Magyar Hírlap, 1989. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-01 / 257. szám

1989. november 1., szerda (Folytatás az 1. oldalról) politikai rehabilitáció mellett anyagi jóvátételt is nyújtsanak. A kormány nevében Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter vá­laszában emlékeztette a képvise­lőnőt, hogy az utóbbi időben már több olyan jogszabály is megje­lent, amely éppen a felvetett gond megoldását segíti elő. A jelenlegi kormány kötelezettséget vállalt az igazságtalan ítéletek semmissé tételére, s az ezzel kapcsolatos re­habilitációra, az anyagi jóváté­telre. Ám ez nem történhet egyik napról a másikra. A képviselőnő elfogadta a miniszter válaszát, s az Országgyűlés is egyetértett az­zal. FENYVESI HENRIK (Somogy m­., 7. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a fizető-vendéglátásról szóló minisztertanácsi, illetve pénzügyminiszteri rendelet mó­dosítása tárgyában. Elmondotta, hogy az üdülőkörzetekben, a Ba­laton környékén az állandó la­kosságra méretezett költségvetés­ből nem tudják a vendéglátáshoz szükséges infrastruktúrát kialakí­tani. Véleménye szerint a Bala­tonnál termelődő jövedelmek jó­val nagyobb részét kellene a tér­ség fejlesztésére fordítani. A je­lenlegi jogszabály azonban ezt nem teszi lehetővé. Békesi László pénzügyminisz­ter elmondotta, hogy a kormány több területen tervez változta­tást. Így ennek eredményeként az idén a gyógy- és üdülőhelyi dí­jakból 400 millió forint bevétel­hez kívánják juttatni a kiemelt üdülőkörzeteket. Jövőre pedig minden egyes forint gyógy- és üdülőhelyi díjhoz két forint álla­mi támogatást adnak, s az ebből származó fejlesztési forrás elér­heti a másfél milliárd forintot. 1991-ben a pénzügyi kormányzat törvényjavaslatot terjeszt a parla­ment elé a helyi adóztatás rend­szeréről. Azt azonban nem tud­ta megígérni a pénzügyminiszter, hogy a személyi jövedelemadó­­rendszert a képviselő kívánságá­nak megfelelően módosítják; a jövedelmeknek a képviselő által javasolt megbontása technikailag keresztülvihetetlen. A képviselő és az Országgyűlés a pénzügyminiszter válaszát elfo­gadta. TORNAI ENDRE (Veszprém m., 11. vk.) a szeptemberi ülés­szakon Békesi László pénzügymi­niszterhez interpellált annak ér­dekében, hogy a lakossági bor­forgalmi adót 1990-re szüntessék meg. Az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ akkor sem a képviselő, sem az Ország­­gyűlés nem fogadta el, ezért a parlament elnöke további vizsgá­lat céljából kiadta a terv- és költ­ségvetési bizottságnak, amely részletes vita után a következő döntést hozta: „1990-ben a jelen­legi adónemek fenntartása indo­kolt, mert ha a mai adószerke­zetből a borforgalmi adó ellenté­telezés nélkül kiesne, úgy a bort értékesítő mezőgazdasági kister­melők — évi 2 millió forint ár­bevételig — lényegében adó nél­külivé válnának. Ezért az 1990-es év egyfajta kényszerpálya ma­rad, mert a jelenlegi költségveté­si helyzetben az így kieső évi mintegy 210 millió forint tanácsi bevétel pótlását az érintett taná­csok nem tudnák kompenzálni. 