Magyar Hírlap, 1997. július (30. évfolyam, 151-163. szám)

1997-07-05 / 155. szám

1997. JÚLIUS 5., SZOMBAT Magyarországon dogmává vált, hogy ami állami az rossz, ami viszont civil, az jó. Az ideológia helyett azt kellene vizsgálni, hogy melyikből mi­lyen előnyök származnak - vélekedik a szociológus. Kré­mer Balázs szerint a szociál­politika súlyos problémái kö­zül számosat enyhíthetnek, esetleg meg is oldhatnak a nem állami szervezetek. Magánszemélyek és ma­gánszervezetek is részt akar­nak venni a közszolgálatok végzésében, de az oktatás vagy a szociális ellátások pri­vatizálása sem csodaszer. A szociálpolitikában nin­csenek jó megoldások, csak rosszak és kevésbé rosszak. A nem állami szervezetek esélyt adnak a kevésbé rossz megoldásokra - fogalmaz több megjelent tanulmányá­ban is Krémer. Közpénzek ismerősök zsebében A szociálpolitikai feladatok mellett a „civilek” fontos szerepet vállalhatnak a politi­kai döntéshozatalokban is. A szavazó­polgárok és az ál­taluk megbízott képviselők között nincs információáram­lás, ezért szerencsés, ha a tár­sadalmat érintő politikai dön­tésekben - ha nem is minden­ki -, de a témában érintett ci­vilszervezetek részt vesznek. A döntéshozatalban való na­gyobb szerepvállalásuknak ellentmond ugyanakkor, hogy a szervezet képviselői­nek legitimitása nem alapul választáson. Álláspontjuk kö­vetkezményeiért pedig ké­sőbb semmilyen felelőséggel nem tartoznak - szögezi le Krémer. A civilszervezeteket nem kielégítő megoldás végül az lett, hogy a döntéshozatal­ban nem, az előkészítésben viszont részt vehetnek. A rendszerváltásnak kö­szönhetően kialakult a civil­­szervezetek mítosza Magyar­­országon, az új politikai elit részben e szervezetek akti­vistái közül verbuválódott. Ezért történelmi szükségsze­rűség, hogy a hazai nem álla­mi szektor átpolitizált. Kré­mer szerint minden jelentő­sebb nem állami intézmény­ről számon tartja a közélet, de ami ennél is fontosabb, a támogatások odaítéléséről döntő politikusok is, hogy melyik párthoz tartoznak. Bukott politikusok tűnnek fel a civilszervezetekben, s maguk a pártok is a nem álla­mi szervezetek körében épí­tik ki klientúrájukat, hátor­szágukat, oda menekítik ki megkaparintott vagyonkáju­kat és ejtőernyőseiket - érvel a szociológus. A támogatások odaítélésénél nem a tényleges teljesítmények, eredmények, referenciák a döntőek, hanem a létező személyes kapcsola­tok váltódnak át közpénzre. A közvéleményben él a gya­nú, hogy pult alatti kártyaosz­togatás zajlik a nonprofit te­rületen. Az adókedvezmé­nyekkel nem nehéz visszaélni, sőt már csak ezért is érdemes ilyen szervezeteket létre­hozni. Krémer szerint a civil világ fontos értékeket képvisel, igen hasznos produktumu­­mokat állít, és még többet ál­líthatna elő. Ehhez azonban tisztább, átláthatóbb viszo­nyokra lenne szükség. Időről időre megjelenik például az országgyűlési támogatások odaítélésénél az a törekvés, hogy azok a szervezetek kap­janak támogatást, amelyek fontosnak ítélt társadalmi cé­lokat képviselnek, de gyenge a politikai reprezentációs ké­pességük. Végül mégis rend­re azok kapnak pénzt, akik­nek valamilyen képviselője vagy szószólója a Parlament­ben ül. Különösen azoknak a civilkezdeményezéseknek árt a nonprofit szektort körülve­vő gyanú, amelyek (százan, ötszázan, netán ezren) meg szoktak és meg mernek jelen­ni a közvélemény előtt. Ők aztán védekezhetnek a vá­daskodások ellen. Pedig a szektornak nem ezer, hanem összesen mintegy ötvenezer tagja van - magyarázza Krémer. A szociológus véleménye szerint mindenképpen fel kell számolni azt a jelenlegi hely­zetet, hogy míg a részvénytár­saságokra nézve kötelező gazdálkodási adataikat nyil­vánosságra hozni, addig