Magyar Ifjúság, 1961. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1961-08-26 / 34. szám

RAJT ELŐTT 474 érem gazdára vár ♦ Világ és olimpiai bajnokok vetélkedése ♦ Az edénygyár­­ak kívánsága (Folytatás az első oldalról.) A sportolók többségét a város központjától pontosan négy ki­lométerre levő „Egyetem­város­ban” helyezték el, ahol a legna­gyobb kényelemben és vendég­szeretetben van részük. Az „olimpiai faluban” kisebb sport­­csarnokot is építettek, ahol a ví­vóversenyeket bonyolítják le. Az alagsorban levő huszonöt méte­res medencében pedig az úszók gyakorolhatnak kedvük sze­rint. A vívóterem előkészítésé­re már tizenöt nappal a ver­senyek kezdete előtt három ma­gyar szakember érkezett, Fe­renc Károly, Gyarmati Mihály és Endrődi András. Az ő irányí­tásukkal szerelték fel a pástokat, ők helyezték el a magyar gyárt­mányú találatjelző készülékeket és az eredményhirdető táblákat. A magyar szakemberek „keze” látható majd a kosárlabda, röp­labda és vízilabda versenyeken. A mérkőzéseket Artex gyártmá­nyú labdákkal játsszák s ezek­ből bőségesen áll rendelkezés­re edzések céljára is. A sajtóiro­dában tréfásan meg is jegyezte az egyik csehszlovák újságíró: „ Kosárlabdában és vízilab­dában igen jók a magyarok s még a hazai labda is segíti őket. A sajtóirodában különben már a hét közepe óta nagy a forga­lom. Az ott nyert értesülés sze­rint mintegy száz újságíró kül­di majd tudósításait a bolgár fő­városból. Sok szó esett a mezőny­ről is. A Szófiában elterjedt hí­rek szerint több mint ezerötszáz sportoló verseng majd egymással. Az elsők között érkeztek s a legszorgalmasabbak közé tartoz­nak a lengyelek. Sikerült egy rö­vid beszélgetést folytatni Zdislaw Straszak­kal, a Lengyel Főisko­lás Sportegyesület (AZS) elnöké­vel. " Alaposan felkészültünk a szófiai versenyekre — mondotta —, minden számban szeretnénk az élcsoportban végezni, s termé­szetesen aranyérmeket is vá­runk. Erős a vívócsapat, a jól is­mert versenyzők élén a világbaj­nok Parulski áll, az atléták so­rában Piatkowski és Sidló is megtalálható. Kiderült, hogy röplabdában is erős csapatot vonultatnak fel. A főiskolás csapat szombaton ugyan 3:2-re kikapott a lengyel nagyválogatottól, vasárnap vi­szont minden különösebb meg­erőltetés nélkül 3:0-ás revansot vett. Márpedig a lengyel nagy­válogatott „valamit” számít a nemzetközi élvonalban... Az érdeklődés középpontjában állnak a szovjet sportolók. Az el­ső csoport Jurij Parfonov a Bu­­revesztnyik sportegyesület el­nökének vezetésével már szer­dán megérkezett, híres vívókkal és kosárlabdázókkal. Csütörtökön befutottak a mi sportolóink is. Igen kedves há­zigazdákra leltek. A játékok ide­je alatt a Georgi Kirkov-gyár patronálja a magyar sportolókat s természetesen, már a repülőté­ren kedves fogadtatást rendez­tek. Dimiter Mahmudiev, a gyár igazgatója büszke arra, hogy szo­ros kapcsolatba kerülnek a ma­gyar sportolókkal. Gazdag prog­ramot állítanak össze, kirándulá­sokat szerveznek, találkozókat rendeznek majd a sportolók és a dolgozók között. A gyár kultúr­termében magyar nyelven kö­szöntötték fiainkat és leányain­kat s mint kiderült, az üzemi fiatalok még két magyar szót tanulnak igen lelkesen, azt, hogy: „Hajrá magyarok”. Az ifjúsági szervezet ugyanis szurkolótábort szervezett s ahogy a „főpróbán” tapasztaltam, a buzdításon nem fog múlni a magyar siker. Mah­mudiev igazgatónak két kívánsá­ga van: patronáljaik minél job­ban érezzék