Magyar Hírlap, 1989. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-01 / 257. szám
1989. november 1., szerda (Folytatás az 1. oldalról) politikai rehabilitáció mellett anyagi jóvátételt is nyújtsanak. A kormány nevében Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter válaszában emlékeztette a képviselőnőt, hogy az utóbbi időben már több olyan jogszabály is megjelent, amely éppen a felvetett gond megoldását segíti elő. A jelenlegi kormány kötelezettséget vállalt az igazságtalan ítéletek semmissé tételére, s az ezzel kapcsolatos rehabilitációra, az anyagi jóvátételre. Ám ez nem történhet egyik napról a másikra. A képviselőnő elfogadta a miniszter válaszát, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. FENYVESI HENRIK (Somogy m., 7. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a fizető-vendéglátásról szóló minisztertanácsi, illetve pénzügyminiszteri rendelet módosítása tárgyában. Elmondotta, hogy az üdülőkörzetekben, a Balaton környékén az állandó lakosságra méretezett költségvetésből nem tudják a vendéglátáshoz szükséges infrastruktúrát kialakítani. Véleménye szerint a Balatonnál termelődő jövedelmek jóval nagyobb részét kellene a térség fejlesztésére fordítani. A jelenlegi jogszabály azonban ezt nem teszi lehetővé. Békesi László pénzügyminiszter elmondotta, hogy a kormány több területen tervez változtatást. Így ennek eredményeként az idén a gyógy- és üdülőhelyi díjakból 400 millió forint bevételhez kívánják juttatni a kiemelt üdülőkörzeteket. Jövőre pedig minden egyes forint gyógy- és üdülőhelyi díjhoz két forint állami támogatást adnak, s az ebből származó fejlesztési forrás elérheti a másfél milliárd forintot. 1991-ben a pénzügyi kormányzat törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé a helyi adóztatás rendszeréről. Azt azonban nem tudta megígérni a pénzügyminiszter, hogy a személyi jövedelemadórendszert a képviselő kívánságának megfelelően módosítják; a jövedelmeknek a képviselő által javasolt megbontása technikailag keresztülvihetetlen. A képviselő és az Országgyűlés a pénzügyminiszter válaszát elfogadta. TORNAI ENDRE (Veszprém m., 11. vk.) a szeptemberi ülésszakon Békesi László pénzügyminiszterhez interpellált annak érdekében, hogy a lakossági borforgalmi adót 1990-re szüntessék meg. Az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ akkor sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, ezért a parlament elnöke további vizsgálat céljából kiadta a terv- és költségvetési bizottságnak, amely részletes vita után a következő döntést hozta: „1990-ben a jelenlegi adónemek fenntartása indokolt, mert ha a mai adószerkezetből a borforgalmi adó ellentételezés nélkül kiesne, úgy a bort értékesítő mezőgazdasági kistermelők — évi 2 millió forint árbevételig — lényegében adó nélkülivé válnának. Ezért az 1990-es év egyfajta kényszerpálya marad, mert a jelenlegi költségvetési helyzetben az így kieső évi mintegy 210 millió forint tanácsi bevétel pótlását az érintett tanácsok nem tudnák kompenzálni. 1991. január 1-jétől életbe lép az új adózási rendszer — a helyi adók rendszere —, és ennek megfelelően rendezhető a borforgalmi adó kérdése is”. Az interpelláló képviselő — aki a bizottsági döntéssel a testület ülésén egyetértett — most kijelentette: a választ csak megjegyzéssel fogadja el. Konkrét ígéretet kér arra: a borforgalmi adó 1990-ben szűnjön meg, ugyanis ez az 1989-es év adója. Az Országgyűlés a bizottság jelentését fogadta el. DOBOS JÓZSEFNÉ (Heves m. 6. vk.) a szociális és egészségügyi miniszterhez interpellált a Mátrai Állami Gyógyintézet kékestetői egysége rekonstrukciójának tárgyában. Részletesen beszámolt a meg nem valósult felújítás okozta károkról, a rekonstrukció mielőbbi megkezdését sürgette, s kérte az egészségügyi kormányzatot, valamint a segíteni tudó minisztériumokat, hogy az ehhez szükséges, 1991-re megígért anyagiakat már 1990-ben biztosítsák. Válaszában