Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-08 / 28. szám
501 T Wiendelfeld, nagyobb bátorságnak okáért inkább az Ágy vsánál, mint maganat kívánt tartani ; mellék felolvastatván , ’s azoknak foglalatjuk szerint kérdőre vonatván Wiendelfeld, halálra ítéltetett. Varsóból, Marcziusnak 22 didcén. —■ „ A’ Sereg’ számának lejjebb szállíttatásánál fogva, katonai szolgálat, és zsöld nélkül maradott Lengyelek , ámbár bíztató ajánlásokat vettek is az Orosz Tsászárnétól, még sem akarnak annak szolgálatjába lépni, hanem inkább a’ Tsász. Kir. határok tele sietnek. Ha efféle elbotsátott Lengyel Katonákat eggyénként, vagy kis csomókban találnak az Oroszok, előbb tsendesen megkinálják őket Orosz szolgálattal; de ha nem mutatják ahoz kedveket a’ Lengyelek, úgy a’ szép szót kénszerítés váltjaiéi. Ez arra indította a’ redukáltt Lengyel Katonaságot, hogy nagyobb csoportokban maradjon eggyütt, és keresse élelmét, a’ hogy’ lehet ; ’s a’ hol Oroszokat talál, őrzve is kap vélek.“ Az Oroszok, és Lengyelek között folytt utólszori hadakozásban magának nagy nevet szerzett, ’s már annakelőtte Amerikában is szolgáltt Lengyel Generális Kosciusko — kiről két postán emlékeztünk vala közelébb egymás után — egy buzdító ’s oktató írást intézett a’ maga fő-kvártéllyából, Mártzius’ 24-dikén fegyver viselő Pajtássaihoz, mellyben így szólt hozzájok