagosan három ember él, s az egy főre számítható átlagos lakásterület 15 négyzetméter körül van. ,A 70-es, 80-as években természetesen növekedtek a minőségi igények. 1975 óta az új lakások átlagos alapterülete 45 négyzetméterről 53-ra nőtt. A legtöbb lakásban központi fűtés van (a többiben villany- illetve gázfűtés) és meleg víz. Az új lakások 87 százalékában gázzal füstenek, 13 százalékában villannyal. A lakások 85 százalékában van fürdőszoba, vagy zuhanyzófülke. Csehszlovákiában a lakásprogram alapja az állami támogatás. A lakásépítési költségek mintegy 70 százalékát az állami költségvetésből fedezik. A tanácsi bérlakások — az új lakások 15 százaléka — építése, fenntartása teljes egészében a költségvetésből történik, de az állam jelentősen hozzájárul a többi építési formához is. Egy 70 négyzetméteres összkomfortos állami lakás bére egy munkás vagy alkalmazott havi jövedelmének körülbelül 7—10 százaléka.Csehszlovákiában egy átlagos család Havonta 6200 koronából gazdálkodik, az egy maga a tulajdonos szervezi meg, a munka nagy részét is maga végzi el, a hozzátartozók, barátok részvételével, ahogy nálunk mondják, ,házilagos kivitelezésben”. Csak a szakipari munkákat bízza szakemberre, illetve építővállalataikra. Egyegy ilyen lakáshoz az állam 35 ezer korona, vissza nem térítendő támogatással járul hozzá. A vállalatok maximum 50 ezer koronás kamatmentes lakásépítési kölcsönt adnak dolgozóiknak. A még hiányzó pénz egy része lehet bankkölcsön. A másik „önerős” formában lakásépítő vállalatok, illetve szövetkezetek építik fel a házat. (Ebben a formában többnyire emeletes stöimbházak épülnek.) Egy-egy szövetkezeti lakás építési költsége átlagosan 190 ezer korona. A lakásszövetkezetbe belépő tag a tényleges építési költségeknek csak egy bizonyos hányadát fizeti. Egy 190 ezer koronás lakást véve példának: a lakásszövetkezeti tag a belépéskor 23 ezer koro náné Gábor Csehszlovákiában minden tizedik családnak van hétvégi háza, villája. Ezek építéséhez a költségek 25 százalékáig a tanácstól vagy a munkahelytől lehet kölcsönt kérni, s a bankhitel ez esetben is rendkívül kedvezményes. A közművesítést — a víz- és csatornahálózat, a gáz-, a villanyvezetékek, az úthálózat kiépítését — a tanács végzi. LAKÁSHIÁNY természetesen Csehszlovákiában is van, hiszen itt is általános: ha egy családiban felnő egy nemzedék, új lakást igényel. A lakásépítkezéssel járó egyéni és társadalmi gondok — a Magyarországon is jól ismert okok miatt — Csehszlovákiában is léteznek. Biztató, hogy a lakásépítés a terveknek megfelelően halad. A Csehszlovák Statisztikai Hivatal egy hete kiadott féléves jelentése szerint Csehszlovákiában az év első hat hónapjában 26,6 ezer lakást adtak át. Prágai lakóteleprészlet Növekvő áruszállítások *1 /) Közelebb a külföldhöz Albánia csatlakozása az európai vasúthálózathoz méltó: szerda óta nem csupán tengeri és közúton, hanem tiasúton is küldhetik áruikat Albániába. A Jugoszlávia és Görögország által határolt, csodálatos természeti szépségekben gazdag Földközi-tenger parti ország tavaly közúti határátkelőt nyitott — 1945 óta az elsőt! — görögországi határán. Nemrégiben megépült az első albán—jugoszláv vasúti határátkelő is a Shkodrai-tó és az Albán-Alpok között — két vasútállomással. A jugoszláv Tuet 12, az albániai Hanig Holti 3 kilométerre fekszik a két ország határvonalától; közös ellenőrző csomópont kialakításáról egyelőre nincs szó. Hét esztendővel ezelőtt ült először tárgyalóasztalhoz a jugoszláv és az albán fél, hogy a két ország vasúti összeköttetésének a megépítéséről tárgyaljon. Az 1982-ben folytatódott megbeszélések eredményeként láttak hozzá az albán vasúti hálózat bővítéséhez. Az ország felszabadulása előtt a vasút ismeretlen volt Albániában; az első szakaszt 1947-ben avatták, Durresi tengeri kikötőt köti össze Peqini városával. E 44 