Magyar Hírlap, 1992. április (25. évfolyam, 91-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
1992. április 27., hétfő Kónya—Orbán-vita Székesfehérvárott Létkérdések a nyugdíjtól a demokráciáig Kónya Imre, az MDF frakcióvezére konstruktívabb politikát várna az ellenzék pártjaitól, ezzel szemben Orbán Viktor úgy gondolja, hogy az ellenzék konstruktív magatartást tanúsított az elmúlt két esztendőben, hiszen egyik párt sem támadja a kormányt a szociális demagógia eszköztárát felhasználva. A két politikus háromórás székesfehérvári vitájából kitűnt, hogy a jövőben is az Országgyűlésben helyet foglaló hat párt játssza majd a főszerepet az ország politikájában, jóllehet a „lapok leosztásában”, a koalíciós lehetőségek megítélésében ellentétes Kónya és Orbán véleménye. A Létkérdések című sorozatban kedd este képernyőre kerülő vitában a számos téma mellett szó volt az abortuszról, a nyugdíjról, a költségvetésről éppúgy, mint a médiumokról vagy a demokratikus berendezkedés számos kérdéséről. A Fidesz a parlament jelenlegi hat pártja közül a Torgyán vezette FKGP-t kivéve bármelyik néggyel (MDF, MSZP, SZDSZ, KDNP) el tud képzelni koalíciót, mert a fiatal demokraták értékelése szerint ezek a pártok tiszteletben tartják a demokratikus alapelveket — válaszolta egy kérdésre Orbán Viktor. A Fidesz frakcióvezetője hangsúlyozta: egy koalíciót a programok összeilleszthetőségének kell meghatároznia, és nem a vérrokonság keresésének. Felelőtlennek nevezte Antall miniszterelnöknek a nagykoalíciót kizáró azon megjegyzését, miszerint nem lehetne garantálni a kormányüléseken a miniszterek testi épségét, ha különböző ideológiájú emberek kerülnének egy kabinetbe. A fiatal demokrata politikus kijelentette: egy kormány nem arra való, hogy benne a politikusok kiéljék politikai ambíciójukat. Nagy hiba politikai rokonság alapján és nem racionális érveket figyelembe véve koalíciót alkotni, hiszen az ország érdeke mindig az utóbbit diktálja — summázta véleményét a fiatal demokrata politikus. Kónya Imre ezzel szemben leszögezte, hogy az MDF elképzelhetetlennek tartja az együttműködést a jelenlegi MSZP-vel, mert az nem érdekelt a rendszerváltozásban, szemben a Független Kisgazdapárttal, amely — mint mondta — érdemes arra, hogyha jelenlegi koalícióban részt vegyen. Az nem derült ki azonban, hogy az MDF frakcióvezére kiket tart a Független Kisgazdapárt tagjainak, holott Orbán doktor többször is nyilvánvalóan utalt arra, hogy az FKGP kiválásával alkotmányosan nyilvánvalóan kétpártúvá vált, és egy 35 képviselőből álló frakció támogatásával működik a kormánykoalíció. Kónya Imre egyébként a kárpótlási törvény kapcsán felmerült kérdés során kifejtette, hogy nem lát különbséget az MDF és az FKGP programja között. Véleménye szerint a kárpótlási törvényt megelőző MDF-FKGP-vita természetes volt, hiszen egy koalícióban egyetlen párt véleménye sem érvényesülhet kristálytisztán, és a reprivatizáció vagy privatizáció vitájában jó kompromisszum született. Nem tettek nagy engedményt az FKGP-nek, és a kárpótlási törvény, valamint a később megszületett szövetkezeti törvény jó helyzetbehozta a mezőgazdaságot — hangoztatta az MDF frakcióvezetője. Ezzel szemben Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy a választások előtti vitában az FKGP képviselője és Bogárdi Zoltán, az MDF fő agrárszakértője homlokegyenest eltérő mezőgazdasági koncepciót fejtett ki. A Fidesz-vezető szerint az MDF és az FKGP kompromisszuma nyomán született törvények a mezőgazdaság működését tették nehézzé, lévén, hogy a kárpótlási és a szövetkezeti törvény kapcsolata