Magyar Honvéd, 1996. január-június (7. évfolyam, 1-23. szám)

1996-02-16 / 7. szám

Az elmúlt hetekben több aggódó hangú levél érkezett szerkesztőségünkbe. Feladó­ik nyugállományú katonák, akik túl az első szívinfarktu­son és a korai nyugdíjazás lelki megrázkódtatásain, le­velükben azt kérdezték: igaz-e a hír, miszerint a hon­védségi szívszanatóriumban is megszűnt az ingyenes gyógykezelés? Kérdezték azt is, hogy a balatonfüredi gyógyintézménybe beutalt krónikus szívbetegeknek na­ponta mennyit kell­ fizetniük a szolgáltatásért? Az egészségügyi szolgál­tatások terén az utóbbi idő­ben elég sok kellemetlen meglepetésben volt részünk, s ezért e levelekben megfo­galmazott kérdésekkel dr. Réthelyi Judit orvos ezre­dest, az MH Balatonfüredi Kardiológiai Rehabilitációs Intézet (ez az intézet új ne­ve) igazgató főorvosát keres­tük fel. - Sajnos elég széles kör­ben elterjedt a hír, hogy inté­zetünkben napi 2400 forintot kell fizetni az idekerülő kró­nikus szívbetegeknek. Nos, örömmel újságolhatom, hogy az ide beutalt szívbete­gek gyógykezelését az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza, tehát a szolgáltatásaink továbbra is ingyenesek. Száz ágyas szanatóriumunkban a beteg­ágyak 70 százaléka a szívin­farktuson, illetve szívműté­ten átesett betegek rehabili­tációjára van fenntartva, a többi - vagyis harminc - ágy pedig a krónikus szívbetege­ket várja, akiknek több évvel ezelőtt volt szívinfarktusuk, illetve szívműtétük - mondta dr. Réthelyi Judit. - Hogyan kerülhetnek e gyógyintézetbe a szívbete­gek? - A beutalás rendjét egy­szerűsítettük, hiszen elegen­dő, ha a krónikus szívbeteg háziorvosa vagy kardio­lógus szak­orvosa meg­írja a beuta­lót. Miután tavasszal és nyáron so­kan szeret­nének ideke­rülni gyógy­kezelésre, ja­­v­a­s­l­o­m , hogy a beu­taltak rövi­den írják meg azt is, hogy melyik hónapban szeretnének jönni; ha egy mód van rá, teljesítjük ezeket a ké­réseket. - Ebben a szanatóriumban elsősor­ban hivatásos katonákat és honvédségi közalkalmazot­takat gyógyítanak? - Előfordul, hogy betege­ink nagy többsége nem hon­védségi alkalmazott, hiszen bárki idekerülhet, akinek ezt a betegsége indokolja. Min­denesetre elgondolkoztató, hogy gyakran fordul elő szívinfarktus az 55. évüket betöltött, vagyis frissen nyugállományba került tisz­teknél, akiket az utóbbi években bizony erősen meg­viseltek a katonai szolgálat­tal, valamint az egzisztenciá­lis bizonytalanságokkal együtt járó izgalmak. Jellem­ző, hogy a hivatásos és nyugállományú katonák vár­ható életkora változatlanul évekkel kevesebb, mint a ci­vil férfiaké, és ez arra is fel­hívja a figyelmet, hogy a honvédségnél az eddigieknél többet kellene tenni a kor­szerű szemléletű egészség­­védelemért. - Az utóbbi években si­­került-e megvalósítani a szanatórium korszerűsítési terveit? - Az elmúlt években szá­mos korszerűsítési elgondo­lásunk megvalósult. A sza­natóriumban a betegfelvétel­től a zárójelentésig minden adminisztrációs munka szá­mítógéppel történik, és ma már minden betegágynál van telefonkészülék. Nemrég si­került megvásárolnunk egy amerikai gyártmányú, rend­kívül korszerű ultrahangos szívvizsgáló készüléket, amelyből mindössze kettő van az országban. Egy kor­szerű mikrobusszal gyarapo­dott gépkocsiparkunk is, így biztonságosabb lett a beteg­­szállítás. Folyamatosan kor­szerűsítjük a különböző re­­formételek elkészítésére al­kalmas konyhát is, hiszen egyre nagyobb gondot fordí­tunk az egészséges táplálko­zásra. Elmondhatom tehát, hogy jó körülmények között, egyre felkészültebben várjuk az intézetünkbe beutalt bete­geket.­­ Végül még egy kérdés: ha egy szívbeteg hozzátar­tozója is igénybe akarja venni az intézet szolgálta­tásait, akkor neki mennyit kell fizetnie? - E szolgáltatás árát köz­pontilag állapították meg, s ez napi 2400 forint, hangsú­lyozom: a hozzátartozók ré­szére. Kacsó Lajos A szerző felvétele, archív

Next