a közpénzeket költő szerveze­tek kedvükre sumákolhat­­nak. Kötelezni kell gazdálko­dásuk nyilvánosságra hozata­lára, illetve elszámolásra azo­kat, akik az adófizető polgár pénzét (bármely formában) magánszervezeti keretek kö­zött költik. Aki ezt nem teszi meg, ki kell zárni a különbö­ző kezdvezményekből - tette hozzá a szociológus. Alattvalók helyett polgárok A nonprofit intézmény­együttes elválik a profitcélo­kat követő piaci, és az állami irányítás alatt működő kor­mányzati szektortól. Belső heterogenitása mégis megne­hezíti, hogy sajátosságait, mint egy önálló szektor jel­lemzőit egységben kezeljük - vélekedik Kuti Éva közgaz­dász (Nonprofit Kutatócso­port). Szerinte így alakulha­tott ki az a helyzet, amelyben minden elemzőnek „megvan a saját nonprofit szektora”. A nonprofit szervezetek ugyanis annyira sokfélék, hogy közöttük mindenre le­het elegendő példát és ellen­példát találni. A harmadik szektor gyors fejlődése azért következett be, mert a nonprofit szerve­zeti formák a gazdaság és a társadalom valamennyi sze­replőjének kínáltak bizonyos előnyöket - írja Kuti Éva a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulányában. Pa­radox módon a leglátványo­sabb akciókat az állam és a kormányzati intézények haj­tották végre. Nagy állami ala­pítványokat hoztak létre a tá­mogatások pályázati úton történő elosztására, és orszá­gos szintű intézményeket ala­kítottak közalapítvánnyá, majd közhasznú társasággá. Mindez azt a benyomást kelti, hogy a magyar nonpro­fit szektor fejlődésében az állam játssza a döntő szere­pet, és a pénzek nagyobb ré­sze is az államtól jön. Pedig a kormányzati és költségvetési intézények által alapított nonprofit szervezetek ará­nya alacsony, és a szektor ál­lami támogatottsága is tartó­san elmarad a nyugat-euró­pai szinttől. Kuti Éva szerint az állami befolyás jóval kisebb, és a szektor sokkal „civilebb”, mint ahogy azt a felszíni je­lenségek alapján általában gondolni szokás. Ez a „civil” jelleg azonban egészen mást jelent, mint amit a civiltársa­dalom rendszerváltás idején divatba jött, és azóta is bizo­nyos áhítattal használt fogal­ma sugall. A nonprofit szervezetek döntő többsége az állampol­gárok kezdeményezésére, és az ő érdekeiket követve jött létre. Ezek az érdekek azon­ban nem feltétlenül esnek egybe a nagybetűs társada­lom, a köz érdekeivel. A leggyakoribb az, hogy az emberek egyszerűen a sza­badidejük eltöltése végett szerveződnek. Vannak közös problémák mentén létrejövő egyesületek, önsegítő csopor­tok, és klasszikus értelemben vett jótékony szervezetek. Gyakori cél a közrend vagy a kulturális értékek védelme. Sokféle érdek fűződik a gaz­daság- és vállalkozásfejlesz­téshez is. Ha nincs is sok egyesület, amely az állampolgári jogok érvényesítésére vagy a társa­dalmi haladás támogatására szerveződött volna, maguk az emberek polgárként és nem alattvalóként viselked­nek, amikor civilszervezete­ket hoznak létre - vélekedik Kuti Éva. A közgazdász szerint meg­lepően sokan gondolják, hogy az öntevékeny szerve­zetek klasszikus formája a jó­tékonykodás. Ami azért is furcsa, mert már évszázadok­kal magunk mögött hagytuk azt a fejlődési szakaszt, ami­kor az ilyen szervezetek való­ban túlsúlyban voltak. Tény ugyan, hogy a jótékonyság nem hiányzik a magyarorszá­gi gyakorlatból, de a jótá­­konysági elem a szektorban nem meghatározó. Attól, hogy civil, még nem hatékony A nonprofit szervezetek tíz százaléka sem rendelkezik annyi jövedelemmel, ameny­­nyi négy-öt alkalmazott fog­lalkoztatására és a rezsikölt­ségre elegendő lenne. Ez éles ellentmondásban áll azzal az újra meg újra felbukkanó re­ménnyel, hogy a szektor ké­pes lesz a nagy állami ellátó rendszerek leépítése nyomán keletkező űr betöltésére. Kórházak, egyetemek mű­ködtetéséről csak akkor le­het szó, ha az állam a feladat­tal együtt nagyon komoly összegeket is átad. Természetesen nem lehe­tetlen, hogy ez megtörténik - véli Kuti Éva. Ezzel kapcso­latban azonban le kell szá­molni a nonprofit szolgálta­tások magasabb hatékonysá­gának bizonytalan eredetű mítoszával. