Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-23 / 12. szám
MÁRCIUS ESTÉK ildll Az elhagyott színház? A közönség már elfoglalta helyét a zsöllyéken és a páholyokban, a nézőtéren kigyulladnak a reflektorok, a színpad felé ontják a fényt, és a nézőtér elsötétedik. Mindjárt szétnyílik a függöny. De addig tekintsünk kissé körül! Képzeljük azt, hogy most a világosítók néhány pillanatra a reflektorokat idefordítják a nézőtérre. A közönség ül a zsöllyéken és a páholyokban, de nem minden zsölylyén és páholyban ül közönség. Milyen furcsa, milyen foghíjas a nézőtér! Ebben a felkiáltásban megérzi a kérdést a színigazgató, széttárja karját, mint aki tehetetlen, és csak ennyit mond: — Nem furcsa ez ma már, így van hónapok óta, sőt... így van ez más színházakban is... És még mennyi mindent el lehet, vagy kell is mondanid erről a foghíjas nézőtérről. Kissé több fényt kérünk rá! A reflektorok felerősödnek, minden arc jól látható. Különös mód nemcsak az, amelyik itt van, hanem az is, amelyik nincs itt Már csak ilyen a színház, akár a színpadra, akár a nézőtérre tekintünk benne: felmutatja az idő tulajdon alakját.. .* Most éppen azt mutatja, hogy csökkenőben a színházak látogatottsága. De nem a látogatók, hanem a látogatások száma csökkent Így méginkább elgondolkoztató. Kimutathatóan jórészt ugyanazok járnak színházba, akik eddig. Csak a mostani szezonban kevesebb darabhoz jönnek el. Akik eddig sem ide jártak, azok most sem itt vannak. Mennyire hiányzik mind a mai napig például Csepel! Vagy általában a munkásság, vagy a fiatalság. Messzire nyúlnak a foghíjas nézőtér gyökerei. Ha ezen a márciusi estén történetesen a pécsi Nemzeti Színházban lennénk, ott például a bányászokat nem látnánk. Van ugyan nekik autójuk is, jókedvük is, esténként autóba is ülnek, mennek szórakozni, dehát nem a színházba, attól valamivel távolabb. Nem érezheti-e a színház ezek után, hogy ő az elhagyott? A függöny ma és minden este mégiscsak szétnyílik. Látható a „Rómeó és Júlia” a Vígszínházban, a „Holnap folytatjuk” a Nemzeti Színházban, a „Tanner John házassága” a Madách Színházban, az „Amerikai tragédia” a Jókai Színházban, hogy csak a téli választék díszeit említsük. Kitűnő színházi esték! Úgy látszik, ez még mindig nem elég az üdvösségre. A nézőtér általában, a szezon egészét tekintve, erősen foghíjas. A színházba járók mindenképpen kevesebbszer ülnek be a zsöllyékre és páholyokba, mint még pár évvel ezelőtt is; mond-juk el ezt még egyszer, ha már szóba hoztuk. Szívesebben töltik az estét másutt, akár otthon is, kényelembe helyezkedve, a televíziós készülék ernyője előtt; erről beszélünk manapság legtöbbet, mint a színházlátogatottság csökkenésének szembetűnő okáról. De az is hozzátartozik a színházbajáráshoz, hogy az emberek válogatósabbak lettek, jobban megfontolják, mit néznek meg mire költik a pénzt. Nemcsak színházjegy van a világon, hanem takarékosság is, egy-egy új bútor, egy-egy külföldi társasutazás, vagy öröklakás, vagy autó, vagy éppen autó-nyereménybetétkönyv; erről, mint idevágó okról, már kevesebbet hallani. Egy nagy tömeg pedig soha életében nem volt még színházban — Budapesten, talán leginkább azok, akikből kellett volna kialakulnia a sokat emlegetett „új közönségnek”; ezt a tényt, mert szeplő volt kulturális életünkben, mély hallgatás fedte. Két irányzat támadt a színházakban, hogy kiláboljanak ebből a nehéz helyzetből. Az egyik szerint be kell mutatni azokat a nagy nyugati sikerdarabokat, amelyekben van sajátos irodalmi érték, de