Magyar Hírlap, 1998. április (31. évfolyam, 89-101. szám)
1998-04-27 / 98. szám
8 Magyar Hírlap Startra készen a francia sikerfilmek A francia artfilmek ismerete mellett nem árt, ha a magyar közönség azt is tudja, hogy nálunk évente több kiváló közönségfilm készül - mondotta lapunknak Joel Chapron, a francia filmek exportjával foglalkozó Unifrance kelet-európai osztályának igazgatója. Az Unifrance vezetői idén másodszor válogattak össze néhányat a legújabb francia filmsikerekből, hogy a most zajló Francia Filmnapokon felhívják rájuk a magyar nézők és a hazai forgalmazók figyelmét. A Budapestre látogatott francia delegáció tagja Isabelle Huppert is, aki Claude Chabrol legújabb, Senki többet című, szintén most bemutatott filmjének főszerepét játszotta. A Magyar Gallup Intézet 359 fős budapesti mintán végzett felmérése szerint a legismertebb francia filmszínész Alain Delon (182 említés), utána pedig Jean-Paul Belmondo (153) és Jean Gabin (115) következnek. Előkelő helyezést ért el Luis de Funes (80), miközben a legismertebb francia film a Nyomorultak (43). Nem csoda, hogy a francia forgalmazók nyomorultul érzik magukat - a friss villámfelmérés adatai jól alátámasztják azt a szomorú tapasztalatukat, hogy a magyar nagyközönség kedveli a francia film korábbi sztárjait és hajdani nagy mozisikereit, ám szinte teljesen ismeretlen előtte az utóbbi egy-másfél évtized francia filmtermésének az a része, amely nem tartozik az artkategóriába. (Nem került be a legismertebb francia színészek közé a hazájában sztárként számon tartott Isabelle Huppert sem, pedig annak idején Mészáros Márta Örökség című filmjében is főszerepet játszott. A francia forgalmazók nehezen értik, hogy miközben Patrice Leconte, Claude Chabrol, Philippe de Broca vagy Alain Corneau munkái Európa számos országában sok százezer nézőt vonzanak, Magyarországon szinte teljesen ismeretlenek. Habár jórészt a Budapest Film Kft. tevékenységének köszönhetően az európai átlagot tekintve kimagasló a francia artfilmek szereplése, az új francia közönségfilmek vagy nem jutnak el a magyar nézőkhöz, vagy szokatlanul alacsony nézőszámot érnek el. (Természetesen vannak biztató kivételek, mint Luc Besson filmjei.) Márpedig ha egy francia alkotás a világ többi részén jól forgalmazható, Magyarország sem lehet kivétel - szögezi le Joel Chapron, az Unifrance kelet-európai osztályának igazgatója. Az Unifrance vezetői a furcsa ellentmondás legfőbb okát a magyar forgalmazási struktúra sajátosságaiban látják. Magyarországon élesen elválik egymástól a kereskedelmi mozik, illetve a művészfilmek bemutatására hivatott artkinók rendszere. A mozihálózatok üzemeltetői kétféle közönségben gondolkodnak, úgy vélve, hogy aki megnéz egy európai művészfilmet, az eleve nem válthat jegyet mondjuk a Titanicra, és megfordítva. A hálózatok között nincs átjárás, ki-ki a saját jól elkerített térfelén sertepertél. Így eshetett meg például, említi Chapron úr, hogy amikor a magyar forgalmazó a művészfilmekkel együtt egy „csomagban" megvásárolta a D'Artagnan lánya című, Sophie Marceau főszereplésével készült kosztümös kalandfilmet, amely hatalmas siker volt hazájában, itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem juthatott ki a „kommersz” struktúrába, az artkinók törzsközönsége pedig nem rajongott érte. Ez a helyzet szerencsére kezd megváltozni, több okból is. A multiplexek gyors szaporodása lehetővé teszi a francia közönségfilmek beillesztését a kínálatba; csökken a kockázat, mert a mozicentrumokban egy-egy