Magyar Hírlap, 1991. október (24. évfolyam, 243-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

24 MAGYAR HÍRLAP Megint egy új válogatott Hát, jó lenne nyerni. Jó lenne, mert akkor legalább a búcsú szépre sikeredne az Európa-bajnoki selej­tezőtől. S jó lenne azért is, ha a fiúk ma legyőznék a norvégokat, mert az ember akkor valahogy mosolygó­sabban álmodozna arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak majd sikeres lesz a szereplése a vi­lágbajnoki selejtezőkön. Jómagam például bizakodva vá­rom a szombathelyi kilencven per­cet, sőt, legszívesebben elkiabálnám: a mieink győznek. Mégis, valami miatt visszafogottabb vagyok. Lehet, hogy azért, mert ott voltam Bergen­­ben, az első EB-selejtező mérkőzé­sen is, s láttam, hogy a norvégok tudnak focizni. Legalábbis annyira tudnak, mint a mieink. Aztán lehet, hogy azért nem merem elkiabálni a magyarok győzelmét, mert eszembe jut a néhány héttel ezelőtti, Belgium elleni barátságos mérkőzés 0—2-es vég­eredménye. Persze lehet, hogy azért lettem óvatosabb, mert tudom, hogy a megbízott szövetségi kapi­tánynak, Glázer Róbertnek az utóbbi napokban több játékos sérülése miatt legalább háromszor kellett megvál­toztatnia az előre megálmodott kez­dő tizenegyét, mígnem kedden dél­előtt kihirdethette azt a csapatot, amelyik pályára lép ma este nyolc órakor a szombathelyi stadionban. Az összeállítás a következőképpen fest: Petry — Urbán, Pintér, Lőrincz, Nagy, Pisont, Lipcsei, Détári, Duró, Fischer, Kovács K. Látva ezt a tizenegyet, sokan biz­tosan felfedezik, hogy a korábban megszokott válogatotthoz képest most egy újabb csapat játszik a nor­végok ellen. A változtatás oka félig­­meddig a kényszerrel magyarázható, hiszen a megbízott kapitány sérülés miatt nem válogathatta be Kiprich Józsefet és Disztl Lászlót. A változ­tatás másik magyarázata pedig az, hogy Glázer Róbert nem volt igazán megelégedve Mónos Tamásnak, Kozma Istvánnak és Szalma József­nek a belgák elleni mérkőzésen mu­tatott teljesítményével. Lehet, hogy többen most azt mondják, hogy az idegenlégiósok mellőzésével a mostani csapatban sok a rutintalan labdarúgó, hiszen Urbán, Nagy, Pisont és Lipcsei ed­dig kevés tapasztalatot gyűjthetett a válogatottban. Nos, ha csak azt néz­zük, hogy ki hány mérkőzést ját­szott címeres mezben, akkor a fent említett négy labdarúgó valóban nem nevezhető rutinosnak. Csak­hogy most nem lehet pusztán a szá­mok alapján minősíteni. A Váci Iz­zó labdarúgója, Nagy Tibor például a Kispest-Honvéd elleni bajnoki mérkőzésen olyan remek játékot nyújtott, amilyet az ember csak rit­kán láthat magyar pályákon. A Honvéd-Kispest középpályását, Pi­sont Istvánt már nem is kell dicsér­ni, hiszen játéka, góljai minden cir­­kalmas jelzőnél többet árulnak el a tehetségéről. Mint ahogyan a Fe­rencváros labdarúgójáról, Lipcsei Péterről sem juthat más a szurkolók eszébe, mint az, hogy a bajnokikon s a kupamérkőzéseken mesteri cse­leivel, bombagóljaival játszotta be magát a válogatottba. Hát, mindezért költözik az ember lelkébe az optimizmus, és mondja azt, hogy Szombathelyen a magyar válogatott győz. S még az sem rendí­ti meg ezt a merészségét , ha egy­általán merész, nem pedig természe­tes gondolat az, hogy az ember a