1991. január 1-jétől életbe lép az új adózási rendszer — a helyi adók rendszere —, és ennek meg­felelően rendezhető a borforgalmi adó kérdése is”. Az interpelláló képviselő — aki a bizottsági döntéssel a testület ülésén egyetértett — most kije­lentette: a választ csak megjegy­zéssel fogadja el. Konkrét ígére­tet kér arra: a borforgalmi adó 1990-ben szűnjön meg, ugyanis ez az 1989-es év adója. Az Ország­­gyűlés a bizottság jelentését fo­gadta el. DOBOS JÓZSEFNÉ (Heves m. 6. vk.) a szociális és egészségügyi miniszterhez interpellált a Mát­rai Állami Gyógyintézet kékeste­­tői egysége rekonstrukciójának tárgyában. Részletesen beszámolt a meg nem valósult felújítás okozta károkról, a rekonstrukció mielőbbi megkezdését sürgette, s kérte az egészségügyi kormány­zatot, valamint a segíteni tudó minisztériumokat, hogy az ehhez szükséges, 1991-re megígért anya­giakat már 1990-ben biztosítsák. Válaszában Csehák Judit el­mondta, hogy bár az épület sta­tikai vizsgálata lett volna pontos. Az intézményt 1987-ben ki kellett volna üríteni, mert életveszélyes­sé nyilvánították. Elkerülhető lett volna gondosabb és pontosabb szakértői munkával, hogy a ki­ürítés, valamint a felújítás költ­sége 80—100 millió forintra emel­kedjen. A gyógyintézet felújításá­ra feltehetően csak 1991-ben nyí­lik lehetőség. Azonban a jövő évi költségvetés összeállításakor Mát­raházát besorolták a rekonstruk­ciók közé. Az interpelláló képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta a választ. PAPP ELEMÉR (Zala m., 4. vk.) a gyermek- és ifjúsági üdültetés preferálása tárgyában interpel­lált a pénzügyminiszterhez. Meg­döbbenve értesültem róla — mon­dotta —, hogy a költségvetési koncepcióban a körzeti, területi feladatok között nem preferált a gyermek- és ifjúsági üdültetés. Békesi László pénzügyminiszter válaszában hangsúlyozta, hogy az 1990-es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról, hogy el­vonnák a támogatást a gyermek- és ifjúsági üdültetéstől. Az vi­szont igaz — ismerte el —, hogy az államháztartás nehézségei miatt várhatóan nem nőhet e pre­ferencia összege. A képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogad­ta a választ. DR. KARVALITS FERENC (Zala m., 1. vk.) a helyi közleke­désben bevezetett forgalmi jutta­tás és a helyközi közlekedés tá­mogatási rendszere ügyében In­terpellált a közlekedési, hírköz­lési és építésügyi miniszterhez. Elégedetlenségének adott hangot, mivel már korábban ígéretet ka­pott a felülvizsgálatra. A hely­zet viszont nem változott, a kis­települések közlekedési feltételei egyre rosszabbak. Hibának ne­vezte, hogy a kistelepüléseken dolgozó szolgáltató vállalatoktól nyereséges gazdálkodást várnak, illetve a közszolgáltatás támoga­tását az önkormányzatokra há­rítanák. A minisztérium nevében Udva­ri László államtitkár kérte, hogy a tárcát érintő interpellációkra a bős-nagymarosi beruházás vi­tája után válaszolhasson. BÖRCSÖK DEZSŐ (Budapest, 38. vk.) a külügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez in­terpellált. Arra kért választ: mit tesznek annak érdekében, hogy a külképviseletek és a kereskedel­mi kirendeltségek megfelelő in­formációkkal láthassák el a ma­gyar gazdasági élet és a hivatalos szervek vezetőit a hazánkba érke­ző üzletfelekről. Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter válaszában rámutatott: a külképviseleteken és kereskedel­mi kirendeltségeken dolgozók ki­választásában mindinkább a rá­termettség, az idegennyelv-tudás, a szakmai képzettség és gyakor­lat szempontjai érvényesülnek. Az gondot azonban az okozza, hogy nem tudják, milyen információk­ra van szükség itthon. Ráadásul a nemzetközi gazdasági kapcso­latok nagyfokú társadalmasítása következtében az egyes vállala­tok az állami szervek közvetítése nélkül építik kapcsolataikat, s