Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-05-23 / 41. szám
6 i- ben éppen nem keresi, és ettől a’ funda* mentosül felvett regulától ennekutánna sem fog soha el távozni.“ — Ezen nyilatkoztatásra, ily kérdést tett fel a’ Német Birodalmi Fő-Kancelláriusnak a’ Moguntziai Választó-Hertzeg-Érseknek Követe, a’ maga követtárssai előtt: Ha nem tetszenek elő hékiek még kérni a’ F. Tsászár’ Regensburgi Ministereit, Báró Linkét és Fahnenberg Urakat, hogy Ezek, elevenen rajzolják le a’ Cs. Kir. Ministériom előtt, minémü örömnek ’s háládatosságnak érzését foglalták el egésszemn a’ Német Birodalom’ Gyűlésének két főbb Osztályjáit, az említett Nyilatkoztatásnak hallására, úgymint a’ mely által az döbbent számtalan bizonyságokhoz , hatalmas ujj bizonyság járult az eránt, hogy Tsászár Ő Felsége, a’ maga, minden ki fejezést felül múló gondolkodása és tselekedése-módja szeréint, egészsz figyelmetességet és állhatatosságot fordított fáradhatatlanul és változhatatlanúl a’Német Birodalomnak megtartására, ’s oly sok millió Emberek’ boldogságának munkálódására ; és hogy B. Linker ’s Fahnenberg Urak kérjék meg arra a’ Cs. K. Ministériomot, hogy az előadott érzéseket alkalmatosság szerént, terjessze Tsászár Ő Felsége’eleibe, és ajánlja a’ Német Birodalmat továbbra is az Ö Felsége gondviselésébe, ’s hatalmas re»