Magyar Horgász, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám)
2019. január / 1. szám
ezeket semmilyen irányba befolyásolni, ezért véleményformálás nélkül igyekszem a „száraz "tényeket megjeleníteni. A nagy kárókatona hazánkban nem vadászható, ugyanakkor nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A 13/200. KÖM rendelet szerint Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfaj kategória szerint értelmezhető, viszont a jogszabály feltételei mellett lehetőség van riasztására és vadászati eszközökkel történő gyérítésére is. 4/A. § * (1) Közegészségügyi okból, továbbá a légiközlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében - amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért - a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető. (3) A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint a halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét: a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, b) védett természeti területen, illetve különleges madárvédelmi területen kívül, c) szeptember 1. és január 31. között végzi Eseti hatósági engedély szükséges a gyérítéshez, a) védett természeti területen, illetve különleges madárvédelmi területen, Natura 2000 területen, b) február 01 - február 28. közötti időszakban. A fentiek alapján kérte meg szövetségünk is az általunk kezelt Duna szakaszra a riasztási és gyérítési engedélyt, melyet meg is kaptunk azzal a kikötéssel, hogy az időszaki hosszabbítás és a védett természetvédelmi területen való gyérítési kérelmünket elutasítja a hivatal. A nagy kárókatona gyérítését tehát a hatályos jogszabályok alapján a nem védett területeken szeptember 01. - január 31. között engedély nélkül végezhetjük a Duna nagy részén. Üdítő kivétel a hivatal engedékenysége a Pilismaróti-öböl és a Szentendrei-Duna-ág tekintetében, ahol február 28-ig engedélyezte a tevékenység folytatását. Ezeken a területeken tehát a megkapott engedély birtokában, az abban leírtak maximális betartása mellett végezzük a gyérítést. Területünkön nem jellemző a védett kis kárókatona, néha vonulásuk során látjuk őket. A fentiekből kiderülhetett, hogy a nagy kárókatona hazánkban nem tartozik a vadfajok, ezáltal a vadászható fajok közé, így gyérítése jogilag nem minősül vadászatnak. Mivel nem vadfaj, kártétele után a vadászati jogosult vadkárt nem térít meg, és nem kötelezhető az állomány gyérítésére sem. Kárpótlást a halgazdálkodási hasznosítók senkitől nem kapnak, és nem tudnak sehova ilyen igényt beterjeszteni. A kártétel mérséklésének tehát csak egy lehetséges megoldása van, az pedig a gyérítés. Jelenleg a hazai halgazdálkodóknak el kell viselniük, illetve szenvedniük a kárókatonák említett számú jelenlétét, valamint kártételét, ezért senki ne sértődjön meg, ha a szabad halrablást nem nézik ölbe tett kézzel, és mindent megtesznek az egyébként rájuk bízott nemzeti kincsnek számító természetes vizek halállományának védelme SZÖVEG: DUDÁS TIBOR