ez információs hézagot hoz létre a külképviseletek számára. A miniszteri válasszal a képvi­selő egyetértett, és azt az Ország­­gyűlés is elfogadta. SZIGETHY DEZSŐ (Győr-Sop­­ron m., 14. vk.) a lakossági valu­tacsekk mielőbbi megszüntetését, igazságosabb lakossági valutael­látási rendszer bevezetését szor­galmazta a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. Az interpellációra Tarafás Im­re, a Magyar Nemzeti Bank el­nökhelyettese — élve a házsza­bály adta lehetőséggel — harminc napon belül írásban válaszol. FEHÉRNÉ EKE KATALIN (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.) és SIMON PÉTER (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 10 vk.) a pet­rolkémiai benzinellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intézkedésekről kért tájé­oztatást interpellációjában a miniszterel­­el­nöktől. Az interpellációra a kormány megbízásából Beck Tamás vála­szolt. Mint mondotta, a külkeres­kedelem a hiányzó vegyipari ben­zinmennyiséget — miután a kor­mány döntése alapján a lakossági benzinfogyasztás elsőbbséget él­vez — csak tőkés importból tud­ta és tudja pótolni. A külkeres­kedelmi szervezetek felajánlották a dollárelszámolású ipari benzin importját, s erre most is lehető­ség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. A miniszteri válasszal az inter­pelláló képviselők egyetértettek, és az Országgyűlés is elfogadta. BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében in­terpellált a művelődési minisz­terhez. Nehezményezte, hogy évekkel ezelőtt megszüntették a nemzetiségi iskolákban az anya­nyelvi oktatás lehetőségét. Alig néhány olyan iskola maradt, ahol anyanyelvükön tanítják a nem­zetiségi diákokat. Megkérdezte a minisztert, hogy mit szándékozik tenni a tárca e kérdés megoldása érdekében. Glatz Ferenc elismerte az in­terpellációban foglaltak jogossá­gát, sőt mint mondotta, a nem­zetiségi oktatás mindennapjai még komorabbak, mint ahogy azt Bánffy György lefestette. Az el­múlt negyven év kisebbségi poli­tikájának teljes újragondolására van szükség ahhoz, hogy megfe­lelő módon rendeződhessen a nemzetiségi oktatás kérdése. A miniszter újból elismételte azt a véleményét, amelyet már a par­lament kulturális bizottságában is kifejtett: a hazai kisebbségi anyanyelvi oktatás alanyi jogon jár minden magyar állampolgár­nak. A miniszter határozottan le­szögezte: vissza kell vonni az 1960-ban az e tárgykörben kiadott miniszteri utasítást, s újat kell kibocsátani. Ennek előkészítését már megkezdték. Glatz Ferenc bejelentette: a Pénzügyminiszté­riumtól ígéretet kapott arra, hogy a hazai kisebbségek iskoláztatá­sának megoldására juttatnak a szétosztandó pártvagyonból. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszte­ri választ, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. JUHÁSZ FERENC (Budapest, 82. vk.) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpellá­ciót az önálló igazgatású német nemzetiségi gimnázium és diák­otthon létesítése ügyében. A ke­rületi tanács egy 18 tantermes ál­talános iskolát és egy bölcsődét ajánlott fel egy német nemzetisé­­gi gimnázium, illetve kollégium létesítésére. Az átalakításhoz azonban — bár a Fővárosi Tanács is támogatja ezt az elképzelést — nincs elegendő pénz. Glatz Ferenc kedvező választ adott a képviselőnek. Elmondta, hogy mind az általános iskola, mind pedig a bölcsőde átépítésé­hez a szükséges összegek rendel­kezésre állnak. Az Interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is elfogadta a miniszteri választ. DR. KIRÁLY FERENC (Szol­nok m., 5. vk.