magukat és az, hogy a kosárlabda csapatunk játsszon egy kis edzőmérkőzést a gyár együttesével. Nagy az izgalom, mindenki a rajtra készül. Az ünnepélyes megnyitóra szombaton, délután kerül sor, de előtte már­­jó­­néhány sportág képviselői be­mutatkoznak, így a vívók, ko­sárlabdázók, az úszók, vízilab­dázók és a teniszezők is. A kö­vetkező napokban pedig egymás után kapcsolódnak be az atlé­ták, röplabdázók, tornászok, mű­ugrók is a küzdelmekbe. A világ legjobb főiskolás spor­tolóinak nagy randevúja szom­battól ezernyi érdekességet, iz­galmat, sportélményt tartogat. Ma még csak a találgatás fo­lyik, kiknek juthat az 1961. évi Universiade négyszázhetvennégy érme. Ma még találgatunk, hol­nap már győzteseket köszöntünk. 4­: Szófiában is nagy szenvedély az aláírás­gyűjtés. A fiatalok szinte megostromolják a külföldi csoportokat. Éppen egy indonéz sportoló áll az ,,igénylők“ gyűrűjében A távoli Kuba képviselői az elsők között érkeztek, szabad idejükben Szófiával ismerkednek Múlt vasárnap az I. kerületi Ybl Miklós téren megnyílt az ifjúsági művelő­dési park. A parkban minden csütör­­tök-szombat-vasárnap estei 5 órától éjjel 11 óráig az Nebuló-zenekar játszik. A műsorban fellép Sárosi Katalin, Koós János, Szi­­kora Jenő és Herényi Gab­riella. Belépő öt forint. MAGYAR IFJÚSÁG A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. A szerkesztő bizottság vezetője: Szabó Béla. Szerkesztőség: Budapest VIII., Rökk Szilárd u. 2. Telefon: 130—50. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó vállalat. Felelős kiadó: Tóth László. Budapest Vm. Blaha Lujza tér 3. , Szikra Lapnyomda. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál Előfizetési díj 1 hónapra 4.30 Ft, negyedévre 12.5 Ft. ORANGSENANG INDONÉZ SPORTOLÓK KÖZÖTT Színhely az Egyetem Város egyik klubhelyisége. Hosszú, zöld asztal mellett indonéz sportolók. Az asz­talon sakkfigurák illusztrálják a vízi­labda játékosokat. A bábukat ősz­hajú férfi mozgatja, közben indonéz nyelven magyaráz. A nemrég leját­szott indonéz—bolgár mérkőzés ta­pasztalatait elemzi Földes László ma­gyar edző, aki öt hónapja a távoli szigetországban él és dolgozik. — Alig, hogy megérkeztünk Szófiá­ba — mondja —, nyomban folytattuk a felkészülést az Universiadera. Már ed­ző mérkőzést is játszottunk a bolgá­rok ellen. 3:1-re vezettünk, mégis 6:3-ra kikaptunk. Ennek ellenére elé­gedett vagyok. Földes mester segítségével ismer­kedünk az indonéz sportolókkal, ők mesélik, milyen az ország sportéle­te. Rövidesen teljes részletességgel meg­tudjuk, hogy Indonézia sportja, kü­lönösen az utóbbi években, nagyot fejlődött. Itt is a labdarúgás a leg­népszerűbb, évek óta jugoszláv szakember tanítja a fiatalokat. Nem is eredménytelenül. Emlékezetes, hogy válogatottjuk tavaly az olim­piai selejtezőben döntetlenül játszott a Szovjetunióval! Páratlan a tollas­labda-játék népszerűsége. Az or­szágban alig akad olyan helység, ahol ne játszanék. A tollas­labdában értek el először világraszóló sikert, már két alkalommal elnyerték a vi­lágbajnoki címet. — Az utóbbi időben minden sport­ágat tervszerűen fejlesztünk — mondotta Guus Gooscus, az egyik vízilabda játékos. — Új sportlétesítmé­nyek épülnek s egy hatalmas sport­­kombinátot kapunk ajándékba a Szovjetuniótól, százezer nézőt be­fogadó stadionnal, uszodával és sport­­csarnokkal. Az új létesítmények­kel még nagyobb lehetőséget ka­punk, hogy az ázsiaiak versengésében jobban megállhassuk