sok helyen tisztázatlan. „Nem távolítja-e el a parlament az embereket a demokráciától?” — kérdezte Feledi Péter műsorvezető. A néha éles parlamenti disputákra utalva Kónya doktor kijelentette: „a veszekedős demokrácia is jobb, mint ha nincs demokrácia.” Az MDF frakcióvezetője nagyobb konstruktivitást várna el az ellenzéktől. Orbán Viktor viszont azt hangsúlyozta, hogy az ellenzéki pártok az eltelt két évben konstruktív magatartást folytattak, nem éltek és nem élnek a szociális demagógia eszközeivel. Erre példaként említette — szintén egy másik kérdés apropóján —, hogy a munkanélküliség vagy a nyugdíjak kapcsán belátják a kormány korlátozott mozgási lehetőségeit. Csupán abban bírálják a kormányt, hogy nem dolgozott ki komoly koncepciót a nagy ellátási rendszerekkel összefüggő reformokra. Orbán is úgy vélekedett, hogy a magyar parlament nem rosszabb, mint bármelyik nyugat-európai. Ám kifogásolta,hogy egyes kormánypárti politikusok az ellenzéket ellenségként kezelik. Egyébként mindkét politikus szükségesnek tartja a parlamenti tévéközvetítéseket, hogy a választók képet kaphassanak a honatyák munkájáról. A médiumügyekkel kapcsolatban megkérdezték: várható-e, hogy az MDF egyik alelnökéhez hasonlóan ellenzéki pártvezető is heti rendszerességgel nyilvánul meg a közszolgálati médiumokban. Orbán röviden reflektálva kifejtette: valóban elgondolkodtató, hogy normális dolog-e, ha egy párt alelnöke minden vasárnap „szózatot intéz a nemzethez”. Nem kell tartani attól, hogy a Fidesz alelnöke ilyen szerepre vállalkozik. Kónya viszont úgy vélekedett, hogy a kormány elképzelései nincsenek túlsúlyban a rádióban. Csurka István rendszeres szerepeltetését pedig annak tudta be, hogy a Fideszben nincs olyan súlyú publicista, mint az MDF alelnöke. Orbán Viktor erre viszont megjegyezte: a Fidesznek „olyan szintű” publicistája, mint Csurka, nem volt, nem lesz, nincs is rá szükség. A többször is felvetődött hitoktatásról Orbán Viktor kijelentette: arra szükség van, de nem az iskolákban. Kónya viszont az elmúlt 40 év ateizmusának ellensúlyozására az iskolákban tartja szükségesnek a hitoktatást. Mindkét frakcióvezér egyetértett abban, hogy az abortuszt törvényben kell szabályozni. Egyelőre egyik képviselőcsoportnak nincs egységes álláspontja a kérdésről. Orbán szerint elképzelhető a népszavazás, s magánvéleménye az, hogy az anya joga eldönteni, tudja-e vállalni az abortuszt vagy sem. Elhangzott még Kónya Imrétől, hogy az MDF az egyszerű emberek pártja, s tagjai — mint a forradalom nyertes pártjának emberei — sajátos helyzetbe kerültek a győzelemmel, hiszen általában nem ők a privatizáció, a vállalkozások győztesei. Orbán Viktor viszont elfogadhatatlannak nevezte azt a felfogást, mely a rendszerváltást a személyek lecserélésével azonosítja. " Farkas Attila Kónya és Orbán — ellenfelek voltak, nem ellenségek FOTÓ: ISZA FERENC A túlköltekezés megfékezését, a költségvetés módosítását követeli az SZDSZ Az ország gazdasági helyzete egyre aggasztóbb. A gazdaság teljesítménye negyedik éve csökken, az utóbbi két évben egyre gyorsabban. Az állami költségvetésben kialakult hiány a termelés további csökkenésével és a munkanélküliség gyors növekedésével fenyeget. Ennek elkerülése érdekében az SZDSZ sürgető feladatnak tartja a költségvetés módosítását, az állami túlköltekezés megfékezését. Elvárja a kormánytól, hogy az ehhez szükséges törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt terjessze a parlament elé, s nem halogatható tovább az államháztartás reformja sem — fogalmazta meg állásfoglalásában az időszerű gazdasági