Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-02-14 / 13. szám
Vad-embernek. A’ kerteken kezdte, ’s azután a’ réteket, tokát, kőfalakat, ’s erdekét is mind bé nyelte pokol gyomrába. De mennél kövérebb lett a’ Vad ember, annál inkább megfogytak a’ Kis-gyermekek. Egy a’ leg ostobábbak közzül , a’ kit Piszének neveztek, mert igen rövid orra volt, ’s annál se’ látott ő azonbann meszszebb, vígasztalni akarvám a’ többeket , így szóllott hozzájok: ,, Ha sokat eszik a’ Vad-ember, úgy jó kedve leszsz, és mi tsak reá mehetünk arra, hogy őtet el tarthatjuk. De a’ legokossabbaknak ítélete e’ volt: Mi leszsz belőlünk? már nem adhatunk semmit is a* Vad Embernek; egy Vad-embernek pedig enni kell. Felfalta már ő az állatokat — a’ vegetabilékat — a’ minerálékat — és minektitánná mindent meg emésztett: a* Kis- Gyermekekre kerül a’ sor, és végre meg eszi maga magát. Belgiomban rútul vesztegetik a’ Frák , az el adókká tett jószágokat, melyeket ők, Nemzetieknek neveznek. Hertzeg Arenbergnek p. o. oly jószága, mely, 13 száz ezer lívert ér, százötven ezerenn adattatott el. Gavres hertzegnek Brüsszel's palotája, mely 50 ezer tallérra betsültetik, 1500 liverenn ’s a’ t. A’ Belső dolgokra ügyelő Fr. Mini-