Magyar Hírlap, 2018. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-16 / 63. szám

Kultúra Rost Andrea: Most még nagyobb felelősséggel tartozom a munkámért A Magyar Érdemrend középke­resztjét kapta meg a Kossuth-díjas Rost Andrea operaénekes, aki épp Salomé szerepére készül. - Visszaigazolást jelent önnek ez az újabb nagy elismerés? - Mindenképpen,a Kossuth-díj után nagy öröm megkapni egy ilyen kitüntetést. Most még inkább fele­lősséggel tartozom azért, amit csi­nálok. Lassan harminc éve vagyok a színpadon, ez nem csak munka, ha­nem a hivatásom is. Hogy ezt észre­veszik és díjazzák, nagy boldogság. - Készül most valamilyen előadásra? - Izgalmas szerepre, Saloméra ké­szülök, júniusban lesz a bemutató a Margitszigeten, előtte a Zeneakadé­mián Bartók Kékszakállújából Judi­­tot éneklem majd. - Mit tart a legfontosabb alakí­tásának a pályáján? - Alig tudok a nekem kedve­sek közt különbséget tenni. A legel­ső nagy szerepem Júlia volt a Rómeó és Júliából, egy nagy shakespeare-i tragikával kezdtem. Emellett a Ri­goletto volt fontos nekem, amivel a Scalában elkezdődött a nemzetközi karrierem. Forgách Kinga Esztergályos Cecília: Szerencsére ma is sokat vagyok a színpadon Több helyen is szerepel párhuza­mosan Esztergályos Cecília, a most Kossuth-díjjal kitüntetett színmű­vész örül, hogy sokat játszhat. - Már számos elismerést kapott, mit gondol, a Kossuth-díj nagyobb felelősséggel jár? - Minden este felelősséggel ját­szom és szerencsére ma is sokat va­gyok színpadon. Dörner György, az Újszínház igazgatója három éve szerződtetett le engem, ezen kívül még hat helyen játszom. Csodála­tos érzés, hogy ennyire rugalmasak és hogy nem a politikával törődnek, hanem, hogy ki milyen színész. - Mely szerepére a legbüszkébb? - Most egy éve mutattuk be az Új­színházban a Sári bírót, és pont öt­ven éve, hogy ugyanitt, a Paulay Ede utcai színházban Móricz Zsigmond Csibéjét játszhattam. Nagy öröm ez a csodálatos párhuzam. - Milyen bemutatóra készül? - Jelenleg a Zserbótangó című előadáson dolgozunk Tordai Terivel és Bordán Irénnel. FK Péreli Zsuzsa: Némelyik textilkép elkészítése akár egy évig is eltarthat Kossuth-díjat vehetett át Pére­li Zsuzsa textilművész, keramikus, aki szerint a falikárpit-szövés el­lentmond ennek az évszázadnak. - Hogyan fogadta a hírt, hogy Kossuth-díjat kap? - Nagyon örültem neki, mert ezek szerint figyelik azt, amit csinálok már elég régóta. - Mit javasol a fiatal alkotóknak? - A falikárpit szövése ellent­mond ennek a századnak, amely­ben a gyorsaság számít. Mindig tisz­tán kell csinálni a dolgunkat, nem szabad hagyni, hogy megvezessen a hirtelen eredmény, a csillogás. - Sokan nem tudják, mit csi­nál egy textilművész, hogyan lehet meghatározni ezt? - Én festőművész vagyok,­csak épp fonalakkal festek. Annyira nem ismerik ezt a műfajt, természetes anyagokból készülnek a képek, se­lyemből, gyapjúból, némelyiket megalkotni akár egy évig is eltart. Negyven éve nagyon türelmes va­gyok. Petrovics Gabriella Tordai Teri: Volt siker, gödör és csend is a pályafutásom során Tordai Teri, a most Kossuth-díjjal kitüntetett színművész lapunknak elmondta: nem a sikerért dolgozik, hanem mert szereti ezt a munkát. - Mit jelent önnek a Kossuth-díj a többi elismerése között? - Sok energiával, szeretettel tölt fel, de a munkámat nem a sikerért csinálom, hanem mert szeretem. Ha az ember szereti azt a hivatást, amit csinál, és szorgalommal teszi, akkor mindig vissza tud a helyére ugra­ni, ha valami baj történik. A hosszú pályám során voltak nagy sikerek, gödrök, utána csendek is. - Melyik szerepére a leginkább büszke? - Kettő is van, amelyek megvál­toztatták az életemet: amikor Bujtor István nekem adta A vágy villamosá­ban Blanche szerepét, a másik