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában interpellált a honvédelmi minisz­terhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok mundérban cí­mű könyve megdöbbentő ké­pet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos miniszter­sége alatt a hadsereg felső vezeté­sét jellemezték. Utalt arra is, hogy a könyv negatív hősei közül so­kan jelenleg is vezető pozícióban vannak, illetve „élvezik az össze­harácsolt javakat", mint például Czinege Lajos hadseregtábornok, volt honvédelmi miniszter, nyug­díjas miniszterelnök-helyettes. A képviselő elmondta: a könyv szer­zőjét Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter pa­rancsára 1989. november 1-jétől nyugállományba helyezték. Ki­rály Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjé­nek nemegyszer hangoztatott meg­újítási szándékát. Az ügy tanul­ságait levonva, célszerű lenne olyan parlamenti bizottságot ala­kítani, amely a közelmúltban nyugállományba vonult, illetve az aktív párt- és kormányhivatalno­­kok törvényes jövedelmükkel arányban nem álló vagyoni gya­rapodását felülvizsgálná. Ezek után a képviselő egyértelmű vá­laszt kért a minisztertől: a fel­tárt tények alapján milyen szer­vezési és személyi konzekvenciá­kat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszában utalt arra, hogy a hadsereget rendkívül érzékenyen érintő kér­dést vetett fel az interpelláció. A könyv megjelenése óta ezzel a kérdéssel a hazai és a külföldi közvélemény is élénken foglalko­zik. A miniszter éppen ezért Né­meth Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefoly­tatását kérte, amely megkezdő­dött. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jó szándékában nem kételkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas beosztású, a hadseregen kí­vül álló politikai és állami veze­tőktől kért véleményt. Sajnos, ér­demi váaszt nem kapott. Kér - tette hozzá a miniszter. Majd ki­jelentette: sajnálatos, hogy a kö­zelmúlttal a szerző nem foglalko­zik behatóan, illetve csak nega­tív megítéléssel. Mindezek alap­ján kérte a miniszter az emlí­tett vizsgálatot. Véleménye szerint a bizottság­nak módjában áll az interpelláló képviselőnek azt a megállapítását is megvizsgálni, hogy Bokor Imre nyugdíjaztatása „reflexszerű, be­­idegződött retorzió-e". A minisz­ter úgy ítélte meg, hogy törvé­nyes, kellően körültekintő, min­dent mérlegelő intézkedés volt. Egyébként a nyugdíjkorhatár el­érése után még négy évet tovább szolgált. A nyugdíjazást Bokor Imre egyetértéssel tudomásul vette. A könyvben sajnos, olyan kitételek is szerepelnek — mond­ta Kárpáti Ferenc —, amelyek a „katonai függelemsértést érintik, katonai ügyészi eljárást igényel­nének". Beszámolt arról is, hogy a könyv szerzője néhány napja vette át tudományos tevékenysé­géért a honvédelmi miniszter ál­tal odaítélt Stromfeld Aurél-díjat. Mindezek után a miniszter — te­kintettel a még folyamatban lé­vő vizsgálatra — kérte a képvise­lőt és az Országgyűlést: a házsza­bály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc napon belül térjenek vissza. Re­mélhetőleg addig a vizsgálat is befejeződik. Az elnöklő Jakab Róbertné a házszabály értelmében nem kért szavazást. MOLNÁR FERENC (Szolnok m., 11. vk.) az ipari miniszter­hez interpellált Karcag gázellátá­sának helyzete, a