annál is több az abszurditás, vagy a szexuálcentrizmus — és ez a közönségcsalogató csemege. Például Ionescu. A másik irányzat szintén a nagy nyugati sikerdarabokhoz köti magát, azzal a különbséggel, hogy irodalmi, művészi színvonalra még csak nem is gondol. A kommersz darabokat keresi, a szenzációt, a velőkig hasító izgalmat, és megtalálja a közönségfogót a detektívregényíró Agatha Christie „Egérfogó”-jában. De a nagyközönség nem egér, amellyel játszadozni lehetne. Az ilyen csapdáikba csak a kispolgári gondolkozást, a sznobok igényeit, az igénytelenséget lehet becsalogatni. Ha egy színház így épít a közönségre, inkább eltávolodik tőle. Elhagyja, magára hagyja. Ezek után nem érezheti-e a nagyközönség is, hogy némiképpen őt hagyta el az alszínház? Simon Gy. Ferenc (Folytatása következik) Új hónap — új érdekességek Néhány nap még és új hónap köszönt ránk. Április. Vessünk előre néhány pillantást ... Milyen új érdekességek várnak áprilisban a szórakozni, kulturálódni vágyó fiatalokra? 36 REMBRANDT-RÉZKARD A Szépművészeti Múzeum grafikai osztályán tavaszi premierre készülnek. A XVI—XVII. századi németalföldi grafikából nyílik kiállítás. A kiállítás rendezőjétől, Gerszi Teréz művészettörténésztől halljuk. — Utoljára 1925-ben volt Magyarországon németalföldi grafikai kiállítás. Az új nemzedék nem ismeri a most bemutatásra kerülő gazdag anyagot. A gyűjteményünkben lévő 90 000 lapból válogattuk össze azt a 181 lapot, amely most a közönség elé kerül. Közöttük lesz Rembrandt 36 rézkarca. Vasárnapok a Vidám Parkban Ezt halljuk Szántó Károlytól, a Vidám Park igazgatójától. — Az ünnepélyes kapunyitást április 4- én tartjuk. Áprilisban vasárnaponként leszünk nyitva. Tartogatunk néhány meglepetést. Ilyen lesz a tükör-útvesztő. S megújított formában várják vendégeinket a repülő, a gondolák, az óriás kerék. A közkedvelt hullámvasút állványzatába 45 köbméter fát dolgoztunk be. Kellemes szórakozást és jó időt kívánunk! A porondon focizó lovak Fekete Lajos, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója mondja: — Áprilisi műsorunkban egy nagy, nemzetközi produkciót láthat a közönség. A porondon láthatják majd az amerikai énekes-táncos testvérpárt, a Kanoi fivéreidet. S a levegőben egy NDK-attrakciót: Ariellát és Félixet. Az NSZK-ból elefántok és focizó lovak érkeztek, a svájci Knie cirkuszból csimpánzok. Fellépnek műsorunkban az Oscar-díjas magyar cirkuszművészek is: a 2 Dunai lovas zsonglőrök, a 4 Eötvös zenehumoristák, a 3 Endrész levegőszám, és mások. Szőke Éva leopárdokat és oroszlánokat vonultat fel. A tizenöt éves lány A története? Ott kezdődik egy távolkeleti, tengerparti városkában. Megszokott utcák, jól ismert fák, szeretett játszótársak. Nyugalom. Itt nőtt fel Tánya. Aztán egy napon váratlanul tótágast áll a világ: kiderül, a felnőttek világában nem minden érthető. Tánya tizenöt éves. Beköszönt a szerelem, viharosan és követelőzően. Rendetlenséget és izgalmat kavar a csendes gyermekkori világban. Mert a tizenöt éves Tányák egy szép napon átlépik a felnőtt kor küszöbét... Erről szól az „Amikor egy lány tizenöt éves” című szovjet film, amelyet áprilisban játszanak a mozik. A film Velencében díjat nyert. Rendezte: Julij Karaszik. ►-ftye»* ***«**Wg^ ? »WJMWWC'! « Az „Universitas" újra színpadon Az Egyetemi Színpadon az „Universitas”-együttes készülődik Deák Tamás, romániai magyar író „Firtus és Laodiké” című darabjának magyarországi bemutatójára. Ki mit mond? Ruszt József, a rendező: — A magánember és a társadalmi