győzelemben hisz­i, hogy a norvég válogatott statisztikái tiszteletet pa­­rancsolóak. Egil Olsen kapitány csa­pata tíz mérkőzésből hatot megnyert, háromszor játszott döntetlenre, s csak egy vereséget szenvedett. Szó, ami szó, irigylésre méltó ez a lista. Ám ezek is csak számok, s ezért kis­sé csalókák is. Hiszen arról nem árulkodnak, hogy a norvég váloga­tottban nincs olyan irányító középpá­lyás, aki, mint a magyar csapatban Détári Lajos, a játék minden szépsé­gét bele tudja lopni a futballba. Nem szép a szó, tán még illetlen is, de a norvég foci egyetlen erénye, hogy fogcsikorgató. Fogcsikorgató, de — mint ahogy éppen a statisztikák is el­árulják — többségében eredményes. Eredményes akkor, ha az ellenszere nem az ötletes, felszabadult játék. Mondjuk egy olyan játék, amilyet ma este éppen a magyar labdarúgók produkálhatnak majd. S hogy melyik norvég tizenegy ellen kell jól futbal­lozniuk? Nos, Egil Olsen a követke­ző játékosokat küldi pályára: Grodas , Pedersen, Brathseth, Per Egil Ahlsen, Björebye, Löken, Bohinen, Rekdal, Leonhardsen, Jakobsen, Sörloth. • Vincze András Utolsó mérkőzését játszotta ked­den Zalaegerszegen a magyar után­pótlás-válogatott, és 1-0-ra kika­pott Norvégiától. A norvégok gólját Strandli fejelte a 70. percben. A magyar csapat az Európa-bajnoki és egyben olimpiai selejtezők hat mér­kőzésén egy pontot szerzett. Vasvillával kergették a motorosokat A Mavad rali kétezer kilométeres terepversenyen a hétfői Magyar Hír­­lap-prológot követően kedden a Mi Hair hajnövesztő szerről elnevezett szakasz küzdelmeit rendezték meg. Az autósoknak 393 kilométert kellett megtenniük, míg a motorosoknak 342-t. Az autósok versenyét öt, a motorosokét négy gyorsasági sza­kasz nehezítette. Az autósok és a motorosok külön útvonalon halad­tak, mivel a FISA és a FIM nem adott együttfutási engedélyt. Az autósok Budapestről Hatva­non, Gyöngyösön és Hollókőn ke­resztül érkeztek vissza a fővárosba, míg a motorosok Dunakeszi, Tarján, Nagyréde útvonalon haladtak ismét Budapestig. A Mi Hair szakasz rendkívül nehéznek bizonyult. Nem elsősorban azért, mert a fagyos talaj dobálta az autókat és motorokat, ha­nem azért, mert Gyöngyös környé­kén szüreteltek, és a szőlősgazdák hátráltatták a viadalt. Akadt olyan hely, ahol vasvillával kergették meg a motorosokat, mert féltették a szü­­retelők a területüket. Persze, a rende­zők előzetesen engedélyt kértek az áthaladásra. A motorosok közül olyan sokan lépték túl egy órával az ideális időt, hogy szinte a fél mezőnynek fel kel­lett adnia a Mi Hair szakasz küzdel­mét. Az autósoknál is volt némi csú­szás, csak öt óra után kezdtek száll­ingózni a kocsik a budapesti Expo Hotelnél lévő célba. A motorosoknál a nem hivatalos értékelés szerint az olasz Findanno áll az élen, míg az autósoknál az ugyancsak olasz Par­­naboldi, Ansaloni duó. •L K.G. Mint az oroszlán A szabadság-hegyi edzőtáborban készül a közelgő világbaj­nokságra a magyar ökölvívó-válogatott. Képünkön a 60 kilós Petrovics János ijesztgeti az ellenfeleket fotó bánkuti andrás SPORT Sötétből jön a korong Komoly tervekkel vágott neki az idei bajnokságnak az 1990-ben ala­kult Miskolci Hoki Club. Tavaly a nyolc csapat közül ötödik lett a gár­da, az Alba Volánnak sikerült