a helyünket. Az indonéz sportolók közkedvel­tek Szófiában. Nemcsak azért, mert egzotikus öltözetük már messziről felhívja a figyelmet, hanem azért is, mert ilyen vidám embereket ritkán lehet látni. „Orang senang” — in­­donéz nyelven annyit jelent, hogy vidám emberek. Nem győzik han­goztatni, a vidámság már náluk nem­zeti szokássá vált, amióta felszaba­dultak az évszázados gyarmati ura­lom alól. Egyébként barátaink jól ismerik a magyar versenyzőket is. Amikor a magyar küldöttség csütör­tökön szálláshelyére érkezett, vala­mennyi vízilabdázó kint állt a fo­lyosón. Kárpáti, Lepres, Konrád — mondták furcsa kiejtéssel, de igen szívesen. Megtörtént a bemutatás — aztán különböző nyelveken máris folyt a terefere. Este a magyar fiúk már kimentek új barátaik edzésé­re s új „fogásokat’* tanítottak. Va­lószínű, hoggy rövidesen edzőmér­kőzést is játszanak. Az indonéz és magyar vízilabdázók között máris kialakult barátság nem ér véget az Universiadén. A távoli ország fiai európai turnéra utaznak s a Belgrád, Berlin, Prága, Moszkva sorozatból természetesen Budapest sem marad ki. — Nagyon szorgalmas, tehetné feg nép az indonéz — mondotta Föld°s László. —­ Biztosra vehető, hogy rö­videsen az ázsiai sportéletben is jelentős szerepet játszanak. Az a cél, hogy minél előbb utolérjék Ja­pánt, sőt egyes versenyágakban túl is akarják szárnyalni őket. Szép cél. Kívánjuk, hogy minél előbb megvalósítsák. « LEGÚJABB HÍRÜNK SZÓFIÁBÓL A szombati hivatalos megnyitó előtt már pénteken megkezdődtek a küzdelmek a férfi kosárlabdá­ban és a férfi tőrvívásban. A ma­gyar kosárlabda-csapatot — mint a torinói játékok ötödik helyezett­jét — kiemelték. A selejtezőben a bolgár, nyugatnémet és hol­land csapat lesz a magyar fiúk ellenfele s a csoportból az első két helyezett jut a legjobb nyolc köz Az első eredményekről lapzártá­ig nem érkezett jelentés. Hónapról, hónapra egyre élén­­kebb hazánkban a vendégjárás. A sokezerre rugó csoportokból ter­mészetesen a sportolók sem hiá­nyoznak. Szinte egymásnak adják a kilincset messze földön ismert versenyzők, játékosok. Világcsúcs­tartókat, kiemelkedő egyénisége­ket, márkás csapatokat köszönthe­tünk. Az érdekes, változatos sport­­program adta az ötletet, hogy meg­nyissuk lapunk „Vendégkönyvét", amelyben ezentúl helyet kap a ha­zánkba látogató sportnagyságok véleménye, élménye. A két ellentét Pénteken este a margitszigeti Nagy­szállóban, kellemes tánczene mellett ütöttük fel először a vendégkönyv vas­­tag borítólapját s a legnépszerűbb sportág két híressége lett az „avató ember”. John Charles és Omar Sivori kanyarintotta a nevét az első lapra, ők nyilatkoznak először új sorozatunkban. Mielőtt átadjuk a szót, ismerkedjünk. Különösebb bemutatásra nincs is szük­ség, a walesi, illetve argentin csodacsa­tár híre megelőzte jöttüket. Charles 1957- ben került Olaszországba s azóta tart­ja „királyi” rangját. Sivori az 1958. évi svédországi világbajnokságon adta le először névjegyét az európaiaknak s az­­óta a legelsők között tartják nyilván. A két labdarúgó szöges ellentét. Charles száznyolcvanhét centiméter magas, bar­nahajú óriás, Sivori pontosan tizenöt centivel alacsonyabb, feketelis­jú legény. A középcsatár mozdulatai kimértebbek, alaposan megfontolja válásait s min­­­­dig mosolyogva, udvariasan felel a kér­désekre. Argentin társa igazi futballista típus. Zsebredugott kézzel jár fel s alá, állandóan valami tréfán töri a fejét. Mindjárt