Magyar Hírlap, 1994. április (27. évfolyam, 76-87. szám)

1994-04-11 / 83. szám

1994. április 11., hétfő „Budapest és Varsó elkapkodta az EU-felvételit” Prágai tudósítás Csehországban távolról sem olyan egységes az Euró­pai Unióval kapcsolatos hiva­talos politika megítélése, mint ahogyan azt a kormány veze­tői és személy szerint a mi­niszterelnök szeretnék. Václav Klaus — a lengyel felvételi kérelem benyújtása kapcsán — a kormánypárti Denni Telegraf című napilapnak adott szombati nyilatkozatában kénytelen volt visszatérni az EU-felvétel ügyére. Klaus ismét azt az álláspontját hangoztatta, hogy Budapest és Varsó elkap­kodta a kérelem benyújtását, mert „ezekkel most Brüsszelben évekig senki sem foglalkozik majd”, az első dátum, amikor komoly EU-aktivitásra lehet számítani, 1996 lesz. Addig te­hát a kormányfő szerint kár bármit tenni. Prágában dolgozó külföldi megfigyelők szerint azonban a cseh vezetők negatív hozzáállá­sa mögött két tényező húzódik meg: egyfelől irigység és düh amiatt, hogy a kezdeményezés megint kicsúszott Prága kezé­ből, másfelől személy szerint Klaus sértettsége; a miniszterel­nök ugyanis zokon veszi, hogy a tizenkettek távolról sem keze­lik olyan kiemelten Csehorszá­got, ahogyan azt ő szeretné. Míg Budapest és Varsó úgy véli — a brüsszeli központtal összhangban —, hogy a köztes EU-tagságot először a politikai és a biztonsági kérdésekkel kell kezdeni, és ezekbe fokozatosan be kell vonni a térség államait, addig Klaus szerint éppen for­dítva, először a gazdasági együttműködést kellene fejlesz­teni. • Nyárádi Péter Pozsonyi megemlékezés a holocaustról A gyűlölködő kiáltások jelentik a kezdetet Pozsonyi tudósítónktól A szlovákiai zsidó hitközség pénteki, pozsonyi holocaustmeg­emlékezésén részt vett Roman Kovác kormányfő-helyettes is, aki beszédében hangsúlyozta: a szörnyűségek kezdetét a gyűlölet­től eltorzult arcok és a gyűlölkö­dő kiáltások jelentik. Amíg ezek nem tűnnek el, újra és újra emlé­keztetni kell az embereket, első­sorban a fiatalokat a holocaustra. A fasiszta szlovák állam te­rületéről 70 ezer zsidót depor­táltak a koncentrációs táborok­ba, a Magyarország által meg­szállt területekről pedig további 38 ezret. Az előadásokban teret kapott az amiatti aggodalom is, hogy egyre gyakoribbak a zsi­dóság tragédiáját lebecsülő, a bűnösöket pozitív színben fel­tüntetni próbáló nézetek. •S. E. Anyanyelvi napok Erdélyben Bukaresti tudósítónktól Kétnapos tanácskozást tartot­tak Székelyudvarhelyen az egy­séges magyar irodalmi és köz­nyelv terjesztéséről az Anya­nyelvápolók Erdélyi Szövetsé­gének és a Diákújságírók Szö­vetségének kezdeményezésére. A kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem magyar tanszéke, va­lamint a Collegicum Transsyl­­vanicum Alapítvány rendezésé­ben pedig a romániai magyar nyelvű iskolák magyartanárai vitatták meg az anyanyelvi ok­tatás reformjával összefüggő kérdéseket. Baloldali előretörés várható Ukrajnában • Folytatás az 1. oldalról Ez óhatatlanul konfliktushoz vezetne, hiszen a vállalati vezetők és a dolgozók nagy része támo­gatja a magánosítást. Az ellenzé­ki RUH vezére a szélsőbal tér­nyerésétől tart. Vjacseszlav Cser­­novil véleménye szerint fennáll a veszélye annak, hogy a nemzeti­demokratikus erők nem tudják megszerezni a parlamenti helyek egyharmadát, és így nem lesznek képesek megfelelően ellensúlyoz­ni a baloldal esetleges, az államis­ágot veszélyeztető törekvéseit. A RUH 30-40 mandátumra számít, míg a baloldali blokk akár száz helyet is megszerezhet a 450 fős törvényhozásban. Csomovil ellenzi a júniusra ki­írt elnökválasztás megrendezését, mert — mint mondta — a jelen­legi helyzet nem kedvez az állam érdekeinek, és főleg nem a nem­zeti demokratikus erőknek. Az el­lenzéki vezér úgy véli, jelenleg Leonyid Kucsma exkormányfő a legesélyesebb az elnöki poszt el­nyerésére. Cserovil