további fejlesz­tés akadályai, valamint Szolnok megye négy, illetve az ország ti­zenöt hasonló helyzetben lévő te­lepülése tárgyában. A fellendülést a város határában lévő gázfogadó­állomás kapacitásának hiánya megállította, így a jövő évtől a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat több engedélyt nem ad ki, pedig egyre többen szeretnék lakásukba bevezetni a gázt. Horváth Ferenc ipari miniszter legjobb szándéka ellenére sem tu­dott egyértelműen pozitív választ adni. Beszélt arról, hogy a 70-es évek végéig a gázellátás fejleszté­sére jelentős központi pénzeszkö­zöket fordított a kormány. Később az állami hozzájárulások csökken­tek, majd fokozatosan a lakosság, illetve a fogyasztó vette át ezt a terhet. Nem hátrányos helyzetben van Karcag — jelentette ki a mi­niszter —, hanem a korábbi elő­nyös helyzetéből illeszkedik be az ország gazdasági lehetőségeibe. A körülményekre hivatkozva jelen­tette ki a miniszter, hogy az OKGT-nek nincs lehetősége saját erejéből fejleszteni a meglévő gáz­átadó-állomásokat. Olyan pályá­zati rendszert lehet működtetni a jövőben, amelyben a legnagyobb áldozatot vállaló települések és vállalatok közösen pályázhatnak a gázszolgáltatás bővítésére. Meg­említette a miniszter azt a szán­dékot is, amely szerint a jövőben a gázszolgáltató vállalatokat gaz­dasági társasággá alakítanák át, s a tanácsoktól, a vállalatoktól és a lakosságtól átvett juttatások tő­kerészesedések lennének. A miniszter válaszát a képvi­selő és az Országgyűlés is eluta­sította. A parlamentnek a program sze­rint még négy interpellációt kel­lett volna megtárgyalnia, de mi­vel az interpelláló képviselők még a szakbizottságok ülésein vettek részt, áttértek a kérdések tárgya­lására. Elsőként BANFFY Grósz Károly csak kirándult Kassára Marad a pártjában A Parlament kupolatermében kérdeztem tegnap Grósz Ká­­rolytól: igaz-e hogy pár napja titkos találkozója volt Milos Ja­­kessal, Kassán? — Kérem, én 33 éve minden ősszel átmegyek Kassára. Roko­naim, ismerőseim élnek azon a tájon. Most is átugrottam másfél napra. Jakes elvtársat Prágában láttam utoljára, még pártfő­­titkárként, hivatalos látogatáson. Azóta még csak levélváltás sem volt közöttünk. — Szóval magánemberként találkoztak önnel többen a kassai dóm környékén? — Igen. A dómmal szemben van egy vadászbolt, ahová mint megrögzött horgász, betértem horgokat venni. Hát persze, hogy többen láttak Kassán, de mi ebben az érdekes? Azt bezzeg nem kérdezik, hogy mit kerestem két hete Bécsben. — Tényleg, mit keresett Bécsben? — A barátaimmal találkoztam. Ez se szenzáció. — A szabadidős programokról térjünk át a politikára. Mit szól ahhoz, hogy a Paja—Ribánszky-féle MSZMP azt híreszteli, leg­alább 120 ezer tagjuk van, így övék ma a legnagyobb párt? — Nem tudom megítélni, hogy hány tagja van az MSZMP-nek. Paja és Ribánszky elvtárs a múltkori gyűlésük előtt megkeresett, hogy vállalnék-e feladatot az újjászerveződő MSZMP-ben? Azt feleltem, hogy a kongresszusig — amely az MSZMP XIV. kong­resszusa lesz —, részt vállalok a munkából. — Nemrégen még arról hallottunk, hogy nyugdíjba megy. Az­tán arról, hogy vezető posztot fog betölteni az MSZMP-ben... — Megmondtam világosan, hogy a Magyar Szocialista Pártnak nem leszek tagja. Ezt a kongresszus második napjának estéjén közöltem Nyers Rezsővel is. Ő kérte, gondoljam meg még egy­szer, mert számítana arra, hogy együtt dolgozzunk. Épp ezért meglepődve