Magyar Ifjúság, 1978. szeptember-december (22. évfolyam, 35-52. szám)

1978-12-29 / 52. szám

■■■■■■mmbnnMi vedt ökörnyál lopakodik a kasba. Nem telik bele két perc és a takarítószolgálat dolgozói, — otthon dolgo­zó öreg méhek — máris cipelik kifelé az idegen anyagot. — Miért ilyen sürgős ez a munka? — kérdezem a nagy buzgóság láttán. — Ez nem Nagykörút, itt nem lehet napokig ottfelej­teni a hulladékot. Minden idegen anyag fertőzést je­lenthet, maguk és utódaik életét fenyegeti. Eltávolí­tása sürgősen végrehajtan­dó. A kíváncsiság ördöge nem hagy nyugodni. — És mit csinálnak ak­kor, ha az idegen test ak­kora, hogy még az erős méhek sem tudják kicipel­ni. ,Ha például egy jól megtermett bogár setten­kedik be. —­ Erre is fel vagyunk készülve. Nyaranként egy kis mézgát szedünk a fe­nyőkről vagy a nyárfákról és abból propoliszt, méh­­szurkot készítünk. Kitűnő konzerváló anyag ez, és különösen akkor hasznos, ha hívatlanul nagy testű bogár bújik be hozzánk. Mindenekelőtt végzünk­ ve­le, aztán vékonyan bevon­juk propolisszal. Múmiája éppen úgy megmarad az utókornak, mint az óegyip­tomi fáraók bebalzsamozott teteme. De szerencsére ilyesmi ritkán fordul elő, a propoliszt inkább tömítő­anyagnak használjuk. Saj­nos lakásadó fánk múlé­­kony anyag, a lyukakon fény áramlik be és az idő­járás változása is megza­varhatja az állandó belső temperatúrát. Ivadékaink gondozásához ugyanis ál­landó 33 Celsius-fokú hő­mérséklet szükséges és az sem mellékes, hogy a leve­gőnek állandóan magas le­gyen a páratartalma. Emlékei közt kutatva folytatja: — Aspiráns koromban tapasztaltam, hogy az önök kaptáraiban, amelyeket la­kásoknak hívnak, még köz­ponti fűtéssel sem tudják az állandó hőmérsékletet biztosítani. Arról nem is szólva, hogy a levegő meg­felelő páratartalmát kez­detleges porlasztóikkal kí­vánják elérni, legalább is azon kevés helyen, ahol ilyesmivel törődnek. Ha mi méhek csak ilyen körül­ményeket tudnánk bizto­sítani utódaink neveléséhez, már régen kipusztult volna a falu. Ventillátor a háton — Különösen fenyegető lehet a hőmérséklet-inga­dozás nyáron. Hogyhogy nem okoz kárt a hasban a kánikulai meleg? — Szárnyventillátoraink­kal kiválóan megoldottuk a hűsítő szellőztetést — magyarázza kísérőm. — Repülőberendezésünk fel­pörgetésével gyorsan áram­ló légduzatot teremtünk. A kellő páratartalmat a be­hordott vízcseppek párol­gása biztosítja. A fény elpusztítaná bak­tériumölő anyagainkat, ezért a hasban állandó a sötétség. Most tiszteletem­re engedményt tesznek, egy kis világosságot kelte­nek : jánosbogárka foszfo­­reszkáló szárnyának fé­nyénél tanulmányozhatom a raktárhelyiségeket. Először élelmiszerkészle­teikkel dicsekszenek. Jog­gal. A viaszból mérnöki pontossággal készített hat­szögletű minikádak egy ré­sze színültig tele különfé­le színű mézzel. Mások ugyancsak színek szerint csoportosított, de kevesebb pollent tartalmaznak. Kísérőm megmagyarázza: — A különböző színű mézfajták különböző ideig állnak el. Ha összekever­nék őket, csak rövid időre lennének elraktározhatók. Különösen érzékeny a sok fehérjét és telítetlen zsíro­kat tartalmazó pollen. A sejteket ezért nem töltik fel velük teljesen, mert ha tartalmuk erjedni kezd, így viasszal vagy mézzel légmentesen lezárhatók. — És hogyan állnak a korszerű táplálkozással? — érdeklődöm az élelmiszer­­raktárban. — Magasabb szinten, mint az emberek, legalább­is az önök szakirodalmá­nak tanulmányozása erről győz meg. Táplálkozási