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a jól működő nonprofit szervezetek haté­konyabbak a túlbürokratizált állami intézményeknél, míg a rosszul szervezett nonprofit szolgáltatások elmaradnak a jól működő állami szolgálta­tások mögött. Kuti Éva sze­rint a nonprofit szervezete­ket nem is a magasabb haté­konyság teszi kívánatos for­mává, hanem az, hogy olyan igényekre is képesek reagál­ni, amelyek nem a többség, hanem speciális helyzetben lévő csoportok szükségletei. Kuti Éva úgy véli, fontos leszögezni, hogy az emberek társadalomba való integrálá­sa, a közösségi kapcsolatok fejlesztése az a funkció, ame­lyet semmilyen professzioná­lis szervezet nem tud átvenni a nonprofit szférától. A köz­gazdász szerint az egyesületi élet gazdag tradíciója, a de­mokratikus törekvések, a „második gazdaság” által ki­alakított mentalitás és a non­profit szervezetek kínálta gaz­dasági előnyök egyaránt sze­repet játszottak a szféra bur­jánzásában. Nem ritka, hogy mondjuk egy színház ado­mánygyűjtő alapítványt, majd támogatóiból pártoló egyesü­letet, a dolgozói számára ön­segélyező egyletet hoz létre, s végül közhasznú társasággá alakul. Fontos azonban han­­súlyozni, hogy ezekben az esetekben általában nem tör­ténik semmi törvényellenes, a szereplők csak a jogszabályok nyújtotta lehetőséget próbál­ják kihasználni - állítja Kuti Éva, hozzátéve: a jelenség nem örvendetes, de a benne tükröződő problémaérzé­kenység és alkalmazkodó­készség inkább optimizmusra, mint pesszimizmusra ad okot. • Haszán Zoltán - Szentgyörgyvölgyi Arnold Pártklientúra a civilszervezetekben Nonprofit mítoszok A fejlett világ ma éppolyan rajongással és elkötelezettséggel beszél a nem állami szervezetek társadalompolitikai csodate­véséről, mint a fejlődő világ - vélekedik Krémer Balázs szo­ciológus. Szerinte a kitüntetett előjogokat élvező szerveze­tekről kialakult kép vegyes. Egyfelől emelkedett, nemes, nagyszerű társadalmi törekvéseknek ad otthont a nem állami szektor, másfelől nemzetközi és nemzeti szinten zajló érdek­összefonódások, politikai hatalmi játszmák és korrupciók színtere. Kuti Éva közgazdász úgy véli, számos olyan mítosz él a szektorral kapcsolatban, amelyekkel ideje lenne leszámolni. 250 millió a parlamenttől Az idén 258,5 millió forint költségvetési támogatásban ré­szesültek mindazok a társadalmi szervezetek, amelyek ele­get tettek a máskülönben igen szigorú pályázati feltételek­nek. Természetesen senki sem elégedett, mindenki többet várt, de a költségvetési keret csak ennyit engedett meg. Van­nak, akik többet, mások pedig kevesebbet kaptak. Másfél­­millió forint jutott az Akarat Diáksport Egyesületnek, két­milliót kapott a Magyar Karitász-Caritas Hungarica, 900 ezer forint támogatásban részesült a Baloldali Ifjúsági Tár­sulás, 700 ezret juttattak az Anyanyelvápolók Szövetségé­nek és közel kétmilliót kapott a Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége. Filló Pál (MSZP), a bizottság elnöke többször hangoztatta, hogy a költségvetési támogatás a tár­sadalmi szervezetek szervezeti és működési költségeinek fe­dezésére szolgál. A pénzt a Pénzügyminisztérium folyósítja egy összegben vagy félévenként, aszerint, hogy az érintett szervezetek támogatása meghaladja-e a 3 millió forintot. A nemes társadalmi törekvések és a korrupció egyaránt