Magyar Ifjúság, 1981. január-április (25. évfolyam, 1-17. szám)

1981-04-24 / 17. szám

Ifjú vőr­iskeresztesek A budapesti egészségügyi szakközépiskolák növen­dékei a Heim Pál Gyermekkórház kis betegeit lá­togatják meg rendszeresen, s veszik körül őkat gondoskodásukkal, figyelmükkel. Több fővárosi, debreceni és pécsi szakmunkásképző intézet fiatal­jai a környezetükben élő idős emberek gondjaiból vállalnak részt: nemcsak ápolásukkal törődnek, hanem leendő szakmájuknak megfelelő szakipari munkákat is elvégeznek — lakást festenek, vil­lanyt, vízvezetéket javítanak — az egyedülálló öregeknél. Csupán néhány példa abból a szerteágazó tevé­kenységből, amelyet a Magyar Vöröskereszt kere­tében működő ifjúsági vöröskeresztesek végeznek. A mozgalom fennállásának 60. évfordulójáról ün­nepi ülésen emlékeztek meg a múlt héten. Az ott elhangzottak legfőbb tanulsága: a fiatalok egész­séges életmódra nevelését minden tananyagnál, brosúránál jobban szolgálja, ha mind többen kap­csolódnak be a betegségek megelőzésének, s a rá­szorulók ápolásának mindennapos felelősséggel já­ró, élményt adó munkájába. A­ színész és a változó világ Dómján Editnek nem tetszene a róla készült em­­lékműsor. Nemcsak azért, mert elcsodálkozna, hogy egyébként jó színészeink milyen túljátszott ünnepé­lyességgel méltatták társukat, rajta keresztül ön­magukat, de a sokféle pátosszal vegyített emlék­képből mégsem állt össze az emlék. Az emlékezők kedvesen hangoztatták, hogy királynő volt, meg szé­pen tudott nevetni és sírni. Leszögezték, nem akart megöregedni, hát elébe ment az éveknek. Nem vár­ta meg, míg eléri a halál — sóhajtották —, de az okát puszta nőiességének tudták. Aki negyvenéves, nem játszhat mindent. Óhatatlanul szerepsémát kell változtatnia Dómján csak ettől félt volna? Mindegy. Gobbi megrovóan mondta, hogy utálja, ha ilyen intimitásokkal zaklatják a megboldogultat, ha a színész magánéletében, ha a személyes titkaiban vájkálnak. Miközben az egész műsorban ezt tették. Káló Flórián csodálatos piedesztálra állította volt feleségét, túlbeszélve Mensárost, a partnert, Hege­dűs Gézát, a tanárt, Simon Zsuzsát és Gobbi Hil­dát, a két könnybe lábadt szemű kollégát. Szabó Gyulát nem volt nehéz dolog túlbeszélni. Nem tetszene Dom­j­annak az emlékezet, pedig mint műsor, érdekes volt. Bár a filmbejátszások és a színházi jelenetek sem segítettek hitelesebben fel­idézni a színésznőt, másnap az egész város erről a műsorról beszélt. Nem Domjánról. A többiekről. Talán a most induló sorozat — Domján Edit tévé­felvételeinek sugárzása — segít abban, ami az em­lékezetből kimaradt. A kedvesen bánatos, töréke­nyen nehézkes, csúnyán szép és szépen csúnya Dómján Editet nehéz kerekasztalnál megtárgyalni. A holtnál érdekesebb az élő, az idézettnél az idéző. A színész és a változó világ című műsorban jobban izgatta a nézőket Dómján Editnél, hogy mit mond a Gobbi, a háló, meg a többiek. Szentségtörés. De így van jól. (magyar) A­ felvirágzás kora... ... már elérte Egyiptomot, legalábbis Szadat elnök szerint. Igaz, a lakosság nagy része erről még nem tud semmit, mert az infláció 60 százalékos, a munkanélküliség magas, a fizetés alacsony, s az országban élelmiszerhiány van. Bár ez utóbbival kapcsolatban a kormánypárti lapok az elnök „hu­mánus kezdeményezéséről” számoltak be, amely nem nélkülözi sem az „energiát”, sem a „bölcses­séget”. Mi ez a kezdeményezés? Anvar Szadat el­nök az Egyesült Államokban Houston közelében 60 ezer hektáros magánfarmot vásárolt, amelyen egyebek között 150 ezer szarvasmarhát is tart. Nemrégiben szerződést kötött az egyik export-im­port céggel és mezőgazdasági termékeket szállít­ó saját országába! E hírt egy lisszaboni lap közölte. A felvirágzás kora tehát — ha Egyiptomot nem is — Szadat elnök farmját bizonyára elérte... -kas —Iifli Minikönyvek Szentendréről Képzőművészeti miniköny­vek kiadására vállalkozik a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága. Elsőként Ko­vács Margit művészetének állítottak emléket, majd a szentendrei festészet ötven esztendejét mutatták be. A sorozat legújabb és egyben legsikerültebb kötete Fe­­renczy Béni érmeit tárja a művészet barátai elé. A Pro arte címmel napvilá­got látott kiskönyv lapjain maradéktalanul észlelhetők a szobrász plasztikai gon­dolatai. A minimális pél­dányszámban elkészült ér­mek minikönyvben repro­dukálva nemcsak emléket jelentenek Szentendréről, hanem a képzőművészet valós értékeinek alaposabb és körültekintőbb megis­mertetését, népszerűsítését is szolgálják. A leleményes szerkesztői munka — kellő fantáziával és igényesség­gel társulva — olyan soro­zatot indított útjára, amely­nek lényegét nem a köny­vek formátuma, hanem a mindenkori határozza meg. tartalmasság (M) Vízből vizet A bányatavakról jobbára csak akkor hallunk, ha für­­dőzők tragédiájáról szól a tudósítás. A bányatavak veszélyesek, s egyáltalán: mire lehet jó egy bánya­tó. A múlt szerdán a Ma­gyar Hidrológiai Társaság­ban tanácskozást tartottak a hazai víztározókról, ame­lyek egyre fontosabb szere­pet játszanak a vízgazdál­kodás fejlesztésében, a tele­pülések ellátásában, egy­­egy üzem, mint például a Gagarin Hőerőmű kiszolgá­lásában. Csakhogy számos tényező — mint pédául a földvédelmi jogszabályok megszigorítása — korlátoz­za a tározók létesítését, s a költségeket is nagymér­tékben növeli. Egy tározó építésénél a beruházási költségek felét a terület­­biztosítás teszi ki. Ezért javasolták a szakem­berek, hogy már a közeljö­vőben a kavicskitermelés bányatavait víztározókká kell átalakítani. Számítások szerint ily módon — és szinte jelentéktelen többlet­költség mellett — öt éven belül 60 millió, az ezred­fordulóra pedig 150—200 millió köbméternyi tározó­térfogatot lehet kialakítani. Vízből vizet, csak haszno­sabbat. Angolai úttörők Magyarországon — A faluszéli csöndet hirtelen fegyverropogás verte fel. Sejtettük, hogy ismét egy UNITA-banda támadta meg falunkat — kezdte az elbeszélést Joao Lukanga angolai úttörő, aki az Agosthino Neto Úttörőszervezet delegációjának tagjaként töl­tött néhány napot hazánkban. — Mindenkire rá­lőttek, aki csak mozgott, majd elkezdték átkutat­ni a házakat. A férfiak nagy része dolgozott, csak az idősebbek és a nők voltak otthon, a banditák ezt tudták, ezért merték megtámadni a falut. Las­san elérték a mi házunkat is. Megtaláltam unoka­­testvérem véletlenül otthon hagyott fegyverét. A banditák először majdnem szétlőtték az ajtót, utá­na rövid csend lett. Én is vártam egy pillanatot, majd elkezdtem az ajtóra tüzelni. Az ajtó mögül hörgésszerű hang volt a válasz, majd rohanó lép­tek. Jó idő eltelt, miután ki mertem lépni a ház­ból. Az utcán semmi mozgás, az ajtónk előtt egy halott férfi feküdt­. Nem sokkal később megérkez­tek csapataink, s kiderült, hogy akit lelőttem, az UNITA-banda vezetője volt. Csak azt tettem, amit bármely úttörő tett volna a helyemben, ha talál fegyvert, mert legfontosabb feladatunk a tanulás mellett a hazánk védelme. — Szervezetünket a 6—14 éves gyermekek számá­ra hozta létre pártunk — veszi át a szót a dele­gáció vezetője, Manuel Goncalves Muandumba, az Agosthino M­eto Úttörőszervezet első titkára, az MPLA Ifjúsági Szövetsége (JMPLA) titkárságának a tagja.