Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

T­Á­R­C­Z­A. Olmü­tzi magyar államfoglyok. (Vége) b) Katonák: Két évre: I. Záhn tábornok, katonai laktanyán. 2. Koncz György. 3. Simon Sándor. 4. Móra Lőrincz. 5. Miklós József. 6. Rozanek János. 7. Német András. 8. Földvári Károly, őrnagy, v. n. Három évre: 9. Pap Károly alezredes. Öt évre: Moga János tábornok, ez is katonai laktanyán elzárva — vas nélkül. Hat évre: II. Keresztes Imre. 12. Lukács László. 13. Forró Ellek ezredes. 14. Tóth Károly. 15. Kis Samu. 16. Mircse Dénes. 17. Kovács Károly, v. n. Hét évre: 18. DOBAY JÓZSEF ezredes, most honvédkerületi parancs­nok Pozsonyban. 19. Cserei Ignácz v. n. Nyolc évre: 20. Zambelli Lajos ezredes. 21. Krivacsics Károly. 22. Jekelfalusi Tamás. 23. Poplavszky Ádám lengyel. 24. Szabó Károly. 25. Hazai Ferencz. 26. Krasznai Pál, v. n. 52. Frummer Antal, v. n Tizenhat évre: 53. Simonfi József. 54. Kossuth Sándor. 55. Zíkó János. 56. Molnár József. 57. Hegyesi Sándor. 58. Vevera Manó. 59. Szabó Nándor, v. n. Tizennyolcz évre. 60. Rapaics Dániel ezredes T. Füred mellett gazdálkodik v. 61. Meszlényi Ödön ezredes v. 62. Liptai Ferencz ezredes v. 63. Szekulics István ezredes v. 64. Rohonczi Lipót ezredes v. 65. Waldberg Károly ezredes v. 66. Leitner Nándor ezredes v. 67. Czintula Antal ezredes szenvedélyes sakkos v. 68. Kökényesi 330 politika a legfontosabb, fontosabb, mint a közigazgatási reformok. De a kettő nem zárja ki egymást, sőt gyakran föltételezi egyik a másikat. Administrativ reformokat nem lehet eszközölni, ha pénzbe kerülnek s ez nincs ; ellenben a hitelviszonyok megszilár­dítására kiválóképen szükséges, hogy pontos, szigorú és pártatlan közigazgatásunk legyen. Sorrendben sem zavarják egymást az ad­ministratív és financziális reformok, mert a belü­gyér legtöbb ren­delete nem jöhet kollízióba a pénzügyminiszer intézkedéseivel, sem pedig az igazságügyér munkálatai nem vágják útját a köz­munkák ministere dolgozatainak. Azért léptek a szakministériu­­mok a helytartó tanács helyébe, hogy az ország ügyei sebesebben és szabatosabban végeztessenek sokoldalúlag, a személyes felelős­ség ösztöne alatt. Nálunk minden irányban dolgozni kell egyszerre és összhangzatosan — a­hogyan egy jól szervezett és tehetséges ministérium dolgozni szokott — de a legsürgősebb és a legnehe­zebb teendők okvetlen a pénzügyminiszer vállait terhelik.“ Ezen néhány sor eléggé jellemzi a hangulatot, de hogy e hangulat a kormány körökben is viszhangra talál, bizonyítja a következő körrendelet, mint az ez ügyben tartott ministeri tanács eredménye : 3874/P. m. 1873. A magy. kir. pénzügy­ministe­r­­től körrendelet valamennyi kebelbeli ügyosz­tályhoz, és valamennyi kinevezési joggal fel­ruházott pénzügyi hatóság és hivatalhoz. A közigazgatási rendszer szándékolt átalakításának előzetes feltételei közé tartozván annak szüksége is, hogy az államhiva­talnokok száma új kinevezések által ne szaporíttassék, a­ magyar miniszertanács 1. évi September hó 13-ai értekezletén határozat hozatott, hogy mindaddig, míg a közigazgatási rendszer átalakí­tása folytán a hivatalok újjá nem szereztetnek, az üresedésben lévő és üresedésbe jövő állomások lehetőleg be nem töltessenek; ha azonban a szolgálat érdeke valamely állomás betöltését mél­­hatlanul kívánná, arra mindenesetre a közigazgatás illető ágában már alkalmazott államhivatalnokok, vagy,­mennyiben ott az üre­sedésben levő hivatal ellátására alkalmas egyének esetleg rendel­kezési állapotba helyezett tisztviselők nem találtatnának, más közigazgatási téren működő államtisztviselők alkalmaztassanak, elvül mondatván ki, hogy addig, míg a