Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)
1977-04-08 / 14. szám
Lakatos Menyhértnek, a Füstös képek írójának első színpadi műve, az Akik élni akarnak az Állami Déryné Színházban került bemutatásra. Köllő Miklós egész estét betöltő pantomimját, a Gogol-panoptikumot az egri Gárdonyi Géza Színházban láthattuk. Az alábbiakban e két előadásról számolunk be. Akik élni akarnak Egy szervezetlen, széthúzó, máról holnapra élő cigányközösséget nagy nehézségek árán sikerült dolgozó emberek csoportjává szerveznie a cigány származású tanítónak, Naftalinak, s bár a téglagyár végül is nem bizonyul életképesnek, az erőfeszítések mégsem voltak hiábavalóak: a közösen végzett munka valamit megváltoztatott a cigányokban, s legalább a másképp élni igényét felkeltette bennük. Körülbelül ennyiben foglalható össze Lakatos Menyhért első színpadi alkotása. Dicséret illeti a Déryné Színházat, hogy dráma írására buzdította az írót, s hogy vállalta ezt a témát, amelyre éppen e színháznak javarészt falusiakból állóközönsége bizonyára igen élénken reagál majd. Lakatos hitelesen tud szólni arról a körről, amelyből maga is származik. (Naftali tulajdonképpen maga Lakatos, aki egy időben a darabbeli téglagyár-vállalkozáshoz hasonlót vezetett, cigány munkásokkal.) Az Akik élni akarnak legnagyobb erénye éppen ez az átélt témaismeret, a cigányközösségek bonyolult emberi-morális világának belülről való ábrázolása. Lakatos nem szépít, nem akarja — mintegy a ma is meglevő előítéletek ellensúlyozásaként — angyaloknak ábrázolni a cigányokat. Megváltani csak azt lehet, aki hagyja is magát — és Lakatos jól tudja, hogy a cigányság problémáinak megoldásához először ezt, a „hagyja magát’’ állapotát kell megteremteni, józan, szívós, okos munkával, a helyzet és a teendők pontos felmérésével. S bár a darab befejezése semmit nem mond ki egyértelműen, és szinte a nézőkre bízza a döntést, sugallata mégis világos: a cigányságot csak a munka emelheti ki jelenlegi körülményei közül. Hogy az Akik élni akarnak a nagyon rokonszenves mondanivaló, a kitűnően ismert életanyag és a jól meglátott és jól ábrázolt figurák dacára sem hibátlan dráma, az majdnem törvényszerű. Ennek több oka is van. Az első és talán legfontosabb Lakatos írói tehetségének jellegében rejlik, abban a képességében, hogy elementáris erejű mesélő, s eredendően epikus alkat. Ez átüt a dráma anyagán, s nem egy jelenetét epikussá teszi. Egy másik ok: Lakatos érthetően járatlan még a drámaírásban, s ezért nem mer eléggé bízni a színpadi szituációk feszültségteremtő erejében. Ebből ered, hogy sokat magyarázkodik, sokat beszél, de a sok szöveg nem mindig lendíti előre a drámát, a cselekményt. S még egy ok: talán elégtelennek érzi a cigányok közötti konfliktusokat, s ezért külső ellentéteket hoz be (az akarnok téeszelnök vagy Naftali és a felesége konfliktusát), s aztán ezeket vagy nem tudja eléggé szervesen beépíteni a drámába, vagy elkapkodott módon oldja meg. Szalai Vilmos rendezése igen helyesen arra törekedett, hogy a darabot megóvja a cigányegzotikumtól, s elsősorban azt hangsúlyozta, ami a drámában emberi, nem pedig azt, ami cigány. Így sikerült egy szélsőségektől mentes, feszült, s a fő alakok rajzában igen kidolgozott előadást létrehoznia. Az előjátékra ugyan (Puskin Cigányok című elbeszélő költeményének dramatizált változatára) sem dramaturgiailag, sem hangulatilag nincs szükség, de — mivel ez a prológus amúgy is szinte teljesen különválik a drámától — különösebben nem zavar, inkább csak elnyújtja az előadást. A szereplők többsége jól illeszkedett a rendezői elképzelésekhez, s mértéktartó, szép alakításokkal járult hozzá a vállalkozás sikeréhez. Kutas József Naftali alakjában a már kiemelkedett, de a fajtájáért mindent feláldozni kész ember példázatszerű figuráját rajzolta meg. Hável László igen rokonszenvesen formálja meg a púpos Patkóst, ezt a ravaszdi, okoskodó, de nagyon becsületes cigányt. Dombóvári Ferenc az előadás talán legegységesebben megvalósított alakítását nyújtja az analfabéta, indulatos, de csupaszív és őszinte Muci lakjában. Megemlítendő Koldus Nagy László, Cs. Szabó István és Borhy Gergely egy-egy kisebb figurában, s Némedi Mária és Zubor Ágnes (Tanítóné és Pekenyuca) a két, eléggé vázlatos női szerepben. Rajna Mihály sajnos