Magyar Hírlap, 2011. július (44. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-22 / 170. szám
www.mmvarhirlap.hu 2011. JÚLIUS 22., PEHTEKTÖRTÉNELEMMAGYAR HÍRLAP 13 NÁNDORFEHÉRVÁRNÁL 555 ÉVE DIADALMASKODTAK HUNYADI VITÉZEI ÉS KAPISZTRÁN KERESZTESEI HÓDÍTÓ MOHAMED SZULTÁN HADSEREGE FÖLÖTT A helytállás és összefogás példaképe FAGYAS SÁNDOR Hunyadi János, Kapisztrán Szent János, Hódító Mohamed, déli harangszó, Jézus színeváltozása, a keresztény Európa védőbástyája - ami összeköti e személyeket és fogalmakat, az a nándorfehérvári diadal, melynek ma van az 555. évfordulója. Július 22-ét nemrég az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította, mert ez a nap „a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, európai összefogásnak és a kereszténységnek máig élő példaképe”. Hatvan éve fehér házi dolgozószobájában Truman amerikai elnök külföldi diplomaták előtt kijelentette, ő jól tudja, hogy több európai kis nép milyen sokat tett a történelem folyamán az egész Nyugat civilizációjáért. Példaként említette Hunyadi Jánost, aki 1456 nyarán Belgrádnál diadalt aratott II. Mohamed seregei fölött, „a szó szoros értelmében megmentve a keresztény Európát a török áradattól”. Jellemző, hogy akkor, 1951-ben és a Rákosi-Gerő-diktatúra alatt végig a magyar rádió nem közvetítette a déli harangszót, csak 1956. október 28-án, a magyar forradalom és szabadságharc hatodik napján szólaltak meg ismét a néma harangok a Kossuth rádióban. Erről a Honvédelmi Minisztérium központi lapja másnap így számolt be: „Az utóbbi években iskoláinkban nem tanították, történelemkönyveinkből kimaradt, hogy délben, amikor szerte a világon megkondulnak a harangok, ez a harangzúgás magyar hősök emlékét hirdeti. Azokét a magyar hősökét, akik fél évezreddel ezelőtt, Nándorfehérvár falain vívták élet-halál harcukat a sokszoros túlerővel szemben.” Éppúgy, ahogy 500 évvel később, 1956 októberében-novemberében a pesti srácok és munkások a Vörös Hadsereggel szemben! Mi történt 1456 nyarán Nándorfehérvárnál, amit a magyarországi kommunisták a déli harangszóval együtt ki akartak törölni a magyar nép emlékezetéből? Az, amire a 15. századi Európában nem volt több példa, egy keresztény - nagyrészt parasztokból, deákokból, falusi papokból, szerzetesekből álló - védősereg megsemmisítő vereséget mért a török szultán sokkal erősebb hadseregére, és ez a világra szóló diadal hatvanöt évre megállította az oszmán-török birodalom európai terjeszkedését. Az előzmények A Kis-Ázsiában létrejött oszmán-török katonaállam a 14. század közepén kezdte el a Balkán fokozatos meghódítását. Miután az európai és magyar keresztény lovagsereg - Luxemburgi Zsigmond magyar király vezérletével - 1396-ban a nikápolyi csatában súlyos vereséget szenvedett, Bulgária és Szerbia sorsa is megpecsételődött, és a törökök ettől fogva már Magyarországot veszélyeztették. Bár Timur Lenk mongol nagykán az 1402. évi ankarai csatában szétverte a török szultán seregét, alig két évtized múlva az újjászervezett oszmán állam uralkodója, II. Murád szultán újrakezdte az európai hódító politikát. Zsigmond király és kiváló hadvezére, az itáliai származású Ozorai Pipó ekkor kezdte meg a déli végvárrendszer kiépítését, és a szerb fejedelemmel kötött szerződés értelmében 1427-ben került magyar kézbe a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő Nándorfehérvár (Belgrád) is, amely hadászati értelemben Magyarország déli kapuja, illetve kulcsa lett. 1440 nyarán maga a szultán próbálta meg bevenni a Tallóci János várkapitány által védett erősséget, de több hónapos eredménytelen ostrom után visszavonult. Az ezt követő másfél évtizedben váltakozó kimenetelű harcok folytak a Hunyadi János vezette magyar és a török seregek között. 1451-ben II. Murádot fia, a 19 éves II. Mehmed (Mohamed) szultán követte, aki méltán kapta meg a Hódító előnevet. 