felül­kerekedni a négy közé jutásért ví­vott harcban. Az új egyesület a Mis­kolci Kinizsi SE-től örökölte a gon­dokat is. Ezek egyike, és talán az egyik legfontosabb, a jégpálya vilá­gítása. Az előd klub és az MHC is nagyon sokszor „állt a szőnyeg szé­lén” emiatt. Az ellenfelek és a já­tékvezetők sorozatosan panaszkod­tak a szövetségben. Fénylik a jégfe­lület, árnyékos helyek vannak a pá­lyán, és ha onnan lövik meg a ko­rongot, igencsak meglepi a kapuso­kat. A fényerejükben sem megfele­lő világítótestek ráadásul alig tízmé­teres oszlopon vannak elhelyezve, így az izzók a játékosok szemébe világítanak. A jégpálya és a világítási rend­szer a városi sportcsarnok tulajdo­nában van. A jégpálya közcélú üzemeltetéséhez elegendő az adott fényerő, az intézmény nem szándé­kozik — és saját keretéből nem is tudná — finanszírozni az új világí­tás elkészítését. Az MHC, tudván ezt, saját utakra tért. Hazai és kül­földi partnerekkel is tárgyalt lám­patestek és oszlopok beszerzéséről, mindehhez azonban pénz kell. A város önkormányzata a sportalbi­zottság javaslata alapján ötszázezer forintot adott erre a célra. A Ma­gyar Jégkorongszövetség újabb félmilliót ígért, ám csak számlák után fizet. Maga az egyesület is pénzügyi gondokkal küzd, ennek ellenére az esetleges szponzori pénzekből megpróbáltak félreten­ni. Mindez azonban kevés, mert a beruházás kétmillióba kerülne. A legelfogadhatóbb ajánlat az ilyen ügyekben tapasztalt csehszlová­koktól érkezett, de a tárgyalások alatt egyre feljebb srófolták az ára­kat. A kivitelezési terv elkészült, de nincs miből és mivel megvaló­sítani az új világítást. Időközben aztán elkezdődött a bajnokság, november elsejétől üze­mel majd a jégpálya, a világítás azonban a régi. Ha most kezdenék el a beruházást, a sportcsarnok be­vételektől esne el, hiszen az építés idejére le kellene mondania az esti nyitva tartásról. Nem akadt más megoldási lehetőség, mint áttenni az első osztályú bajnoki meccseket sötétedés előttre. A tervek szerint vasárnap déli tizenkét órakor játssza hazai találkozóit a Miskolci Hoki Club , ha a szövetség és a többi klub elfogadja, beleegyezik, így elmaradnak a középiskolások az MHC meccseiről, és az ígért te­levíziós közvetítésből sem lesz semmi. Nem kis veszteség az amúgy sem rózsás helyzetben lévő klubnak. Miskolcon eddig nem sok haszna volt az erdélyi játékosok jelenlété­nek. A székesfehérvári bajnoki nyi­tótornán csak mint idegenlégiósok szerepelhettek (igaz, nem rosszul egy-két meccsen), mert az állam­­polgárságot még nem kapták meg. A legfrissebb ígéretek december elejére szólnak. Addig azonban le­zajlik a bajnokság java... • Sz. B. EREDMÉNYEK , ESEMÉNYEK NEM VEZETETT EREDMÉNYRE Balázs Ákosnak, a BVSC ügyvezető elnökének és Pazár Sándornak, a Bp. Spartacus elnökének tegnapi tárgyalá­sa. A két sportvezető Egerszegi Krisz­tina átigazolásáról, illetve a Spartacus úszószakosztályának átvételéről folyta­tott megbeszélést. A Spartacus húsz­millió forintot kér az átadásért, ennyit a BVSC nem tud fizetni. ROSSZUL LŐTTEK, majd megnyer­ték az úszást női öttusázóink a sydneyi világbajnokságon. Három szám után az összetettben a magyar csapat negyedik, egyéniben Tulok Andrea az ötödik he­lyen áll. MEGVÁLTOZOTT