pedig A kőszívű ember fiaiban Baradlay­né. - Milyen darabokban lép fel a közeljövőben? - Pataki Éva, Mészáros Márta al­kotótársa írt egy könyvet, Nőkből is megárt... címmel, ennek adaptáció­ját a Bethlen Téri Színházban mutat­ják be, a lányommal, Horváth Lilivel játszunk benne. Emellett Esztergá­lyos Cecíliával a Zserbótangóra ké­szülünk, április 6-án lesz a premier az Újszínházban. PG 13 2018. március 16., péntek Az 1848-as forradalom kultusza - Hogyan vált az egyik legnagyobb nemzeti ünneppé március 15-e? Tavasz, fiatalok, szabadság Forgách Kinga Március 15-e a fiatalok érzel­mi megmozdulása volt, amelynek a mai napig megvan az ereje, ilyenkor a saját szabadságunkról emléke­zünk meg - mondták el történészek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Je­len vagy múlt? - 1848 kultusza című kerekasztal-beszélgetésen arról is szó esett, miként alakult ki a nem­zeti ünnep. A Károlyi palota mint helyszín, maga is kapcsolódott a szabadság­­harchoz - idézte fel Galambos Ádám teológus kedd estre a Petőfi Irodal­mi Múzeumban, ahol kerekasztal­­beszélgetéssel emlékeztek meg az 1848-as forradalom százhetvenedik évfordulójáról. A centrális helyen lévő arisztokratikus palota valóban részese volt a reformmozgalmaknak, maga Petőfi is járt itt, Batthyány La­jost pedig itt fogták el - tette hozzá Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, az intézmény gyűjteményi igazgatója. Csorba László történész pedig arról beszélt, hogy az épület pont arra az útvonalra esik, ahol március 15-én a tömeg is vonulhatott, hiszen a Län­derer és Heckenast nyomdához itt vezetett a legrövidebb út. A Jelen vagy múlt? -1848 kultusza című eseményen Hermann Róbert a Magyar Történelmi Társulat elnö­ke elmondta Európa történetében ez volt az egyetlen nagy forradalmi hullám, amely Párizstól Romániáig végigsöpört az egész kontinensen, s a korabeli magyar politikai elit eb­ben látta meg a lehetőséget. A törté­nész kiemelte, az események kata­lizátora a térségben Kossuth felirati beszéde volt, ennek hatására tört ki Bécsben, majd Budapesten is a for­radalom. Hozzátette azonban, hogy a szervezkedés kezdetben petíciós mozgalomnak indult, a legtöbben nem akartak erőszakot, a forrada­lom amiatt alakult ki, hogy a hata­lom kivezényelte a katonákat. Csorba László a pozsonyi ország­gyűlés szerepét emelte ki, ahol ek­kor már készen álltak arra, hogy megteremtsenek egy modern, pol­gári országot, s ahol sikerült is el­fogadni Kossuth javaslatát. Mint mondta, Petőfiék voltaképpen Kos­suth beszédét népszerűsítették Pes­ten, s a 12 pont valójában annak kivonata volt. A történész arra is rá­mutatott, hogy a március 15-i ese­mények szerkezetét már előző este kitalálták, hiszen egy látványos ak­cióval akarták megteremteni a sza­bad sajtót. Ugyanakkor azt már nem gondolták végig, hogy a következő lépés a hatalmi épületek elfoglalása lesz. Kalla Zsuzsa hozzátette, a már­ciusi ifjak zöme radikális volt, s nem csak egy erős szimbólumrendszert teremtettek meg, hanem kialakítot­tak egy elbeszélést is arról, hogy mi történt. Az irodalomtörténész sze­rint maga a Nemzeti dal is perfor­matív gesztus volt, s a vers „nagy trükkje”, hogy interaktív, bevonja a hallgatóságot is. A résztvevők arról is beszéltek, hogyan vált nemzeti ünnepé a for­radalom és szabadságharc. Csorba László elmondta, az első megemlé­kezést 1849. március 15-én tartották Debrecenben, s az ünneplést ma­ga Kossuth is jóváhagyta, aki felis­merte, hogy az a nap az egész küz­delem szimbóluma. Kalla Zsuzsa hangsúlyozta, ’48 mély nyomot ha­gyott a nemzeti emlékezetben, min­ta lett, amelynek elemei visszatértek a kiegyezéskor, valamint az ’56-os forradalomkor is. 1848 a mai napig alkalmas arra, hogy ennek révén be­széljünk