kérdésekről az SZDSZ Országos Tanácsa szombaton, az első vidéki, nyilvános ülésén Békéscsabán. Az SZDSZ nem titkolja, hogy a párt országgyűlési képviselőjelöltje, Sarkadiné dr. Lukovics Éva kampányának szánta a szombati békéscsabai országos tanácsülést, akinek a közvélemény-kutatások szerint nagy esélye van arra, hogy Kádár Béla külgazdasági miniszterrel szemben megnyerje az időközi választást Békéscsabán. Az ot az időszerű gazdasági kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásában leszögezte még, hogy a kormány adós maradt az aktív foglalkoztatáspolitikával, sőt csökkentette a járadékokat és a folyósítás időtartamát. Az SZDSZ szerint a munkahelyteremtésnek kell az első számú prioritássá válnia, s az államnak másfél éven túl is garantálnia kell az állás nélkül maradtak megélhetését. Alapjaiban veszélyezteti a kilábalást, hogy a kormánykoalíció az állam gazdasági szerepének leépítése helyett saját gazdasági hatalmának tartósítását tekinti elsődlegesnek — szögezte le az ot. Nem véletlen, hogy a területfejlesztési politikával is foglalkozott az SZDSZ Békéscsabán, hiszen Békés megye az ország egyik legelmaradottabb térsége, ám az SZDSZ úgy látja, hogy az országos egyenlőtlenségeket a jelenlegi kormánypolitika csak konzerválhatja. Kőszeg Ferenc szerint Kádár Béla miniszter nevéhez híven folytatja Kádár János centralizált politikáját. A gazdaság továbbra is fővároscentrikus marad. Eközben a köztársasági megbízottak és azok megyei hivatalai beépülnek a kormány és a települések közti közvetítő rendszerbe, a köztársasági megbízott udvartartása átveszi a régi megyei pártbizottságok szerepkörét. Az állam feladata a források biztosítása, amely az infrastrukturális fejlesztéshez, kedvezőtlen gazdaságföldrajzi vagy foglalkoztatási helyzet enyhítéséhez szükségesek. A finiséhez közelgő békéscsabai választások sikeréhez nagy reményeket fűznek a szabaddemokraták. A Szonda Ipsos közvéleménykutatást végzett 300 békéscsabai lakos körében. A nyolc jelölt közül a közvélemény-kutatás szerint Sarkadiné dr. Lukovics Évára (SZDSZ) 30 százalék, míg Kádár Bélára, a külgazdasági kapcsolatok miniszterére (MDF) 22 százalék adná a voksot. A kérdés már csak az, hogy május 10-én meglátogatják-e a szavazófülkéket a békéscsabai polgárok, ugyanis csak 37 százalék nyilatkozott úgy, hogy biztosan elmenne szavazni, míg 29 százalék csak valószínűleg teszi le a voksot. Cseh Éva BELFÖLD Békéscsabán tart a kampány Kampányhétvége volt a szombat Békéscsabán, hiszen az SZDSZ rendezvénye mellett a Fidesz is választási programot tartott. Ezúttal Fodor Gábor „erősítette” jelöltségében Prekop Ottót, akivel közösen rótták napközben az utcákat, a piacot, hogy beszélgessenek a csabai polgárokkal. Prekop Ottó vállalkozó mindennapos kapcsolatban áll a választókkal, hiszen egyrészt több családnak ad munkát, másrészt saját pénzéből nyitotta meg választási irodáját, ahol sokan keresik fel mint jogászt. Fodor Gábor szombaton este a Vasutas Művelődési Házban leszögezte, hogy a május 10-ei választásnak két tétje van. Fodor Gábor szerint a városnak olyan képviselőre van szüksége, aki alapos helyismerettel rendelkezik, s aki képes arra, hogy a parlamentben is megjelenítse az itt élők gondjait. Fodor Gábor kérte a résztvevőket, hogy mondjanak nemet a kormány politikájára, s ellenzéki jelöltet válasszanak. Fodor Gábor beszélt arról is, hogy jó pontokat is szerzett a kormány, hiszen Magyarország végül is nem omlott össze, mint a körülöttünk lévő államok. Relatív jó pontnak számít az is, hogy Magyarországról a nyugati világban sikerült megőrizni a