Magyar Hírlap, 2004. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-09 / 7. szám
14 • Magyar Hírlap • 2004. január 9., péntek kultúra Odaítélték a Barcsay-jutalmakat A Magyar Képzőművészeti Egyetem növendékei közül az idén hatan részesülnek Barcsay-jutalomban. A Barcsay Alapítvány kuratóriumának döntése alapján Podhraczky Tamás Mária szobrász-, Czene Márta festő-, Farkas Balázs festő-, Lénárd Anna szobrász-, Rabóczki Judit szobrász- és Szabadvári Attila képgrafikus szakos hallgató veheti át a díjat. A díjazott munkákból álló tárlat január 24-éig tekinthető meg a VI. kerületi Andrássy út 69-71. szám alatt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében. (mti) Egy portugál apáca levelei Mariana Alcoforado: Egy portugál apáca levelei című drámáját mutatják be a Nemzeti Színház Stúdiójában január 13-án. A darabot Halász Péter állítja színre. Mariana Alcoforado szerelmes leveleit gróf Chamilly kapitánynak írta Párizsban 1670 körül. A főbb szerepekben Pásztor Edina, Krasznahorkai Ágnes, Tabán Marianne, Falvay Klára, Juhász Gabriella és Bagdi Bella. (mh) •1 mondatban • Garas Dezső betegsége miatt a Kései találkozás című produkció szombaton elmarad a Játékszínben. A jegyek a február 25-ei előadásra érvényesek, vagy 15 napon belül a pénztárban visszaválthatók. (mh) • Az én Karinthym címmel Kézdy György estjét tekinthetik meg ma este hétkor a Spinoza-házban (Bp. VII., Dob u. 15.). (mh) • A Vigadó Galériában (Bp. V. Vigadó tér 2.) január 25- éig meghosszabbították Iványi Katalin festőművész egyéni kiállítása és „A tördelt metaforák” című csoportos tárlat nyitva tartását. (mh) Az írók nem alamizsnát kérnek Az irodalmi szervezetek összefogtak Törvényt és nagyobb hatáskört szeretnének Az írók, úgy látszik, megirigyelték a filmeseket, pontosabban a tavaly év végén elfogadott filmtörvényt. A héten kilenc írószervezet képviselője járt Hiller István kulturális miniszternél, és gyakorlatilag megalakult egy irodalmi kerekasztal. A február 9-én folytatódó megbeszéléssorozat célja az irodalmi élet átfogó, lehetőleg törvényi szabályozása. Balogh Gyula A szerdai első randevú előzményeként három irodalmi szervezet sérelmezte, hogy a kulturális tárca által tavaly októberben kiírt Édes Anyanyelvünk című pályázat részleteiről nem kérték ki az irodalmi szervezetek véleményét. Hiller jóvátételként személyes találkozót ajánlott fel, és mint a megbeszélést követően mondta, ezzel a pályázattal sziklát dobott az állóvízbe. A megbeszélésen a pályázatról végül kevés szó esett, annál több egy leendő irodalmi törvényről. Csaplár Vilmos, az 1997-ben alakult és 160 tagú Szépírók Társaságának az elnöke kérdésünkre elmondta, nem csupán arról van szó, hogy egy újabb szakmai csoport nagyobb részt követel a költségvetésből, hanem a rendszerváltás óta toldozott-foldozott irodalomfinanszírozást kellene hatékonyabbá tenni, olyanná, amilyennel már az Európai Unióba is be lehet lépni. Az írószervezetek abban is egyetértenek, hogy elsősorban az irodalmi műhelyek és szervezetek eddigi finanszírozását kellene módosítani. Mezey Katalin, az Írók Szakszervezetének főtitkára szerint a szépirodalmi kiadóknak, folyóiratoknak is szükségük lenne működési támogatásra, mert e nélkül nem tudnak fennmaradni. Ráadásul tavaly kilenc írószervezet összesen 39,4 millió forint állami támogatást kapott - teszi hozzá a főtitkár asszony. Menyhért Anna, a 250 tagot számláló és évente 2,5 millió forinttal gazdálkodó József Attila Kör vezetője megjegyzi, a legfőbb probléma, hogy a hazai írószervezeteknek nincs igazi funkciójuk, emellett nem rendelkeznek azzal a presztízzsel és azokkal a jogosítványokkal és nem utolsósorban anyagi kondíciókkal, melyekkel például európai társaik. Menyhért Anna tagja az Európai Írókongresszus (EWC) elnökségének, így gyakorlatból tudja, hogy ennek a szervezetnek a véleményét rendszeresen kikérik például az éppen készülő új uniós szabályokról. Menyhért Anna szerint a hazai szervezeteknek szükségük lenne jogi és uniós szakértőkre, akik bizonyos konkrét kérdésekben például uniós pályázatokon való részvételnél adnának tanácsot, de a szervezetek stratégiai szerepének meghatározásánál is nélkülözhetetlenek lennének. Erre jelenleg nincs pénze sem a JAK-nak, de más irodalmi szervezetnek sem - fűzi hozzá a negyven év alatti írókat tömörítő József Attila Kör elnöke. Kalász Márton, a