az első kérdésnél kitűnt, hogy a chilei világbajnokság esélyeivel kapcsolatban sem egyeznek. Mi várható a VB-n? — Sajnos, én nem leszek ott a világ­­bajnokságon — mondotta Charles — Wales ezúttal nem tudta biztosítani a döntőbe jutást. Még kacérkodom azzal a gondolattal, hogy magánutazóként ki­megyek, hiszen nagyon érdekelne, mi történik a chilei színpadon. Az esélye­ket illetően csatlakozom minden előző nyilatkozóhoz: nem lehet kétséges a brazilok győzelme. A további helyezé­sekért annál nagyobb harc lesz, s az olaszok valamint az angolok előkelő helyre törhetnek. Ha Sivori és Angelilla megfelelő formában lesz, Olaszország döntő szerepet k°ap. — Mindenki nagy tévedésben van a brazilokkal — vette át a szót Sivori — Kétségtelen, művészei a labdarúgás­nak, de szívesen fogadok arra, hogy Chilében nem jutnak a legjobb négy közé. Tapasztalatból tudom, hogy a bra­zilok Amerikában közel sem játszanak olyan jól, mint Európában. Rájuk külö­nösen érvényes az a mondás, hogy sen­ki sem próféta saját hazájában. Chilé­ben nincsenek olyan jó pályák, mint Európában s a technikailag igen jól képzett brazilok gépezete akadozni fog. ők felére épülnek. Nyilvánvalóan min­den ellenfél nagy gondot fordít majd a kiváló játékos semlegesítésére s ha ez sikerül, máris baj van. Az én tippem az első négy helyre Argentína, Chile, Uru­guay és Olaszország. Európából még az VENDIG KÖNYVE angolokkal, szovjetekkel és magyarok­­kal kell számolni. Kíváncsiak voltunk, hogyan barát­koztak meg új hazájukkal? — Az én hazám továbbra is Wales maradt — válaszolta Charles — s annak ellenére, hogy Olaszországban nagysze­rűen éreztem magam, már vágyom arra, hogy ismét otthon futballozzak. Való­színűleg még ebben az esztendőben, de legkésőbb a bajnoki év végén visszaté­rek Angliába. Huszonkilencedik évem­ben vagyok, még négy-öt évig játszani szeretnék, utána tapasztalataimat edző­ként akarom hasznosítani. — Én már olasz vagyok — így Sivori — s a tizenhatszoros Argentin váloga­tottság mellett háromszor már az azzuri csapatban is szerepeltem. Már szembe kerültem a pályán az argentinokkal s semmi gátlást nem érzek, ha a chilei világbajnokságon esetleg én rúgom a győztes gólt az argentin kapuba. . Sivori bravúros lövése 1m 1i Charles családi körben Az elmúlt napokban kü­lönös érdeklődéssel figyel­tük a Moszkvából, Poz­nanból és Prágából érke­ző sporthíreket. Mindhá­rom városban igen nép­szerű sportág kiemelkedő versenyét bonyolították le s világ-, illetve Európa­­bajnoki címekért folyt a küzdelem. A nagy csaták már lezárultak, elégedet­ten összegezhetjük az ese­ményeket. A világ legjobb öttusázóinak és a kontinens kiemelkedő női evezőseinek, valamint kajak-kenu versenyzőinek idei nagy találkozóján a magyar sport kitűnően vizsgázott. A si­kert nemcsak a három városban szerzett összesen öt arany­ig Szöllősi,Fábián-pár kétszer, Parti, valamint a Czink, Pet­­róczi, Lován, Ürögi négyes és evezésben Papp Jenőnél négy ezüst- és négy bronzérem fémjelzi. Az eredmények között olyan páratlan bravúrokkal találkozhatunk, amelyek dicsé­retétől hangos az egész sportvilág. Papp Jenőné, Balczó, Tö­rök dr. és a többiek nevét sűrűn említik a különböző nyelvű sportlapok. Ezek a kiemelkedő tudású versenyzők nemcsak képességeikkel csillogtak, hanem példának állítható helytál­lásukkal, küzdőszellemükkel is.