alkotás mindig az adott érdeklődésnek megfelelően futhat a számos terem valamelyikében. Tavaly a francia filmek iránt hagyományosan elkötelezett Budapest Film és a Mokép mellett megjelent két új forgalmazó is: a korábban csak videóval foglalkozó Hollywood Best Kft., valamint a kifejezetten az igényes közönség-, illetve kultfilmek bemutatására szakosodott, ám szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező Metropolis Film. Az Unifrance az ő bevonásukkal kívánja javítani a francia filmek esélyeit, s az első lépések ígéretesek. A Francia Nagykövetség eddig is hozzájárult minden francia film feliratos vagy szinkronizált verziójának elkészítéséhez, s az Unifrance fizette a francia művek budapesti promóciójára érkező alkotók útiköltségét. Tavaly új támogatási rendszert dolgoztak ki. Az Unifrance felméri, egy-egy adott film mekkora reklám, illetve kópiaszám mellett forgalmazható optimálisan hazánkban, s ha a számítások mégsem válnak be, a kockázatot vállaló forgalmazó számára megtéríti a többletköltségeket. A Jaguár című filmet már ilyen feltételekkel mutatta be a Best Hollywood, hasonlóan előnyös feltételeket kínálnak a Metropolis Filmnek, s sikerrel tárgyaltak a másik két forgalmazóval is. Az Unifrance vezetői egyelőre arra törekednek, hogy legalább kétszeresére, azaz kétszázalékosra növeljék a francia filmek piaci részesedését. Erre jónak látszanak az esélyek: a Francia Filmnapokon bemutatott három sikerfilmnek már megvan a magyar gazdája. A Mokép mutatja be a tavalyi év kőkemény akciókrimijét, a Dobermannt. A Lagardére lovag kalandjait ismét feldolgozó kosztümös kalandfilm, A Púpos a Budapest Filmé, a Két apának mennyi a fele? című krimit pedig a Best Hollywood forgalmazza. E film érdekessége, hogy a két kiváló apa, Jean-Paul Belmondo és Alain Delon mellé a vagány leány szerepére Vanessa Paradis-t, az ifjú popcsillagot sikerült megnyerni. • Baló Péter Restauráló-műhelyt avattak Kelet-Közép-Európa legkorszerűbb, harmincmillió forintos svájci támogatással megvalósult fémrestaurátor-műhelyét nyitotta meg szombaton a Szépművészeti Múzeum Szondi utcai épületében Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter, valamint Claudio Caratsch Svájc magyarországi nagykövete fotó: müller Judit KULTÚRA A tettes közbeszól Pándy vagyok, Pándy vagyok, ismételgeti Eörsi István író, miközben izgatottan fel-alá járkál, hogy magával is elhitesse, ő most Pándyt, a feltételezett sorozatgyilkost játssza egy Halász Péter által kitalált gondolatkísérletben. Körülbelül mindenki így tesz, a (B) P., avagy egy várost izgatja a gyilkos című négynapos „sorozatgyilkos-fesztiválon” a Merlinben. Nézőként, aktív áldozatként az a dolgunk, hogy beleéljük magunkat a legnagyobb rémtettek elkövetőinek lelkivilágába. A színház előterében Mr. Hoffmann - természetesen magyar származású úr - bűnügyi gyűjteményéből kapunk ízelítőt. Középen egy kedves bohóc mosolyog ránk. Azt mondja Halász Péter - aki mindenütt hirtelen ott terem -, hogy ez John Wayne Gacy, a gyilkos bohóc. Jótékonysági rendezvényeken bohócjeleneteket adott elő beteg gyerekeknek, de „mellesleg” harminchárom fiatal férfit megerőszakolt és meggyilkolt a saját otthonában. Persze Péter - mondjuk -, jó a fantáziád, minket ne etess, miközben fülig ér a szád. Aztán kiderül, hogy mindez igaz, 1994-ben ki is végezték a sorozatgyilkos bohócot. Van itt még egy s más Hoffmann úr kiállításán, kések, ollók, rafinált orvosi műszerek, fadorong, kulcsok, zárak, finom női holmik, valóságos művészi elrendezésben. Egy