legnépesebb - 1200 tagú (ebből ötszáz határon túli) - hazai írószervezet, a Magyar Írószövetség elnöke szerint az európai társszervezetek többsége érdekvédelemmel is foglalkozik, az írószövetségnek ehhez sem pénze, sem jogosultsága nincs, így kissé elavultnak tekinthető a működésünk - jegyzi meg Kalász, aki szerint ezen is mielőbb változtatni kellene. Több európai országban gyakorlat, hogy állami forrásból bizonyos kortárs művekből felvásárolnak egy meghatározott példányszámot és ezeket a kiadványokat ingyenesen könyvtáraknak juttatják el. Mezey Katalin szerint ezt nálunk is be kellene vezetni, hiszen főként a kisebb vidéki könyvtárakra, de a nagyobbakra is jellemző, hogy évek óta nem vásárolnak kortárs szépirodalmat. Menyhért Anna úgy gondolja, hogy Magyarországon is érdemes megfontolni a 15 európai országban meghonosított nyilvános haszonkölcsönzés kiépítését. A rendszer lényege, hogy egyes reprezentatív mintakönyvtárakban mért adatok alapján kiszámítják az egyes művek kölcsönzési gyakoriságát, írójuk pedig egy összegben évente kapja meg az ez után neki járó összeget. Mezey Katalin megemlíti, hogy Belgiumban például egy állami közalapítványnál külön összeget (írónként 12-szer száz eurót, több mint háromszázezer forintot) lehet igényelni író-olvasó találkozók megtartására. A Magyar Írószövetség, az Írók Szakszervezete, a JAK és az 1998-ban alapított, a 35 év alatti írókat tömörítő, hatvan tagot számláló Fiatal írók Szövetsége is úgy gondolja, hogy rendezni kellene az irodalmi ösztöndíjak rendszerét. L. Simon László a Fiatal írók Szövetségének elnöke szerint nálunk bizonytalan, sokszor késedelmes az ösztöndíjak eljuttatása a jogosultakhoz. Mezey Katalin szerint míg Hollandiában évente mintegy száz író juthat állami ösztöndíjhoz, Norvégiában vagy Finnországban pedig akár nyugdíjas korig is el lehet nyerni ösztöndíjat, nálunk évente tíz prózaíró 12 hónapra havi bruttó 64 ezer forintért pályázhat a Móricz-ösztöndíjra, évente hat drámaíró pedig ugyanennyi összegért az Örkény-ösztöndíjra. Emellett léteznek más kisebb ösztöndíjak is. Úgy tudjuk, az irodalmi kerekasztal februári megbeszélésére a szervezetek már konkrét témavázlattal érkeznek, ám hogy ebből mikorra lesz törvény, az kérdéses. A filmtörvény előkészítésének elhúzódását látva az irodalmi törvényre minden bizonnyal még jócskán várni kell. Belgiumban lehet pályázni író-olvasó találkozók finanszírozására, nálunk még nem. Csaplár Vilmos felolvasása Vadregény című új kötetéből a Trafóban Bárdos Deák Ágnes műsorvezető, a szerző, Margócsy István irodalomtörténész és Helyey László színművész Tardos Tibor halálára Nyolcvanhat éves korában Tardos Tibor, Berettyóújfaluban született magyar író Párizsban meghalt. Az apját, dr. Tardos Henrik ügyvédet jobban ismertem, mint őt magát, és ma is látom magam előtt azt a megilletődött férfit, aki talán 1946-ban puha kötésű francia nyelvű könyveket emelt ki az üveges könyvszekrényből: a fia, Tibor műveit. Kért, hogy vigyázva fogjam őket, mert széthullásra hajlamosak. A fiát 1938-ban kimentette Párizsba, őt magát a szüleimmel együtt Ausztriába deportálták, ahonnan vissza tudott jönni, a feleségét, Auschwitzba, ahonnan nem jött vissza. Két fia életben maradt, a fiatalabbik Péter, dzsesszzongorista, és az idősebb, Tibor, térképész és író, riporter, a francia ellenállási mozgalom résztvevője, vállas, kisportolt, lendületes modorú, az én kamaszszememben bámulatra méltó személyiség. Nagy bohém, mondták jámbor szüleim, de hát mégiscsak a fia Henrik bácsinak, aki éveken át vezetett egy pert apám ellen, míg a kúrián el nem vesztette, de ez a jogviszony a barátságuknak egyáltalán nem ártott. Tibor az ellenállásban kommunista világnézetre tért át, a pártba is belépett, és a háború után hazajött. A Szabad Nép gyakran közölt riportere lett, átlagos újságírói fizetését az apai támogatás egészítette ki, gyári riportjait Henrik bácsi kommentár nélkül ejtette. 