­­ Papp Jenőné három európa-bajnoki győzelemmel s egy kellemetlen, elég hosszadalmas betegséggel a háta mögött utazott a versenyre. Indulása szinte az utolsó pillanatig bi­zonytalan volt. Nem készülhetett rendesen, sok edzést ki­hagyott, formája így nem is lehetett a legjobb. Egy azonban nem változott: hihetetlen akaratereje, győzni akarása. S az otthoni környezet előnyét élvező csehszlovák Poslova és a fa­vorit szovjet Rakickája „torpedója” előtt másodpercekkel előbb ért célba. A női evezés történetében páratlan bravúrt ért el négy egymásutáni győzelmével. S itt vannak az öttusá­zók. Csendes, szerény, szorgalmas sportemberek többhónapos kemény, ál­dozatkész munkáját úgy látszott, már az első nap keresztülhúzta. Németh balszerencsés sérülése olyan helyzetet teremtett, amire még nem volt pél­da az öttusa történetében. Mindenki eltemette a csa­patot, csak éppen a ver­senyzők gondolkodtak más­ként. Török dr. árkon-bokron keresztül, több mint egy kilo­métert futott, hogy csak úgy „szőrén” megülhesse a lovat. Olyan feladatra vállalkozott, amit a moszkvai nyilatkozatok szerint — mások aligha teljesítenek. Török dr-ért és a ma­gyar csapatért szurkolt akkor mindenki s ez méginkább szárnyakat adott a magyar fiúknak. A lovára azonban saj­nos, nem volt hatással. Ötvenkét pontot szerzett s ezzel a magyar válogatott mintegy ezer pont előnyt adott a világ legjobbjainak. Az olimpiai bajnok együttes nem kerülhet az első hat közé — ez volt a vélemény s aztán mindenki léleg­zetvisszafojtva figyelte azt a gigászi harcot, amit verseny­zőink vívásban, lövészetben, úszásban és futásban folytattak. A szív ereje meghozta a maximumot s a Moszkvától har­minc kilométerre levő Planyernaján az öttusa VB , ered­ményhirdetésekor fiainkat dübörgő taps köszöntötte, amikor a második helyet jelentő dobogóra léptek. „Csak” ezüstérem lett a jutalmuk, de ők lettek az akarat bajnokai. Balczó, Nagy Imre és Török dr a világbajnokságon sporthősökké váltak, dicsőségük nagyobb, mint Róma után volt. Moszkvában, Prágában, Poznanban új bajnokaink, új sporthőseink születtek. Gratulálunk! Pappná és az öttusázók bravúrjából mások is tanulhatnak. ÚJ SPORTHŐSÖK születtek Többé nem lépek fel... Charlesről az a hír is járta, hogy időnként felcsap táncdalénekesnek is. Mi az igazság? — Hát megpróbálkoztam azzal is — mondja. — Nem azért, mintha olyan ki­váló lenne a hangom. Hívtak, nyilván a futballban szerzett népszerűségem alapján, s én elmentem. Négy felvételt készítettek s körülbelül huszonötezer le­mezem fogyott el. Ezenkívül a nyári szünetben tizenöt napig énekeltem egy táncos helyen. Sikerem volt, de biztos vagyok abban, hogy a taps inkább a futballistának, mint az énekesnek szólt. Egy biztos: többé nem látnak ilyen sze­repkörben. Sivorinak van valamilyen kiegészítő „foglalkozása?” — Számomra csak a futball létezik — mondotta — Az én hangommal nagy bá­torság kiállni a porondra. Ilyenre nem is gondoltam. Általában mindent szere­tek, csak a repülőtől irtózom. Vonaton jöttem Budapestre, a közeli hetekben így utazom Tel Avivba és Athénbe is. Már most fő a fejem, mi lesz a Chilébe utazással. De erre jobb nem is gondolni. A nyilatkozat végére, — mint ahogy az a vendégkönyvnél szokás — buda­pesti tapasztalataikat mondták el. „Kö­zös közleményt” adtak: — Érdemes volt eljönni a szép város megismeréséért és a jó mérkőzésért is. Emlékezetes marad a rövid budapesti tartózkodás, meg a kiváló jobbszélső, Sándor parádés fejesgólja. A vendégkönyv első lapja ezzel be­telt. Boskovics Jenő

Next