a Tatabánya— Ferencváros bajnoki labdarúgó-mérkő­zés időpontja. A találkozóra vasárnap helyett szombaton 13 órakor kerül sor. Az NB II Nyugati csoportjában a Do­rog—Ajka mérkőzést ma rendezik meg. AZ MLSZ FEGYELMI BIZOTT­SÁGA Kellert (Ferencváros) egy mér­kőzéstől eltiltotta és kétheti átlagjöve­delmének befizetésére büntette. Balogh Tamás (Ferencváros) két mérkőzésen nem szerepelhet, büntetését három hó­napra felfüggesztették. Balázs és Véber György (mindkettő ÚTE), Horváth Csa­ba (MTK-VM) és Szabados (Kispest- Honvéd) írásbeli figyelmeztetést ka­pott. A fegyelmi bizottság a Ferencvá­ros—MTK-VM mérkőzésen történtek miatt november 5-re fegyelmi tárgyalás­ra idézte be a rendező FTC illetékes ve­zetőit. A JÉGKORONGBAJNOKSÁG eredményei: NSZK—Miskolci HC 9:2 (2:0, 1:0, 6:2), ÚTE 101 Nap—Alba Volán 2:2 (0:2, 1:0, 1:0), FTC—Lehel 5:1 (1:0,3:1,1:0). KASZPAROV döntetlenre mérkőzött Korcsnojjal a tilburgi sakktorna kilence­dik fordulójában, és 7 pontjával tovább­ra is az élen áll az 5,5 (1) pontos Anand és az 5,5 pontos Short előtt. A további eredménye: Timman—Anand függő, Short—Karpov döntetlen, Kamsky— Barajev 1:0. ELISMERÉSBEN részesültek azok a birkózók, akik a közelmúltban a várnai világbajnokságon sikeresen szerepeltek. Gallov Rezső, az OTSH elnöke adta át a jutalmakat többek között az aranyér­mes Farkas Péternek és a bronzérmes Sike Andrásnak. 1991. október 30., szerda ...és kellene egy szakács Amióta újjáalakult a Magyar Olimpiai Bizottság sajtóbizottsága, megszokott, hogy bizonyos rend­szerességei kötetlen beszélgetéseket szerveznek az olimpiára készülő sportági szövetségi kapitányok és az újságírók között. Tegnap két olyan szakvezetővel találkozhat­tunk, aki Barcelonában első alka­lommal vezet majd olimpiai csapa­tot, s ráadásul mindketten magyar sikersportágban. Konrád János, a vízilabdázók szövetségi kapitánya elmondta, hogy egy hete kezdték meg az olim­piai felkészülést, ez pillanatnyilag heti négy alkalommal — hétfőtől csütörtökig — délelőttönkénti négy­órás edzést jelent. Ez több mint két­szerese annak, amit a játékosok klubjaikban edzeni tudnak. A pénte­ki edzések megtartásáról Konrád János kényszeredetten, de a klub­edzők kérésére lemondott. Zajlik ugyanis a bajnokság, s az edzők egy része arra panaszkodott, hogy a ke­mény munkától nagyon fáradtak a játékosok, a szombati bajnoki meccseken viszont meghatározó az ő szerepük. A kluboknak életben­­maradásuk szempontjából létkérdés a sikeres bajnoki szereplés, a nem­zetközi kupákban való indulás kiví­vása, hiszen ez az előfeltétele an­nak, hogy támogatóhoz jussanak. Az pedig közismert, csapatok is kellenek ahhoz, hogy kialakítható legyen a válogatott... A keretben jelenleg nincsenek ott a külföldön játszó pólósok. Konrád János azt mondja, nekik kevesebb is az esélyük arra, hogy bekerüljenek az olimpiai csapatba. Különösen a korábban Splitben, most Nápolyban vendégszereplő Dóczi István van nehéz helyzetben, hiszen egy koráb­bi büntetése folytán két olimpiai mérkőzésről való eltiltása érvény­ben van. S ha a később elkészítendő olimpiai csoportbeosztás úgy hozza, hogy két erős csapattal kezd váloga­tottunk, rá nem számít a kapitány. A válogatott keret egyébként áp­rilis végétől lesz