Csehák Judit elmondta, hogy bár az épület statikai vizsgálata lett volna pontos. Az intézményt 1987-ben ki kellett volna üríteni, mert életveszélyessé nyilvánították. Elkerülhető lett volna gondosabb és pontosabb szakértői munkával, hogy a kiürítés, valamint a felújítás költsége 80—100 millió forintra emelkedjen. A gyógyintézet felújítására feltehetően csak 1991-ben nyílik lehetőség. Azonban a jövő évi költségvetés összeállításakor Mátraházát besorolták a rekonstrukciók közé. Az interpelláló képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta a választ. PAPP ELEMÉR (Zala m., 4. vk.) a gyermek- és ifjúsági üdültetés preferálása tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Megdöbbenve értesültem róla — mondotta —, hogy a költségvetési koncepcióban a körzeti, területi feladatok között nem preferált a gyermek- és ifjúsági üdültetés. Békesi László pénzügyminiszter válaszában hangsúlyozta, hogy az 1990-es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról, hogy elvonnák a támogatást a gyermek- és ifjúsági üdültetéstől. Az viszont igaz — ismerte el —, hogy az államháztartás nehézségei miatt várhatóan nem nőhet e preferencia összege. A képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogadta a választ. DR. KARVALITS FERENC (Zala m., 1. vk.) a helyi közlekedésben bevezetett forgalmi juttatás és a helyközi közlekedés támogatási rendszere ügyében Interpellált a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez. Elégedetlenségének adott hangot, mivel már korábban ígéretet kapott a felülvizsgálatra. A helyzet viszont nem változott, a kistelepülések közlekedési feltételei egyre rosszabbak. Hibának nevezte, hogy a kistelepüléseken dolgozó szolgáltató vállalatoktól nyereséges gazdálkodást várnak, illetve a közszolgáltatás támogatását az önkormányzatokra hárítanák. A minisztérium nevében Udvari László államtitkár kérte, hogy a tárcát érintő interpellációkra a bős-nagymarosi beruházás vitája után válaszolhasson. BÖRCSÖK DEZSŐ (Budapest, 38. vk.) a külügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez interpellált. Arra kért választ: mit tesznek annak érdekében, hogy a külképviseletek és a kereskedelmi kirendeltségek megfelelő információkkal láthassák el a magyar gazdasági élet és a hivatalos szervek vezetőit a hazánkba érkező üzletfelekről. Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszában rámutatott: a külképviseleteken és kereskedelmi kirendeltségeken dolgozók kiválasztásában mindinkább a rátermettség, az idegennyelv-tudás, a szakmai képzettség és gyakorlat szempontjai érvényesülnek. Az gondot azonban az okozza, hogy nem tudják, milyen információkra van szükség itthon. Ráadásul a nemzetközi gazdasági kapcsolatok nagyfokú társadalmasítása következtében az egyes vállalatok az állami szervek közvetítése nélkül építik kapcsolataikat, s ez információs hézagot hoz létre a külképviseletek számára. A miniszteri válasszal a képviselő egyetértett, és azt az Országgyűlés is elfogadta. SZIGETHY DEZSŐ (Győr-Sopron m., 14. vk.) a lakossági valutacsekk mielőbbi megszüntetését, igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezetését szorgalmazta a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. Az interpellációra Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese — élve a házszabály adta lehetőséggel — harminc napon belül írásban válaszol. FEHÉRNÉ EKE KATALIN (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.) és SIMON PÉTER (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 10 vk.) a petrolkémiai benzinellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intézkedésekről kért tájéoztatást interpellációjában a miniszterelelnöktől. Az interpellációra a kormány megbízásából Beck Tamás válaszolt. Mint mondotta, a külkereskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget — miután a kormány döntése alapján a lakossági benzinfogyasztás elsőbbséget élvez — csak tőkés importból tudta és tudja pótolni. A külkereskedelmi szervezetek felajánlották a dollárelszámolású ipari benzin importját, s erre most is lehetőség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyetértettek, és az Országgyűlés is elfogadta. BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében interpellált a művelődési miniszterhez. Nehezményezte, hogy évekkel ezelőtt megszüntették a nemzetiségi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Alig néhány olyan iskola maradt, ahol anyanyelvükön tanítják a nemzetiségi diákokat. Megkérdezte a minisztert, hogy mit szándékozik tenni a tárca e kérdés megoldása érdekében. Glatz Ferenc elismerte az interpellációban foglaltak jogosságát, sőt mint mondotta, a nemzetiségi oktatás mindennapjai még komorabbak, mint ahogy azt Bánffy György lefestette. Az elmúlt negyven év kisebbségi politikájának teljes újragondolására van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon rendeződhessen a nemzetiségi oktatás kérdése. A miniszter újból elismételte azt a véleményét, amelyet már a parlament kulturális bizottságában is kifejtett: a hazai kisebbségi anyanyelvi oktatás alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak. A miniszter határozottan leszögezte: vissza kell vonni az 1960-ban az e tárgykörben kiadott miniszteri utasítást, s újat kell kibocsátani. Ennek előkészítését már megkezdték. Glatz Ferenc bejelentette: a Pénzügyminisztériumtól ígéretet kapott arra, hogy a hazai kisebbségek iskoláztatásának megoldására juttatnak a szétosztandó pártvagyonból. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszteri választ, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. JUHÁSZ FERENC (Budapest, 82. vk.) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpellációt az önálló igazgatású német nemzetiségi gimnázium és diákotthon létesítése ügyében. A kerületi tanács egy 18 tantermes általános iskolát és egy bölcsődét ajánlott fel egy német nemzetiségi gimnázium, illetve kollégium létesítésére. Az átalakításhoz azonban — bár a Fővárosi Tanács is támogatja ezt az elképzelést — nincs elegendő pénz. Glatz Ferenc kedvező választ adott a képviselőnek. Elmondta, hogy mind az általános iskola, mind pedig a bölcsőde átépítéséhez a szükséges összegek rendelkezésre állnak. Az Interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is elfogadta a miniszteri választ. DR. KIRÁLY FERENC (Szolnok m., 5. vk.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában interpellált a honvédelmi miniszterhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos minisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. Utalt arra is, hogy a könyv negatív hősei közül sokan jelenleg is vezető pozícióban vannak, illetve „élvezik az összeharácsolt javakat", mint például Czinege Lajos hadseregtábornok, volt honvédelmi miniszter, nyugdíjas miniszterelnök-helyettes. A képviselő elmondta: a könyv szerzőjét Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsára 1989. november 1-jétől nyugállományba helyezték. Király Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjének nemegyszer hangoztatott megújítási szándékát. Az ügy tanulságait levonva, célszerű lenne olyan parlamenti bizottságot alakítani, amely a közelmúltban nyugállományba vonult, illetve az aktív párt- és kormányhivatalnokok törvényes jövedelmükkel arányban nem álló vagyoni gyarapodását felülvizsgálná. Ezek után a képviselő egyértelmű választ kért a minisztertől: a feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszában utalt arra, hogy a hadsereget rendkívül érzékenyen érintő kérdést vetett fel az interpelláció. A könyv megjelenése óta ezzel a kérdéssel a hazai és a külföldi közvélemény is élénken foglalkozik. A miniszter éppen ezért Németh Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte, amely megkezdődött. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jó szándékában nem kételkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas beosztású, a hadseregen kívül álló politikai és állami vezetőktől kért véleményt. Sajnos, érdemi váaszt nem kapott. Kér - tette hozzá a miniszter. Majd kijelentette: sajnálatos, hogy a közelmúlttal a szerző nem foglalkozik behatóan, illetve csak negatív megítéléssel. Mindezek alapján kérte a miniszter az említett vizsgálatot. Véleménye szerint a bizottságnak módjában áll az interpelláló képviselőnek azt a megállapítását is megvizsgálni, hogy Bokor Imre nyugdíjaztatása „reflexszerű, beidegződött retorzió-e". A miniszter úgy ítélte meg, hogy törvényes, kellően körültekintő, mindent mérlegelő intézkedés volt. Egyébként a nyugdíjkorhatár elérése után még négy évet tovább szolgált. A nyugdíjazást Bokor Imre egyetértéssel tudomásul vette. A könyvben sajnos, olyan kitételek is szerepelnek — mondta Kárpáti Ferenc —, amelyek a „katonai függelemsértést érintik, katonai ügyészi eljárást igényelnének". Beszámolt arról is, hogy a könyv szerzője néhány napja vette át tudományos tevékenységéért a honvédelmi miniszter által odaítélt Stromfeld Aurél-díjat. Mindezek után a miniszter — tekintettel a még folyamatban lévő vizsgálatra — kérte a képviselőt és az Országgyűlést: a házszabály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc napon belül térjenek vissza. Remélhetőleg addig a vizsgálat is befejeződik. Az elnöklő Jakab Róbertné a házszabály értelmében nem kért szavazást. MOLNÁR FERENC (Szolnok m., 11. vk.) az ipari miniszterhez interpellált Karcag gázellátásának helyzete, a további fejlesztés akadályai, valamint Szolnok megye négy, illetve az ország tizenöt hasonló helyzetben lévő települése tárgyában. A fellendülést a város határában lévő gázfogadóállomás kapacitásának hiánya megállította, így a jövő évtől a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat több engedélyt nem ad ki, pedig egyre többen szeretnék lakásukba bevezetni a gázt. Horváth Ferenc ipari miniszter legjobb szándéka ellenére sem tudott egyértelműen pozitív választ adni. Beszélt arról, hogy a 70-es évek végéig a gázellátás fejlesztésére jelentős központi pénzeszközöket fordított a kormány. Később az állami hozzájárulások csökkentek, majd fokozatosan a lakosság, illetve a fogyasztó vette át ezt a terhet. Nem hátrányos helyzetben van Karcag — jelentette ki a miniszter —, hanem a korábbi előnyös helyzetéből illeszkedik be az ország gazdasági lehetőségeibe. A körülményekre hivatkozva jelentette ki a miniszter, hogy az OKGT-nek nincs lehetősége saját erejéből fejleszteni a meglévő gázátadó-állomásokat. Olyan pályázati rendszert lehet működtetni a jövőben, amelyben a legnagyobb áldozatot vállaló települések és vállalatok közösen pályázhatnak a gázszolgáltatás bővítésére. Megemlítette a miniszter azt a szándékot is, amely szerint a jövőben a gázszolgáltató vállalatokat gazdasági társasággá alakítanák át, s a tanácsoktól, a vállalatoktól és a lakosságtól átvett juttatások tőkerészesedések lennének. A miniszter válaszát a képviselő és az Országgyűlés is elutasította. A parlamentnek a program szerint még négy interpellációt kellett volna megtárgyalnia, de mivel az interpelláló képviselők még a szakbizottságok ülésein vettek részt, áttértek a kérdések tárgyalására. Elsőként BANFFY Grósz Károly csak kirándult Kassára Marad a pártjában A Parlament kupolatermében kérdeztem tegnap Grósz Károlytól: igaz-e hogy pár napja titkos találkozója volt Milos Jakessal, Kassán? — Kérem, én 33 éve minden ősszel átmegyek Kassára. Rokonaim, ismerőseim élnek azon a tájon. Most is átugrottam másfél napra. Jakes elvtársat Prágában láttam utoljára, még pártfőtitkárként, hivatalos látogatáson. Azóta még csak levélváltás sem volt közöttünk. — Szóval magánemberként találkoztak önnel többen a kassai dóm környékén? — Igen. A dómmal szemben van egy vadászbolt, ahová mint megrögzött horgász, betértem horgokat venni. Hát persze, hogy