pozitív képet , ám a tőkebefektetők mégis inkább Csehszlovákiába mennek. Nem hozzánk jönnek, mert bármilyen szimpatikus országnak látszunk, a gazdasági és politikai helyzetet mégis bizonytalannak látják a nyugati tőkések. Elmarasztalást érdemel a kormány, amiért az első évben elfelejtett kormányozni, helyette látszatideológiai vitát folytatott címerről, keresztényközpontú világnézetről — a második évben viszont hisztérikusan megjött a kedve a kormányzáshoz, amely a hírhedt Kónya-féle dolgozattal kezdődött, majd a Zétényi—Takács-féle törvénnyel, a médiumvitákkal, a bírói kinevezésekkel folytatódott, ami odáig fajult, hogy a jogszabályokon is áthágott, hogy saját embereit juttassa hivatalhoz. ■Cs. E. MAGYAR HÍRLAP. Antall: magának keres helyet, aki kétségbe vonja az MDF centrumszerepét „Viszonylagos előnyre tettünk szert az elmúlt két évben a térség többi országához képest, és ebben meghatározó szerepe volt az MDF- nek” — jelentette ki Für Lajos, az MDF ügyvezető elnöke az MDF- szervezetek elnökeinek gyűlésén. Antall József pártelnök közel kétórás beszédben elemezte az ország és pártja helyzetét a választási ciklus félidejéhez érkezvén. A Torgyán-féle tüntetés kapcsán arra figyelmeztetett, nem szabad senkinek zokon venni, hogy az átalakulás nehézségeit viselő kisemberek nem hajlandók történelmi távlatokban vizsgálni, miért nehezebb a megélhetésük. Felelősnek nevezte viszont azokat a politikusokat, akik jól tudják, hogy nem lehetett volna másképpen csinálni, mégis önös politikai céljaik érdekében mozgósítják ezeket az indulatokat. (Később a beszéde alatt a tüntetéssel kapcsolatban érkező hírek hallatán kijelentette: nagy a jelentősége a demonstráció kudarcának, hiszen a magyar politika megtisztulását és új útjait jelzik a történtek.) A kisgazdák egyik követelése — a szakértői kormány felállítása — kapcsán megjegyezte, nagyon szeretne már egyszer egy ilyen névsort látni. Hol vannak ezek a szakértők — tette fel a szónoki kérdést —, milyen mimikri fejlődött ki a politikai zoológiában, hogy így el tudnak tűnni a szakértők? Mára mindenki szakértővé vált, aki az előző rezsimben magas hivatali posztot töltött be, az elmúlt negyven évben mégsem sikerült semmit felvillantaniuk ebből a hatalmas tudásból. Megkérdőjelezte az ellenzék szakértelmét is, akik minden hónapra ígérnek egy alternatív politikai vagy gazdasági programot, ami végül sehogyan sem születik meg. Emlékeztetett rá, hogy 1990-ben az Antall-kormány volt az egyetlen Kelet-Közép-Európában, amelyben nem kaptak szerepet az előző kabinet tagjai, mégis megállták a helyüket. Továbbra is a gyökereknél maradva arról beszélt, hogy ugyan sok kombináció volt, amely az MDF-et össze szerette volna kötni az MSZP-vel, majd az SZDSZ- szel, ők mégis amellett döntöttek, hogy a történelmi pártokkal karöltve létrehozzák a nemzeti centrumot. Magyarországon megszilárdult a demokrácia, ám itt is számolni kell e rendszereknek azzal a hátrányával, hogy mindenki választási ciklusokban gondolkodik. Ez pedig ütközik a hosszú távú stratégiákkal. Kijelentette, hogy maguk részéről merték vállalni a kockázatos döntéseket, aminek alátámasztására az elmúlt két év külpolitikai lépései közül említett példákat. Az országon belül végbement szociológiai változásokat értékelve figyelmeztetett, hogy a több évtized alatt kialakult vezető osztály ugyan szétesett, de összefonódása nem szűnt meg, képviselőik ott maradtak a gazdaságban, az érdekvédelmi szervezetekben, a közigazgatásban és az államapparátusban. Ezzel az MDF-nek számolnia kell. Megismételte azt a már többször hangoztatott véleményét, hogy a nyugati sajtóban megjelenő, magyar kormányt kritizáló írások valójában itt születnek Budapesten, egy-egy körúti presszóban. A nyilvánosság helyzetéről beszélve kijelentette, nem biztos, hogy a történelmi személyiségek sorában fogják majd számon tartani Gombár Csabát és Hankiss Elemért. Hosszasan beszélt arról, hogyan maradhat az MDF az ország vezető ereje. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy a párton belüli három nagy szellemi irányzat közül egyik se próbáljon meg a másik fölé kerekedni, mert ez az MDF erejét ásná alá. Nyitni kell a rokonszenvezők irányába — mondta —, nem szabad bezárkózni és a hősi emlékeken rágódó veteránpárttá válni. A magyar értelmiséget, a vállalkozókat, az alkalmazottakat, a közösségek meghatározó személyiségeit kell megnyerni. Hozzá kell látni a szilárd eszmei alapokon álló, nyitott MDF megteremtéséhez, amely képes lesz megnyerni az 1994-es választásokat. Antall József beszédét követően távozott, amit az egyik hozzászóló kifogásolt, mondván, miért nem hallgatja meg az elnökök észrevételeit. • L. L. J. Rendbontás nélkül zajlott le a kisgazdák demonstrációja Lemondásra szólítják a kormányt Április 25., Keleti pályaudvar. 8 óra 42-kor befut a Torgyán József támogatására érkező első, Békés megyei szerelvény. Álmos és fáradt emberek, jórészt idősek szállnak le, úgy ,Télház” lehet a különvonaton. Fehér alapon zöld-piros betűkkel .Nemzeti Demonstráció” feliratú karszalagos aktivisták várják az öregeket, akik minden fáradtság ellenére azonnal bontogatják a zászlókat és transzparenseket. Kedélyes hangulatban menetelnek a buszok és a trolik felé, át az aluljárón. 8 óra 57: betolják a Fejér megyéből megrendelt különvonatot is, ám ezen a peronon jóformán több az érdeklődő operatőr és újságíró, mint a vidékről felutazott tüntető. Mindenestre egyesek örömmel fedezik fel az első — szemmel láthatóan is — ittas tüntetőt, aki vidáman áll a kamera elé, hetvenéves lábain táncolni kezd, zászlót lobogtat és rágyújt egy „Éljen Torgyán!” kezdetű és végű nótára. A Keletiből trolival megyünk a Hősök terére. Ma reggel minden út oda vezet: a kis utcákban csoportokban bolyonganak a vidékről érkezettek, keresik az első állomáshelyet, ahol a meghirdetett program szerint „hitet fognak tenni magyarságuk mellett”... Mint megtudtuk, a Nyugatiba további négy szerelvény érkezett. A Hősök terén nagy ovációval fogadta a lassan gyülekező tömeg Torgyánt. Az FKGP elnöke újabb mohácsi vész veszélyére hívta fel hívei figyelmét, amelyet ezúttal „nem idegen hadak, hanem a belülről támadó, az országot kiárusító ellenség” idéz elő. Nyomatékosan kérte az egybegyűlteket, senki se sértse a sajtót, engedjék a médiumok munkatársait szabadon dolgozni. „Fel a győzelemre!” — búcsúzott lelkes támogatóitól a Hősök terén a pártelnök, megígérve, hogy elképzeléseit a Parlament előtt fogja ismertetni. A millenniumi emlékmű előtt a kisgazdapárt több vezetője is felszólalt. A téren — a késve befutó buszokkal, vonatokkal érkezőkkel együtt — mintegy hét-nyolcezer ember hallgatta a szónokokat. Cseh Sándor, az FKGP alelnöke szerint a demonstrációval történelmet írnak a kisgazdák. Kávássy Sándor alelnök a valódi rendszerváltás megvalósítását sürgette. Valamennyi felszólaló a hatalmukat átmentő kommunistákat és a velük együttműködő új elitet tette felelőssé az országban tapasztalható nehézségekért. A kisgazdavezetők mellett szót kapott Bátonyi Sándor, a Szolidaritás Munkásszövetség elnöke is, aki a parasztok és a hozzájuk hasonlóan rossz helyzetben levő munkások összefogásának programját hirdette meg. A