a problémáinkról - fogal­mazott Csorba László, aki szerint az ifjúság, a tavasz és a szabadság voltak a hívószavai az eseményeknek. Galambos Ádám elmondta, már­cius 15-e 1928-ban vált hivatalosan is nemzeti ünneppé, s mint ilyen, komoly hatással volt számos né­pi motívum létrejöttére, valamint zenei és képzőművészeti alkotás­ra. Hermann Róbert úgy vélte, a for­radalom évfordulóján a nép a sa­ját szabadságára emlékezett, ezért március 15-e még a tekintélyelvű rendszerekben is megmaradt forra­dalmi ünnepnek. A szakértők sze­rint ezért is történhetett meg, hogy később, például 1956-ban mintának használták. Mint rámutattak, a nagy közös emlékezetben még mindig Pető­fi számít a mozgalom fő alakjának, ahogy az a kép is beégett a köztu­datba, hogy a Nemzeti Múzeumnál elszavalta a Nemzeti Dalt, ami va­lószínűleg nem igaz. Csorba Lász­ló elárulta, 1900 -ban még egy táblát is elhelyeztek a múzeum falán ennek emlékére, ugyanakkor ez pár hó­napja lezuhant és ripityára tört. Mint mondta, komoly dilemmába kerültek, hogy vajon kell-e rekonst­ruálni egy tévedést, amely ugyan­akkor a kultusz fontos része. Restaurálták Barabás Miklós 1856-ban a költőről festett portréját is Átadták a felújított Csonkatornyot Po Áder János köztársasági elnök nyitotta meg az Arany János-em­­lékév alkalmából felújított nagy­szalontai Csonkatornyot és az át­alakított Arany-kiállítást szerdán a partiumi városban. A kétszáz éve született Arany Já­nos a közép-európai kultúrkincs része, nemcsak a magyaroké, ha­nem a románoké és a szlovákoké is - mondta Prőhle Gergely, a bu­dapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója Nagyszalon­tán, ahol szerdán átadták a felújí­tott Csonkatornyot és az átalakított Arany-kiállítást. A felújítást a PIM irányította, de a közgyűjtemény megújításában is közösen vettek részt a magyar és román szakemberek. Bár a torony felújításának gondolata négy éve merült fel először, azt az emlékév kezdetekor, az Arany János Emlék­­bizottság megalakulása után, tavaly tavasszal határozták el. Szavai sze­rint az emlékév a tudományos, mű­vészeti, irodalmi élet, közgyűjtemé­nyek és a közoktatás összefogásával az egész nemzeti közösséget meg­szólító évvé vált - mondta Prőhle az MTI tudósítása szerint. Török László, Nagyszalonta pol­gármestere elmondta, hogy már­cius 14-e kiemelt nap Nagyszalon­ta történelmében. Bocskai István erdélyi fejedelem 1606-ban ezen a napon írta alá azt az adományleve­let, amellyel 300 hajdút telepítettek ide. A Csonkatorony Bocskai idejé­ben őrtoronynak épült -tette hozzá. Az Arany János relikviáit őrző mú­zeumnak helyt adó Csonkatornyot egy évig tartó munka során újították fel. A torony renoválásával egy idő­ben megújult az Arany János Em­lékmúzeum kiállítása, az előző tár­lat ugyanis 1975-ben nyílt meg. Az új, interaktivitásra is törekvő, Hon­nan és hová elnevezésű kiállítás fel­adata az Arany Jánossal kapcsolatos legújabb irodalomtörténeti kutatá­sok eredményeinek és azoknak a re­likviáknak a bemutatása, amelyeket a 200 éve született költő még szemé­lyesen adományozott szülővárosá­nak a múzeum létrehozásakor. Budapesten a PIM szakembe­rei restauráltak 25 tárgyat, így pél­dául Arany Jánosnak a Nők Orszá­gos Szövetségétől kapott íróasztalát, két barna mintás, ripszbevonatú fo­teljét, amelyek közül az egyikben ül­ve elhunyt, Kányádi Sándor által is megénekelt kalapját, valamint a Pe­tőfi Sándortól kapott kávéfőzőjét. Emellett Barabás Miklós 1856-ban a költőről festett portréja is megújult, amelyről sokáig azt gondolták, hogy szovjet katonák rongálták meg, va­lójában még a költő életében egy fér­fi okozott nagyméretű hasadást a vásznon, aki karddal támadt a vá­rosházán a portréra. Az új tárlat már látogatható.

Next