szaktekintélyünk, az angol John Yudkin magyarul is megjelent Édes vészes cu­kor című könyvében arról tájékoztatott, hogy a világ népeinek zöme rendszere­sen gyári úton előállított cukrot, azaz színtiszta sza­charózt fogyaszt. Az önök üzleteiben ezt árusítják kristály-, por- és kockacu­kor formájában, önök nem tudják, hogy ez a „cukor” nem azonos azzal a cukor­ral, amire az emberi szer­vezetnek is szüksége van? Ez már inverzcukor Valóban az emberi szer­vezetnek a glukóz, a szőlő­cukor a fűtőanyaga. A szacharóz, a répacukor két egymáshoz kémiailag szo­rosan kapcsolódó moleku­lából, egy glukózból és egy fruktózból (szőlőcukorból) tevődik össze. Ahhoz, hogy az emberi szervezet a sza­charózt hasznosítani tudja, ezt a kémiai kötést meg kell bontania. Ezt segíti elő a szervezetben találha­tó szacharózenzim. A szacharóz mennyisége azon­ban vég nélküli. Két év­századnál régebben, amikor az ember csak természetes édességeket fogyasztott, például mézet, nem volt szüksége szacharózbontó enzimekre. A méhek a virágból szí­vott nektárral ugyan szín­tiszta szacharózt tankolnak, de ez az anyag gyomrukba kerülve több száz millió év óta kialakult enzimek ha­tása alá kerül, mire a has­ba érkezik, már nem az a nektár, mint ami felszívás előtt volt. Már megkezdő­dött átalakulása invertcu­­korrá. Az invertcukor is két­­molekulás glukóz-fruktóz, csakhogy ennek a kémiai kötése sokkal lazább, köny­­nyebben bomlik és lesz az emberi szervezetben kü­lön glukóz- és külön fruk­­tóz molekula. Ezt az előnyös gyártási metódust nemcsak a mé­hek alkalmazzák, kubai cu­korgyárakban is biztató kí­sérletek folynak a könnyen emészthető invertcukor elő­állítására. A méhek által kiszivat­­­tyúzott nektár 32 százalé­ka víz, 68 százaléka sza­charóz. A hasban a viasz­hatszögekbe kerül. Onnan a házi munkások vissza­szívják, átdolgozzák és a harmadik napon már csak 26, két hét múlva pedig mindössze 4 százalék a szacharóztartalma. Erre az időre az invertcukor ará­nya eléri a 74, a vízé pe­dig a 17 százalékot. Ez utóbbi ad megfelelő tö­ménységet a méznek. Hyperol - házilag kísérőm nem minden büszkeség nélkül számol be arról, hogy gyógyszergyár­tásuk is fejlett. Először a természetes Hyperolról tájékoztat: — Mi nem a Kőbányai Gyógyszergyárból szerezzük be ezt a kitűnő hatású fer­tőtlenítő tablettát. Anya­gát magunk készítjük el. Mint már említettem, glukózt állítunk elő. Ez a könnyen szabaddá váló cukormolekula glukozoxi­­dáz hatására hidrogénper­­oxiddá alakul át, amely vegyületileg hasonló, hatá­sában pedig azonos a Hy­­perollal. Ez az enzim azon­ban csak akkor kezd hat­ni, ha a méznek 17 száza­léknál nagyobb a víztar­talma. Nos, ha utódainkat fertőtleníteni akarjuk, fel­hígítjuk a mézet és rövi­desen kész a mi Hypero­­y­lünk. Csakhogy csínján kell bánni a hígítással, mert ha elvétjük a mértéket, akkor nemcsak a kórokozókat irt­juk ki, hanem mi magunk is elpusztulunk. Sajnos a gombák ellen ez nem véd meg, erre sokkal alkalma­sabb a pempő, ami ugyan­csak tartalmaz gombaölő szereket is. — Kozmetikai célokra is felhasználják? — Minek néz bennün­ket? Embernek? A pempő csak hiszékenyek pénztár­cájára hat, a bőrt aligha varázsolja üdére. De az al­koholos erjedést ered­ményesen gátolja. A kas­ban ugyanis egy csepp al­kohol sem lehet. — A dolgozó méh nem iszik? — Szeszes italt egy csep­pet sem. Még a keletkezé­sét sem tűrhetjük meg. Az alkoholos eresedésre ezré­vel jönnek a gyümölcsbo­garak és ez az