teremmel odébb a Bűnügyi Múzeum tárlata már közel sem tesz tanúbizonyságot ilyen szépérzékről. Ebben a helyiségben a drasztikus tények uralkodnak. Haláltól eltorzult arcok, oszlásnak indult csonkolt testek fotói. Egy-egy mondat, hogy a körorvos hogyan ölte meg lányát, hogy az aberrált hajlamú férfi miként gyilkolt gyerekeket, a kazánfűtő hogy végzett pancser munkát a holttest elégetésekor... Ebben a szobában aztán igazán átélhetővé válik a fesztivál jelmondata: Bárki Bárkit Bármikor Bármiért Bárhol Bárhogyan. És hogy ez minél érzékletesebbé váljon, az első este idős civilek a színházteremben, diszkrét félhomályban sorozatgyilkosok rövid életrajzát olvassák fel. Olvassák, olvassák és olvassák. Robert Berdella áldozatai különböző testrészeit trófeaként megtartotta. Ted Bundy áldozatainak száma lehet, hogy az ötvenet is elérte. Vonzó jogászhallgatóként csábította el, és ölte meg a nőket, saját maga védőügyvédjeként élvezte a média rá háruló figyelmét. Jerry Brudes áldozatai lábfejét levágta, és tűsarkú cipőbe bújtatva megtartotta. Egy történelmi példa: az 1400-as években élt Gilles de Rais kétszáz gyermeket gyilkolt meg a szexuális élvezet kedvéért, Marquis de Sade életrajzi esszét írt róla... Az az igazság, hogy ezt a sok borzalmat is el lehet unni - mint a tévében -, egy idő után a hosszú felsorolás bágyasztóvá vált, kivéve, amikor egy nyolcvan fölötti öregúr olyan élvezettel, valóságos erotikus gyönyörrel olvasott fel, hogy ettől már morbidan humorossá vált minden szava. A feszültségeket levezetendő transzvesztitashow-val egybekötött diszkóval zárult minden nap. Láthattunk vadnak szánt jeleneteket, vacak playbackről szóló transzvesztitaszámokat - melyeknél már tíz évvel ezelőtt is jobbat csináltak a Maximban -, érdekes fényhatásokkal szolgáló érzéki árnyjátékot. Bárki bárkit, bármikor, bármiért, bárhol, bárhogyan... Az árnyjáték egyébként meglehetősen népszerűnek bizonyult. Vajdai Vilmos performance-ában először a Jancsi és Juliskát vetítették le diafilmről. Majd egy gyerek és két férfi árnyalakja látszódott, akik köznapi szavak, erőfeszítések kíséretében - miközben gyermekdal szólt -, szétdaraboltak egy kisfiút ábrázoló életnagyságú bábut. Másnap pedig Vajdai egy fehér lepedővel letakart kollégáját „belezte ki”, vért „csapolt” belőle, hagymát, gombát vágva adott hozzá főzési tanácsadót. Mindkét esetben a hétköznapi kifejezések használata tette groteszkké a túl hosszúra nyúló jeleneteket, melyek közben akár vacsorázni is lehetett a Merlin Klubban. A vacsorázók hangzavara elnyomta Fábry Sándor Az áldozat, aki közbeszól című produkcióját. Ezért Fábry a közönségével együtt a próbaterembe települt, és frenetikusan sajátos monokabaréja keretében gyilkosságtörténeti kiselőadást tartott. Az áldozatok azonban ritkán szóltak közbe, mert a Merlinben - ahogy rendszerint a sajtóban is az elkövetők váltak sztárokká. Halász Péter egyik színházi estjén Szacsvay László adta Pándyt, valósággal megőrjítve a nyomozást végző rendőrt, aki teátrális körülmények között, piros festékpatronokat magára durrantva haldoklott a lábunk előtt. Másnap Eörsi István bújt Pándy bőrébe, és filozofikus hajlamú, vérre éhes bohócot formált belőle a Pándy látogatása Bartók házában... című előadás keretében. Bartókot Fischer Iván karmester adta, mindketten egy hosszú asztal két végén - köztük kés - vacsoráztak, és közben megtárgyalták a Csodálatos mandarin, a Kékszakállú herceg vára „gyilkosságesztétikai” kérdéseit, melyekből általános művészetfilozófiai