többen láttak Kassán, de mi ebben az érdekes? Azt bezzeg nem kérdezik, hogy mit kerestem két hete Bécsben. — Tényleg, mit keresett Bécsben? — A barátaimmal találkoztam. Ez se szenzáció. — A szabadidős programokról térjünk át a politikára. Mit szól ahhoz, hogy a Paja—Ribánszky-féle MSZMP azt híreszteli, legalább 120 ezer tagjuk van, így övék ma a legnagyobb párt? — Nem tudom megítélni, hogy hány tagja van az MSZMP-nek. Paja és Ribánszky elvtárs a múltkori gyűlésük előtt megkeresett, hogy vállalnék-e feladatot az újjászerveződő MSZMP-ben? Azt feleltem, hogy a kongresszusig — amely az MSZMP XIV. kongresszusa lesz —, részt vállalok a munkából. — Nemrégen még arról hallottunk, hogy nyugdíjba megy. Aztán arról, hogy vezető posztot fog betölteni az MSZMP-ben... — Megmondtam világosan, hogy a Magyar Szocialista Pártnak nem leszek tagja. Ezt a kongresszus második napjának estéjén közöltem Nyers Rezsővel is. Ő kérte, gondoljam meg még egyszer, mert számítana arra, hogy együtt dolgozzunk. Épp ezért meglepődve olvastam valamelyik lapban, hogy személyemen a jelölő bizottságban óriási vita volt. Négy hónappal a kongreszszus előtt kértem, mentsenek fe a főtitkári tisztségemből, hadd mehessek nyugdíjba. Három héttel a kongresszus előtt pedig bejelentettem, hogy nem vállalok vezető szerepet. — És miért mondott igent az MSZMP-nek, ennek a régi-új pártnak a „szirénhangjaira"? — Nézze, ha a közösség arra kér, hogy vállaljon tisztséget az ember egy olyan szervezetben, melynek az elveivel egyetért, a tisztesség úgy kívánja, hogy erre igent mondjon. Ezért vállalok részt az MSZMP megújulásában. — Nem érzi-e úgy, hogy ennek a pártnak a szervezésében olyan emberek is közreműködnek, akik sokat tettek — vagy éppen késlekedtek a cselekvéssel — azért, hogy Magyarországon ilyen mély legyen a gazdasági, politikai válság? — Mi valamennyien, akik az elmúlt időszakban, s nem csupán 1988 májusa óta a politikában dolgozunk, bizonyos köröket vonzunk, másokat taszítunk. Abban nem hiszek, hogy van olyan politikai vezető, akár az MSZMP-ben, akár az MSZP-ben, akit közfelkiáltással a Duna jegén elfogadna a teljes tagság. Nem hiszek az új ártatlanoknak, akik azt állítják, hogy már a bölcsőben megmondták, mi lesz itt 50—80 év múlva. Nem hiszek ezekben a feddhetetlen, tiszta, tévedhetetlenekben, de ez az én véleményem. Ami engem illet, tudom, hogy sokat tévedtem, hibáztam is, megvontam a leltárt. Nézze, ez van, ezek vagyunk, ilyen hibákkal, gyengeségekkel, adottságokkal. Régóta mondom, hogy sokkal fiatalabb vezetésre van szükség, amelyik nem pörkölődött meg az elmúlt évtizedekben, fogékonyabb az újra. A remélhető rövid átmeneti időben nekünk, régieknek mögöttük kell állnunk, s aztán hagyni, hogy egyedül érvényesüljenek. — Azt hiszem, az ön generációját különösen mélyen érinti, amit Szaharov akadémikus és mások úgy fogalmaztak meg, hogy történelmi zsákutca volt a nagy kísérlet, ami 1917-ben elkezdődött ... — Nem hiszem, hogy mi, akik részesei vagyunk, megítélhetjük ezt. A bírálat a történelemre vár. Nekem az az álláspontom, hogy attól még, hogy egy eszmét hosszú időn keresztül rosszul ültetnek át a gyakorlatba, nem biztos, hogy hibás az eszme. Megítélésem szerint Andropovig a Szovjetunióban nem volt olyan vezető politikus, aki alapjaitól kezdte volna újragondolni, s építeni a szocialista rendszert. Ha nincs erőnk és bátorságunk, hogy ezt a rekonstrukciót elvégezzük az alapoktól, ne ítélkezzünk az eszme felett. Amennyiben Magyarországon a most zajló csöndes forra-dalom polgári demokráciához vezet, Grósz Károly ezt hogyan éli meg? — Én a szocializmusra tettem fel az életemet. Minden, ami ettől eltér, számomra vereség, fájdalom. Gazsó L. Ferenc ORSZÁGGYŰLÉSMagyar Hírlap Indulatok a Köztársaság téren Berecz János az MSZMP XIV. kongresszusára készül Hétfőn kisebb tüntetéssé fajult a Magyar Szocialista Párt által rendezett megemlékezés a Köztársaság téren. Tegnap megkérdeztük a Parlamentben Berecz János országgyűlési képviselőt: ott volt-e az eseményen, s ha igen, milyen színekben? — Ott voltam, mint minden évben rendesen. Ennek több oka van, az egyik az, hogy én 1956-ban ott dolgoztam, csakhogy azon a napon negyedórát késtem, és már nem tudtam bejutni az épületbe, mert addigra körülzárták. A halottak között barátaim, ismerőseim is voltak. 