teljes, ekkorra kül­földön is befejeződnek a bajnoksá­gok, s júniustól Barcelonában a spa­nyolokkal közösen edzőtáborozik, és az olimpia előtt három nemzet­közi tornán vesz részt. Mint mond­ta, csapatában ma nincsenek nem­zetközi klasszisok, így a jó csapatjá­ték teheti sikeressé szereplésüket. Konrád János azt is elmondta, az olimpia után — függetlenül az ott elért eredménytől — búcsúzik a magyar vízilabdázástól. Vajda Vilmos, a kajak-kenu válo­gatott kapitánya kevesebb gondról beszélt, mint pólós kollégája. Neki pillanatnyailag az okozza a legna­gyobb fejfájást, hogy a dunavarsá­­nyi edzőtáborban még most sem fe­jeződtek be az átalakítási munkála­tok, s három hét múlva ott kellene megkezdeniük a közös felkészülést. Annak sem örül, hogy az utóbbi években megszokott ausztriai sítá­borozást, amely a fizikai felkészítés mellett idegi kikapcsolódást jelen­tett válogatottjaink számára, ebben az esztendőben nem tudják megtar­tani. Korábban e táborozás csereala­pon történt — az osztrákok márci­usban jöttek hozzánk —, nyugati szomszédaink azonban jövőre más­hová tervezik felkészülésüket. A té­li táborozáshoz szükséges deviza­­költségeket viszont nem tudják elő­teremteni a magyar szövetségben. Ennek ellenére a felkészüléshez minden lehetőségük megvan ver­senyzőinknek. Még arra is telik, hogy az aranyéremre is esélyes férfi kajak négyes, a kenu kettes és a női négyes februárban Floridában kezd­hesse meg a vizes edzéseket. Mivel az olimpiai időpontja a sportág szo­kásos versenyrendszeréhez képest elég korai, korábban kell vízre szállniuk, s erre kevés helyen nyílik már februárban lehetőség. Ez is „csereügylet”, a floridai házbérletet ugyanis a kanadaiak fedezik, cseré­ben itthon látják vendégül váloga­tottjukat. Vajda Vilmos csak azt nem tudja, hogyan oldják majd meg az étkezést, hiszen tudomása szerint a csapat egyetlen tagja sem tud főz­ni, márpedig ellátásukról önmaguk­nak kell gondoskodniuk. Némi de­rültséget keltett az a felvetés, hogy talán be kéne hívnia a keretbe Wichmann Tamást, akinek közis­merten szakács a szakmája, s vala­mit a kenuzáshoz is ért... Egy ilyen beszélgetés során per­sze azt sem kerülhetik el a szövetsé­gi kapitányok, hogy válaszoljanak arra, milyen eredményeket várnak Barcelonában. Konrád János el­mondta, csalódott lenne, ha nem jutna a legjobb négy közé a csapat. Persze előfordulhat, hiszen vízilab­dában egy gyengébb szereplés után már általában nincs javítási lehető­ség, nem úgy, mint például kajak­kenuban, ahol tizenkét olimpiai ver­senyszám van, s ha nem jön be az egyik, még mindig marad tizenegy lehetőség. Vajda Vilmos több célt is meghatározott. Minden egységnek döntőbe kell kerülnie, 40-42 pontot, s minimálisan hat érmet kell szerez­niük. Ebből egynek feltétlenül aranynak kell lennie. . F.G. Osztrákként utazhat Barcelonába A győri Keksz Kupa női kézilab­­datornán a mieink után az osztráko­kat fogadta a legnagyobb taps. Az ünneplés elsősorban a hajdani ked­vencnek, Rácz Mariannak szólt. Bár már az osztrákoknál véd — vasár­nap éppen ötvenedszer —, még nem felejtették el a magyar együt­tesben elért sikereit. — Elpártolni? — néz értetlenül, amikor ezzel, a szóval utalok hono­sítására, s kérdezem elhatározása indítékairól. — Sokan