olvastam valamelyik lapban, hogy személyemen a jelölő bizottságban óriási vita volt. Négy hónappal a kongresz­­szus előtt kértem, mentsenek fe a főtitkári tisztségemből, hadd mehessek nyugdíjba. Három héttel a kongresszus előtt pedig be­jelentettem, hogy nem vállalok vezető szerepet. — És miért mondott igent az MSZMP-nek, ennek a régi-új pártnak a „szirénhangjaira"? — Nézze, ha a közösség arra kér, hogy vállaljon tisztséget az ember egy olyan szervezetben, melynek az elveivel egyetért, a tisztesség úgy kívánja, hogy erre igent mondjon. Ezért vállalok részt az MSZMP megújulásában. — Nem érzi-e úgy, hogy ennek a pártnak a szervezésében olyan emberek is közreműködnek, akik sokat tettek — vagy éppen kés­lekedtek a cselekvéssel — azért, hogy Magyarországon ilyen mély legyen a gazdasági, politikai válság? — Mi valamennyien, akik az elmúlt időszakban, s nem csu­pán 1988 májusa óta a politikában dolgozunk, bizonyos köröket vonzunk, másokat taszítunk. Abban nem hiszek, hogy van olyan politikai vezető, akár az MSZMP-ben, akár az MSZP-ben, akit közfelkiáltással a Duna jegén elfogadna a teljes tagság. Nem hi­szek az új ártatlanoknak, akik azt állítják, hogy már a bölcső­ben megmondták, mi lesz itt 50—80 év múlva. Nem hiszek ezek­ben a feddhetetlen, tiszta, tévedhetetlenekben, de ez az én véle­ményem. Ami engem illet, tudom, hogy sokat tévedtem, hibáz­tam is, megvontam a leltárt. Nézze, ez van, ezek vagyunk, ilyen hibákkal, gyengeségekkel, adottságokkal. Régóta mondom, hogy sokkal fiatalabb vezetésre van szükség, amelyik nem pörkölődött meg az elmúlt évtizedekben, fogékonyabb az újra. A remélhető rövid átmeneti időben nekünk, régieknek mögöttük kell állnunk, s aztán hagyni, hogy egyedül érvényesüljenek. — Azt hiszem, az ön generációját különösen mélyen érinti, amit Szaharov akadémikus és mások úgy fogalmaztak meg, hogy történelmi zsákutca volt a nagy kísérlet, ami 1917-ben elkezdő­dött ... — Nem hiszem, hogy mi, akik részesei vagyunk, megítélhetjük ezt. A bírálat a történelemre vár. Nekem az az álláspontom, hogy attól még, hogy egy eszmét hosszú időn keresztül rosszul ültet­nek át a gyakorlatba, nem biztos, hogy hibás az eszme. Megíté­lésem szerint Andropovig a Szovjetunióban nem volt olyan ve­zető politikus, aki alapjaitól kezdte volna újragondolni, s építe­ni a szocialista rendszert. Ha nincs erőnk és bátorságunk, hogy ezt a rekonstrukciót elvégezzük az alapoktól, ne ítélkezzünk az eszme felett.­­ Amennyiben Magyarországon a most zajló csöndes forra-­­­dalom polgári demokráciához vezet, Grósz Károly ezt hogyan éli meg? — Én a szocializmusra tettem fel az életemet. Minden, ami et­től eltér, számomra vereség, fájdalom. Gazsó L. Ferenc ORSZÁGGYŰLÉSMagyar Hírlap Indulatok a Köztársaság téren Berecz János az MSZMP XIV. kongresszusára készül Hétfőn kisebb tüntetéssé fajult a Magyar Szocialista Párt ál­tal rendezett megemlékezés a Köztársaság téren. Tegnap meg­kérdeztük a Parlamentben Berecz János országgyűlési képvise­lőt: ott volt-e az eseményen, s ha igen, milyen színekben? — Ott voltam, mint minden évben rendesen. Ennek több oka van, az egyik az, hogy én 1956-ban ott dolgoztam, csakhogy azon a napon negyedórát késtem, és már nem tudtam bejutni az épületbe, mert addigra körülzárták. A halottak között bará­taim, ismerőseim is voltak. 