Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
vább is ágyúztatott ki a’ Várból a’ Pártosokra. Ezek tehát fogták magokat, ’s estvéli tiz óra felé tűzessen neki estek a’ Várnak 3 óldalról, ’s el is mentek már a’ lajtorjákkal, a’ Várnak első árkáig. De a’ Basa is jó rendeléseket tett előre. Megrakta t. i. a’ bástyákat Rátzokkal és Zsidókkal, kik közzé a’fő oltalom-helyekre ötöt ötöt állított , a’ maga leg meghittebb Törökjei közűl , kik is hatalmassan vissza verték a’ Pártosokat. Ezek, új szerentsét próbáltak mindazáltal 5-dik és 6 dik napon is, hanem minden haszon nélkül. Mind erre nézve, mind pedig azért is, mivel már az eleségek, és puskaporok, ’s golyóbisok is meg kezdett fogyatkozni ; jónak ítélték azt a’ példa - beszédet venni fel regulául: Te se bánts , én se bántalak ; a’ minthogy meg is kérették a’ Basát, hogy hagyassafélbe az ellenek való ágyúzást, ’s szenvedjemeg őket a’ külső Városokban; fogadják, hogy ők is tsendesen fogják magokat viselni. De a’ Basa’ felelete a’ volt, hogy míg ő él, addig ugyan békességesen meg nem maradnak a’ szemei előtt , hanem csak jobb lesz, ha eltakarodnak. Illy kemény választ kapván, már tsak azt kérték: hadd telepedhessenek meg legalább egynéhány falukban. Erre , olly szenetet vettek a’ Basától, hogy, annyi mint az, szánakozásból meg fogja őket szenvedni Szerviában; de következendő két feltételek alatt: 1.) hogy Belgrádiéi, legalább is tiz óránnyi járó földie vonyák meg magokat; 2.), hogy egy faluban húsznál többen nem választhatnak lakóhelyet magoknak. Meg