Magyar Hírlap, 2015. május (48. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-02 / 102. szám

www.mmyarhirup.hu ORBÁN VIKTOR: AZ EREDMÉNYEK MAGUKTÓL NEM HOZNAK POLITIKAI TÁMOGATÁST Iránymutatás, nem csupán kormányzás PINDROCH TAMÁS Középkorinak tartja azt az uniós ál­láspontot a miniszterelnök, hogy ne lehessen vitázni a halálbüntetés be­vezetéséről. Orbán Viktor az Echo Te­levízió újrainduló, Mélymagyar című műsorában adott interjút Bayer Zsolt­nak. Kifejtette, új, polgári berendez­kedést kell kialakítani az országban, a 2010 utáni négy évet sikeres forra­dalmi időszaknak minősítette. „Korai megválaszolni a kérdést, hogy be kell-e vagy sem vezetnünk a ha­lálbüntetést, de fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla” - fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök. Szerin­te demokráciavita alakult ki az ügy­ben Brüsszellel. Elmondta, soha nem fog egyetérteni Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével, aki meg akarja tiltani a vitát. „Hol élünk, a kö­zépkorban?” - vetette fel a kormány­fő. Nem tartja kizártnak, hogy az Eu­rópai Unió többi tagországának lakói is a halálbüntetés napirenden tartá­sa mellett vannak. Ugyanígy az uni­ós jogszabályok az európaiak akarata nyomán valamikor megváltozhatnak. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a lakosság számarányához képest a leg­több bevándorló Svédország után hoz­zánk érkezik. „Nyugalomra inteném a nyugatiakat, mert a legnagyobb baj Magyarországon van” - fűzte hozzá. Ebben a kérdésben tehát joga van az országnak megszólalni. Azt is mond­ta, ha a bevándorlók nem tudnak tő­lünk továbbállni egy másik ország­ba, itt maradnak. Szerinte nem szabad „agyalágyultnak” tartani az osztráko­kat és a németeket, biztos lépnek majd valamit a menekültügyben. Ebben az esetben, „mint egy zsákban”, nálunk maradnak a bevándorlók. „Nem a mostani, hanem az elő­re látható helyzetre kell felkészülni, ez a politikusok felelőssége” - véleke­dett. Mint folytatta, épp ezért helyes a nemzeti konzultáció kezdeménye­zése a bevándorlásról. „Egy országot nem jogilag, hanem politikailag kell vezetni, a vezetést az aktív állampol­gárok alkotják, akik elmondják a véle­ményüket. Az okoskodó jogászi bék­lyókból ki kell magunkat szabadítani. Azt gondolom, hogy a mi közössé­günk nem akar bevándorlókat látni az országban” - magyarázta. Azt is elfo­gadhatatlannak tartja, hogy az uniós tagországok terítsék szét egymás kö­zött a menekülteket. Érvelése szerint a tagországokra kell bízni a megoldáso­kat , így hazánknak is saját szabályozá­si rendszert kell kialakítani, amelyet el kell majd fogadtatni Brüsszelben. Egy Simicska Lajosra utaló kérdés­re kifejtette, ha egy politikai közös­ség vezetőjének, aki egyben az ország vezetője is, személyes ügyei az ország kérdései elé tolakodnak, csak rossz döntések születhetnek. A mindenko­ri vezetőnek rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy az ilyen kérdések személyes részét leválassza, csak a kö­zösség számára fontos szempontokat szabad mérlegelnie. A miniszterelnök tájékozódási za­vart lát a jobboldal támogatói körében. Szerinte ennek oka, hogy a médiájuk egy részét elveszítették. Tavaly nyá­ron, a kormányalakítás időszakában vita alakult ki a kormány és a megha­tározó méretű jobboldali média tulaj­donosai között. „A nagybirtokrend­szer és a kisgazda világ konfliktusáról van szó” - magyarázta. Simicskára célozva elmondta, a jobboldali média­­tulajdonosok egyben nagybirtokosok is. A polgári kormány viszont a koráb­bi nagybirtokrendszerből kis- és kö­zépbirtokrendszert fog létrehozni, a mezőgazdaság legalább nyolcvan szá­zalékának kisgazda alapon kell áll­nia. Ezt kibékíthetetlen konfliktusnak tartja a miniszterelnök, aki elmondta, ugyanilyen viszonyba került az em­lített tulajdonosokhoz kötődő média is a kormánnyal. „Ez a helyzet nem is fog megváltozni” - mondta. Az Echo TV re és a Magyar Hírlapra célozva elmondta, örül annak, hogy maradt még ezen az oldalon a kormánnyal szemben