Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-01-23 / 3. szám

Mentő­­angyal Altok a 39-es autóbusz meg­­állójában, az árkádok alatt, s nagy érdeklődéssel olva­som a Corvin áruház fényúj­ságjának ötletesnél ötlete­sebb hirdetéseit. Mellettem hosszú, göndör hajú ifjú mé­láz a délutáni esőben. Koc­kás ing, barna, hosszú, gyű­rött kordbársony zakó van rajta, lefelé bővülő fekete tengerésznadrágja úgy om­lik kopott, sáros „csukájára", mint a szónoki asztal drapé­riája az ünnepi dobogóra. Kezében, persze, táskarádió szól. Szemben, a Corvin előtti té­ren, a 7-es megállójánál, rendőr sétál. Egyszer csak öreg néni lép le mellőle a járdáról és indul torony iránt,, a kocsik között, át a­ tiloson, felénk. Régimódi, hosszú fe­kete kabátja bokáját veri, fe­jén kis kalap, amelyen há­rom műanyag cseresznye ké­­pezi a díszt. A három cse­resznye minden lépésénél mozdul egyet. A rendőr azonnal sípjába fúj, de a néni se hall, se lát, csak billeg át az úton, nyíl­egyenesen. A rendőr megin­dul utána. Azzal a célirányos sietséggel, amely tekintélyé­ből még nem vesz el sem­mit, de amellyel még utol le­het érni a hajlott hátú anyó­kát. Izgalmas a versenyfutás. Nézem én is, nézi a göndör hajú ifjú is. Fellép a néni a járdára, ép­pen mellettünk, s gyors igye­kezettel billegteti be cse­resznyéit az árkádok alá. Egy perc és utoléri a rendőr. Ám ekkor előlép az ábrán­dos szemű hippi és megszó­lítja a rendőrt. - Bocsánat, rendőr elvtárs. Legyen szíves, mondja meg nekem, merre van az Alig utca. A rendőr megtorpan. Szolgá­lata, ím, dilemma elé állí­totta. Most mit csináljon? Üldözze tovább a nénit, vagy feleljen a fiúnak? Mind a kettő kötelessége. Végül lemondó pillantást vet az anya után, a három piros cseresznye éppen eltűnik az oszlopok mögött, majd az újonnan támadt gyanú hang­ján nyúl a belső zsebébe, a kis könyv után: - Van ilyen utca egyáltalán? - Van. Biztosan - mondja a srác. - Csak azt nem tu­dom, hol. Lapozás a könyvben, némi keresgélés után ki is derül: az Alig utca ott van a Váci út mellett, az Élmunkás tér­nél. A srác illedelmes. - Köszönöm szépen. - Kérem - felel a rendőr, visszateszi a kis könyvet, be­gombolja zubbonyát, s visz­­szasétál a túloldalra. Majd rám néz a hosszú hajú ifjú, mert tudja, hogy szem­tanúja voltam az egész jele­netnek. Mintha zavarba is jönne, amint mondja: - Megmentettem az öreg­lányt. Az ember ilyenkor a mutterjára gondol. (szombathy) TÉL TV-ANALFABÉTA FENYVES GYÖRGY 5 A KALAPJA, MR. ASTAIRE! „Maga Sportin’ Life” Egyik napon felpattant Sammy Davis öltözőjé­nek ajtaja. Samuel Goldwyn lépett az aprócska szobába, megállt a háta mögött, és azt mondta: —■’ estét. Mr. Davis, maga Sportin’ Life. A sze­rep az öné. És a nagyhatalmú hollywoodi filmcézár, a Metró­­stúdiók igazgatója mögött feltünedeztek az öltöző­folyosón a barátok, Frank Sinatra, Jack Benny, George Burns és mások. Sinatra egyik nap azt mondta Sammy Davisnek: — A Metro filmre viszi a Porgy és Bess-t. Samuel Goldwyn maga akarja rendezni. Ebben fel kell lép­ned, ez lesz a csúcs ... A legnagyobb szerep, a kor legnagyobb néger operájában. Ének, tánc, színészi munka, minden fontos. Igaza volt Frank Sinatrának. Ez a nagy le­hetőség. És ez a csúcs. Jöjjön Atlantába Kemény munka­­következett. A felvétel előkészületei hetekig folytak, és ami­kor Sammy Davis végre a kamerák elé állhatott, az egyik néger világosító odasúgta neki: — Balra nézzen, Mr. Davis. Sammy Davis odapillantott, és reszketni kezdtek a lábai. Balra, egy lámpa mellett, Samuel Gold­­wynnal beszélgetve, Hermes Pan állt, Amerika egyik legjobb koreográfusa, évtizedek óta Fred As­taire táncainak tervezője, és mellette, Fred Astaire maga, a művész és ember, aki egész életében el­érhetetlen példaképe volt... Goldwyn bemutatta őket egymásnak és Sammy Davis egyszerre megtudta: ezen a napon Fred As­taire a rendező meghívására érkezett a stúdióba . .. A felvételen