kilométeres vasútvonalat követte az ötvenes években a Peqini—Elbasani, majd a Durresi—Tirana szakasz. A következő évtizedben kezdődött a vasútépítés Jugoszlávia irányába (a fővárostól, Tiranától északra) Laciig, és dél felé, Frériig. A hetvenes években kötötték öszsze vasúttal Prenjasi és Pogradeci városát Elbasanival. Laciból folytatták az építést Lezhába, délen pedig Fiesriből Ballshiba. Miután megépült a sínpár a második legnagyobb albán tengeri kikötőig, Vloráig, elhatározták, hogy hozzálátnak a Pogradesi—Korça közötti útvonal, valamint a Lada Krost szakasz építéséhez is. Az albán fél már tavaly nyárra befejezte vasúthálózatának csatlakoztatását a jugoszláv vasúthoz. Ez utóbbi sem késlekedett, csupán több építenivalója volt: öt hidat, több kilométeres alagutat kellett elkészítenie e vadregényes tájon. Mindkét ország számára fontos — a földrész többi államai számára is rendkívül hasznos — a két vasúti hálózat összekötése és a rendszeres forgalom megindítása. Általa gyorsulhat és bővülhet Albánia export- és importforgalma, Jugoszlávia pedig növelheti tranzitteljesítményeit. A két fél a frissen üzembe helyezett szakasz gazdaságosságát tekintve a kölcsönös áruszállításokat veszi alapul. Tirana és Belgrád 1986—90 közötti kereskedelmi megállapodása 680 millió dollárt tesz ki, negyedével magasabb összegű, mint a múlt ötéves időszakban. Jugoszlávia egymilliárd kilowattóra elektromos energiát (400 millió kWó-val többet, mint eddig!), fogyasztási cikkeket és érceket kap, Albánia vegyiárukat, szerszámgépeket, műanyag-feldolgozó gépeket importál. CSATLAKOZOTT Tirana a Shkodra—Titograd-vasútvonal átadása előtt egész sor nemzetközi vasúti szervezethez is, a vasúti teherszállítási és nemzetközi vasúti egyezményhez, tagja lett a Nemzetközi Vasúti Szövetségnek, és megállapodást írt alá a tehervagonok kölcsönös használatáról is. — h — Létezik-e normál morál? Amerika sikamlós háborúja RONALD REAGAN, az Egyesült Államok elnöke annak idején színésziként számtalan forgatáson vett részt, ám vélhetően sosem hitte volna, hogy meglett korára pornófilmben is fog szerepelni. Magam is meglepődtem, amikor New Yorkban az előfizetéses kábeltelevízió csatornakeresőjét csavargatva egy éjszakai adó műsorában két viharos jelenet között az amerikai elnök mosolygós arca tűnt fel a képernyőn. A dehonesztáló trükkfelvétel — amelyet az elnököt szidalmazó kifejezések kísértek — kifejezett célja volt, hogy megboszszulja azt a támadást, amit a washingtoni kormányzat az utóbbi időiben a nagyhatalmú szexipar ellen indított. Már magának az úgynevezett pornócsatornáknak a létezése is sok vitát kaviárt, s New Yorkban működésüket csak úgy engedélyezték, hogy az inkriminált részeket a filmen fekete koronggal takarják. Persze, ez a félmegoldás sem teszi sokkal szalonképesebbé a műsorokat, mert a kis fekete korong a mozgásba levő szereplőkön — vagy a műszakiak pontatlansága miatt, vagy azért, „hogy a néző is kapjon valamit” — meglehetős késéssel követi az eseményeket. A szexbiznisz elleni újabb hadjárat egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor is egy tizenkét tagú bizottság megbízást kapott a kormánytól, hogy mérje fel a túlzott szabadosság raboló hatását az amerikai társadalomban. A testület ajánlásai ugyan senkire sem kötelezőek, de azért a bizottsági tagok lelkiismeretes munkát végeztek, több száz „tanút” hallgattak meg, ski tudja, hány szexfilmet néztek végig. Az elkésült jelentést Edwin Meese igazságügy-miniszter a múlt hónapban fogadta el és tárta a sajtó elé. Az 1960 oldalas anyagban „megható igaz történetek” olvashatók, például arról, hogyan rontott meg fiatalokat a játékkártyára nyomtatott meztelenség. De az alapos tanulmány kitér olyan „jogi kérdésekre” is, hogy élhet-e a férj nemi életet feleségével annak halála után. A JELENTÉS VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSE, ami talán nem mindenkit lepett meg az, hogy az erőszakot dicsőítő pornográfia és a nők inzultálása között okozati összefüggés van. Hinnek alapján 92 pontos javaslatban szólítják fel a törvényhozást, az ügyészséget, a kormányzati szerveket, valamint a községeket, hogy az eddigieknél jóval keményebben lépjenek fel az obszcén termékek terjesztése ellen. A javaslatok fele a gyermekek védelmével foglalkozik. Követelik a szex eltűnését a tévé képernyőjéről, hiszen még olyan is előfordult, hogy a Walt Disney televíziós csatornán műszaki hiba miatt a Playboy-csatorna műsora jelent meg a rajzfilmekre váró nebulók előtt. A két és fél kilót nyomó vaskos előterjesztés azonban nemcsak a hatóságoknak ír elő feladatokat, nem feledkezik meg a pornográfia ellen tettre kész állampolgárokról sem. Helyi megfigyelő csoportok alakítását javasolja, amelyek a környék újságárusainak, mozijainak forgalmán kívül a kerületi bíróságok idevágó ítéleteit is nyomon követik, és ha kell, akár levelek áradatával, akár tüntetéssel nyomást gyakorolhatnak bírókra, politikusokra. Még Amerikában sem tudja mindenki, hogy a lakóközösségnek joga van fellépni a házuk előtt folyó — és családi életük szuverenitását sértő — „üzleti tevékenység” ellen. Így aztán az is előfordul, hogy a „legősibb mesterséget” űző leányok az „elnézésért” valamiféle adóst fizetnek a háztömb kollektívájának. ANNAK ELLENÉRE, hogy a jelentés nem biztosítja, a kormányzat és a törvényhozás pedig nem vállalja a pornográfia kiűzetését a paradicsomiból, többen fenntartásaikat hangoztatják még a kísérlettel kapcsolatban is. A pornóüzletben érdekelt csoportok „polgárjogaikra” hivatkozva kifogásolják, hogy nem lehet semmilyen magatartási szabályt abszolutizálni, és valamiféle „normális erkölcs” nevébenítélkezni. Filmrendezők és írók is akadnak, akik a jelentés ajánlásaiban az állami cenzúra valamiféle felélesztését látják. New Yorkban minden olyan plakátot, amelyiken valamely terméket vagy szolgáltatást csábos fedetlen női bájaikkal hirdetnek, szorgos kezek színes krétával áthúznak, és ráírják: Nők! Ezt a céget bojkottáljátok! A Nők Országos Szervezete, miközben üdvözölte tagjai védelmét, egy másik veszélyre is figyelmeztetett, nevezetesen, hogy a jobboldali vallásos körök politikai céljaik elérésének szolgálatába állíthatják, a kampányt. A Times magazin egy liberális filozófust idéz, aki szerint a fiatalok számára a 42. utca szexüzletei az emancipációt jelképezik. A felnőttség pedig azt jelenti, hogy tudni kell választani, és mindenekelőtt nemet mondani.” New York rossz hírű utcájának említése talán elnéző mosolyt csalogat a nyugat-európaik orcájára, hiszen a hamburgi Reeperbahnon, a párizsi Saint Denis-n a londoni Sohoban vagy az amszterdami szexnegyedben járt európaiak egyáltalán nem döbbennek meg a 42. utca kínálatán. De az amerikaiak többsége kevésbé türelmes. Az AIDS-betegségtől való félelem is közrejátszhat abban, hogy Massachusettstől Arizonáig több, mint egy tucat államban készítenek elő korlátozó rendelkezéseket homoszexuális propaganda és a pornográf kiadványok és áruk terjesztésére vonatkozóan. Amerika-szerte mintegy tízezer kioszk lemondott a Playboy, a Penthouse és a többi „soft porno” folyóirat árusításáról. A DER SPIEGEL című nyugatnémet hetilap idézi James Dobsonnak, a jelentést összeállító bizottság egyik tagjának a véleményét: „ha minden javaslatunkat megfogadnák, Amerikát tizennyolc hónap alatt megszabadítanánk a „keménypornótól.” Ez azonban nem tartozik a reális veszélyek” közé. Nonn V. György Edwin Meese igazságügyi miniszter elfogadja a jelentést külföldi sajtószemle . Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszéde szolgáltatta a gondolkodni valót az elmúlt napokban a világsajtó kommentátorai számára. Két témakörre vonatkozó észrevételeiket, ezekhez kapcsolódó értesüléseiket gyűjtöttük össze. A szovjet—amerikai viszony esélyeit latolgatja a moszkvai tudósítója. „Gorbacsov azt mondta, Moszkva annak alapján fogja megítélni Reagan javaslatait, hogy Washington álláspontja mennyire felel meg az egyenlő biztonság elvének és mennyiben tesz elérhetővé hatékony közös megoldásokat a fegyverkezési verseny megszüntetésének és az űrre való átterjedése megakadályozásának területén. Kormánytisztviselők Washingtonban a múlt héten úgy nyilatkoztak, hogy Reagan hajlandó hét évre elhalasztani a védelmi rakétarendszer űrbéli telepítését, feltéve, hogy Moszkva most hozzájárul az azutáni telepítéshez. Gorbacsov azt is kijelentette, hogy szívesen összejönne Reagannel a második csúcstalálkozóra, feltéve, hogy az elősegíti a fegyverzeti korlátozási tárgyalásokat és a szuperhatalmi feszültség csökkenését”. „Júliusi hó" címmel Mary McGrory vélekedését közli a Sretenton post „Manapság csak egy dolog világos: az elnök akarja a csúcstalálkozót. Úgy látszik, Gorbacsov is ugyanezt akarja. Akkor hát? A jelek szerint az elnöknek a találkozó időpontja kell, a főtitkárnak meg a napirendje. Nyilvánvaló, nem akar üres kézzel visszatérni a Kremlbe. Az időközi választásokra készülő elnöknek úgy lenne jó, ha a csúcstalálkozó fazeka minél tovább totyogna. Az elnök — Patricia Schroeder, kaliforniai demokrata párti képviselő szavai szerint — nem csúcstalálkozót akar, hanem kirándulást. Meg akarja Gorbacsovnak mutatni Disneylandet, el akarja kísérni egy farmra, meghívná virslire. A szovjet vezető viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az utazás ennél tartalmasabb legyen. Washingtonban azért eshet júliusi hó, mert a kormányzat túlságosan sok, egymásnak ellentmondó célt követ. Szeptemberig azonban nem marad meg, amikor is az elnöknek döntenie kell, hogy aláírja-e a SALT—2 halálos ítéletét. Ha felszereli a következő B—52-t szárnyas rakétákkal, az lesz a vég.” Washingtoni hivatalos véleményt idéz a londoni THE «Site TIMES „Gorbacsov átfogó beszédét a Reagan-kormányzat olyan körmönfont propagandalépésnek tekinti, amelyet az idei esetleges csúcstalálkozó kényes előkészítő szakaszára időzítettek. Afganisztánra vonatkozó gesztusában nem látnak többet, mint első kis lépést Reagan elnök azon kérésének teljesítése felé, hogy a Szovjetunió mielőbb vonja ki valamennyi erejét. Mindazonáltal felélénkítheti az ENSZ égisze alatt Afganisztánról folytatott genfi tárgyalásokat.” A lap „Keletre fel!" című vezércikkében úgy véli: „Ha az afganisztáni probléma valaha is megoldható, akkor csak úgy, ha szélesebb nemzetközi öszszefüggésekbe helyezik, a keletnyugati és a távol-keleti viszonyok problematikájának egyik vetületeként kezelik. Gorbacsov beszéde — homályosan — arra utalt, hogy ő mérlegelni kezdi ezt a tényt... A következő néhány napban és héten a szovjet vezető vlagyivosztoki beszédét föltehetően az afganisztáni nyitás függvényében ítélik majd meg. Az eljövendő években azonban — mindegy, hogy közben kijutunk-e az afganisztáni zsákutcából vagy sem — ez a beszéd inkább annak jele lesz, hogy mennyire termékeny Gorbacsov távol-keleti politikája és mennyiben jelenti az első pallót azon a rozoga hídon, amely az Usszurin át Kínába vezet egy olyan világba, ahol nem gondolkodnak föltétlenül úgy, mint a Nyugaton." Végül egy prágai vélemény: Mnhm 10 ,.A Szovjetunió jószándékát és a vitás kérdések politikai esközökkel való rendezésére irányuló törekvéséről tett tanúbzonyságot azzal, hogy bejelentete: az év végéig hat ezredet ve ki Afganisztánból és fontolól veszi a szovjet egységek jelentő részének visszahívását Mongóliából. A Szovjetunió realista szén léte fejeződött ki abban, hai elismeri: az Egyesült Államok újdw,óceáni nagyhatalom, páot ii , és érdekes is a bérséghez, s részvéte nélkül az alapvető kérdéseké aligha lehet valamit elérni ”