1956-ban én Mező Imre felé orien­tálódtam, vele rokonszenveztem; Kádárt nem nagyon ismertem, Nagy Imre és köre pedig nem mindenben vonzott. Mező Imre halála ezért különösen fájdalmasan érintett. — A megemlékezés részvevői árulóknak bélyegezték az MSZP vezetőit, és pfujoltak, amikor a szónok népfelkelésről beszélt. Ön hogyan értékeli ezt az incidenst? — A beszéd egészét kell tekinteni, s amikor Katona Béla be­fejezte, már elég sokan azt mondták: jó beszéd volt, egyetértet­tünk vele. Tehát csak egyes részletei ellen volt kifogás. Ebben az átmeneti helyzetben társadalmunk tele van feszültségekkel, nagyon sok mozgást érzelmek motiválnak, s én ettől egy kicsit félek. Mert, ha az érzelmek tovább forrósodnak, veszélyessé vál­hatnak. A hétfői megnyilvánulásokkal ezért nem tudok azonosul­ni. Nyugod­tabb, kiegyensúlyozottabb gondolkodásra van szük­ség. — Ön azt mondja, nem lép be a szocialista pártba, marad az MSZMP-ben. Grósz Károly épp az imént nyilatkozta itt, előt­tünk, hogy készül az MSZMP XIV. kongresszusára, ön mire ké­szül? — Az MSZMP neve alatt két markáns csoportot látok szerve­ződni. Az egyik a XIII. kerületi kezdeményezés, amely már el­nököt és titkárokat is választott. A másik: a „tizenhármak fel­hívása", amelyben értelmiségiek, munkások, téeszelnökök vesz­nek részt, s én elsősorban őket támogatom, mert ők kiegyensú­lyozottabbak, nyugodtabbak. Ez nem jelenti azt, hogy a baloldal­nak megosztottnak kell lennie. Tevékenységemben két fő köve­telményt tartok szem előtt. Az egyik, hogy az MSZMP egysé­ges legyen, a másik az, hogy ne a Magyar Szocialista Pártot te­kintse fő riválisának, ellenkezőleg: részben egyetértésben, rész­ben megértésben együttműködjön az MSZP-vel. A tizenhármak valószínűleg a kongresszuson is ott lesznek, de én már nem szí­vesen kerülnék előtérbe. Az MSZP és az MSZMP között mégis elég erős rivalizálás tapasztalható. Nem lesz ez akadálya annak, hogy egy koalíció­­képes baloldali párt kerüljön ki a választásokból? — Addig folyik a rivalizálás, amíg tart a tagság regisztrálása. Ez természetes és érthető, hiszen mindkettő szeretné megnyerni a tagságot. De ez ne járjon szidalmazással és kiátkozással. Ami­kor majd rendeződtek a sorok, rendezni kell a két párt egymás­hoz való politikai viszonyát. Sok az olyan vonás, ami összeköt. A demokratikus szocializmus, a balodaliság és így tovább, s meg kell egyezni egy válságkezelő programban. Már többször elmond­tam: az MSZMP előidézője volt a válságnak, ezért a válság ke­zelésében is markánsan vegyen részt, vállalva a felelősséget is. Versengés tehát lesz a két párt között, de ez ne legyen szemben­állás. — Az MSZMP szombati aktíváján Pója Frigyes és társai száz­húszezres tagságról beszéltek. Létezik ez? · Részeges adatokból jutottak erre a következtetésre, nem tudom, milyen szorzószámot használtak. És mikorra tervezik a kongresszust? , november végét láttam volna célszerűnek, most úgy néz ki, hogy decemberben lesz. — A szocialista párt vezetői azt mondják: az MSZMP meg­létezik* )60Utódja az MSZP■ Az MSZMP tehát de jure nem is _ ~J£n nagyon sajnálnám, ha ez a vita jogi alapokra helyeződ­­, ** »baloldal további gyengüléséhez vezetne. De ha pa­tikai tárgyalásokkal sikerül megegyezésre jutnunk, akkor ezzel L^^f|bb f­olyamán­nak erősödhet a baloldal Egyébként L*AnndokUmentumban nincs benne az, hogy az MSZMP MSZMP Vrl­ ‘T"*’ hogy megszűnt az a korszak, amelyet az Sára Mv fel a ÄÄ. H°gy ÚJ “ MSZP m^a,akiU­­ÄfÄVXSSS c'4“ Kiro""a' — Egyre inkább együtt készülünk ... B. A.

Next