hatalom mellett az ellenzék bírálata sem maradt el. Botyánszki György, a kisgazdák békéscsabai képviselőjelöltje úgy fogalmazott: „ha a liberális bolsevista ellenzék jutna hatalomra, a mainál is súlyosabb romlásba döntenék az országot.” A tömeg lassan megindult az Andrássy út 60. felé. A menet élén Dózsa- és Árpád-zászlókat magasba emelve darutollas, zöld sipkás, bomberdzsekis, farmeres-bakancsos fiatalok haladtak. Az egyik legényt próbáltuk faggatni: „Nem válaszolok semmire Kurírnak, Népszabadságnak, Magyar Hírlapnak. Új Magyarországnak esetleg később, de nem ezek előtt” — társa máris ráordított: „Nincs nyilatkozat senkinek!” Mozsár Mihály rendező: „Nem létezik, hogy őket a Jurtában láttátok. Ők kisgazdafiatalok.” Az Andrássy úton végig majálishangulat uralkodott. A pesti nép a járdáról figyelte a felvonulókat, akik énekeltek, a hangosbeszélő pedig folyamatosan a kormány lemondására szólított fel. Az Opera után egy borozó teraszán Dénes János független képviselőt és korsó sörét fedeztük fel: „Ha őfelsége, a Nép vonul, akkor a képviselőnek az utcán a helye. Aki azt mondja, itt mindenki gazember — az a gazember” — magyarázta Dénes. A Kossuth térre érve szemmel láthatóan is jelentősen gyarapodott a tüntető tömeg. Torgyán megérkezése előtt sikerült megtalálnunk a fent említett „kisgazdafiatalok” sovány, bajuszos, Bocskai-kabátos parancsnokát, Horváth János Györgyöt. „Semmi közünk a Jurtához. A Nemzeti Ifjúsági Mozgalom és az Aranykopjások Szövetsége békés, kisgazdaszimpatizáns szervezet. Történelmi emlékhelyeket keresünk fel, és hagyományt ápolunk” — szavait később alátámasztotta Gyimóthy Géza FKGP-főtitkár is.A Kossuth teret csaknem teljesen megtöltő sokaság — a helyszínt biztosító rendőrök szerint tízezer, szerintünk legalább 25 ezer ember — előtt kezdte meg beszédét Torgyán József. A pártelnök óriási ováció közepette jelentette be, a kisgazdák megelégelték „a tehetségtelen kormány gyalázatos, nemzetrontó politikáját”, és felszólította az Antall-kormányt, hogy mondjon le. Torgyán éles szavakkal ecsetelte az ország romló helyzetét, azt hangoztatta, hogy míg a munkanélküliség nő, a lakáshelyzet katasztrofális, az embereknek kenyérgondjai vannak, addig „a kormány és a parlament minden éhségét kielégíti”. „Szent esküvel fogadjuk, nem engedjük hazánkat tönkretenni!” — kiáltotta a nemzetiszínű zászlókat lobogtató tömegnek. A szónok elsősorban a vidékről felutazó hívek nagy tetszésnyilvánítása közben szólt a parasztok katasztrofális helyzetéről, de nem feledkezett meg a munkásságról, sőt az értelmiségről sem. Kijelentette, „nem fogjuk megengedni, hogy a munkásokat nyomorba, munkanélküliségbe döntsék, hogy eladják fejük fölül a gyárakat”. Szerinte az ország félezer év óta nem állt ilyen kedvező történelmi lehetőség előtt, és ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány tehetetlensége és árulása újabb mohácsi vészt idézhet elő. Az állam legfőbb közjogi méltóságait — a miniszterelnököt, a köztársaság elnökét és a parlament elnökét — hatalmi arroganciával vádolta, amiért nem voltak hajlandók személyesen fogadni a kisgazdák petícióját átadó küldöttséget. „Mi nem akarunk hatalmat” — csak akkor kívánunk kormányt alakítani, ha a nép többsége ránk szavaz. „Addig is mondjon le a kormány, és lépjen a helyébe szakértői kabinet” — hangoztatta. Majd bejelentette, megkezdik a parlamenti képviselők visszahívhatóságát követelő aláírásgyűjtő ívek szétosztását. Az országot fenyegető legnagyobb veszélyek közé sorolta az MDF egyeduralomra törését, amely a kulcspozíciók megszerzésében, a többpárti demokrácia