Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-09-11 / 21. szám
jól títérésztene. A’ pázsit környékén hát nagy fa-sátorok állottak; rakva szürökkel, ködmöpökkel kalikókkal, tsizmákkal, ’s egyébb paraszti köntösökkel; azután tükrökkel , pipákkal késekkel, ’s azt, és mindenféle mézes kalátsokkal. Két állás rakva vólt temérdek sok sült pecsenyével , kolbásszal, kaláttsal, és zsemlyével s két más álláson pedig egy nagy hordó bor és ser vólt tréfáson fel ékesítve. A Mélt. Grófnak harmintz öt ezernél számosabb jobbágyai közzül, ki voltak válogatva a’ legjobb tánczos legények , leányok * és menyetskék , kik a’ helységek bíráival jöttek ide Nyitra Vármegye széléből, és Posony Vármegyének ide nem meszsze eső helységeiből. Ide hozatta a’ M. Gróf a’ híres Somorjai Muzsikus Czigányokat, úgy szinte a’ Magyar - Bélieket is, kik mind össze igan voltak, kis és nagy hegedűkkel, czimbalmokkal, klarinettel és vadász kürtökkel. Voltak két próbált dudások is. Minekutánra a’ Méltóságok le telepedtek volna a’ partos pázsitra a’ meg hitt igen sok tántzos jobbágy férfiak és fejér személyek pároson. Ünnepi ruhájokban , a‘ Méltóságok eleibe jöttek mu’sika szók között, ’s mindnyájan tántzra kerekedtek, három különös tsoportokban , mellyek közzül az egygyiknél Magyar, a’ másiknál Német, a’ harmadiknál pedig Tót tántzot tántzoltak. Leg többen voltak, kik magyarul tánczoltak , ’s valóban igen derekasan. Fél óra múlva meg szünt a’ táncz, ’s mindnyájan a’ magos szál fára függesztették szemeiket , ha valyon találkozik é valaki, a’ ki feltudna egy kilentz ölnyi magosságú fára mászni, mellynek alja vastagabb nem vólt egy ember derekánál, feljebb