közigazgatás szervezése folytán szükséges hivatali állomások száma és minősége megálla­pítva nem lesz, oly egyének, kik az államtisztviselői jelleggel még nem bírnak, államhivatalba fel ne vétessenek, kivévén oly állo­másokra, melyeknek ellátására valamely technikai vagy egyéb speciális szakképzettség kívántatik, és ezen állomás betöltésére alkalmas egyén az államhivatalnokok közt nem találkoznék. Meghagyom ezek folytán (a czímnek), hogy jövőre oly állo­másokra, melyeknek betöltését a szolgálat érdekében elkerülni nem lehet, a szabályszerű pályázatot hirdesse ki ugyan, de abban határozottan említse meg, hogy a már államszolgálatban levő pályázók előzetes figyelemben részesülnek, és minden betöltés alkalmával szorosan ragaszkodjék a fentebb ismertetett határozat­ban foglalt elvekhez, azokat sem a saját hatáskörében eszközlendő kinevezéseknél sem pedig e ministerium elhatározása alá terjesz­tendő betöltési javaslatok tételénél szem elől nem tévesztendvén. Budapest, 1873. September hó 29-én. Kerkapolyi, s. k. Jelen czikkünk amúgy is hosszúra terjedvén, fentartjuk ma­gunknak, hogy a fentebbi körrendelethez a commentárt valamely későbbi számunkban írjuk meg. Ez­úttal csupán constatálni kí­vántuk a helyzetet, mely elég komoly és nagy mérvben veszi igénybe állambölcseink kiváló figyelmét. Fél rendszabályok. Tisztelt Szerkesztő úr! A „Pester Lloyd“ 233. számú esti­lapjában emlittetik azon roppant „subventio,a melyet kormányunk az illető vasutaknak évenkint fizetni kénytelen, és mely teher alatt az adófizetők görnyednek. — Ez az állam és nemzet gazdá­­szati szakmába vág, és daczára, hogy ezen állítás szomorú igaz­ságát minden laikusnak be kell ismernie, nem bocsátkozhatom ezen aggódó betegség mikénti orvoslásának elemzésébe,­ nem lévén sem állam-, sem nemzet­gazdász. Továbbá azt megvitatni, miszerint az egész ügykezelés adassék át egy titkárnak (kinek csak azért adatnék e­dzim, hogy igazgatói fizetésre igényt ne tarthasson, de mindamellett annyit értsen mint az, kinek helyét pótolja­ ki az igazgató tanácscsal egyetemben a centrumban az administrációt vigye csekélyebb szánni hivatalnoki karral, mint azt az osztrák pályáknál berendezni szándékoznak, — mondom, ezt megvitatni nem tartom magamat hivatva; de igenis arra, hogy tartózkodás nélkül nézetemet fejtsem ki az ellen, miszerint te­kintetbe véve az illető vaspályák vonalait, székhelyeik minden esetre vidékre tétessenek át, mert a régie ott tetemesen keres­­bednék, miután a hivatalnok vidéken csekélyebb fizetéssel is ké­pes volna tengődni, miután jelenlegi fizetésre csakugyan mondhat­juk a sokszor idézett mondatot: „megélni belőle kevés, meg­halni sok!“ Tekintetbe nem véve, hogy a vasúti igazgatóságok majdnem folytonos személyes érintkezésben vannak a közlekedési és pénz­­ügyministériummal, úgyszintén a többi vasúti igazgatóságokkal, melyek akkor már nem a fővárosban összpontosítva hanem az ország szélein felkeresendők volnának, maradjunk a hivatalnok Tíz évre: 27. Zicsi Ferdinánd tábornok, 28. Jovics tábornok, mind­ketten katonai laktanyán külön. 29. Hrabovszki János tábornok. 30. Redl Miksa őrnagy. 31 Petrovics András őrnagy. 32. Móricz Dénes. 33. Paulovitcs Imre ezredes. 34. Kovács József őrnagy. 35. Szente Pál őrnagy. 36. Bömb­es Ödön őrnagy. 37. Ábrahámi Károly ezredes. 38. Móricz József. 39. Hunyadi Eduárd (Gott­­man) 40. Pécsi Károly. 41. Lezsák Lajos, v. n. Tizenkét évre. 42. Mircse Ferencz. 43. Bárány Mihály. 44. Boros Sándor. 45. Doszlern Emil. 46. Tímár Nándor. 47. Ruzicska Péter. 48. Leif Lajos. 49. Piketti Mihály. 50. Ditrik László. 51. Újvári Ist­ván híres sakkos, v. n. Tizennégy évre.

Next