­­ Célja az volt, hogy a gyermekeket ha­zaszeretetre, forradalmiságra, a forradalomhoz va­ló hűségre nevelje. Egyre többen kapcsolódtak be mozgalmunkba, amely harci szervezet volt a szó legszorosabb értelmében, mert az úttörők maguk is csoportokat alkotva harcoltak a portugál gyar­matosítók ellen. A mozgalom biztos lehetett ab­ban, ha valakit a gyarmatosítók elfogtak, nem árulta el az őserdei iskolák, az MPLA-csapatok rejtekhelyét. — Angola h hat éve független ország. Mennyiben változtak meg azóta a munka feltételei, az ifjú­sági és úttörőmozgalom feladatai? — A függetlenségünk kikiáltása után feladataink csak bővültek, az úttörőszervezet tömegszervezet lett — jelenleg egymillióan vagyunk —, bár jelle­ge azóta sem változott. Ugyanis hazánkban még találhatunk ellenforradalmi bandákat, s ha a hely­zet úgy adódik, az úttörők is szembe mernek száll­ni velük, azonban egyértelműen előtérbe került a tanulás és a munka. 1976-ban az első nemzeti ta­lálkozónkon kidolgoztuk szervezetünk alapokmá­nyát, lefektettük azokat az elveket, amelyek alap­ján mozgalmunk tevékenykedik — ezek az elvek a marxizmus—leninizmus alapelvei. Szervezetünk legfontosabb feladata, hogy hozzájáruljunk a gyer­mekek neveléséhez, megismertessük őket aktuális politikai kérdésekkel, felkészítsük a haza védelmé­re, internacionalista szolidaritásra neveljük őket. Nagy hangsúlyt fektetünk a nemzeti hagyományok ápolására is. — Az úttörőszövetségük az MPLA Ifjúsági Szövet­ség keretében tevékenykedik. Hogyan lesz valaki­ből az ifjúsági szövetség tagja? — Mozgalmunk a gyermekeket tömöríti, de aki ki­kerül ebből a korból, nem lesz automatikusan az ifjúsági­­ szövetség tagja. A JMPLA ugyanis politi­kai szervezet, nem tömegszervezet. Három éve ala­kultunk, ma még csak mintegy 80 ezer tagunk van. Azok az úttörők, akik be akarnak lépni, feladat­lapokat, teszteket töltenek ki, emellett konkrét fel­adatokat kapnak, s ha megfelelnek, csak akkor le­hetnek a JMPLA tagjai. Felvételük azonban akkor sem az alapszervezetekben történik, hanem fel­sőbb szinten. A novemberben esedékes kongresszus feladata lesz, hogy értékelje az elmúlt három év munkáját, megvizsgálja, mennyiben­ felel meg mun­kánk a leninizmus elveinek, szövetségünk meg tudta-e valósítani a párt által előírt feladatokat, mennyiben tudta a nemzeti felemelkedést, a hon­védelmet szolgálni. — Az utóbbi időben ismét előtérbe kerültek a honvédelemből adódó feladatok ... — Állandóak és egyre sűrűbbek a dél-afrikai rend­szer részéről a provokációk, agressziók, amelyek haladó társadalmi rendszerünk, forradalmunk el­len irányulnak. Ezzel egy időben a rezsim fokozta tevékenységét Namíbiában is. Azonban hiába min­den, Angola megvédi forradalmát, s semmi nem térít el bennünket attól, hogy kinyilvánítsuk szo­lidaritásunkat Namíbiával, segítsük igazságos, fel­szabadító harcát. P­i 5

Next