következtetéseket is levontak. Eörsi még énekelt is a Kékszakállúból, a Juditot megszemélyesítő Lukin Márta partnereként. Antal István válogatásában részleteket láthattunk nézőriogató filmekből, az Andalúziai kutyától az Alkonyattól pirkadatig mai vámpírhistóriáig. És „Pándy-automatákban” magunk is kipróbálhattuk, milyen érzés gyilkossághoz asszisztálni. Ha a jámbor néző beszállt egy vasúti kupéba, egyszerre csak emberi kéz lógott ki valamelyik bőröndből, az eszpresszóban pedig a rendelést az imént még kedvesen felvevő pincér holtan terült el. A kitartó nézők pedig hajnalonként hullafáradtan „estek ki” a Merlinből az életveszélyes budapesti utcára. BÓTA GÁBOR A „sorozatgyilkos-fesztivál” egyik áldozata a Merlinben fotó Kabik csaba Művelődési konferencia a kulturális rendszerváltásról A globalizáció veszélyei A tervezés lehetőségét vetette fel Földiák András igazgató abban a keményen fogalmazó, egyszerre defenzív és provokatív dolgozatban, amelyet a Magyar Művelődési Intézet minapi konferenciája résztvevőinek a meghívóval együtt elküldött. Nem állított kevesebbet, mint hogy a magyar kulturális élet a rendszerváltás után még fokozottabban erodálódik, mint annak előtte, mert az állam magára hagyta az apparátust (és a területi intézményeket), s a sekélyes, ízlésromboló tömegkulturális termékek beáramlásának már semmi akadálya. A modernizálódás mai folyamatában nincs is esélye gazdag népművészetünk, híres művészetpedagógiánk, fejlett nemzeti kultúránk kibontakoztatásának, így az nem is lehet a konzumkultúra alternatívája. Földiáknak sok tekintetben igaza volt, ám ha a körülmények valóban ilyenek, felesleges a konferencia, hiszen nincs is esély rá, hogy a címben felvetett témáról, az ezredforduló művelődési stratégiájáról bármelyik grémium érdemben vitatkozzék. Már az alapfelvetésben sem volt egyetértés, hiszen a szabadelvű vitázók - György Péter, Vitányi Iván, több tekintetben Varga Csaba - más megközelítésben, a minket is elérő globalizáció szempontjából közelítettek a kérdéshez. Bevezetőjében már Inkei Péter helyettes államtitkár is óvott az önostorozás (a nemzeti önirónia) és a lefegyverző egyetemes pesszimizmus veszélyeitől. Mások felvetették, hogy a magyar művelődés problémáit csak az európai kultúra viszonylatában lehet tárgyalni, a túlzott befelé fordulás, a marginalizálódás veszélyeit rejti magában. Zokszavak helyett fel kell mérni az új kulturális behatásokat, a gördeszkától az amerikanizálódó dömpingáru beözönlésén át a „kábítószer-kultúráig”, mert csakis így lehet súlyozni és felvenni a harcot az ártalmas elemekkel szemben. A globalizációban a résznek és az egésznek viszonyában kell gondolkodnunk, éppen, hogy megőrizhessük sajátos magyar értékeinket. A kultúra a gazdasági háttér függvénye - így Vitányi -, hiszen munkanélkülieket és hajléktalanokat nem lehet művelni. Létezett itt a századforduló táján Tolsztojtól Kodályig egy gyönyörű álom, és ezt nem szabad föladni, pusztán, mert egy kísérlet nem sikerült. Nem a cél változott, hanem a körülmények. Bibó szava - mondta Varga Csaba - a kelet-európai kis országok nyomorúságáról ma is érvényes, és éppen ezért kell módszeres tervezéssel elébe menni a lehetőségeknek. Az Európába betagozódni kívánó országot egy sor uniformizáló tényező veszélyezteti majd, hiszen a jogrendszer, a pénzpolitika, a szabályok és szabványok egységesítéséből a kultúra sem fog kimaradni. Az eljövendő veszély nem a nemzeti értékek pusztulása, hanem beolvadása lesz majd, és már a legközelebbi jövőben. Egy