Magyar Hírlap, 2007. június (40. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-01 / 126. szám
2 A NAP TÉMÁJA HATÁRTALAN KÖRNYEZETROMBOLÁS MAGYAR HÍRLAP | 2007. JÚNIUS 1., PÉNTEK | A szemétégető Begas Bécsben Szemétégetőt szeretne építeni az osztrák Begas nevű vállalat Szentgotthárd mellé. A cég ígéri, hogy minden előírást betart. A Rábát és a Lapincsot mérgező üzemek pontosan ugyanezt mondták hajdanán. Az eredmény közismert: hab, só, pusztuló élővilág. Jó lenne idejében megelőzni az újabb bajt. Bécs-Spittelauba hívta szerdán a magyar média több képviselőjét a Begas nevű osztrák cég. A vállalat szakemberei a hazai sajtóban elterjedt téves információkat kívánták megcáfolni oly módon, hogy bemutatják, milyen modern technológiával működik egy ausztriai szemétégető. Osztrák érvek Többször is megírtuk, a Begas Szentgotthárdtól alig nyolcszáz méterre akar felépíteni egy évi kétszáznegyvenezer tonna kapacitású hulladékégetőt. Az érintett lakosok és a Pro Natura St. Gotthard (Pronas) nevű természetvédő szervezet képviselői szerint a beruházásnak semmi keresnivalója ott, és csak azért szorgalmazza a Begas ezt a helyszínt, mert korábban két helyen már elutasította az osztrák lakosság. A bécs-spittelaui hulladékégetőt 1971-ben építették, majd a nyolcvanas években a neves osztrák építész, Hundertwasser tervei szerint átalakították. Az impozáns üzem kapacitása évi kétszázötvenezer tonna - -ez a mennyiség pontosan a negyede az osztrák főváros egyévi szeméttermésének. Az egymillió tonna háztartási hulladékból kétszázezret újrahasznosítanak, kétszázezret deponálnak, a maradékot elégetik. Mivel jövő év közepére Pfaffenauban elkészül egy kétszázötvenezer tonna kapacitású égető, a lerakás teljesen megszűnik, és ez jelentős környezeti terheléstől mentesíti Bécset. Elment az illetékes Az óriási épületet egyébként a technika minden vívmányával felszerelték: folyamatos, huszonnégy órás rendszerek figyelik a kibocsátott káros anyagokat, és emberi közbeavatkozás nélkül történik szinte minden. Az osztrákok szerint ha itt minden jól megy, miért lenne másként Szentgotthárd mellett. Franz Schwenninger, a Begas heilingenkreuzi projektvezetője számos miniinterjút adott, s mindenkinek megígérte, tisztán fognak dolgozni - de amikor az igazán kényes részek kerültek volna sorra, el kellett rohannia valahová. Így például nyitott kérdés maradt az is, melyik anyagból mennyi kerül majd a levegőbe, illetve milyen magas lesz az égető kéménye. Ez utóbbi ugyanis korántsem csupán esztétikai szempont: a szakértőknek ennek nagysága mutatja meg igazán, mennyi káros anyag kibocsátásával számolnak. Franz Schwenninger távozása előtt fél mondattal reagált egy magyar felvetésre, amely szerint egy angol vizsgálat megállapította, hogy a szemétégetők közelében ugrásszerűen megnőtt a rákos megbetegedések száma. A projektvezető szerint „rosszul interpretáljuk” az adatokat. ígéret az ablakban A Begas tervei szerint a lomokat az oberpullendorfi hulladékfeldolgozóból szállítanák Szentgotthárd mellé. A várost a vasfüggöny felhúzása előtt közvetlen vasútvonal kötötte össze Kőszeggel - de a síneket az ötvenes évek elején felszedték. Most a vonatok csak óriási kerülővel érhetnék el a tervezett égetőt - ez a feldolgozott szeméttel szerény becslés szerint is több mint száz kilométeres felesleges furikázás lenne. Kérdés, hogy e többletköltségek mellett miként éri meg a beruházás. Franz Schwenningertől sajnos ezt sem sikerült megkérdeznünk. A Begas szemszögéből az egész kérdés rögvest megoldódna, ha a magyarok kötélnek állnak, s elfogadják Hans Niessl tavaly őszi javaslatát, e szerint minél hamarabb helyre kellene állítani az Oberpullendorf-Kőszeg vasútvonalat. „A cég azt ígéri, minden előírást betart, de a Rábát és a Lapincsot szennyező üzemek is ugyanezt mondták hajdanán” - mondta érdeklődésünkre egy Pronas-aktivista. Hozzátette, hogy az eredmény közismert: hab, só, pusztuló élővilág, valamint újra és újra alakuló bizottságok, amelyek hat év alatt semmit nem értek el. A zöldszervezet