szerint azonban győzelme felérne egy bűnténnyel, mert tehetségtelen vezető. A politikus kizárta a szél­sőséges nacionalistákkal és kom­munistákkal való szoros együtt­működés lehetőségét, de azt elis­merte, hogy életbevágóan fontos kérdésekben még velük is kész kompromisszumot kötni. A parlament elnöki tisztét be­töltő Ivan Pljuscs véleménye sze­rint az országban a kormányfőre kell bízni a végrehajtó hatalom irányítását. A politikus azt mond­ta, hogy az új törvényhozásnak először a kormányfő személyéről kell döntenie, és csak a kabinet megalakulása után kell tárgyalni az államfőt megillető jogokról. • Molnár János KÜLFÖLD-BELFÖLD Portugál elemzés a magyar választások előtt Az MSZP vállalja a múltat Lisszaboni tudósítónktól „Mi vagy a kommunisták” — Boross Péter mindent koc­kára tett, hogy megriassza a választókat, de hiába, a volt kommunisták visszatérése a hatalomba elkerülhetetlennek tűnik — írja Carlos Santos Pereira, a lisszaboni Diário de Notícias kelet-európai szakér­tője Magyarországgal foglal­kozó kétoldalas írásában. „Míg az MDF tönkrement a privatizációs botrányokban, a belső megosztottságban, az ide­gengyűlölő és antiszemita szél­sőjobbal való kacérkodásban, addig a szocialisták — az utób­bi hat hónap minden felmérése szerint — az élre kerültek.” Érdekes módon — írja az új­ság — az MSZP nem a múlt tagadásával válaszol a jobbol­dali ijesztgetésre, hanem éppen e múltnak vagy legalább egy ré­szének a vállalásával. „Senki nem akar visszatérni az egypártrendszerhez, a kötele­ző ideológiához és senki sem kívánja a piacgazdaság megszű­nését. Ha az emberek vágynak valami után, az az előrelátható­­ság és a hozzáértés” — mondta Szekeres Imre, az MSZP kam­pányfőnöke a DN-nek adott in­terjújában. Hangsúlyozta, hogy nem fél a Nyugat bizalmatlanságától, mert az üzleti körök, így a kül­földi befeketők is elfogadják az MSZP-t. Arról, hogy milyen pártokkal lépnének koalícióra, az MSZP kampányfőnöke úgy nyilatko­zott: „Természetesen egyik je­lenleg hatalmon lévő párttal sem. Ha a magyarok ránk sza­vaznak, az azt jelenti, hogy nem őket akarják a hatalmon.” Erről „csak a választások után dönt­hetünk. Előbb fel kell mérnünk a különböző pártok társadalmi támogatottságát.” • Muharay Katalin A „litván modell” új változata MH-kommentár A március 27-ei első forduló után már nyil­vánvaló volt, hogy a parlamenti választások nyomán a szomszédos Ukrajnában, Európa negyedik legnagyobb államában új változata születik az alig másfél éve „litván modellnek”, „Brazauskas-effektusnak” elnevezett társada­lomfejlődésnek, amely Lengyelországtól Azer­bajdzsánig és Tádzsikisztánig mindenhol óriási erővel tör előre a volt külső és belső szovjet gyarmatbirodalom országaiban. A kijevi forgatókönyv, persze más. Elsősorban talán abban tér el a felsoroltaktól, hogy Ukrajná­ban ezekben a hetekben semmiképp nem a hata­lomra került, ám (egyebek között üres nacinalista retorikája, a politikai és a gazdasági vezetésben való tapasztalatlansága miatt) megbukott militáns nacionalista vezetés kényszerül távozásra. A szovjet rendszer felbomlásának folyamatában Ukrajnában ezeknek az erőknek csupán töredéke került a hatalom közelébe, jobbára egy-két Gulá­­got járt, világszerte ismert egykori politikai fo­goly — köztük a RUH nevű nemzeti mozgalom vezetője, Vjacseszlav Csomovil — személyében, akik a szovjet korszakban minden retorzió ellen­ére fennmaradt ukrán nemzeti mozgalom aktivis­táiként, a gyakran túlbuzgó pártállami nomenkla­túra, többek között a kijevi pártközpont agitprop osztályának vezetője, Leonyid Kravcsuk jelenlegi államelnök jóvoltából kerültek lágerbe, száműze­tésbe. A különös társbérletet alkotó új elitben mind a kommunista, mind a nemzeti múlttal rendelkező politikusok energiáját hovatovább évek óta az kö­ti le, hogy bebizonyítsák: ellenlábasaiknál na­gyobb és igazabb