teljesen külsődleges eszközökkel ábrázolja Bókát, a karrierista téeszelnököt, s így a darab belső erőinek egyensúlyát is megingatja. Gergely István vetített díszletei érdekesek és — tekintve a színház játszási helyein rendelkezésre álló színpadokat — igen praktikusak is. Vágvölgyi Ilona jelmezei szerencsére nem akartak „cigányosak" lenni, ezért jók. Gogol— panoptikum Köllő Miklós fáradhatatlan apostola nálunk a pantomimnak, bár a műfaj nem túlságosan népszerű sem a nézők, sem a művelők körében. (Nézőszámokra és a pantomimmal foglalkozók számára vonatkozó adatokkal persze esetleg lehetne vitatni ezt az észrevételt, de saját tapasztalataim szerint a produkciókat nagyjából ugyanaz a nézőréteg látogatja, s a pantomim iránt érdeklődők közül is csak igen kevesen jutnak el a művészi szintig; talán mert nem vállalják azt a nem mindennapi követelményeket támasztó munkát, amit ebben a műfajban rendszeresen végezni kell ahhoz, hogy a mimes legfontosabb eszköze, a teste egyáltalán tréningben maradjon. Hogy kellő és csoportja, a Domino együttes, mégis jelentkezik időről időre valami érdekes, figyelemre méltó produkcióval, ez arra vall, hogy munkájukat nem a fogadtatástól teszik függővé (vagy nem elsősorban attól). Köllő produkcióiban a rátalálás és a kísérletezés egybefonódása az izgalmas, az a néha jobban, néha kevésbé érzékelhető küzdelem, amit anyagával a szükséges kifejezési eszközök kimunkálásáért vív. (Ami persze nem a pantomimművészet kizárólagos sajátossága.) Új műsora, a Gogol-panoptikum, ismét ezt a jó értelemben vett, hasznos feszültségeket létrehozó kettőségét mutatja. A kétrészes, öt tételből álló mű Gogol, Dosztojevszkij és Bulgakov nyomán készült Egy valamennyi tételben szereplő figura, Iván Pavlovics alakja fogja össze; a mű tulajdonképpen az ő kalandjait mondja el. Ez a figura — köllő koreográfiájával, rendezésében és előadásában — természetesen tartalmazza a gogoli kisember, a kisemmizett, megnyomorított, lenézett, örökké vágyódó, s vágyait soha el nem érő csinovnyik vonásait is, tehát ebben az értelemben megidézi a XIX. század első felének orosz világát — de Köllő túlemeli Iván Pavlovicsot a puszta múltidézés funkcióján, és vízióiban, kalandjaiban, sorsában felmutatja a mai kisember szorongásait, félelmeit, tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát is. Köllő sajnálja ezt a figurát, sajnálja, hogy örökké csak akar szárnyalni, de sosem tud felröppenni, de el is ítéli, mert belenyugszik a sikertelenségbe, és majdnem jól érzi magát a megalázottság, a kiszolgáltatotság állapotában. A Gogol-panoptikumban Köllő érzékeltetni akarja, hogy ez a mű korábbi alkotásainak folytatása (a nyitójelenet madármotívuma!), de eszközeiben sok az új is. Elsősorban a színpadi látványnak az eddigieknél dúsabb felhasználása, s a kosztümök maszkok, a világítás, a zene, a zörejek, sőt az emberi hangok komplexebb, szervesebb alkalmazása mutat új vonásokat. A Gogol-panoptikum igazi pantomim színház, abban az értelemben, ahogyan például a nálunk nemrég bemutatkozott Tomaszewski-féle wroclawi Pantomim Színház kezeli a sokféle kifejezési eszközt, s olvasztja egyetlen színpadi egységbe. Takács István Mózer István felvétele ám A Gogol-panoptikum egyik jelenete 20 HHH A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA 1. Gábor S.-Szenes I.: MINDENT, AMI SZÉP (Kovács Kati) 2. Frenreisz: VEZESS ÁT AZ ÉJSZAKÁN (Skorpió együttes) 3. Pásztor-Hatvani: HA ZENE SZÓL (Kócbabák és a Neoton együttes) 4. Surányi—Bradányi: HALLANI SZERETNÉM (Sasvári Annamária) 5. Presser—Adamis: KÖNYÖRGÉS (Sztevanovity Zorán) 6. Wolf-Szenes I.: TÉGED TŐLEM MÁR NEM VEHETNEK EL (Korda György) 7. Várkonyi: GYERÜNK ROCK AND ROLL (Generál együttes) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A „voksokat” tetszés szerint három helyre küldhetik be. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, 1800 Budapest, a Rádió Közönségszolgálata 1051 Budapest, Október 6. utca 9., a Magyar Ifjúság szerkesztősége, 1983 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Kérjük a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA. ■HHHHHMH 8. Bakos—Bradányi: BÚCSÚZIK A NYÁR (Apostol együttes) 9. Presser—Adamis: A KICSI, A NAGY, AZ ARTÚR ÉS AZ INDIAN (Locomotiv GT) 10. Szörényi L.-Bródy J.: FG-4 (Fonográf együttes)