1956-ban én Mező Imre felé orientálódtam, vele rokonszenveztem; Kádárt nem nagyon ismertem, Nagy Imre és köre pedig nem mindenben vonzott. Mező Imre halála ezért különösen fájdalmasan érintett. — A megemlékezés részvevői árulóknak bélyegezték az MSZP vezetőit, és pfujoltak, amikor a szónok népfelkelésről beszélt. Ön hogyan értékeli ezt az incidenst? — A beszéd egészét kell tekinteni, s amikor Katona Béla befejezte, már elég sokan azt mondták: jó beszéd volt, egyetértettünk vele. Tehát csak egyes részletei ellen volt kifogás. Ebben az átmeneti helyzetben társadalmunk tele van feszültségekkel, nagyon sok mozgást érzelmek motiválnak, s én ettől egy kicsit félek. Mert, ha az érzelmek tovább forrósodnak, veszélyessé válhatnak. A hétfői megnyilvánulásokkal ezért nem tudok azonosulni. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gondolkodásra van szükség. — Ön azt mondja, nem lép be a szocialista pártba, marad az MSZMP-ben. Grósz Károly épp az imént nyilatkozta itt, előttünk, hogy készül az MSZMP XIV. kongresszusára, ön mire készül? — Az MSZMP neve alatt két markáns csoportot látok szerveződni. Az egyik a XIII. kerületi kezdeményezés, amely már elnököt és titkárokat is választott. A másik: a „tizenhármak felhívása", amelyben értelmiségiek, munkások, téeszelnökök vesznek részt, s én elsősorban őket támogatom, mert ők kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak. Ez nem jelenti azt, hogy a baloldalnak megosztottnak kell lennie. Tevékenységemben két fő követelményt tartok szem előtt. Az egyik, hogy az MSZMP egységes legyen, a másik az, hogy ne a Magyar Szocialista Pártot tekintse fő riválisának, ellenkezőleg: részben egyetértésben, részben megértésben együttműködjön az MSZP-vel. A tizenhármak valószínűleg a kongresszuson is ott lesznek, de én már nem szívesen kerülnék előtérbe. Az MSZP és az MSZMP között mégis elég erős rivalizálás tapasztalható. Nem lesz ez akadálya annak, hogy egy koalícióképes baloldali párt kerüljön ki a választásokból? — Addig folyik a rivalizálás, amíg tart a tagság regisztrálása. Ez természetes és érthető, hiszen mindkettő szeretné megnyerni a tagságot. De ez ne járjon szidalmazással és kiátkozással. Amikor majd rendeződtek a sorok, rendezni kell a két párt egymáshoz való politikai viszonyát. Sok az olyan vonás, ami összeköt. A demokratikus szocializmus, a balodaliság és így tovább, s meg kell egyezni egy válságkezelő programban. Már többször elmondtam: az MSZMP előidézője volt a válságnak, ezért a válság kezelésében is markánsan vegyen részt, vállalva a felelősséget is. Versengés tehát lesz a két párt között, de ez ne legyen szembenállás. — Az MSZMP szombati aktíváján Pója Frigyes és társai százhúszezres tagságról beszéltek. Létezik ez? · Részeges adatokból jutottak erre a következtetésre, nem tudom, milyen szorzószámot használtak. És mikorra tervezik a kongresszust? , november végét láttam volna célszerűnek, most úgy néz ki, hogy decemberben lesz. — A szocialista párt vezetői azt mondják: az MSZMP meglétezik* )60Utódja az MSZP■ Az MSZMP tehát de jure nem is _ ~J£n nagyon sajnálnám, ha ez a vita jogi alapokra helyeződ, ** »baloldal további gyengüléséhez vezetne. De ha patikai tárgyalásokkal sikerül megegyezésre jutnunk, akkor ezzel L^^f|bb folyamánnak erősödhet a baloldal Egyébként L*AnndokUmentumban nincs benne az, hogy az MSZMP MSZMP Vrl ‘T"*’ hogy megszűnt az a korszak, amelyet az Sára Mv fel a ÄÄ. H°gy ÚJ “ MSZP m^a,akiUÄfÄVXSSS c'4“ Kiro""a' — Egyre inkább együtt készülünk ... B. A.