ukrán hazafiak ők. Hogy ők gyűlölik jobban Moszkvát és — ez a közelmúltig a jólneveltség elemi követeménye volt Kijevben — az oroszokat. Tették mindezt a volt szovjet pi­acon kívül többnyire eladhatatlan termékstruktúra és az önálló állami lét intézményeinek hiánya mellett. A mindennapoknak ebben az egyre grotesz­kebb viaskodásában a most leköszönt törvényho­zás a politikai és gazdasági átalakulás elemi tör­vényeit sem fogadta el. Ukrajnában lényegében el sem kezdődött a pénzügyi és bankrendszer átala­kítása, a privatizációt is jobbára csak tervezik, idén húszezer üzem átalakításával. De hiába, mert nincs földtörvény, ami nem csak a hatvan éve több millió ukrán éhhalálával az országra kény­­szerített kolhozrendszert betonozta bele a mező­­gazdaságba, de napjainkra az ukrán gazdaságot fojtogató invesztíciós éhínséget is teremtett; nem indulhatnak meg az ipari beruházások, amíg a megvásárolt épületek alatt állami tulajdonban marad a föld. Az országban másfél év alatt öt­százszorosra emelkedtek az energiaárak, s ezzel párhuzamosan négy kormányt buktatott meg a gazdasági reformerek félreállításából szinte spor­tot űző szovjet típusú törvényhozás, a Legfelső Tanács. A tegnapi szavazásban politikai fordulattá érle­lődött változás 1993 nyarán kezdődött az ukrajnai bányászsztrájkokkal, amelyek a nagyrészt oroszok lakta iparosodott Kelet-Ukrajna politikusait, a Moszkvához való közeledés híveit állította előtér­be. Ők, akik a nemzetállam szószólóihoz képest a szovjet típusú egyenlőségeszme hangoztatóiként is egy viszonylag polgáribb fejlődés képviselőinek látszanak. A jelek szerint a választókat jobban megnyugtató választ tudnak adni az ukrajnai fej­lődés másik sajátossága, a regionalizálódás okoz­ta, nagyon súlyos válsághelyzetekre is. Ez már nem csak a Krím-félszigetnek az ottani elnökválasztás óta roppant agresszív szeparatiz­musát jelenti. A Krím példája növelte az első vi­lágháború előtt az Osztrák—Magyar Monarchiá­­hoz, később pedig Lengyelországhoz tartozott Nyugat-Ukrajna „galíciai politikusainak” elsza­kadási kedvét; sőt, az elmúlt hetekben néhány ke­let-ukrajnai iparvidéken is spontán megindult az önállósodás intézményszerveződése, széteséssel fenyegetve az alighogy létrejött önálló Ukrajnát. Egyelőre látszik némi esély arra, hogy az új ukrán törvényhozás és a megalakuló kormány legalább megfontolja a mind mélyülő válsághely­zetből esetleg kivezető föderalizáció gondolatát. Ahogyan a most megválasztott prokommunista — túlnyomó többségében Moszkva-barát és re­formellenes politikai­­ elitnek arra is több esé­lye van, hogy a korábbi oroszországi sokkterápiá­val szemben türelmesebb gazdaságpolitikát foly­tató Csernomirgyin-kormánnyal megértesse ma­gát. • Gereben Ágnes ­ ECONOMIX * Az ECONOMIX Közgazdász Egyetemi Részvénytársaság mint az Inter 3 Kft. felszámolója értékesítésre felajánlja a felszámolás alatt álló társaság kétes követeléseit. Érdeklődni lehet Dr. Konc­sár Zoltánnál a 217-07-21 telefonszámon, g Az ECONOMIX Rt., mint a KVALITÁS Mélyépítő, Parképítő Kisszövetkezet fa.­felszámolója nyilvánosan értékesíti a Kisszövetkezet tulajdonát képező tárgyi eszközöket. A főbb vagyontárgyak - üzemképes és üzemképtelen állapotban: - Homlokrakodó gépek ■ Lánctalpas kotrógépek - Tátra tehergépkocsik - Betonkeverőtelep (áttelepíthető) - Önjáró uszály - Vedersoros kotróhajó - Különféle kéziszerszámok, kisgépek A gépek, berendezések - előzetes időpontegyeztetéssel - a Csepeli telephelyen az irányárakat tartalmazó vagyonértékeléssel együtt megtekinthetők. Az írásos vételi ajánlatok az ECONOMIX Rt. Vagyonértékelési és Felszámolási Igazgatóságán nyújthatók be 1092. Budapest, Köztelek u. 8. fsz. 19-20. 