1453-ban, csaknem két hónapos ostrommal bevette Konstantinápolyt, és ezzel végleg elfoglalta, megsemmisítette a Bizánci Birodalmat. A következő hódítási célpont Magyarország lett, s 1456 tavaszán az ambiciózus szultán mintegy hetvenezres haderejével, a kor legerősebb tüzérségével és kétszáz hajóból álló dunai flottájával Nándorfehérvár bevételére indult. A főszereplők A magyar hadvezetés élén Hunyadi János besztercei örökös gróf, országos főkapitány, egyben a királyi jövedelmek kezelője állt, aki 1446 és 1452 között - Habsburg V. László kiskorúsága idején - Magyarország kormányzója volt. Erre az időre már az ország legnagyobb, leggazdagabb föld- és várbirtokosa, valamint legütőképesebb magánhadseregének vezére. Az 1407 körül született Hunyadi pályája Zsigmond király udvari vitézeként kezdett magasra ívelni az 1430-as években, majd Habsburg Albert király Szörényi bánná nevezte ki, a lengyel I. Ulászló király alatt pedig (1441-ben) erdélyi vajda, temesi ispán és nándorfehérvári főkapitány lett. E tisztségei következtében Hunyadi nyakába szakadt a törökök által ekkor már folyamatosan támadott, fosztogatott és pusztított egész déli és délkeleti határvidék megvédésének minden gondja. Élete utolsó tizenöt évében szinte szünet nélkül a török ellen harcolt, és több támadó hadjáratot is vezetett a balkáni török területekre mélyen behatolva. Igaz, nagy győzelmeket csak a magyar területek védelmében tudott kivívni, míg az 1444-es várnai és az 1448-as rigómezei csatát elveszítette. Mivel 1456 nyarán a 16 éves Habsburg-király és a legtöbb magyar zászlósúr nem kívánt részt venni a török támadás feltartóztatásában, a védelem így Hunyadi Jánosra és sógorára, régi harcostársára, Szilágyi Mihály várkapitányra várt. Ő nem Egy keresztény, nagyrészt parasztokból, deákokból, falusi papokból, szerzetesekből álló védősereg megsemmisítő vereséget mért a török szultán sokkal erősebb hadseregére, csak a nándorfehérvári diadal kivívásában játszott fontos szerepet, hanem 1458. január 24-én a rákosmezei országgyűlésen 15 éves unokaöccse, Hunyadi Mátyás királlyá választásában is, és mellette (ideiglenesen) kormányzó lett. Sorsa azonban hamar rosszra fordult, mert miután összefogott a Hunyadiak régi ellenfeleivel, Mátyás király Világos várába záratta. Szilágyi Mihály kalandos kiszabadulása és Mátyással való kibékülése után nem sokkal délvidéki főkapitányként egy csatában balszerencsés módon török fogságba esett, és 1460-ban Sztambulban a szultán lefejeztette, mert nem volt hajlandó Nándorfehérvár sebezhető pontjait elárulni. A harmadik főszereplő a dél-itáliai születésű ferences (minorita) szerzetes, Kapisztránói János, aki 69 éves vándorprédikátorként 1455 nyarán érkezett Magyarországra, majd itt III. Calixtus pápa nevében Carvajal bíboros megbízta a török veszedelem elleni keresztes hadjárat megszervezésével. A karizmatikus barát hívó szavára össze is gyűlt 20-25 ezer főnyi keresztes had Szeged környékén, s nagyrészt „kaszával-kapával” igen, harci tapasztalattal azonban nem rendelkező dél-magyarországi parasztokból állt. Kapisztrán vezetésével léptek közbe a keresztesek az ostrom legválságosabb szakaszában, és döntötték el a csatát a magyarok javára. Három hét múlva ott állt a pestisben megbetegedett Hunyadi halálos ágyánál, majd október 23-án ő is elhunyt az újlaki ferences kolostorban, 1690-ben szentté avatták. A nagy diadal A szultán 70 ezres hadserege július 3-án érkezett Nándorfehérvár alá. A Duna és a Száva jobb partját is megszállták, és a közeli Zimony vára magasságában a Dunán folyami zárat létesítettek a flotta egymáshoz láncolt hajóiból, hogy elzárják a magyar felmentő sereg útját. Az ostromot Karadzsa ruméliai pasa, a győztes várnai és rigómezei csata veteránja vezette. Július 4-től 20-ig a török tépcsik az ostromágyúkkal gyakorlatilag rommá lőtték a felsőváros és a fellegvár falait, tornyait. Július 20- án elesett Karadzsa pasa, ekkor maga II. Mehmed szultán vette át az ostrom irányítását. Közben, július 14-én Hunyadi dunai flottája Szilágyi Mihály