úgy ment minden, mint a karika­­csapás. Steppelt és ugrált az asztal tetején, asztal­ról asztalra ugrott, olykor ötmétereseket is — rit­musban! — és szinte nem is volt magánál. Csak a táncra koncentrált. Valójában csak arra „tért” magához, hogy Fred Astaire a kezét szorongatta és lázas lelkesedéssel, szinte kiabálva gratulált. — Mr. Davis, csodálatos volt. Sok kiváló táncost láttam már életemben, de egyetlen önhöz hasonlít­ható­ sem ... Azután odafordult Samuel Goldwynhoz. — Igaza volt, uram. Az ön Sammyja valóságos gyöngyszem. Micsoda táncos! Sok sikert, sok-sok további sikert, Mr. Davis — mondta visszafordulva és elsietett. Sammy egy pillantást vetett utána. A kamera mellett meglátott valamit, és hirtelen Fred Astaire után kiáltott. — A kalapja, Mr. Astaire! Fred Astaire megfordult és visszasietett a kame­rához. „Köszönöm” — mormolta már ismét távo­zóban. Mindenki világsikert jósolt a filmnek és Sammy­­nek. Martin Luther King egy meghívást is tolmá­csolt : — Sammy, csodálatos, ahogyan ez a film életre keltette ezeket az egyszerű embereket. Maga is nagyszerű és tipikus figurát formált. De azt sze- A boldogság első napjaiban May Britt-tel 70/318MAGYAR IFJÚSÁG BÁTOR EMBER — Na végre, most már én következem!... HÜLYE ÚTONÁLLÓ ÚJ MŰFOGSOR — De Lajos! Legalább itt ne mutogasd!­­ Már megint olvad!... b­aranyi erzsébet, OROS, RÁKÓCZI ÚT 32/A, SZABOLCS—SZATMÁR MEGYE. 17 éves ipari tanuló va­gyok, hasonló korú fiúk le­velét várom. SZUNYOGH LÁSZLÓ, LAJOSMIZSE, BENE, 349. 18 éves vagyok, olyan fia­talokkal, főleg lányokkal szeretnék levelezni, akiknek nincs társaságuk, egyedül vannak. STEIBLEIN FERENC, KECSKEMÉT, 4. PF. 355/P Veszprémi lányok fényké­pes levelét várom, a köny­vek és a beatzene érdekel­nek. EGRESSY ERIKA, MIS­KOLC, III. ÖRS UTCA 26. 16 éves vagyok, gimná­ziumban tanulok, szeretem a Beatlest, a Bee Gee, a Nasheville Teens és a Beatch Boys együtteseket. BAUER RÓZSA, GANT, LENIN ÚT 52. 165 cm magas, barnahajú lány vagyok, a közgazda­­sági technikum III. osztá­lyába járok, fiúkkal szeret­nék levelezni. DOBÓ JÓZSEF és OLÁH LÁSZLÓ, ASOTTHALOM, I. KER. 18. 16 évesek vagyunk, szíve­sen leveleznénk hasonló korú fiatal lányokkal tánc­zenéről. KOMORA MARIANNA, BUDAPEST, XIII., TÖMÖ­RI TELEP 12. ÉPÜLET. 15—17 évesekkel szeretnék levelezni. PANCSI KATALIN, MIS­KOLC, I., GYIMESI ÚT 10. Nagyon egyedül érzem magam, szeretnék olyan 19—20 éves lányokkal és fiúkkal levelezni, akik épp így vannak. SZILVÁSI ÁGNES, JÁSZ­APÁTI, PF. 23. Szeretem a tánczenét, kedvencem a Metró, külön­ben minden érdekel, bár­miről leveleznék, hobbym a naptárgyűjtés és a Zorán. KISS ZSUZSANNA, JASZ­­ALSÓSZENTGYÖRGY, IF­­JÚSÁG ÚTJA 21. Elsős vagyok, kedven­cem az Illés és a Beatles, bélyeget és színészképet gyűjtök. RICZA FERENC, ÉS BURSZÁN GYÖRGY, BA­JA, PF. 0526. 21 évesek vagyunk. Le­velezni szeretnénk hasonló korú lányokkal. Kedvenc időtöltésünk az olvasás és zenehallgatás. KUKOVECZ ERZSÉBET, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, CSILLAG UTCA 59. 15 éves dolgozó lány va­gyok, minden levélre vála­szolok. GODÓ VALÉRIA, HORT, KOSSUTH LAJOS UTCA 77. 18 éves vagyok, szeretek olvasni, kedvencem az Il­lés és az Omega, valamint Tom Jones. HEGEDŰS KLÁRA, ECSÉD, POSTA. 17 éves vagyok, minden­féle témáról leveleznék, kedvencem az Illés együt­tes és Koncz Zsuzsa. HARTYÁNI JÚLIA, KAR­CAG, SZONDY U. 18. Harmadikos gimnazista vagyok, levelezőtársat ke­resek. VAS MARIANNE, BUDA­PEST, 1., KRISZTINA KÖR­ÚT 28. 15 éves múltam, 168 cm magas vagyok. Nagyon sze­retek olvasni, moziba, szín­házba járni, úszni. Kedven­cem az Illés együttes. Fő­leg fiúkkal szeretnék leve­lezni. VARGA EDIT, ÉRD, IX., Áfonya út 229/1. 16 éves gimnazista va­gyok. Hasonló korú fiata­lok levelét várom, akik szeretik a tánczenét. Csősz József és an­TAL GYULA, KECSKEMÉT, honvéd kórház 304. SZOBA. „Mindenünk a tánc, mo­zi, zene és a könyv, írja­tok !”

Next