Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)
1980-03-07 / 10. szám
EMIL RIPORTJA A FEDETT PÁLYÁS ATLÉTIKAI EURÓPA-BAJNOKSÁGRÓL Üvegházi mustra Fedett pályás atlétikai Eil Sizidelfingenben. Pusztán a hasonlat — talán nem is a legsikerültebb — kedvéért, ez körülbelül olyan, mintha Pilisvörösváron rendeznének Európa-vetélkedőt. Sindelfingen amolyan csendes nagyfalu, vagy község, netán előváros, s mindössze dalos fesztiváljáról, no meg egy tekintélyes méretű szántóföld közepén felépített csarnokáról ismertebb. Ez utóbbi kísértetiesen hasonlít az Óbuda Tsz üvegházaihoz. Alig látszik ki a földből, de puritán egyszerűségével, a látványosabb külsőt nélkülöző formájával együtt is parádés kis létesítmény. Ide jöttek el Európából azok az atléták, akik az olimpia évében szükségesnek tartják a komolyabb téli versenylehetőségeket Akadtak világsztárok is, noha többnyire nem ez jellemezte a mezőnyt. Ezzel együtt rangos, jó kis versengés kerekedett ebből a csarnoktalálkozóból. Még most, tíz évvel azután, hogy ez a fedett pályás viadal hivatalosan is „elismertté vált”, jó néhányan vitatják létjogosultságát Annak idején elsősorban az üzlet miatt — és ez a mai sportvilágban mindennél erőteljesebben hat — volt szükség elnevezés rangjára, sportszakmai tekintetben azonban, nos, erről ki így vélekedik, ki úgy. Az NDK-sok például egyetlen versenyzőt sem küldtek, mondván, hogy a nyugodt olimpiai felkészülés most mindennél fontosabb. (Lehet, hogy nekik lesz igazuk? ...) E nyugodt felkészülést egyébként a jelenlevők is gyakorta ismételgették. Az amerikai bojkotthisztéria e verseny légkörét is kísértette, a rúdugró NSZK-beli Loire és a francia Abada, az olasz csodaugró, Sara Simeoni társaságában, sajtótájékoztatón ismertette elképzelését, miszerint a nyugat-európai sportolókat — hazájukban alakítandó bizottságokkal, nagygyűlések rendezésével — egyöntetűen a moszkvai olimpiai részvétel mellett kívánják felsorakoztatni. Az itteni politikusok egynémelyike persze nem örült túlzottan annak, hogy a sportolók sportolni, versenyezni akarnak, de ezzel együtt nehezen képzelhető el, hogy az itt megfogalmazott és aláírásokkal hitelesített dokumentum, felhívás olyan bumfordi módon eltűnjön, mint a Heiden-féle petíció a Fehér Házban... Sindelfingen és az itt megrendezett verseny persze korántsem kerülhetett akkora reflektorfénybe, hogy a bojkotthívek túl sok pénzt és ambíciót vesztegettek volna rá. Az NSZK-ban ezekben a napokban akadtak ennél sokkal izgatóbb dolgok, mi több, a Bayern Münchnt vesztesége a Hertha ellen , a itteni sportbarátokat, mint mondjuk a napokban 23. születésnapját ünneplő kölni lány, Elke Decker győzelme 400 méteren. Pedig végső soron ő is hozzájárult ahhoz, hogy négy-négy arany-, ezüst- és bronzéremmel a házigazdák szerepeljenek a legeredményesebben a szintén négy-négy aranyérmet szerző szovjetek és lengyelek mellett. A tizenkét tagú, minden idők legfiatalabb magyar EB-s gárdájának sincs oka a szégyenkezésre, hiszen az egy arany- és két ezüstéremmel megtették, ami tehetségük révén megtehető volt. Az éremszerzők és a jól szereplők közül csupán Paróczai András „kapott ki”. Egy olyan versenyben, melynek pedig ő volt a főszereplője. Az előfutamban — szinte „féloldalazva” — elsőként kocogott a célba, a döntőben pedig 120 méterrel a cél előtt, abszolút vert helyzetben kezdett csak el futni. Nem hiszem, hogy öt centinél nagyobb különbséggel kapot ki a francia Milhautíl ... Régi „szokásához” híven, már az első harminc méter után az utolsó helyen kullogott, s csak amikor már teljesen kizárták , akkor rázta meg magát. Néhány méterrel előbb is megtehette volna, hiszen ebben a mezőnyben ő volt a legjobb. Éppen ezért értékelhető úgy — már elnézést! —, hogy András „elszórakozta” ezt a megszerezhető aranyérmet. Persze futószámban egy magyar ezüst, nem mindennapi dolog, s így végső soron örömteli az éremszerzése. Ugyanez mondható Mátay Andrea ezüstérmére is. Ő az idén másodszor ugrotta meg a 193-at, s második helyezése