magyar és szerb sajkásai segítségével véres csatában áttörte a török hajózárat, így Hunyadi tízezres reguláris serege be tudott jutni a várba, és csatlakozott a hétezer főnyi várvédő erőkhöz. A keresztes had zöme Zimonytól keletre a Száva bal partján, az anatóliai hadtesttel szemközt táborozott le. Július 21-én estefelé indult meg a török gyalogság általános rohama, a felsőváros nagy részét öldöklő közelharcban el is foglalták, és már a fellegvárat fenyegették, amikor a zimonyi táborból érkező keresztesek a Víziváros felőli oldalról rájuk rontottak, és a fellegvárból kitörő védősereggel együtt hajnalra visszaverték a felsővárosból a janicsárokat. A tizenkét órás ostrom során mindkét sereg súlyos veszteségeket szenvedett és kimerült, s úgy tűnt, egyik sem akarja folytatni a csatát. Ám július 22-én délután a lelkes keresztesek a Száván átkelve, Kapisztrán barát vezetésével, meglepetésszerűen megtámadták a török sereg bal szárnyát. Ezt látva Hunyadi nehézlovasságát a jobb szárny ellen irányította, s bravúrosan elfoglalta a fedezetlenül hagyott ellenséges ágyúkat, és azokkal lőtték a meglepett törököket. A többórás kíméletlen közelharcban megsebesült a szultán is, ám testőrei kimentették. A megvert oszmán sereg aztán az éj leple alatt - fegyverei és kincsei nagy részét hátrahagyva visszavonult. A csatamezőn, a pestisjárványban és a menekülés során a szultáni hadsereg mintegy fele megsemmisült. Az Európa-szerte ünnepelt diadalt követően Hunyadi is megbetegedett a pestisben, és augusztus 11-én meghalt. Ez sem változtat a tényen, hogy ekkora győzelmet nagyon sokáig senki nem aratott a török fölött. Hódító Mehmed nem próbálkozott többé Magyarország megtámadásával, s csak jó két emberöltővel később indította meg az újabb inváziót I. Szulejmán szultán. Ő két hónapos ostrommal, 1521. augusztus 29-én foglalta a Nándorfehérvárt, majd kereken öt évvel később megnyerte a sorsdöntő, mohácsi csatát. Tehát Hunyadi és Kapisztrán vitéz katonáinak és kereszteseinek hatvanöt évre sikerült megvédeniük Magyarországot és Európát az oszmán hódítóktól. ■ V A Duna és a Száva partján álló vár védői így győzték le a török ostromlókat FORRÁS: MTI Hunyadi és Kapisztrán vezeti a magyar hősöket - Löschinger Hugo képe, 1913 FOTÓ: MH Amiért a harang szól A déli harangszó öt és fél évszázada elválaszthatatlanul összefonódik a nándorfehérvári diadallal, de tény, hogy III. Calixtus pápa nem a győzelem után, annak hatására, hanem előtte, 1456. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepnapján adta ki híres „harangozó” bulláját. Ez a török elleni keresztes hadjáratra való mozgósítás és lelkesítés jegyében a keresztény világ minden egyes templomában a harangok mindennap háromszori megszólaltatását (délután 3 és este 6 óra között) és az Úr imádságának háromszori elmondását rendelte el, és különleges bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik imáikkal segítik a kereszteseket. A pápai bulla híre Magyarországra csak a nándorfehérvári diadal után érkezett meg, ám a győzelmet ünneplő honi harangozás emléke összekapcsolódott a III. Calixtus által elrendelt európai gyakorlattal, mivel a pápa és utódai később sem vonták vissza az eredetileg a török veszély elhárítására elrendelt harangozást és imádkozást. Sőt az 1500-as szentévben VI. Sándor pápa az újra erősödő török veszedelem hatására szintén bullában fordult a keresztény világhoz, és ismételten elrendelte a mindennapi harangszót, de attól kezdve - immár több mint ötszáz éve - délben harangoznak világszerte. Az egyik legszentebb keresztény ünnep, Jézus színeváltozása (transfiguratio Domini) eredetileg is a nándorfehérvári diadalhoz kötődik: III. Calixtus pápához ugyanis 1456. augusztus 6-án érkezett meg a július 22-i győzelem híre, és ennek hála emlékezetéül tette augusztus 6-ra ezt a nagy katolikus ünnepet. (A protestánsok azonban még ma is a vízkereszt utáni időszakban emlékeznek meg Krisztus megdicsőüléséről.) ■