1956-ban Tibort kizárták a pártból nem utolsósorban keserűre fordult írásai miatt, és ez jót tett neki, az akkori írószövetségi forrongásokban és kezdeményezésekben Tibor is benne volt, a magukat „gömbfej” néven említő írók társaságában otthon érezhette magát, jelzésül Sarkadi Imrét, Cseres Tibort, Szeberényi Lehelt, Márkus Istvánt említeném ebből a körből. Mint az Életképek című ötvenhat őszén induló folyóirat kezdő munkatársa láttam őt, a szerkesztőségben, amely leginkább a gömbfej territóriuma volt. Mint fegyveres őr engedtem be őt a jogi karon az értelmiség forradalmi bizottságának helyiségébe, a rektori hivatalba. A forradalom leverése után Déry Tibor, Háy Gyula és Zelk Zoltán társaságában Tardos Tibor is börtönbe került. Legközelebb a Murányi utcában találkoztunk, mutatta új lakását, új felesége is volt, és büszke volt arra, hogy a rendkívül élénk színű falakat ő festette, a francia irodalomból a szürreális-abszurd műveket dicsérte, Jonescot és Beckettet, és mutatott egy új könyvéből (A tenger vize sós) egy fejezetet, amely eredeti helyet érdemelt a francia „új regényírók” körében. Tardos Tibor az emigráció mellett döntött, itthon nem volt itthon. Végzett a kommunizmussal, és ezt a viszonyt nem akarta húzni-nyúzni. Nem a siker és a jólét kecsegtette, hanem a szabadság. Párizsban szegény volt, egyetlen szobája nyílt egy öreg lépcsőházból. Özönvíz előtti Deux Chevaux kocsiján nagy kedéllyel vitt engem valahova 1970-ben egy találkozásra. Vállalkozott a Látogató lefordítására, de a regényt meg akarta húzni, amihez én nem járultam hozzá. Kétszer ment száműzetésbe Magyarországról, két rezsim fenyegette az életét, zárta börtönbe és némította el, harmadszori kísérletre nem vállalkozott. Közben a rendszer is megváltozott, de 1989-ben ő már hetvenegy éves volt, és maradt a párizsi lakásában. Erős nyelvi képzeletét, izmos szófűzését, szókimondó humorát az irodalomtörténet és az olvasók emlékezete remélhetőleg megőrzi. Jó barátja volt Örkény István, az egypercesek novellákból egykötetnyit Minimítoszok címen Tardos Tibor fordított franciára. Ha valamiről nagy egyetértésben tudtunk beszélgetni, az gyermekkorunk közös színhelye, Berettyóújfalu volt. Tisztelettel és szeretettel őrzöm az emlékét. Konrád György Százmilliós vitatott pályázat Az Édes Anyanyelvünk pályázatra, melynek összdíjazása százmillió forint, január 22-éig lehet beküldeni pályamunkákat. Három írószervezet - a Magyar Írószövetség, a József Attila Kör és a Szépírók Társasága - a közzétételt követően elhamarkodottnak és elhibázottnak nevezte a kiírást. Ezután néhány ponton változtattak a kiíráson így nem egy műért, mint eredetileg, hanem egy kötetnyi versért, illetve novelláért jár az egyenként tízmillió forintos első díj. Lehet pályázni még drámával és gyerekirodalmi művel is. A beérkezett pályázatokat 32 tagú előzsűri értékeli. A kiválasztott műveket egy későbbi, a miniszter által megnevezett zsűri díjazza. Rovatvezető Szarka Klára/e-mail szarka@mhirlap.hu/telefon 470-1283 Elmarad A londoni férfi forgatása Szervezési és finanszírozási okokból meghiúsult Tarr Béla új filmjének, a francia-magyarnémet angol koprodukcióban hónapok óta előkészítés alatt álló A londoni férfinak a forgatása. A nemzetközi hírű, tavaly Kossuth-díjjal is kitüntetett filmrendező, Tarr Béla - aki az ügyről nem kívánt nyilatkozni - a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkárának, Tóth Erzsébetnek írt levélben úgy fogalmazott: „minden további félreértés, spekuláció elkerülése érdekében, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy A londoni férfi forgatásának további elcsúsztatását nem tudom elképzelni, a filmet semmilyen későbbi időpontban nem tudom és nem fogom megrendezni.” A Georges Simenon krimijéből készülő játékfilmet az alkotók Korzikán akarták leforgatni, s erre - a cselekményből adódóan - csak a téli hónapokban van lehetőség. A francia-magyar-angol-német koprodukcióban készülő film forgatásának megkezdéséhez azonban még nem állt össze a pénz, annak ellenére sem, hogy az európai filmtámogatásokról döntő szervezet, az Euroimages októberben 400 ezer eurós (mintegy 104 millió forintos) támogatást szavazott meg Tarr Béla alkotásának. Téni Gábor, a film producere a Magyar Hírlapnak elmondta: reméli, hogy egy év csúszással, idén novembertől mégis leforgathatják A londoni férfit. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az érthetően csalódott és elkeseredett rendező megváltoztassa mostani döntését. Tarr Béla új filmjének meghiúsulása nemzetközi szakmai körökben is nagy visszhangot válthat ki, hiszen a közelmúltban a Variety című amerikai szaklap a „mesterek” vagyis a tíz legjobb európai rendező közé sorolta, a brit The Guardian rangsorában pedig a világ tizenharmadik legjobbjaként szerepelt. reá