ember konfliktusa, ez a modern kor egyik érdekes konfliktusa. Igyekeztünk ezt a mondanivalót lehetőleg sallangmentesen érvényre juttatni darabunkban. Sólyom Katalin, a Laodiké alakítója: — Ez a szerep bonyolult, s a szöveg csak fogódzó. Csak a játék egészével lehet megértetni a nézőkkel a szerelmesekben lejátszódó folyamatot. Fodor Tamás, a darab „kulcsszerepének” alakítója: — A jóst és papot, Theopompost játszom. Élő hús-vér ember, nem afféle „bölcs öreg”. Fiatal és szerelmes egy római hetérába. Ez a szerelem lesz az elrettentő tükör Laodiké és Fictus előtt. Ez döbbenti rá őket szerelmük hazug voltára. Mert Theopompos és a hetéra kapcsolata kevesebb álszeméremmel átszőtt, igazabb. Érdekes szerep. Csak sikerülne ... Mi reméljük. A szerző Fekete hajú, negyven körüli férfivel találkozunk a Béke Szállóban. Körülötte három társa áll. Kettő egészen fiatal, a harmadik kissé kopaszodik. Szenvedélyesen vitatkoznak. Oroszul. A tegnap esti koncert a téma. A feketehajú férfi bemutatja barátait. — Ő itt — és a kopaszodóra mutat — Konsztantyin Vansenkin, a költő. Több versét megzenésítettem. Legismertebb: a „Szeretlek élet”. A magas, szökés fiatalember: Kohno. A barna: Kobzon. Énekeseik. Alig múltak húsz évesek, nagyon tehetségesek. Most pedig mi mutatjuk be a feketehajú férfit: Eduard Kolmanovszkij, a kitűnő szovjet zeneszerző, Sebalin professzor tanítványa. Már egészen fiatal korában arra törekedett, hogy az úgynevezett nagy téma — a nagy mű — mellett, minél több kedves dalocskát komponáljon, amelyeket úton-útfélen énekelhetnek az egyszerű emberek. Talán nincs vidéke a Szovjetuniónak, ahol ne énekelnék tőle a „Szeretlek élet”-et, vagy a Jevtusenko versére írt „Akar-e Moszkva háborút?” című dalát. — Valahogy úgy vagyok a dalokkal — mondja a szimpatikus művész a zongora mellett —, mint a dohányosak a nikotinnal. Nem tudok lemondani róluk. Azt tartom: nem baj, ha az emberek nem tudják a szerző nevét, csak énekeljék a műveit! Szerintem, nem az a dal az igazi, amelyik a specialistáknak tetszik és a szűk szakmai körből nem tud kitörni a nép közé. Közben két csinos fiatalaszszony érkezik. A feketehajú: Karina Lisziián, a világhírű operaénekes lánya. A szőke: Galina Kuznyecova. Ők is a társulathoz tartoznak, énekesek. — Most járnak először Magyarországon? — Én már voltam itt — szól a költő. — A háborúban. — Mi még soha nem voltunk Magyarországon — mondja Kolmanovszkij. —Bár elég jó a kapcsolatom a magyarokkal. Én komponáltam a zenét a „Néma levente” moszkvai bemutatójához. — S mivel foglalkozik jelenleg? — Ha véget ér ez a koncertkörút, Moszkvában folytatom a megkezdett munkát. Hiszem, hogy a kommunizmus építésében megtalálom az igazi nagy témát, ami után minden zeneszerző vágyakozik. Bécs István Folytatódik sztárfotó pályázatunk: A „KI JÁTSZOTTA?' A „KI JÁTSZOTTA?’» első része a február 23-i lapunkban jelent meg. Akkor négy számozott fotót közöltünk, négy híres filmszerepről. Ezek voltak: (1) Pauline Bonaparte; (2) Marco Polo; (3) Saul király; (4) Lady Hamilton. Most pedig közöljük annak a négy sztárnak a fényképét és nevét, akik a négy filmszerepet játszották. A sztárok nevéhez önök csak hozzáírják az általuk játszott filmszerep számát, és az így kapott megfejtést levelezőlapon elküldik szerkesztőségünkbe. Beküldési határidő: április 9. Cím: Magyar Ifjúság — „Ki játszotta?” pályázat, Budapest,VIII., Somogyi Béla u. 6. Eredményhirdetés: az április 20-i tizenkét oldalas számunkban. A helyes megfejtők között 100 hazai és külföldi