Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-03
Nagysága) ki elégetésére t. i. öt száz ezer forintok kivántatnának ; a’Várost pedig nem tartják némellyek elégségesnek reá , hogy többet letehessen négy száz ezer forintnál, igen nagy maga megerőltetése nélkül. — Ha Királyi Város nem lehet Fát (így hr hzzánk eggy érdemes Úr), lehet Bányaváros. Mert mintegy másfél óra járásnyira esik hozzá, éjszak és napkelet között Nagyszál, vagy Jaszál hegye, mellyel tsak a’ nád.’ vége felé kezdének ásni ; ’s kevés idő alatt olly gazdag arany-erekre találtak benne, hogy midőn visgálták volna Selmetz-bányán azon ásvány -darabokat (siuffákat), melyeket mutatóképpen küldöttek volt innen oda, nem akartak hitelt adni a’ dolog’ valóságnak , azt állítván , hogy csak nem lehetetlen, mindjárt eleinten oly gazdag ásványokra találni. Azért is hét Bányászt, vagy úgy neveztetett Hevert küldöttek, kik végére járnának a’ dolognak. Ezek eljöttek, ’s vissza se menének többé; hanem itt maradtak munkában. Már a’ múltt Okt bér’ közepe felé, öt vagy hat öltyi mélyre ;et ásak a’ hegy-tetőn; azután mintegy husz ölnyivel alább , a’ hegy’ oldalát kezdték ásni, az említett mélység ellenében. — Az ásató Urak’ Társasági , többre megy már nyolczvannál , kik nagy részént Selmecziek. Erdély O rs zá g. Az Ujj - Esztendő’ első reggelére ezeket készítette Guberniális Kancellista K. Boer Sándor Ur.