Magyar Ifjúság, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-18 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA • ÁRA: 1,50 Ft T ! Holnap kerül sor népünk életének na­­gyon fontos eseményére, az országgyűlé­­s , s­zépviselők és a tanácstagok megválasz­­tására. Amikor az állampolgárok megvá­­l­lasztják a központi és a helyi államhatal­­­mi szervek tagjait, egyben pártunk kipró­bált és töretlen politikájára, a nemzeti egy­ség további erősítésére, a szocialista Ma­gyarország teljes felépítésére, a béke meg­óvására, a népek közötti barátság és együttműködés elmélyítésére szavaznak. A hétmillió választópolgár között mint­egy hatszázezren első alkalommal lépnek az urnák elé­. Ismét teljes jogú állampol­gárrá lett tehát egy nemzedék, amely már a szocialista hazában született, s csak hír­ből ismeri a régi kapitalista Magyarország tömegeinek és ifjúságának nyomorát és jogfosztottságát. Számukra a szocializmus, a szabadság ma már természetes és ma­gától értetődő, s csak ebben a társadalmi rendben tudják elképzelni és élni az éle­tüket. Éppen ezért, amikor holnap szavaza­tukat adják a tanácstag- és a képviselő­­jelöltekre, egyben hitet tesznek népi rend­szerünk mellett, arra szavaznak, "hogy gyorsabban haladjunk előre a megkezdett úton, valósítsuk meg az ifjúság szebb éle­tét is szolgáló országépítő terveinket, gaz­dagítsuk tovább, tegyük még kulturáltab­bá társadalmunkat, építsük fel mielőbb tel­jesen a szocialista hazát. Nem egyszerű feladat, nem könnyű do­log ez! De minden tapasztalatunk alapján bizonyosak vagyunk benne, hogy népünk, ifjúságunk a szocialista haza szeretetétől áthatva — tovább folytatva az eddigi eredményes munkát — legjobb tudása és képessége szerint mindent megtesz e nagy­szerű célok eléréséért. A mi demokráciánk nagy ereje nemcsak abban van, hogy mindenki számára egyen­lő jogokat és lehetőségeket biztosít a ta­nulásra, a munkára és ezzel együtt a nép javát előmozdító közéleti tevékenységre, hanem abban is, hogy mindenkinek jogá­vá és egyben megtisztelő kötelességévé emeli azt is, hogy aktívan kivegye részét annak a programnak és politikának a megvalósításából, amelyre szavazatát ad­ja.­­v . üdvözlöm a választások napján a ma­gyar ifjúságot. ■ Szeretettel, külön is köszöntöm azokat a fiatalokat, akik először állnak az urnák elé. Kívánok mindannyiuknak a közéletben és a munkában, a tanulásban és a sport­ban is sok sikert, jó erőt és egészséget, bé­két és boldogságot! Kedves Fiatal Barátaim! KEDVES LÁNYOK ÉS FIÚK! ■ ■ : , 4'' f ’ A . Ö­rökség­em kötelezettbe­ ! Irta: Méhes la­jos Megnyíltak a forradalmi ifjúsági napok E napokban népünkkel együtt ifjúsá­gunk a magyar történelem legragyo­góbb fejezeteire emlékezik. Elhelyez­zük kegyeletünk virágait a hősök emlékművénél, akik 1848-ban, 1919- ben és 1945-ben hazánk szabadsá­gáért, függetlenségéért, a magyar nép fel­emelkedéséért vállalták a harcot. Az ünnepi beszédek szólnak e dátu­mok jelentőségéről, hozzáférhetőek a küzde­lem részletes haditudósításai, olvasunk, tanu­lunk a hűbéri rend, az idegen elnyomás el­len felkelt százados elődeinkről, a magyar tő­kés társadalom majd ötven esztendővel ez­előtti megdöntéséről, a magyar proletariátus győzelméről és 1945 áprilisáról, amikor a szovjet katonák vérük áldozatával hozták el­­végleg szabadságunkat. Olvasunk, tanulunk, emlékezünk minderről és közben kirajzolódik előttünk annak a szakadatlan harcnak a ké­pe, amelyet a magyarság legjobbjai, forradal­márok, kommunisták, hazafiak vívtak a sza­badságért, a társadalmi haladásért. És mi egyszerre lehetünk büszkék és fellelkesültek, amikor a forradalmi múltra visszapillantunk. Ám az ifjúságnak elsősorban tanulnia kell ebből a harcból, megragadni e korok fő ta­nulságait önmaga számára. A tanulság, hogy az ifjúság akkor írta be nevét a történelem könyvébe, amikor a nagy társadalmi mozgás sodrásába kerülve azonosulni tudott a hala­dó, forradalmi, társadalmi erőfeszítésekkel. Amikor felfedezte saját, biztosabb, szebb jövőjét a forradalmi zászlókra írt célkitűzé­sekben. Az ifjúság mindig is keresi helyét a társa­dalomban. Azzal a reménnyel készül az élet­re és olyan tervvel kapcsolódik be a társa­dalom életébe, hogy valami többet, jobbat, tartalmasabbat alkosson. Ez a törekvés min­den kor ifjúságára jellemző volt és az ma is, de a harc céljai, módszerei mindig az adott társadalmi viszonyoktól függnek. 