kritikus, de méltányos mé­dia, ám amíg ezek mellé nem jönnek létre újabbak a nyomtatott és elektro­nikus sajtóban, illetve az interneten, akkor fennmarad a zavar. Mint mond­ta, ennek megteremtése nem lehet a kormány feladata, de minden támo­gatójukat arra biztatja, hogy tegyenek energiát, pénzt ilyen kezdeménye­zések mellé. Példaként hozta fel erre, hogy Liszkay Gábor (a Magyar Nemzet volt főszerkesztője a szerk.) megvá­sárolta a Napi Gazdaságot. „Egy új, polgári berendezkedést kell megvalósítanunk” - mondta a miniszterelnök, aki a 2010 utáni négy évet sikeres, forradalmi időszaknak minősítette. Most szerinte az a kérdés, hogy megvan-e még a hangjuk, hogy beszélni tudjanak az emberekkel. Eb­ben - folytatta - nem mindig állnak jól. Ennek az is az oka, hogy már öt éve kormányoznak, és nem viselkednek mozgalomként. „Én is gyakrabban vagyok miniszterelnök, mint pártel­nök, holott ez két különböző dolog. Nem csak kormányozni kell, hanem irányt kell szabni a saját politikai kö­zösségünknek, el kell mondani, hogy miért harcolunk, miért érdemes dol­gozni” - magyarázta. Az időközi vá­lasztások kampányai erről szóltak, „menni és mondani kell”, a kormány­zati eredmények maguktól nem hoz­nak politikai támogatást. Éppen ezért a mozgalmi, közösségi munkát is el kell végezniük - hangsúlyozta. A brókerügyek kapcsán arról be­szélt, a károsultakon, közpénz fel­­használása nélkül, a pénzügyi szek­tor segít, ezt rájuk terhelte a kormány. Szerinte igazságtalan lenne a többi ál­lampolgárral szemben, ha a költség­­vetésből segítenék ki a károsultakat. Az ellenzék által követelt teljes ügy­­­nöklista - nyilvánossággal kapcsolat­­­ban emlékeztetett, ők is voltak kormá­­­nyon, mégsem hoztak ilyen döntést. „A teljes nyilvánosság oldalán vagyok. De nem úgy, hogy az állam mindenfé­le adatot nyilvánosságra hoz, amely­nek nincs meggyőződve a valóságtar­talmáról” - mondta. Azt kell szerinte lehetővé tenni, hogy a saját magáról szóló dokumentumokat mindenki megkaphassa, névkitakarás nélkül. Ebben az esetben a sértett dönthet ar­ról, mit is tesz ezekkel az aktákkal. A miniszterelnök örül annak, hogy maradt még ezen az oldalon kritikus, de méltányos média FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA 2015. MÁJUS 2., HÉTVÉGE BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Csiribí-csiribá ÁLLÁSPONT Válasszatok gyerekek! „Zöld, kék vagy rózsaszín? Az egyik madzag végén ott egy ötszázas! Na, válassz már, gyerek! Mi van, nem vagy pénzhajhász? Biztosra mennél? Mondd, hogy csiribí csiribá! Mondjátok egyszerre! Nézd már, pirosnak lát­szik a madzag! Ez jobban tetszik? Vigyed már! Csiribázzá’ már, na, ott az öt kiló, na! Válaszd már ki, és tapsolj!” Tegnap, szép május elsején, a városligeti nagyréten, a fenti szavakkal gye­rekközönséget inzultáló bohóc alighanem önkéntelenül mondott el min­dent, amit ma a magyar „demokratikus, progresszív baloldalról” tudni kell. Hősünket a Magyar Szocialista Párt fizette oda: ő volt a körítés, neki kellett Valóságsztár X-től Édenszatír Y-ig ott tartania a publikot, amíg a megfáradt nőtagozati hoszteszek kiosztják az emeszpés-lufit, zászlócskát, valamint mondanak valami roppant frappáns kiszólást Orbán Viktor diktatúrájára. Mindez a Családok majálisa néven futott, ahová Tóbiás Józsit és Kunhal­mi Ágikát szinte csak becsempészték, a dolgozó ember beléjük botolhatott, ha megszabadult a multi-lacikonyhákból. Mert a mostani majális immár forintra kiszámított üzlet volt a Városligetben, a sör-virslit már nagyban, szervezetten űzték. Multi-lacikonyha, ha úgy tetszik. De a lényeg: a Cég fi­zet, a Cég elad és lead, mi adjuk hozzá a műsort - a Cég kifejezést, kérem, helyén értsék. A műsor többrétű. Haladjunk a demokratikus, progresszív és nagyon baloldalszerűség „bohóc­listáján”. Zöld maszlag: Schiffer András mindent megígért, ami bio­fájdalomcsillapító lehet a bajainkra. De tényleg, mindenre van receptjük, ami gyárat épít és munkahelyet is teremt, közben virágzik a muskátli, és há­rom és fél százalékkal