megtalálhatók a nonprofit szférá­ban - a szociális célra szánt pénz időnként ismerősök zsebébe vándorol fotó mk archív Sok pénz­­ keveseknek A hazai nonprofit szervezetek ötvennyolc szá­zalékát magánszemélyek alapították, és csupán tíz százalékuknál kizárólagos alapító valami­lyen kormányzati szervezet vagy költségvetési intézmény. A nonprofit szervezetek száma meghalad­ja az ötvenezret, összbevételük körülbelül 200 milliárd forint - derül ki Bocz János és munkatársai által publikált tanulmányból. A KSH legfrissebb adatai szerint a bevétel kö­zel háromötöde a szervezetek gazdálkodási, illetve alaptevékenységéből származik, míg a többi állami és magántámogatásból jön össze. A szervezetek bevételének körülbelül húsz százalékát kitevő állami támogatás jóval alacsonyabb a nyugat-európai átlagnál — Angliában ez az arány negyven, Franciaor­szágban hatvan, Németországban pedig kö­zel hetven százalék. A magyar nonprofit szektor szereplőinek egyharmada kifejezetten kisméretű, bevéte­lei 1994-ben nem haladták meg az 50 ezer fo­rintot. További egyharmad a maga 500 ezer forint alatti bevételével szintén kicsinek mondható. Ez a több mint 27 ezer szervezet együttesen is csak 2,3 százalékban részesedik a szektor összes bevételéből. Ugyanakkor az 5 millió forintnál nagyobb összeggel gazdál­kodó szervezetek aránya csupán 9 százalék, mégis nekik jut az összbevétel 86 százaléka. A nonprofit szektor bevételeinek telepü­léstípusok szerinti megoszlása igen nagyfokú koncentrációt mutat. A lakosság kevesebb mint egyötödét tömörítő főváros nonprofit szervezetei az összes bevételnek közel 70 szá­zalékával gazdálkodnak, míg a lakosság két­harmadának otthont adó kisebb városoknak és községeknek csak a pénz 14 százaléka jut. Videokamerával figyelik a bérbevételt Meglopott autókölcsönzők Magyarországon több tucat legális és jó néhány feketén mű­ködő autókölcsönző működik. Az utóbbi időben felfutó, többségében nyugati szolgáltatást nyújtó üzletág legnagyobb problémáját az autólopások jelentik. A cégek az ügyfelek ala­pos ellenőrzésével, helyenként műholdas nyomkövető rend­szerek bevetésével próbálják a biztonságot növelni. A cégbírósági adatok szerint Magyarországon több mint tízezer autókölcsönző vállal­kozás létezik, legalábbis ennyien vették fel tevékeny­ségi körükbe a szárazföldi járművek bérbeadását. Hogy közülük valójában hányan foglalkoznak fent a car szol­gáltatással, arról még az autókölcsönzők szövetségé­nek sincsenek pontos kimu­tatásai. A cégek többsége gazdasági, közlekedési, tu­risztikai okokból Budapestre települt, de ma már minden megyeszékhelyen van lehető­ség gépjárművet bérelni. A rendkívül heterogén üz­letág - az öt nagy, nemzetkö­zi lánccal, több száz márkás gépjárművel rendelkező cég mellett az 5-10 autót forgal­mazók alkotják a többséget - legnagyobb problémáját az autólopások jelentik. Az ese­tek többségében a bérlők közreműködésével tulajdo­nítják el a gyakran többmil­liót érő kocsikat. Nagy Lász­ló, a Budget ügyvezető igaz­gatója is a lopásokat, illetve az alacsony felderítési arányt tartja a legsúlyosabb gond­nak. A komoly nemzetközi hálózattal bíró Budget ok­mány-, és pénzfelismerő tan­folyamot szervezett dolgo­zóinak, videokamerákkal rögzítik a bérbevételt, így próbálva visszatartani a csa­lókat. Az autókölcsönzők újabban a gyanús szemé­lyekről készült számítógépes adatbázis léterhozásával próbálják kiszűrni a nemkí­vánatos ügyfeleket. Az ösz­­szefogás sikeréhez azonban - vélekedett Pollák Mihály, az Americana Rent-a-car fő­nöke - jogszabály-változta­tásra volna szükség. A hatá­lyos törvények ugyanis csu­pán sikkasztásnak minősítik, ha a bérlők tulajdonítják el az autót, erre ráadásul a