1848-ban az új világért, a nemzet felemel­kedéséért csak úgy lehetett küzdeni, ha elő­ször az idegen zsarnokok igáját rázza le ma­gáról népünk. 1919-ben már­ a tőkés társa­dalmi rend megdöntésén keresztül vezetett az út a társadalmi haladás felé.. És 1945-ben a német fasizmus elleni harc összefonódott a magyar burzsoá és földbirtokos osztály elleni küzdelemmel, csakis ez biztosíthatta hazánk boldogabb jövőjét.­­ A magyar ifjúság legjobbjai e nagy társa­dalmi eszményekért folytatott harcban talál­ták meg életük célját, értelmét. 1848 forradalmi ifjúságának bátorsága, hő­siessége immár közel 120 éve eszményképe az azóta születő, felnövő ifjú nemzedékeknek. 1918-ban, a magyar polgári forradalom utá­ni zűrzavaros időben a fiatalok legjobbjai máris a harc folytatásáért küzdöttek, Korvin Ottó, Sallai Imre röpiratokon sürgették a cse­lekvés óráját, „forradalom kell idő és harc” — írták. Amikor 1918 novemberében meg­alakult a Kommunisták Magyarországi Párt­ja, hogy élére álljon a proletár forradalomért küzdőknek, az Ifjúmunkások Országos Szö­vetsége a kommunisták vezetését fogadta el és ifjú titkáruk, Lékai János új életprogra­mot fogalmazott a megalázott tanoncoknak, a fiatal „bérrabszolgák”-nak: „Mi már nem le­szünk kizsákmányolt proletárok!” Ezért a programért tízezrével jelentkeztek vöröska­­tonának, a Galilei-kör fiataljai testületileg léptek a Vörös Hadseregbe, az újpesti diá­kok és ifjúmunkások végig sem hallgatták a harcba hívó szónoklatot s fegyvert kértek, hogy megvédjék a Tanács-Magyarországot az ellenforradalmárok, a nemzetközi burzsoázia gyilkos támadásával szemben. A Tanácsköztársaság vérbefojtása­ után a gyászolók, mártírok helyére új hő­sök álltak. A „Nem leszünk többé ki­zsákmányolt proletárok’-jelszó to­vábbra is életcélja, programja maradt elsősorban a munkásifjúságnak. Ságvári nemzedéke, az illegalitás meg­annyi fiatal katonája, német szerelvények robbantói, a fasizmus elleni nemzeti össze­fogás ifjú kovácsolói a szabadságvágy to­vábbéltétől és harcosai is egyben. Az ő küzdelmük már más nemzetközi erő­viszonyok között folyt. Amíg a két forrada­lom bukásának döntő tényezője a nemzetközi reakciós erők túlsúlya volt, 1945-ben a győ­zelem biztos előfeltételét a szovjet felszaba­dító katonák fasizmus felett aratott diadala hozta el. Bár sokan közülük e harc mártír­­ ­­ jaivá váltak, áldozatuk nem volt hiábavaló. A mai ifjúság nem hogy nem lesz többé ki­zsákmányolt proletár, hanem szabad hazában, az épülő szocialista társadalomban született és nőtt fel. Hogyan értékeli az ifjúság az elődök küz­delmét, hogyan követi a legjobbak példáját, hogyan azonosul ma a társadalmi célkitűzé­sekkel? Mást akar-e ma az ifjúság, mint a korábbi korok hősei? Válaszunk csak az le­het, hogy ugyanazt akarja, csak másként, a „nyugtalan” elődök céljait más módon, más körülmények között valósítja meg. Közvetlenül a felszabadulás után az ifjú­ságot magával ragadták a párt céljai, hogy le kell rombolni a burzsoá világot, hogy a kizsákmányolásmentes társadalomban végre szabadon dolgozhasson, magának alkothas­son a dolgozó nép, hogy az emberek boldo­gulását ne a származás és a vagyon, hanem a tehetség és a szorgalom döntse el. A fel­­szabadulást követő 22 esztendőnk minden harcában, változásában ott volt az ifjúság is. E harcok eredményeként iparunk 6 és fél­szer