1994. április 22-ig. A jogszabályon alapuló elővásárlási joggal élni kívánók szintén jelezzék vételi szándékukat. Az értékesítéssel kapcsolatosan további tájékoztatást ad: Tiba Péter a 217-07-21-es telefonszámon, munkaidőben. Boross Péter miniszterelnök szombat délután hivatalában fo­gadta Erhard Busek osztrák al­­kancellárt, az Osztrák Néppárt el­nökét. A találkozón a felek átte­kintették a térség biztonságpoliti­kájának főbb kérdéseit, kölcsönö­sen egyetértettek abban, hogy a régió stabilitása mindkét fél kö­zös érdeke. Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szólva Erhard Busek megállapította: Ausztria számára rendkívüli jelentőséggel bú az a tény, hogy Magyarország az Unió tagja kíván lenni. Remé­li, hogy ez kedvezően befolyásol­ja a júniusban tartandó ausztriai népszavazást. A tárgyalópartne­rek végül megvitatták a mindkét országban küszöbönálló parla­menti választások esélyeit is. — 3 MAGYAR HÍRLAP A NAP INTERJÚJA Kajdi József miniszterelnökségi államtitkárral A kormány a megszokott rend szerint ülésezik A parlament befejezte munkáját, tetemes mennyiségű törvénytervezet és képviselői indítvány megtárgyalását hagyva utódjára. Mi a teendője ezek után a kormánynak az új parlament felállásáig? Érdemes-e a törvény-előkészítő munka folytatásával a parlamenti restanciát szaporítani? — kérdezte munkatársunk Kajdi Józseftől, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárától. — Az, hogy a parlament befe­jezte munkáját, csak kis mérték­ben befolyásolja a kormány mű­ködését. A kormány változatlanul teljes felhatalmazással és jogkör­rel végzi programjának végrehaj­tását a törvénytervezetek parla­ment elé terjesztése kivételével — mondta lapunknak nyilatkoz­va Kajdi József, a Miniszterelnö­ki Hivatal közigazgatási államtit­kára. — A miniszterelnök úr a cselekvési program végrehajtását keményen megköveteli a tárcák­tól. Már köztudott, hogy levélben kérte fel a minisztereket az egyes tárcák munkáját összefoglaló be­számoló összeállítására. A beszá­moló az új parlament alakuló ülé­sétől kezdődően ügyvivőként működő kormány tevékenysége idején történteket is tartalmazza majd, az új kormány tehát napra­kész információk birtokában kezdheti munkáját. — Mi mindenről kell beszá­molniuk a minisztereknek? — A jegyzékben szerepelni kell az 1990 májusa óta a tárca ál­tal elkészített és az Országgyűlés által elfogadott, már kihirdetett törvényeknek, kormányrendele­teknek és miniszteri rendeletek­nek. Fel kell sorolni azokat a jog­szabály-tervezeteket, amelyeket a kormány már jóváhagyott, de nem fogadta még el őket a parla­ment, valamint azokat a szakmai programokat, tárcák által előké­szített koncepciókat, amelyek végrehajtása a következő kor­mányra vár. A beszámolónak tar­talmaznia kell a minisztériumok szervezeti változásait, a létszám­viszonyok alakulását, a felvezetés működési szabályzatot, sőt be kell számolni a nemzetközi kap­csolatok pillanatnyi állásáról is, hiszen a későbbi időpontokra szóló meghívásoknak már a tárca következő vezetője tesz eleget. Az összeállításban szerepelnie kell a tárca által létrehozott, vagy támogatott alapítványoknak a tá­mogatások összegének megjelö­lésével, a költségvetési helyzet alakulásáról szóló beszámolónak, és mindazoknak a jövőben végre­hajtandó feladatoknak, amelyek előkészítési stádiumban vannak és minden valószínűség szerint nem jut idő a megvalósításukra. Ebből a vaskos dokumentumból a Miniszterelnöki Hivatalnál és a tárcáknál is találnak majd az utó­dot. —A kormány értékeli is ennek alapján a tárcák négyévi teljesít­ményét? — Nem, értékelésre nem kerül sor. A beszámolókészítés nem számonkérő jellegű, csupán a fel­adatok gyors és szakszerű átadá­sát igyekszik elősegíteni. — Folytatja-e a kormány a törvényelőkészítést? Friszen már így is többszáz megtárgyalásra váró előterjesztést hagyományo­zott utódjára a parlament. — A kormány elláthat minden olyan feladatot, amely legfeljebb kormányrendelet-szintű jogsza­bályt igényel. A törvény előkészí­tése sem szünetel, ezt nem tiltja az alkotmány. A kormány főként olyan technikai jellegű törvények előkészítését tervezi, amelyekről elképzelhető, hogy az új parla­ment számára beterjeszthetők lennének. Napirendre kerülnek persze olyan törvénytervezetek is, amelyek parlament elé terjesztése már az utódok feladata lesz.