filmszínész dedikált fényképét sorsoljuk ki. Például: Jean-Paul Belmondo, Jean Pierre Cassel, Marie José Nat, Micheline Presle sajátkezűséig aláint sztárfotóját. Tehát — viszont látásra április 26-án, amikor elkezdődik sztárfotó pályázatunk második fordulója! CUN eS A megfejtés: négy név és négy szám :mmm ? in , J'éau oCortobritsica Lapzárta után érkezett a hír, hogy meghalt az operairodalom szinte valamennyi nagy baszszus szerepének világhírű előadója: Székely Mihály, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Élt 62 évet. Emlékét kegyelettel őrizzük. Képzőművészeti krónika . NEMZETI GALÉRIA: Hr Nemes Lampérth József emlékkiállítás. — Harminchárom évet élt, tizenkét éve maradt az alkotásra. Meghalt hajszoltan, sebzetten, 1924-ben. A világ rossz volt hozzá, s ő megkonstruált magának egy másik világot. Ezek az ő rajzai. Vászonra, festékre csak ritkán volt pénze. A tusrajzai olyanok, mint a festmények. Nagy és érdekes művész, a magyar Van Goghnak is mondják, de ő inkább Nemes Lampérth József. Érdemes felfedezni és tudomásul venni, hogy van nekünk egy eredeti, élő Nemes Lampérth Józsefünk. MEDNYÁNSZKY-TE' RÉM: Magyar tájak és emberek. — A Képcsarnok Vállalat az élő magyar festészet tárgykörének gazdagítása érdekében 1962-ben pályázatot hirdetett. Az eredmény? Ez a tárlat. A kiállított anyag a szokásos: nem is rossz, nem is jó. Pedig várják az alkalmat művészeink, főleg a fiatalok ... itt volt az alkalom, kopogtatott, hát oda kellett volna kicsit jobban figyelniük ... ELSŐ KÖTET A kötet címe: a „Napébresztő”. A költő, akinek ez az első kötete: Soós Zoltán. Neve nem ismeretlen a versolvasók előtt. Verseivel többször találkozhattak hasábjain,kon, s másutt is, folyóiratokban, napilapokban, rádióban. A költő huszonhat éves. Soós Zoltán ennek a huszonhat évnek a mérlegét teszi elénk, hogy elkísérjük őt a világra csodálkozó kamaszkortól a kommunista hitvallásig vezető úton. A Hajdúságból jött, a nyugtalanság küldte „világot látni”. S ez a kötet is csak útjelző lehet a költő számára, ahonnan visszatekinthet arra, ami mögötte van és előtte áll. Fontolt beszédű fiatalember. Lapozgatja a karcsú kötetet és odateszi az olvasó elé. Timoxpexe egy életet IV. Két filmmel - egy ország Amikor első filmszerepét alakítja, kereken harminc esztendős. Nyomban utána egy másikat kap. A „Mindenki titkársága” című filmhez hívják. Nem érti, miért lett egyszeriben ilyen kapós. Kimegy a gyárba és megtudja: a produkció egyik munkatársát Mario Mattolinak hívják ... Másnak százzal sem sikerül — Vittorio két filmmel hódítja meg Itáliát. Nevét már 1932-ben országszerte ismerik. Most Milánóban él, ahol saját kabarét alapít. Egy este távirat várja az öltözőben: „Apa haldoklik. Jöjj.” Negyedóra alatt egy versenyautót kölcsönöz és Rómába száguld. De későn érkezik. A szűkös lakásban holtan fekszik a papa. Kezében egy nyitott újságot szorongat. Az újságban oldalas cikk: „Vittorio De Sica, Olaszország új sztárja”. Theresa azt mondja Vittoriónak: — A papa nagyon boldog emberként halt meg ... ISMIt ROMI Vittoriót megtöri a csapás. Megbeszéli Giudittával: feladják a milánói kabarét és viszszatérnek a gyászba borult családhoz. Bérbe vesznek egy üres színházat, Giudittával és az új társulattal próbálni kezdenek. A római bemutató emlékezetes siker. Egyfolytában egy esztendeig játsszák a darabot... Egyik este Mario Mattol jelentkezik. Kétéves szünet után ismét filmezni hívja Vittoriót. De ezúttal nem ő segít. Neki kell segíteni. — Senki sem bízik