szememre vetették, hogy hűtlen lettem a ha­zámhoz, és némelyek árulónak ne­veztek. Viszályok mételyezték an­nak idején Magyarországon a sport­ág légkörét. A torzsalkodások soro­zatosan ismétlődtek, kárát látták a klubcsapatok és a válogatott is. Visszaesett a színvonal, egymást ér­ték a nemzetközi kudarcok. Ennek ellenére az MKSZ vezetői (tisztelet a kivételnek) nem ezzel törődtek, hanem személyes veszekedésekben élték ki magukat. Nekem ebből ele­gem volt. Betelt a pohár, és kedvező külföldi ajánlatot is kaptam. Össze­csomagoltam, és fájó szívvel, két­százötven válogatottság után itt­hagytam azt az országot, amely ne­kem ma is az igazi hazám. — Mégis felvette az osztrák ál­lampolgárságot. — Ez igaz, de a magyart is meg­tartottam. Talán elfogadható ok, ha ezt mondom: csak így lehetek ott a barcelonai olimpián. Sajnos a ma­gyar válogatott nem tudta kiharcol­ni a részvétel jogát, az osztrákok igen. Minden Sportoló legnagyobb vágya az olimpia. — Nem hinném, hogy döntésé­ben az anyagiak nem játszottak sze­repet. — Sokat keresek Bécsben, több­szörösét annak, mint fénykoromban idehaza. Egy valódi profi nem adja ki a fizetését, én is ehhez tartom magam. Úgy­ vélem, némi részem volt a Hypobank két BEK-győzel­­mében, s abban, hogy háromszor nyertük meg az osztrák bajnokságot és a kupát. — Szemlátomást élvezte a győri torna légkörét. — Ha idefelé átlépem a határt, akkor mindig hazajövök, ha vissza­indulok, Südstadtba — ez a lakhe­lyem —, utazom. Négy éve élek és sportolok Ausztriában, de változat­lanul figyelemmel kísérem a ma­gyar sportolók szereplését, különö­sen a kézilabdázókét. Szorítok értük és reménykedem, hogy a Laurencz László vezette női együttes képes lesz visszaszerezni a régi hegemó­niát. Ez a csapat megérdemelné, hogy komoly támogatói, szponzorai legyenek. . T.Á. Hszie Csün a világbajnok A 16 játszmásra tervezett női sakkvilágbajnoki döntő 15. partijá­ban a kihívó kínai Hszie Csün a vi­lágos bábukat vezetve 62 lépés­ben, öt óra nyolc percnyi játék után döntetlent harcolt ki a címvédő grúz Maja Csiburdanidzével szem­ben, ez számára elegendő volt a 8,5:6,5 arányú győzelemhez. A szovjet sakkozók 64 évi egyedural­ma után először lett női világbaj­nok más nemzetiségű sportoló. A 31 esztendős Csiburdanidze 1978- tól őrizte címét. Az új világbajnok pekingi egyetemista, 20 esztendős. Jelöltjeink az ügetőversenyekre Szerda 1. Stádium (7) — Szirup (1) — Sólyom (6) — Sangho (8) 2. Ritka (9) — Romola (3) — Rádiós (1) — Robina (11) 3. Nyakas (9) — Öcsike (7) — Lótusz (4) — Ludas Matyi (3) 4. Pribék (7) — Parancsnoknő (9) — Nárcisz (4)— Profi (2) 5. Közlegény (8) — Natív (9) — Nyírség (4) — Imám (6) 6. Nepál (1) — Rajongó (7) — Roger (9) — Marsall (4) 7. Miksa (4) — Pletyka (10) — Jakut (9) — Marsall (4) 8. Pribék — Natív — Imám — Nárcisz 9. Orbán (9) — Rezes (2) — Corosna (3) — Izgulás (10) A versenyek 16 órakor kezdődnek. MÚSZ: minősíthetetlen Elnézést kell kérnünk Szabó Tibortól, a Bp. Honvéd elnökétől azért, hogy a Magyar Hírlap 1991. október 29-i számában megjelent írásának címét köl­csönöztük azzal a módosítással, hogy az általa leírtakra ezúttal a Magyar Úszószövetség Elnöksége részéről kívánjuk közreadni véleményünket. írásának hangvétele