művelődési koordináló testület akkor dolgozik igazán jól, ha a kétségkívül meglévő lokális nehézségeken túl ezt a nagyobb veszélyt is figyelembe veszi. Felül kell emelkedni tehát a „falusi kultúrház” szemléletén, s meg kell próbálnia kívülről rálátni a buktatókra. Mindazonáltal a konferenciára - melynek során felmerült egy Magyar Művelődési Társaság megalakításának gondolata is - mégis úgy kell tekinteni, mint első lépésre abban a sorban, amely konfrontálni akar különböző politikai hátterű és eszmei indíttatású kultúrafogalmakat, hiszen csakis az ilyen ütköztetések során alakulhat ki olyan magyar művelődés, amely nem függvénye, hanem ösztönzője az egészséges társadalmi fejlődésnek. • L. A. A Budapesti Vegyiművek Részvénytársaság (1097 Budapest, Illatos út 19-23.) igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a részvénytársaság évi rendes közgyűlését 1998. május 28-án (csütörtökön) 14 órakor tartja. A közgyűlés helye: 1097 Budapest, Illatos út 19-23. (tanácsterem). A közgyűlés napirendi pontjai: 1. Az igazgatóság jelentése az 1997. évi üzleti tevékenységről. 2. Az igazgatóság javaslata az 1997. évi mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő mellékletek elfogadására és az osztalék megállapítására. 3. A felügyelőbizottság jelentése a számadás, a mérleg és az eredményfelosztási javaslat megvizsgálásáról. 4. Könyvvizsgálói jelentés. 5. A mérleg megállapítása, az eredmény felosztása és az osztalék megállapítása. 6. Dolgozói részvények átalakítása, a társasági szerződés 4.5. pontjának módosítása. 7. A társaság tevékenységi körének bővítése, a társasági szerződés 3. pontjának módosítása. 8. A vezérigazgató prémiumának, díjazásának megállapítása. 9. Az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjainak, valamint a könyvvizsgáló tiszteletdíjának megállapítása. A társasági szerződés módosításához és a részvényátalakításhoz a leadott szavazatok 3/4-e szükséges. Szavazati jogával az a részvényes élhet, akit a közgyűlés napját megelőző munkanapon a hivatalos munkaidő végéig tulajdonosként az igazgatóság a részvénykönyvbe bejegyzett. A közgyűlés határozatképes, ha azon a szavazati joggal rendelkező részvényesek több mint felét kitevő részvényes vagy meghatalmazott képviselője jelen van. A meghatalmazás közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva érvényes. A közgyűlés határozatképtelensége esetén az új rendes közgyűlést 1998. május 30-án (szombaton) 14 órakor a társaság fenti székhelyén tartjuk meg. A közgyűlés határozatképtelensége esetén az újabb időpontra meghirdetett közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A részvénytársaság mérlegének főbb adatai a következők:* Eszközök_________________M Ft Források_________________M Ft A) Befektetett eszközök 5161 D) Saját tőke 4431 B) Forgóeszközök 1945 E) Céltartalékok 37 C) Aktív időbeli elhatárolások 39 F) Kötelezettségek 2639 G) Passzív időbeli elhatárolások 38 Eszközök összesen: 7145 Források összesen: 7145 * A mérleg auditálása folyamatban van. Eredményfelosztási javaslat: Az 1997-es év után az igazgatóság javasolja a közgyűlésnek, hogy osztalékot ne fizessen, a mérleg szerinti eredmény után 72 423 E Ft kerüljön az eredménytartalékba. A Budapesti Vegyiművek Rt. igazgatósága MH 4105__________________________________________________________________________________________________ HIRDETMÉNY A Mókus-Örs Befektető és Üdülőépítő Részvénytársaság (1054 Budapest, Szabadság tér 7.) elkészítette jelentését az 1997. üzleti évről. Az éves