Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
434 Gyarapítói, kik, a’ roalit Ország Gyűlése’ alkalmatosságáéban, olly hathatósan mozdították azt elő, hogy szives törekedéseknek Ikre csak hamar az egész Országot el futotta, és a’kik sok, ’s csak nem megtábolhatatlan nehézségeik ellenére is, állhatatossak , feltett télyoknak elérésére való igyekezetekben. Sokra is mentek már, kivált né mellyek közzülök, a’ Teátromi mesterségben ; hát ha pedig még boldogabb állapotba lehetnének, a’ mint meg is érdemlének , valóban a’ Német Teátrumokat, 10 esztendök alatt nem csak utat érnék , hanem el is hagynák. — Már ismét Protashevitz Úr az Igazgatojok, a’ kinek szorgalmatossága minden tekintetben tsak nem le irhatatlan. Mivel ez az Úr tökéletesen érti a’ Teátromi dolgokat, még jövendőben sokkal többet tehet a’ még most Növendék Társasággal, mellyet máris sokra vitt. Bizonyság erre, a’most , folyó September hónapnak i dik napja, mellyen következendő tzimü Darabot: Deákos Leány, vagy is A' Tudomány többet ér a Szépségnél, az egész Közönségnek nagy tusolásával jádzották el; pedig meg kell vallani, hogy a’ Darab ollyan, mellynek derekassán való eljádzása, akármelly gyakorlott Társaságnak is dolgot adott volna. Tsudákat tettek kivált a’főbb Személlyeket Jádzók , fel - vett karaktereknek igen természetes elő - adásával. Átallyában minden Személly , emberül végezte kötelességét. — Az Igazgató, az igaz karakterek’ megrántása, az öltözetek’ helyes ki-szabása, es a’ személyeknek helyes elosztása által meg OSA»)