személyes indulatokról vezetett, a MUSZ-ra nézve minősíthetetlen, ebből fakadóan megállapításait sem a tárgyilagosság vezeti! Az elnökség nem kívánja a „fogadatlan prókátor” szerepét betölteni Zemplényi György szövetségi menedzser mellett, de a tények tények, ame­lyek mellett nem akarunk szó nélkül elmenni. A szövetség elnökségi ülésén történt kirohanást illetően, amely szerint a menedzser Szabó Tibor leváltását szorgalmazta volna, felelősséggel állítjuk, ilyen nem hangzott el. Nemcsak nevezett esetében, de más személyekkel kapcsolatban sem. (Az elnökségi ülések jegyzőkönyvei alapján ezek ellen­őrizhetők.) Elutasítjuk megjegyzését: „birka módjára tűrjük azt a káoszt, ami az ön (menedzseri) közreműködésével kezd az úszósportban kialakulni.” Sajnála­tos, hogy úszósportunkban már hosszú ideje problémák sorozata halmozó­dott fel, amelyek egy része még ma is megoldatlan. A menedzser színrelépé­sével azonban az élvonal számára olyan feltételrendszer jött létre, ami bizto­sítékot nyújt — köztük a Bp. Honvéd élversenyzői számára is — a világszín­vonalú munka elvégzéséhez és kimagasló eredmények eléréséhez. Ezzel pe­dig nagy terhet vállalt magára a menedzser. Példaként említjük, hogy Deutsch Tamás az 1991 évi vb-n kizárólag a me­nedzser segítségével vehetett részt, és helyezésével elismerést szerezhetett a Bp. Honvéd színeinek is. Az ilyen támogatást pedig nagyon sok sportág szí­vesen fogadná. Leszögezzük, hogy elnökségünk döntéseit testületileg és nem diktálásra hozza. A Bp. Honvéd és annak úszószakosztálya aktív szerepet vállalt a szövet­ség létrehozásában. Az elnökségének jelenleg is több, a Bp. Honvédot képvi­selő tagja van, legjobb versenyzői és szakemberei pedig abban a teámban dolgoznak, amely eredményeivel a magyar élsport kiváló reprezentánsa. A szövetség elnöksége reményét fejezi ki, hogy az elkövetkezendő idő­szakban már nem kell ilyen jellegű írásokkal foglalkoznia. A Magyar Úszószövetség Elnöksége nevében Budapest, 1991. október 29. Balogh Gábor főigazgató DAIHATSU Applause 1.6 x1 cm3 EFI /injektoros,katalizátoros/ Fogyasztás: 90 km/h: 5.3 l/100 km 120 km/h: 7.2 1/100 km városban: 8.5 l/100 km Csomagtartó űrtartalom: 336 I Szénafelszerelések: fordulatszámláló, szervokormány /magassága állítható/, tárcsafékek elől-hátul, központi zár, elektromos ablakemelő, motoros bülső tükrök, állítható magasságú biztonsági öv, osztott, állítható hátsó üléstámlák, színezett lökhárítók, színezett szélvédők, rádióelőkészítés. Ára: 1 195 000.- Ft /Az ár tartalmazza a VÁM és az ÁFA összegét/ A gépkocsi lízingelhető is, s s a a­d­kívül a lekerekített, elegáns, ennek ellenére erőt, biztonságot sugárzó forma, a szinte észrevehetetlen, mégis hatalmas ötödik ajtóval, belül a tökéletes kényelem, az extra felszerelések egész sora, a motorháztető alatt pedig a 16 szelepes, 105 lóerős motor ragadja meg az embert. A DAIHATSU Applause mellett - akár áll, akár száguld - nem lehet elmenni. DAIHATSU KÉPVISELET ÉS BEMUTATÓTEREM: 1146 Budapest, Dózsa György út 19. »Telefonrt 42-6595 Telefax:141-3579 »Nyitva: hétköznap 10-15h, szombaton:9-13. MÁRKASZERVÍZ: 1223 Bp. Nagytétényi út 116. Tel.: 226-0512 ,1215 Bp. Vedgát u. 45. Tel.: 277-3755 DAIHATSU A Tilaj TITANS

Next