jelentés a Bankár Befektetési Rt. ügyfélszolgálati irodájában (1054 Budapest, Szabadság tér 7., Bank Center, Citibank torony, földszint) tekinthető meg. Az éves jelentést a társaság a részvényeseknek postán megküldi. Mókus-Örs Rt. igazgatósága Meghívó A Ganz-Set Áramfejlesztő Gyártó Részvénytársaság igazgatósága értesíti a részvényeseket, hogy a társaság közgyűlését 1998. május 27-én 16 órára hívja össze a társaság székhelyére, a Kiskunhalas, Szénás utca 15. alá A közgyűlés javasolt napirendje: 1. Az igazgatóság beszámolója. 2. A felügyelőbizottság jelentése. 3. A könyvvizsgáló jelentése. 4. Az 1997. évi mérleg elfogadása, az osztalék megállapítása. 5. Egyebek. Kérjük a részvényeseket, hogy az osztalékszelvényeiket is tartalmazó részvényeiket a részvénytársaság székhelyén 1998. május 19-ig letétbe helyezni szíveskedjenek. Igazgatóság MH 4000 1998. ÁPRILIS 27., HÉTFŐ A könyvszakma jól focizik Gyilkosság, bombariadó és mindenfajta drámai effekt nélkül, várakozáson felüli sikerrel zárt az V. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Nem érte bántódás - az újságírók rohamán kívül - a díszvendéget, Salman Rushdie-t. Vélhetően nem okozott tartós lelki károsodást a hímsovinisztáknak Viktor Jerofejev moszkvai író-megasztár új könyve, a Férfiak. Húszezer látogatóval volt több, mint tavaly (50 ezer), 150 standon használták ki a Kongresszusi Központ minden négyzetcentiméterét a kiállítók. Szokásos módon a németek képviselték magukat a legerőteljesebben (230 kiadóval). Először mutatkozott be Dél-Afrika, s minden korábbinál több román kiadó jelent meg a standokon. A fesztivál arról tanúskodik, a könyvszakma újjászervezte magát, megpróbált minél távolabb maradni a politikától, ugyanakkor szerencsésen használja mindazokat a támogatási lehetőségeket, amelyeket a kulturális kormányzat lehetővé tesz. Természetesen a könyvszakma szereplőinek lázgörbéje különböző, de az akarást, a lüktetést érzékelni lehet. Még a kis kiadók is megfizették a közel kétszázezer forintnyi standbérletet, miközben tudták, hogy ez nem fog megtérülni. De itt, a fesztiválon, a szakmába kell befektetni, kapcsolatokat építeni és ápolni, jogot adni-venni, éppúgy, mint a „Nagy Testvérnél”, Frankfurtban. Egyébként a frankfurti készülődés már a levegőben van. Nemcsak azért, mert a Morcsányi Géza vezette Frankfurt 99 Kht. itthon és Németországban egyaránt igyekszik a konkrét megvalósítási terveket kidolgozni, hanem azért is, mert a könyvszakma is megérezte végre a bemutatkozásban rejlő óriási lehetőséget. (Már most erősen megnőtt a fordítások ára!) A fesztivál egyik külföldi vendégétől azt hallottuk, hogy a ’99-es magyar bemutatkozás azért is lesz izgalmas, mert modellként mutatja majd, hogy az európai rendszerváltások tizedik évfordulóján hol tart egy olyan sikeres irodalommal rendelkező ország, mint a miénk. A fesztivál különleges színfoltját jelentette a számítógépes információs rendszer, amit az IBM Magyarország Kft. és partnerei, a Professional Kft., valamint az Openblue állított fel és üzemeltetett. A rendszer első alkalommal biztosított rendszeres Internet-kapcsolatot. S végül, de nem utolsósorban, a magyar írók focicsapata, barátságos mérkőzésen, fergeteges módon elkalapálta az osztrák íróválogatottat, 13:0-ra győztek. Az eredményen el kellene tűnődniük az MLSZ vezetőinek. Lehet, hogy jót tenne a magyar labdarúgásnak, ha nemcsak az írók rúgnák a labdát rendszeresen, hanem a focisták és szakvezetők is elkezdenék olvasni a magyar irodalmat. V. BÁLINT ÉVA -------------- Egy