reálisnak tűnt Simeoni 195-tel előzte meg, de remek formáján érződött, hogy ha szükség lett volna rá, hát magasabbat ugrik. Az EB „aranylegénye” számunkra a hármasugró Bakosi Béla lett. Hat éve sportol éshárom évvel ezelőtt jutott túl először a 16 méteren. Most harmadik kísérletével 16,86 méterig repült, s ezzel több nemcs különbséggél ad aranyérmet a szovjet fiúk elől. Vajon hogyan lesz valakiből hármasugró? — Rém egyszerű — mondta a nyíregyházi Európa-bajnok. — Sigér Zoltán, az edzőm megmutatta, hogya mi az a hármasugrás. Aztánmegkérdezte, hogy mi a véleményem róla. Mondtam, semmi különöst, és így már kezdettől fogva hármasugrónak készülök. Bár, hogy túlzottan unalmas ne legyen az ügy, időnként másfelé is ugráltam. Történetesen nem is olyan rosszul, 208-cal ifjúsági magasugró bajnokságot is nyert. Most nagyon boldog volt és nagyon panaszkodott: „Nem vagyok elég erős és technikai problémáim is akadnak. A második ugrást például nem tudom rendesen kihúzni.” Így lett Európa-bajnok. „Azért az igazi mégiscsak egy jó olimpiai döntős szereplés lenne” — mondta, hozzátéve, hogy ez a mostani aranyérem, noha valamilyen éremszerzésiben bízott, még számára is meglepő volt. Soha rosszabb meglepetést! Olyat viszont sohase, amilyet Szalma László, korábbi fedett pályás Európa-bajnokunk szerzett. 755 centis ugrással a rúdugró Makó Ernővel (490 cm) együtt ők ketten betyárosan elmaradtak képességeik bemutatásától. Makó korábbi négyszeri csúcsjavításával az egyik legmegbízhatóbb hazai ugrónak látszott, most viszont a jelenlevő 16 rúdugró közül ő volt az egyetlen, aki 5 méter alatt fejezte be a versenyt. A többiek nem okoztak csalódást, sőt Pál új csúcsa, Gibicsár 223 cm-es eredménye és még Salbert 520-as rúdugrása is dicsérendő teljesítmény volt. Az EB legszínvonalasabb s ezzel a leglátványosabb versengését a vágtaszámok és az ugrószámok jelentették. Rúdugrásban a szovjet Volkov és Poljakov is átrepülte az 560-at, női magasugrásban Mátay és Simeoni viadala élményt jelentett, a férfiak versengésében pedig nyolcan jutottak túl a 226-on és hárman a 229-en. Végül 231-gyel az NSZK- beliek 19 éves, 201 cm magas ugrója, Dietmar Mögenburg nyerte az EB-t. Túl nagy meglepetést azért nem okozott, hiszen szabadtéren már 232-t is ugrott, mi több, ő az ifjúsági világcsúcstartó. Az EB legeredményesebb versenyzője azért mégis egy csinos hölgy lett. A 22 éves lengyel Sofia Jizerczyk két „aranyérmet” szerzett. Az egyiket gáttechnikájával, a másikat a fitos kis almaarcával, 7,77-tel nyerte honfitársa, Rabsztyn előtt a 60 méteres gátfutást, és messze a legtöbb szavazatot kapva az újságíróktól ő lett a fedett pályás EB répségkirálynője. Mit mondjak, előfordul, hogy az újságírók tsiszta tévednek ... Alighanem a két ranglökő versenyszám megítéléséhertsem tévedtünk túlzottan: vidám kabarénak tetszett, öt hölgy és négy férfi (két-két jugoszláv és cseh- szlovák) alkotta az Európa-bajnoki mezőnyt, és ezt tapintatosan fogalmazva — súlyos félreértés. Már csak azért is, mert ebben a versenyszámban, ebben az időszakban mindent csinálnak (súlyt emelnek, gyógyszert szednek, edzésről edzésre rohannak), csak éppen nem versenyeznek. Ezzel magyarázható a rendkívüli csekély érdeklődés (egyik-másik ugrószám fedett pályás „léte” is kérdéses, hiszen sorra sérülnek a versenyzők), és ezért gondolkoznak a szakemberek a versenyműsor esetleges megváltoztatásán. Fedett pályás EB az olimpia évében. Atlétikában még rendeznek néhány rangosabb meghívásos viadalt, de 1980-ban az olimpián kívül ez az egyetlen hivatalos nagy verseny. Versenyalkalmat teremt a monoton edzések közepette, serkent a jobb, erőteljesebb felkészülésre és persze amolyan erőfelmérő is. Olimpiai esélylatolgatásra azonban — hasonlóan sok más versenyhez — ez sem alkalmas. Mégis, jó verseny volt, ami korántsem mellékes, a sportolók azzal búcsúztak egymástól, hogy hamarosan ismét találkoznak. Természetesen Moszkvában, az olimpián. Bakos Béla Mátay Andrea - Simeoni mögött - ezüstérmet szerzett 47