casco biztosítás sem terjed ki. A kisebb cégeket ezért egy­egy ilyen eset is padlóra küld­heti, de a nagyok is érthetően elégedetlenek. A külföldiek a lopások miatt lassanként már autót bérelni is félnek - állítja Nagy László, aki érthetetlen­nek tartja, hogy az autóköl­csönzők miért nem igényel­hetik vissza az általuk terme­lőeszközként használt gép­járművek áfáját. Ez a több­letköltség is hozzájárul ah­hoz, hogy nálunk viszonylag drága díjszabással dolgoznak a cégek - hangoztatta érdek­lődésünkre Nagy László, aki a Budget mellett az autóköl­csönzők szövetségének is a vezetője. A kölcsönzők valóban meglehetősen széles árskálán kínálják autóikat. A személy­autók, kisbuszok, kisteherau­tók típustól függően napi 2000-25 000 forintba kerül­nek, és a bérlőtől - szintén a gépjármű függvényében - ki­lométerpénzt is kérnek. A le­gális cégek mellett ezen a te­rületen is léteznek, magukat elsősorban az Expreszben hirdető, feketén működő vál­lalkozások. Az általuk aján­lott irreálisan alacsonynak tűnő 1000-1500 forintos napi árak azt sejtetik, hogy az el­lopott kocsik egy része náluk köt ki. A magasnak tűnő árak és a gyakori lopások ellenére évek óta nő az autókölcsön­zők forgalma. Különösen a nemzetközi hálózathoz tarto­zó, a kontinens csaknem min­den repülőterén jelenlévő, baj esetén azonnali műszaki segítséget, csereautót biztosí­tani képes cégek keresettek. Mostanában elsősorban az amerikai ügyfelek száma emelkedik, ahol divattá vált az utóbbi időben Kelet- Közép-Európa felfedezése. A repülőn érkező turisták Fe­rihegyen beülnek a telefonon megrendelt járműbe, amelyet távozáskor bármelyik légiki­kötőben leadhatnak. A Budget tapasztalatai szerint a nyaralási szezon kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a bérautóval vi­dékről Ferihegyre utazók száma is. Sokan felismerték, hogy egy többtagú család ke­vesebb pénzért, gyorsabban és kényelmesebben juthat ki így a repülőtérre, mint vonat­tal vagy autóbusszal. •Sz. A.J. BELFÖLD N­y-------------:—n Vámügyintézés felsőfokon, kisvállalkozóknak, világcégeknek Első Pesti Vámügynökség 1068 Budapest, Benczúr utca 1. Telefon: 321-5538, 321-5543 _____________^ Wiffe HÍRKER Rt. HÍRLAPÁRUS MUNKA­KÖRRE budapesti lakosok jelentkezését várjuk! HÍRKER Rt. Budapest IX. ker., Dandár u. 9-13. (Vörösné) INFORMÁCIÓKÉRŐ LAP CEBA Hungary Kft. Magyarországi Koordinációs Központ 7401 Kaposvár, Pf. 162 Telefon: (82) 319-605. Fax: (82) 313-311/128 INFORMÁCIÓT KÉRÜNK Korszerű hulladékgazdálkodás és szennyvízkezelés Svájcban Szakmai tapasztalatcsere-látogatás 1997. október 4-10-ig (Bern, Genf, Bázel) A szakmai konferencia programjairól részletes tájékoztatás kérhető. Információkérő neve: .................................................................................... Címe: Tel./fax száma: .................................................................................................. (X) Ladinek Judit Kuthy Patrícia Bánkuti Orsolya Bősze Krisztina Győri Helga Katona Vanda Kun Vera Kuthy Mercedes Parti Júlia Sas Krisztina Szabó Helga Veress Zsuzsanna Zsíros Mónika Csutka István Weil Róbert Bradács Zoltán Hencz György Major Roland Molnár Ferenc Nagy Zoltán Németh Dávid Zsolt Ráthonyi László Seres Károly Attila Kautzky Armand az est házigazdája Jegyek válthatók: Madách Színház szervezési osztályán (Budapest VII., Erzsébet körút 31-33., telefon: 342-3747), Madách Kamara (Budapest VII., Madách Imre tér 6., telefon: 267-3775) és az ismert jegypénztárakban Az est támogatói: MagyarHírla IgEEflg BUDAI PARKSZÍNPAD || jlJIfT-tJ Budapest XI., Kosztolányi Dezső tér • Pénztár: 166-9849 1997. július 26-án 20 órakor (esőnap: július 27.) SYWW HI­­ 1 Y Magyar Hírlap .

Next