több lesz a meg nem értett képviselők száma a Parla­mentben. Mindez számokkal bőven alátámasztva, hiszen a számdobálózás tengerentúli PR guruk szerint mindenható szakértelmet sugároz, a belvá­rosi matek kettes bölcsészszavazó is ezt kajálja. Ha meg nem elég, akkor te­tézzük: tegnap az LMP „romkocsma, amikor már a tulajdonos is kidobja az embereket” hangulatú majálisán „kerekasztal-beszélgetéseket is meghall­gathattak a dolgozói szegénységről, valamint a Városliget jövőjéről”. Vörös Csepel, könyörgöm, ilyenkor nem indulsz a harcba, vagy legalább nem rohansz sokszínű ibolyát nemesíteni a panelkertbe? Gyurcsány indul. Ez a kék maszlag. Fletó kemény volt tegnap, mint a ko­va, vagy egy építőtábor óvónőképzős végzősöktől visszautasított KISZ-tit­­kára. Idézzünk: „A rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év legalább az or­szág kétharmadának adósa maradt, ezért ennek az elfeledett hatmillió embernek kell igazságot adni. ” No de Ferenc drága, nem Maga tetszett ezt a rendszerváltást olyanná alakítani, amilyenné lett? Vagy szét tetszik esetleg osztani a kedves milliárdos vagyonát az említett hatmillió között? Államo­sítjuk az Altust? Mert az ebből van, Ferenc kedves! S tényleg, egy Gyurcsány Ferenctől hallja a legszívesebben a magyar dolgozó a következő szavakat: „Rokonok, haverok, bennfentesek gazdagodnak, miközben a többség bele­fárad a küzdelembe. ” Öröm, Kedves Ferenc, hogy Ön még a büdös életben soha sem fáradt bele ebbe a küzdelembe! Vigadj brókervilág! Most a Tisztelt Olvasó hajlamos lenne azt mondani, hogy Gyurcsány Fe­renc erkölcsisége kihívásokkal küszködik. Kérem, értékítéletével még egy kicsit váljon. A Demokratikus Koalíció nevű, roppant liberális, hihetetlenül Nyugat-barát és elveket szabadon kezelő szervezet vezetője kijelentette: „1956 és a rendszerváltozás között csaknem háromszorosára nőtt az embe­rek reáljövedelme, ami viszont azóta gyakorlatilag nem növekedett. ” Ak­kor most mi van? Éljen Kádár és vesszen ki? Avagy ez egy újabb csiribá, a varázslat, amelyhez már pirulás sem kell, mert szín ide, elv oda? Demokratikus csiribí-csiribá? Színváltó köpönyeg­zsebe legyen csak tömve, a proliasszony meg kapjon látvány-kézcsókot és ingyen vizet a szolgamosáshoz, persze a visszaprivatizált szolgáltatótól? Varázslatos ajándék anyák napjára... József Attila ide vonatkozó szavait ne idézzük, nem értené... Rózsaszín maszlag. A majálisokat az MSZP vezetői korábban rutinosan kezelték. Horn „Gyu­la” diszkrét káromkodása a szakszervezeti sátornál elfeledtette, hogy az egész magyar energiaszektort ő árusította ki. Kovács helyettesített, Medgyessy „úr” volt az „elvtársak” között, a ligetben nem ’67-es Chateu D’esclans­­ kétsz langyos csapolt sör helyett. Mesterházy múltjánál érde­kesebb a jövője, ez zavarta láthatóan ma is az MSZP elnökét. Övé lett volna a buli is, mégis mindenki saját maga felé is akarta csórni, párton belül és kívül is. Mit lehetett ezzel kezdeni? Tóbiás József elsősorban csinosan felöltözött. Öltöny túl decens, farmer trendi. Nyakkendő konzervatív, de a fehér inget csípi a melós, ő ünnepre ve­szi fel, emeszpés ruhatárban kampányeszköz, ha márkás. Kéne persze vala­mi piros, ne adj isten vörös is... Kabáthoz meleg van. Sálat újmódin macerás megkötni, legyen inkább egy kardigán. „Rajtam is van, meg nem is, vörös is meg nem is.” Tóbiás beszéde is ilyen volt a „munkásosztály ünnepén”. Bal­oldali is volt, de nem annyira, hogy feltűnjön bárkinek. Gazdagok adójáról beszélt, de nem olyanról, ami zavarba ejtene egy úszómedencét. Munkahe­lyet is teremtene, de nem annyit és úgy, hogy sértené a multi­érdeket. Ha­zafi is lenne, de csak úgy, hogy ez egy gyökere legyen egy politikai virtuális MSZP-fának. Amelynek másik alapja a már említett „baloldaliság”, a har­madik meg az európai uniós ukáz. Bocsánat, összeurópai érdek... A bohóc tegnap a városligetben előadása végén felszólította közönségét: örüljenek és kacagjanak. Ha-ha-ha. MÁTÉT. GYULA mate­­t. gyulafa) magyar hírlap. hu

Next