sárba tiprásában ölt testet. „A médiumokat még a kommunistáknál is jobban a kezében tartja a kormányzó párt” — állította a szónok. Beszédének végén felolvasta a kisgazdapárt miniszterelnökhöz írt levelét, amelyben felsorolják az országban tapasztalható nehézségeket, és húsz pontban összefoglalták a párt legfontosabb követeléseit. • Szilágyi A. János — Szombathy Pál Torgyán: a hatalom arroganciája ellenére ezerszázalékos siker A Kossuth téri nagygyűlést követően Torgyán József nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a Parlament „árnyékában”, azaz az épület mellett. Ezután az elnök a kerítés túloldalán várakozó százaknak dedikált, majd interjút adott lapunknak. — Elnök úr, értékelné röviden a mai eseményeket? — Nem száz-, hanem ezerszázalékos siker volt a rendezvény. Méltóságos tömegdemonstrációt akartunk, ahol az alkotmányból következő népszuverenitás jogaira kívántuk felhívni az ország vezetőinek figyelmét. A hatalom arroganciája viszont nem vezet eredményre: mi másnak tekinthetnénk azt, hogy a 9-es kapunál, megalázó módon fogadták küldöttségünket, és pártállami tisztségviselőket — Szunyogh Károlyt, Soltész Istvánt és Kajdi Józsefet — jelöltek ki számunkra? Ennél 1990-ben még a pártállami erők is nagyobb figyelemben részesítettek. Azt viszont le kell szögeznem, hogy különösebb hívás nélkül útra keltek hajnalban az ország minden részéből, és legalább 200 ezren jelentek itt meg. Az FKGP ereje hatalmas, ha akarjuk, akkor szavunkra szeptemberben 1 millió ember mozdul meg. — Mennyibe került ez a demonstráció? — Takarékoskodtunk a végletekig, mert az FKGP szegény párt. Higgye el, egyébként 300 vonatot is meg tudtunk volna tölteni, de erre nem tudtunk pénzt áldozni. Megható az is, ahogy a rám várakozók többen pénzt adtak a pártnak. Ez is jelzi, hogy a nép mindenre képes ennek a politikai irányzatnak a felszínen tartása érdekében. Konkrét összegeket nem tudok mondani, minimális pénzt költöttünk. — Miért érzi megalázónak a hatalom hallgatását? — Ez nem számomra megalázó, hanem az ideérkezett, petíciót átadni kívánó békés tömeget nem tisztelték meg az ország vezetői azzal, hogy fogadják képviselőit. Ezzel saját magukat minősítették. — Nem tart attól, hogy akciói hatására elszigetelődik a parlamentben? — Nem a saját szempontjaimat figyelem, hanem azokat a képviselőket, akik a néptől elszakadva elveszítik legitimitásukat. Ezért indítottuk el a visszahívhatóságot célzó aláírásgyűjtést. Ennek sikere esetén a kormány kénytelen lesz feladni arroganciáját, és kijönni a sündisznóállásból. Saját ellehetetlenülésemtől nem tartok, inkább az engem két éve megállás nélkül támadók félhetnek ettől. Én erősödöm — ők gyengülnek. — Ma is említette: vannak alkotmányos lehetőségek a „nép” határozottabb érdekérvényesítésére. Mire gondol? — Engedje meg, hogy ezekre ne utaljak. Nagy politikai hiba lenne, ha politikai szándékaimról előre nyilatkoznék. Mindenütt ellendrukkerekre kell számítanom, ezért a legnagyobb titokban tartom elképzeléseimet az utolsó másodpercig. — Mit szól ahhoz, hogy skinheadek is vonultak önökkel? — Nem tudok ezekről, de engedje meg, hogy másként közelítsem meg a kérdést. A fiatalságnak mindig voltak eltérő külsejű és viselkedésű rétegei, ez nem jelenti azt, hogy értéktelenek a társadalom számára, és ki kellene őket rekeszteni. Igyekszem mindenkit megérteni, de természetesen semmilyen szélsőséget a párt nem akar beengedni. Az ellenséges viselkedést viszont nem helyeslem: a fiatalság árnyékos oldalán lévőkkel is törődni kell. Hogy skinheadek-e vagy nem, erről nem tudok nyilatkozni. • Sz. P.