nap a Britannicában ------------Edmund Husserl Husserl, Edmund [szül. 1859. ápr. 8. Prossnitz, Morvaország, Osztrák-Magyar Monarchia (ma Prostejov, Csehország) - megh. 1938. ápr. 27. Freiburg im Breisgrau, Németország], német filozófus, a fenomenológia megalapítója. Zsidó családban született, s 1876-ban végzett a szomszédos Olmütz (Olomouc) város német gimnáziumában. Ezután fizikát, matematikát, asztronómiát és filozófiát tanult Lipcse, Berlin és Bécs egyetemein. Bécsben erőteljes ösztönzést kapott Franz Brentanótól és a tanítványaitól. Ebben a körben elevenen élt a felvilágosodás szelleme, annak vallási toleranciája és igénye a racionális filozófiára. Husserl számára nemcsak elvi jelentősége volt a racionalistásnak, hanem ebben látta az erkölcsi autonómia alapját is. 1887-ben lett a hallei egyetem tanára. A hallei másfél évtizedet Husserl később élete legnehezebb időszakának tekintette. Gyakran kételkedett filozófusi képességeiben, s tartott attól, hogy egyszer pályát kell változtatnia. Megoldhatatlannak látszott számára a tudat pszichológiai elemzésének és a formális matematika, ill. logika filozófiai megalapozásának egyesítése. Ebből a válságból született azonban a felismerés, hogy a logika és a matematika filozófiai megalapozásának a tapasztalat elemzésével kell kezdődnie, hiszen az előz meg minden formális gondolkodást. A »Logische Untersuchungen" (»Logikai vizsgálódások", 1900-01) c. művében már az általa »fenomenológiai"-nak nevezett elemző módszert alkalmazta. E mű forradalmi jelentőségét csak lassan ismerték föl, mert módszerét az akkor ismert filozófiai irányzatok egyikébe sem lehetett besorolni. Ezután Husserlt meghívták rendkívüli tanárnak a göttingeni egyetemre. A göttingeni évek (1901-16) alatt kezdett kialakulni a fenomenológia irányzata. Husserl egyéni munkastílust alakított ki, minden gondolatát azonnal írásban rögzítette. Életében több mint 40 000 oldalnyi gyorsírásos szöveget produkált. Amennyire tisztelték a tanítványai, annyira nem volt felhőtlen a viszonya göttingeni kollégáival. A bölcsészkar tanárait elsősorban a filológia és a történelem érdekelte, és nem sokra becsülték a filozófiát, a természettudósok pedig csalódtak, amiért Husserl a filozófiai fakultás kettéosztásakor nem hozzájuk csatlakozott. Minden jelentetően újrakezdést jelentett Husserl számára, hogy 1916-ban egyetemi rendes tanári állást kínáltak neki Freiburgban. Az I. világháború szerinte elsöpörte azt a régi európai világot, amelyben a szellemi kultúrának, a tudománynak és filozófiának megkérdőjelezhetetlen helye volt. Ezért már nem találta kielégítőnek a fenomenológia korábbi megalapozását, és elsősorban arra kezdett figyelni, hogy mi lehet a filozófia feladata a világ megújításában. Adolf Hitler 1933-as hatalomátvétele nem gátolta Husserlt a további munkában. Ez a fordulat inkább még jobban megvilágította számára, hogy a fenomenológia feladata a gondolkodás szabadságának megőrzése. Aztán eltávolították az egyetemről. 1935 őszén meghívást kapott, hogy tartson előadást a prágai Német és Csehszlovák Egyetemen, így aztán egy már Hitlertől fenyegetett városban Husserlnak köszönhetően még egyszer megszólalhatott a szabad filozófia hangja. (Rövidítve.) A múlt heti nyertes: Ferberly Lívia, 5000 Szolnok, Bajtárs utca 5. Nyerjen Britannica Hungaricát! Vágjon rá és küldjön be 6 darab dátumos Britannica-emblémát a Magyar Hírlaphoz (1087 Bp., Kerepesi út 29/B); minden héten kisorsoljuk a nagyszerű enciklopédiasorozat első kötetét. 3303 MH