munkatársa szerint jó lenne még idejében megállítani a Begast, hogy négy-öt év múlva ne kerülhessünk hasonló helyzetbe. ■ A Rábát szennyező cégek évekkel ezelőtt azt ígérték, hogy nem lépik túl a határértékeket, ez lett belőle Illés Zoltán: Magyarországnak környezetvédelmi offenzívát kell indítania ivóvízkincsünk megőrzéséért A Fidesz zöldtagozatának alelnöke, Illés Zoltán meg van győződve arról, hogy a Greenpeace által nyilvánosságra hozott szennyezési értékek hitelesek, mert a mintavétel és a mérés akkreditált módon történt, így perdöntő ereje van. Az eredmények sokkolók: a Rábában talált foszfor mennyisége tízszerese a megengedettnek, a habzásért felelős naftalin-szulfonát pedig ötször nagyobb koncentrációjú, mint az Ausztriában engedélyezett legmagasabb kibocsátási érték. A politikus követeli, hogy azonnal zárják be az érintett feldbachi Boxmark bőrgyárat. Illés a most felállított kétoldalú bizottság munkáját csupán időhúzásnak tartja. A Fidesz zöldtagozata a kezdetektől azt szorgalmazza, hogy az ügyet vigyék az Európai Unió legmagasabb fóruma, a miniszterelnökök és külügyminiszterek tanácsa elé, emellett haladéktalanul az unió bíróságához kell fordulni. Mivel nem a hágai Nemzetközi Bíróságról van szó, amely csak a két érintett fél közös akaratából foglalkozik vitás kérdésekkel, ezt a lépést uniós tagállamként egyoldalúan megtehetjük - egyebek között a Greenpeace napokban publikált vizsgálati eredményeinek birtokában. Gyárbezárás és bíróság? Illés szerint Ausztria éveken keresztül nem tett semmit a Rába vízminőségének javításáért, még az osztrák üzemekre vonatkozó szenynyezőanyag-határértékeinek betartását sem követelte meg a gyáraktól. Ezért a most felállított bizottság csak arra szolgál majd, hogy minél tovább húzzák az ügy végleges lezárását - mondja a politikus. Illés szerint nincs helye további időhúzásnak, az osztrák fél egyetlen dolgot csinálhat: azonnal, 24 órán belül bezárja a feldbachi bőrgyárat. „Döbbenetes, hogy a feldbachi üzem sókibocsátása hatszáz százalékkal haladja meg az engedélyezett magyarországi határértéket. De legalább ennyire elképesztő, hogy Ausztriában semmiféle határértéket nem határoztak meg a sókibocsátásra.” Márpedig a feldbachi vállalat évente több ezer tonna sóval terheli a Rábát, ez a Greenpeace mérései szerint olyan, mintha tengervizet engednének a folyóba. Egyébként a naftalin-szulfonát nem más, mint egy mosószer, amivel a cserzéskor az állati bőröket tisztítják. Létezik helyette megfelelő, környezetbarát, gyorsan elbomló helyettesítő anyag, ezért kizárólag akkor volna szabad újra engedélyezni a bőrgyárak működését, ha a mosószer felváltása bizonyíthatóan megtörténik - mondta Illés. A sókibocsátás csökkentése is megoldható technológiaváltással. Az édesvíz mint konfliktus A mostani magyar-osztrák vita előrevetíti, hogy a jövőben a globális felmelegedés következtében nemzetközi feszültség forrásai lehetnek édesvízkészleteink. Medence jellegű fekvése miatt Magyarország ebből a szempontból a legveszélyeztetettebb országok közé tartozik, felszíni vízfolyásaink 94 százaléka határainkon túl ered. Illés Zoltán úgy véli: Magyarországnak ezért az Európai Unióban sokkal erőteljesebb szakmai és diplomáciai lépéseket kell tennie vízügyi kérdésekben. Környezetdiplomáciai offenzívát kell indítanunk, hogy a folyóvizeink vízgyűjtő területén lévő szennyező források felszámolása belátható időn belül megtörténjen. Megegyezés az osztrákokkal A Szentgotthárd mellett épülő osztrák hulladékégető miatt miniszterelnöki és környezetvédelmi tárgyalásokat sürget a fideszes politikus. Véleménye szerint a Bécs ellenkezését kiváltó, Szombathely mellé tervezett magyar lignitégető ügyét, a Rába vizének bizonyított szennyezését, az osztrák hulladékégető építésének kérdését és a Paksi Atomerőmű élettartamának tervezett meghosszabbítását egyetlen csomagban kellene tárgyalni a kölcsönös vádaskodások megszüntetése érdekében. Az egész térségre átfogó természetvédelmi-környezetvédelmi egyezményt kellene tető alá hoznia a két országnak. ■