nagyobb, mint 1938-ban, a 8 általános iskolát végzett fiatalok több mint 80 száza­léka tanul középfokú oktatásban, a megnö­vekedett ipar 1 millió embernek ad új mun­kalehetőséget, ma egy évfolyamon több egye­temista tanul, mint 1938-ban a magyar egye­temeken összesen. Ezek az eredmények jel­zik, hogy nem volt hiábavaló a szabadságért és a társadalmi viszonyok megváltoztatásáért folyó hosszú harc­­okat dolgoztunk eddig e célok valóra váltásáért, de az­ új társadalomért vívott harc még nem fejeződött be, a szocializmus teljes felépítésén már a legifjabb nemzedéknek is munkál­kodnia kell. A párt IX. kongresszu­sa kidolgozta a cél eléréséhez vezető utat. (Magát a szocializmus teljes felépítését változatlanul nem rövid időszakként fogta fel, de aláhúzta, hogy a felépült szo­­cialista társadalom gyümölcseit már a mai nemzedék is élvezni fogja. Hogy a teljes fel­építésén hány esztendőt kell érteni — 8 évet vagy 15 évet — ezen felesleges vitatkozni. A lényeg számunkra abban van, hogy a fiatalok — a mai tizen- és húszegynéhány évesek — a társadalomnak­ ahhoz a csoportjához tartoz­nak, amelyeknek mindenképpen saját élet­célja lehet a szocializmus teljes felépítése. Nagy célok megvalósítására hívta harcba a párt IX. kongresszusa az egész társadalmat, benne az ifjúságot is. Ugyanolyan állhatatos­ságra, kommunista elvhűségre van most is szükség, amelynek a nagy elődök példáját adták, de ezeknek párosulniuk kell olyan tu­lajdonságokkal, mint: nagyobb szakmai hoz­záértés és felkészültség, önállóság és bátorság a kezdeményezésben, felelősségtudat minden tevékenységben. Az ifjúság, életkoránál és a társadalom által nyújtott lehetőségeinél fogva, a legjobb feltételekkel rendelkezik ahhoz, hogy elsajá­títsa ezeket a tulajdonságokat. Vagyis: az if­júság a legjobb feltételekkel rendelkezik ah­hoz, hogy az új technikai és közgazdasági gondolatok megvalósításáért folytatott harc élvonalában haladjon. A szocializmus teljes felépítése az ifjúság társadalmi és egyéni ér­dekeit szolgálja, lehetőséget és biztos pers­pektívát nyújt az alkotáshoz, a társadalmi és egyéni érvényesüléshez egyaránt. Ebben­­ a munkában szerezzen magának az ifjúság olyan érdemeket, mint amilyeneket az előző korok hősei szereztek. T­örténelmünk legragyogóbb fejezeteire emlékezünk ezekben a napokban. Az ifjúság, amely most hősök emlékmű­veinél rója le kegyeletét, különösen a majd ötven esztendős kommunista ifjúsági mozgalomból merít­­ példát, erőt, annak a mozgalomnak a harcából, amely tíz esztendeje , újjászerveződött és a KISZ zászlaja alatt megújhódott. A mai KISZ-fia­­talok tisztelettel adóznak közvetlen elődeik­nek, akik az ellenforradalom rémuralma után elsőként találtak ismét utat a párt eszméihez, és hol veszélyt, hol pedig verejtékes munkát vállaltak a népi demokratikus rend megmen­téséből, a konszolidálódás bonyolult tenniva­lóiból. Azzal az elhatározással mondunk kö­szönetet harcukért, hogy a KISZ tízesztendős tevékenységéhez hű áldozatkészséget és lel­kesedést tanúsítunk elkövetkező feladataink teljesítésében. • Kedden este az Erkel Szín­házban a Harcban nem sza­bad megállni című dokumen­tumoratórium bemutatásával megkezdődtek a forradalmi if­júsági napok ünnepségsoroza­tai. A megnyitó ünnepség részvevői nagy tetszéssel fo­gadták az ünnepi műsort, amely a magyar forradalmi múlt eseményeit, a magyar if­júságnak a szabadságért, füg­getlenségért és haladásért folytatott harcát elevenítette meg. (Fotó: Ágoston) -v.__. ~ ■ • .. . ■ - • • • '. ■ ' • • \ • . . \. ' IGEN! A tíz évvel ezelőtt újjászervezett Kommunista Ifjúsági Szövetségről szól összeállításunk. 4—5. oldal Láthatatlan front A fasizmus ellen har­coló hírszerzők tevé­kenységéről indul új so­rozatunk 6. oldal. A Kutatóúton Neptun birodalmában 10. oldal A Magyar Ifjúság kérdez, a kapitány válaszol Interjú Illovszky Rudolffal 12. oldal

Next