­­ Mindez azonban valószínű­leg nem tölti ki maradéktalanul a kormányülések napirendjét. Hi­szen, ha jól értem, a hátralévő időben a kormány az eddig meg­szokott rend szerint hetenként ülésezik. — Kormányülések változatla­nul lesznek, bár figyelembe vesszük, hogy a kormánytagok pártpolitikusok is egyben, így a kampány időszakában erősen le­terheltek. Ezért próbáljuk úgy összeállítani a programot, hogy az ülések ne egész napokat ve­gyenek igénybe. — Változott-e a közigazgatás az elmúlt négy évben? — Szerintem a központi köz­­igazgatás óriásit fejlődött, azzal együtt persze, hogy működése ma sem optimális. A választásokat követő közigazgatási reform ta­pasztalatai mára szűrődtek le, a szükséges szervezeti és személyi változások végrehajtására azon­ban már nincs idő. Ezért össze­foglaljuk, hogy véleményünk sze­rint milyen hatásköri, szervezeti változások lennének indokoltak. Többek között ez is a kormány hátralévő teendői közé tartozik. — Hol érhető tetten az ön ál­tal említett fejlődés? — Óriási lépésnek tartom a közigazgatás technikai infrastruk­turális fejlődését. Az informatikai tárcaközi bizottság működésének köszönhetően belátható időn be­lül szabad lesz az átjárás az adat­bázisok között. A személyi össze­tétellel is elégedett vagyok, tehet­séges társaság kerül pozícióba a közigazgatási államtitkári, helyet­tes államtitkári körbe. Sikeres in­tézménynek bizonyult az állam­­titkári értekezlet, mint utolsó szakmai kontroll a döntéselőké­szítés folyamatában. —Mi az, amin véleménye sze­rint feltétlenül javítani kell? — Késésben vagyunk a jogi rendszerváltást illetően. Ha az Európai Közösséghez való csatla­kozást komolyan vesszük, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a hazai jogrend harmonizáljon a társult országok jogrendjével. Igaz, megalakult az igazságügyi minisztériumban az a szakértői stáb, amely a jogharmonizálást ellenőrzi minden új jogszabály­­tervezet esetében, évekre van azonban szükség, mire ennek eredménye érezhető lesz egész jogrendünkben. Változtatni kelle­ne továbbá a közigazgatási fe­gyelmen a szakmai egyeztetések tekintetében, és a döntés-előké­szítés jelenlegi mechanizmusa sem tökéletes. • Márványi Ágnes Boross Péter fogadta Erhard Buseket MTI Helyi lapok első országos találkozója MTI Több mint kétszáz újságíró vett részt a helyi lapok első or­szágos találkozóján, melyet a Lakitelek Alapítvány, a Magyar Újságírók Közössége és a Heti Nemzeti Újság szerkesztősége rendezett a budapesti Testneve­lési Egyetemen. Az újságírókat Boross Péter miniszterelnök, Lezsák Sándor, a kuratórium és Kósa Csaba, a MÚK elnöke, majd Kiss Dénes, a Heti Nemzeti Újság főszer­kesztője köszöntötte. Kiosztot­ták a szervezők által alapított Kölcsey-díjat, amelyet Kiss Dé­nes, Tollas Tibor, Serfőző Si­mon, Nagy Gáspár, Agócs Sán­dor, Apáti Miklós, Döbrentei Kornél és Körmendi Lajos ve­hetett át. De nem ő az egyetlen, aki nyert, mert az italkészítés művészi hagyo­mányait ápoló Seagram cég valamely kiváló minőségű terméke mellett döntött. További száz kedves vásárlónk kapja meg a nevezési kártyán bejelölt kedvencét: egy-egy üveg remek Blenders Pride, Seven 7 Crown, vagy Passport Scotch whiskyt. A győzteseket postán értesítjük. Valamennyi kedves nyertesünknek kellemes időtöltést kívánunk­­ mind az Egyesült Államokban, mind nyereményeik elfogyasztása közben. ... és másodmagával részt vehet az 1994-es Labdarúgó Világbajnokság eseménysorozatán: Varga István 2310 Szigetszentmiklós Petőfi S. u. 58. AKI NYERT EGY UTAT AMERIKÁBA

Next