Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

szakasztani az alkudozást, ’f el­enyésztetni minden reménységét az ös­sze férhetésnek s h­o­gy az O Felsége’ Követének , az alku­dozás­ rendelt helyen való tartózkodhatá­­sának idejét, arra a’ konditióra való egy­­szeri reá állásától fü­ggesztették fel, a’ me­lyet már az Ő Udvara, két Hónapokkal az előtt nyilván meg vetett, és a’ melyről az ó­ta nem is volt többé semmi szó. A’Mi­nister azt felelte, a’ mit tartozott felelni a’ környű álláshoz képest, ’­ mindjárt ki­adódott néki írásban, hogy takarodjon el a’ fr. földről. “ ,, Ezen a tselekedetet még inkább ter­­hesítette az Ő Felsége’ ellenségeinek kö­vetkezendő magok viselése, mely szerint a’ példa nélkül való meg­bántást új bos­­­szúsággal nevelték. Jóllehet f. i. egy fe­löl el háríthatatlan akadályokat vetettek ok a­ Békesség-kötés’­eleibe, más felől még is úgy kérkedtek a’ magok békessé­­ges"szán­dékjokkal, mint a’ leg nagyobb va­lósággal. A’ midőn el vágták az útját a’ Békesség-alkunak, éppen akkor úgy szin­­lették magokat, mintha szív szakadva óhaj­tanák minikálódni a’ Békességet. Midőn a’ Király’ Ministérének ki-adták az utat a’ magok Tartom­ ánnyából, ugyan akkor csa­­lárd reménység­eket nyilatkoztatták Annak mentői elébb lejendő vis­sza­ érkezése erant, és a’ midőn m­eg újjítoták az ő el nem­

Next