bennem. Elsőfiilmes rendezőnek senki sem ad hitelt. Pedig jó a könyv, siker lenne a film. A producereknél a te neveddel érveltem. Azt mondták: „Nagy sztár” —, de csak drágítaná a filmet, nem tudjuk megfizetni ... Vittorio Mariéra mosolyog. — Hagyd abba, öregem. Ne fizessetek! Adjatok néhány százalékot a film hasznából — én hiszek benned, vállalom ... Két hét múlva megkezdődnek a felvételek. A film világsiker. Vittorio eddigi legnagyobb jövedelmét kapja. Nevét világszerte megismerik és megjegyzik. Mario Mattoli máris befutott rendezőnek számít... Hetek múlnak, hónapok. 1937-et írunk. Vittorio 35 éves. Hetedik éve él Giudittával. — Miért nem házasodtak öszsze? — kérdezik barátaik. — Tényleg, miért nem házasodunk össze? — kérdezi Vittorio. És egy hét múlva meeterküszner. Három évvel később, 1940-ben megszületik Fini, örökre búcsút vesz Giudita a színpadtól. Huszonegy, sikerekben gazdag év és jelentős hírnév áll mögötte . . . Vittoriónak most már három családot kell eltartania. Theresát, aki lányával, Flenával él, Maria nővérét, aki két éveinek anyja és egy sikertelen özember felesége; valamint saját, feleség** é« kislányát, Fém filmet követ életében. Maria most már szinte kizárólag vele dolgozik. Jelentős sikereket arat színpadon is, másra vágyik. Szeretne filmet rendezni. Ám, alighogy megszületik, kialakul benne a gondolat, kitör a második világháború, úgy látszik, minden, de minden — összeomlik ... SZTÁR MUSCAROl Vittorio túl jól ismeri a filmszakmát ahhoz, hogy tudja, vállalkozásához sehonnan sem remélhet pénzt. Ezért saját, keservesen összekuporgatott tőkéjét kockáztatja. 1139-ben rendezi először. Hogy biztosabb lehessen a sikerben, tapasztalt társrendezőt keres maga mellé: Giuseppe Amatót. Vittoriónak elvei vannak. Az a véleménye, hogy nem színészekkel, hanem típusokkal kell dolgozni, viszont a típusokat csak az utcákon, az életben találhatjuk meg. Most is megszólít egy lányt. A leányról kiderül: asszony, Signora Alessandrini. Vittorio próbafelvételre hívja. Megfelel. — Hogy kívánja a nevét a főcímen, Signora Alessandrini? — kérdezi a szerződés megkötésekor. — A leánynevemet írják ki: Anna Magnani. Vittorio csak hetekkel később tudja meg, hogy Signora Alessandrini egy kolléga felesége, Goffredo Alessandrini filmrendezőé, aki feleségét, bár korábban már statisztált filmekben, sohasem tartotta alkalmasnak filmszereplésre. A film, a „Vörös rózsák”, szép sikert arat. Néhány héttel a bemutató után Vittorio már új filmről tárgyal. Török Rezső olasz földön akkoriban megjelent „Péntek Rézi”-jéből szándékozik filmet készíteni. Tárt ajtókra, nyitott pénztárcákra talál. Rövidesen bemutatásra kész a „Teresa Venerdi”. — Péntek Rézit ismét az első film sikeres főszereplője, Anna Magnani alakítja. Már négy sikeres film áll mögötte, négy könnyű, mulatságos komédia, amikor 1942 őszén egyik legdédelgetettebb tervéhez nyúl. Hét éve meghitt barátja Cesare Zavattini, a kitűnő újság- és neves filmíró, akivel már 1940 táján egy közös ötletből filmforgatókönyvet írtak. Ezt szeretné most forgatni. A történet egy négyéves gyermek szemével láttat egy roszszul sikerült házasságot, amely mindent és mindenkit megmérgez maga körül. Az erősödő fasiszta terror idején, egyre fokozódó gazdasági nehézségek közepette, mind több olyan nehézség tornyosul Vittorio elé, hogy mármár úgy látja, a fasizmusban hallgatnak a múzsák , és végül nem sikerül majd elkészítenie ezt a filmet. De ekkor csoda történik ... Fenyves György Jövő héten: Ajtó zárul - ajtó zárul be