elpusztulá­sunkat jelentené. Cukros Mackó — Végezetül engedjen meg egy kényes kérdést: az élőlények nemcsak esz­nek, hanem a fel nem használható salakanyagai­kat ki is kell üríteniük. Ezt hogyan végzik a mé­hek? — A kérdés jogos. Mert nemcsak az ember­, ha­nem a méhürülék is fer­tőző. De mennyire! Amed­dig a szabadban járnak­­kelnek dolgozóink, addig nincs semmi baj. Menet közben elvégzik a dolgu­kat, mint a repülőgépen vagy a vonaton utazó em­berek. — De mi van télen? Hi­szen köztudott, hogy a hi­degben a méhek nem tud­nak repülni. — Ez túlzás, valamics­két tudnak, ha nem is annyit, mint a főidényben. De egy-egy melegebb téli napon — ilyen hálaisten mindig akad, — kirepül­nek a kas elé és elvégzik a dolgukat. De sohasem a bejárat előtt. Ennél egy méh többre becsüli magát és társait. — És ha nincs meleg té­li nap? — Az kérem, tragédia. Mert, ha egy méhecske bent megy ki, mindjárt kö­vetik a többiek és olyan utána a méhkas, mintha kolerajárvány tört volna ki. Ha ez megtörténik, né­hány nap múlva megsem­misül a kas valamennyi la­kosa. Rosszabb ez mint a pestis. De szerencsére, rit­kábban fordul elő. Kint sötétedik, ideje búcsúzni. Megköszönöm a kedves vendéglátást, gazdag tapasztalatokkal és egy kevés ajándékba kapott mézzel és pollennal térek haza. Útközben mézzel édesített süteményt vásárolnék. Nincs. Csak szacharózzal készített. A Mézes Mackóban! Dr. Veres Pál Életmentő ajándék Tanmesékben elfogadható érdekesség, hogy a já­­nosbogár szárnya világít, valójában azonban a pu­hatestűek családjába tartozó világítóbogaraknak — Lampyrinae — nem a szárnyuk, hanem a hasuk két egymás után következő lemezének fehér foltja sugározza a fényt. A röpködő jánosbogár — Phausis splendidula — hímek fényjeleket adva vadásznak partnerre. A nőstények nem tudnak repülni, de a földről, a nö­vényekről nagyobb fényerővel viszonozhatják az ér­deklődést. A párválasztásnak számos állati formája érdemes a tanulmányozásra. Igen jellegzetes az ajándékozó hímek viselkedése. Hogy miért e gáláns viselkedés, arra az ájtatos manók rendjébe tartozó imádkozó sáska — Mantis religiosa — tevékenysé­ge is utal. E rovar nősténye vallásos neve ellenére sem tartozik a biblikus hűségű élettársak közé, megtermékenyítés után elfogyasztja kötelességét tel­jesítő párját. A skorpió-legyek — Mecopterae — nőstényei is igen falánk természetűek. A veszélyeztetett nászra vágyó hímek szárnyukat billegetve óvatosan közelí­tik meg kiszemelt párjukat. Mielőtt udvarolni kez­denének, egy csepp folyadékot öklendeznek fel, amely gombostűfejnyire duzzad. Az ajándék úgy látszik, különleges nyalánkság lehet, mert a nős­tény az utódokról való gondoskodás közben is ezt majszolja és ha az aktus végére is marad belőle, akkor a skorpiófiú megúszta az esetet. Az afrikai poloska — Stilbocoris natalensis — Afrika trópusi vidékein élő rovar, nem tartozik a ragadozók közé, hímjeit közvetlenül nem fenyegeti a nász utáni pusztulás veszélye, de mit lehet tudni, ők is ajándékoznak. Gyümölcsmagokra specializálják magukat. Napo­kon át cipelik az ajándékot, és amikor meglátnak egy (poloska) szemrevaló menyecskét, elé teszik, de nem máléskodnak, nem ácsingóznak szerelemre várva, hanem több helyen megszurkálják a finom eledelt és emésztőnedvet fecskendeznek bele. Jacques Carayon, francia kutató a megmondhatója —, ő tanulmányozta az afrikai poloskák szerelmi életét — hogy az ilyen ajándék sohasem téveszti el a hatását. * * * 47

Next