Magyar Ifjúság, 1985. szeptember-december (29. évfolyam, 36-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
E-épületben is nagy sikerünk volt. — Ez a fogadtatás a zenéteknek vagy a szövegeteknek szólt? — Is-is. A kettő összetartozik. — Én a kislemezeiteken hallható számok szövege és dallamvilága között éppen hogy feszítő ellentmondást véltem hallani. — Van is. De az annak a következménye, hogy különböző időben született számok, amelyek még nem egy kialakult elképzelés szolgálatában készültek. Ezt most már a készülő nagylemezünkön össze fogjuk csiszolni. Régen, ha jött egy ötlet, akár zenei, akár szöveges, írtuk a nótát és kész. Ma már arra gondolunk előbb, mire tudnánk használni azt az ötletet, s ha nem illeszthető a terveinkhez, inkább elfelejtjük. Mi eddig mindent játszottunk, mienk volt a zene a soultól a rock and rollig, a líraitól a kőkeményig, sokfelől jött az érzelem, a hangulat. Ennek most vége, egyetlen stílusba kell mindent megtalálnunk. — És abba belegyömöszölve meg tudjátok őrizni majd az egyéniségeteket? — Meg kell őriznünk. Nehéz okosnak lenni, de muszáj. Rengeteg lemez jelenik meg, a közönség jóllakott, a dömping elvette az étvágyát, az érdeklődés csökken a műfajjal szemben, most kell valamivel kijönni, amíg végképp ki nem alszik az egész. — És épp most kell basszusgitárost keresnetek Temesvári helyett... — Szörnyű hír volt az ő halála. Nemcsak a zenekar miatt, amelynek végre kihajtottam egy ötfős szerződést Bécsben — ez a létszám ott borzasztóan nagy dolog! —, hanem azért, mert nagyon szerettük őt. Most arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem kezdjük újra, nincs kedvünk helyette valakit beállítani. Úgy döntöttünk, hogy szintetizátor-basszussal oldunk meg ezentúl mindent. Romantikusan úgy fogalmazhatom: komputerizáljuk az emlékét. — Miben reménykedtek most? — Csak magunkban bízom, az erőnkben, az energiánkban, a hitünkben, ami most már tíz éve együtt tart minket. Az, hogy mi hárman a Marcellina PJT vagyunk. Volt, amikor rosszul ment, egy évig egy fillért sem kerestünk itthon. Az anyagi kényszer rettenetes dolog. Én kibírom, egyedülálló vagyok, de ahol gyerek is van, család ... — A fiúk szerint te vagy az üzletasszony, és jó üzletasszony vagy. — Nem szeretem ezt a szót, meg nem is igaz. De az tény, hogy mindent én intézek. A fiúk erre nem alkalmasak. János eleve kiesik ebből, ő ugyanis világtalan, Péter meg a technika bolondja, maradok hát én, a szervezés rám hárul. Megmutatom a naptáram, nézd, arra sincs időm, hogy levegőt vegyek, nem hogy egy ötletet leírjak vagy tanuljak valamit kísérletezzek a hangommal, a mozgásomat csiszoljam. Pedig minderre szükség lenne, hogy valamit még kihozzak magamból. — Menedzserre nem futja? — Nem is tudom, futná-e, de itthon nincs megfelelő ember erre. — Akkor vegyél fel egy egyszerű titkárt, és tanítsd meg rá! — Lehetetlen. Annak az embernek ismernie és értenie kell a szakmát. Egyébként titkárnőm van, az édesanyám. Rengeteget dolgozik helyettem. Valaki, aki egy gyárban volt titkárnő, belehalna ebbe. El sem tudja képzelni, mi mindent kell elintézni addig, amíg mi kifutunk arra a dobogóra, a fénybe. Kezdődik a berendezéssel például. Ha nincs saját, kell szerezni egy stábot, amelynek van több százezer forintot érő hangosítása. Mi a legújabb típusú hangszereken dolgozunk, azok a saját erősítésünkön nem szólalnak meg ezer Watton, tehát a koncerteken berendezés kell hozzá. Aztán millió műsorszervezővel kell összejönni, míg valaki azt mondja, hogy jó, akkor gyertek ebbe és ebbe a turnéba velem. A tévéhez százszor kell telefonálni, hogy összejöjjön egy felvétel, aztán százszor kell bemenni, hogy el is készüljön az a felvétel, aztán megint százszor kell kilincselni, hogy le is adják azt műsorba. A számokat engedélyeztetni is kell, tehát le kell kottázni, be kell nyújtani egy hivatalba, érdeklődni, rendben van-e, játszhatjuk-e, csupa-csupa adminisztráció, irodai munka, amihez ismerni kell az ügymenetet is, a szakmai zsargont is, az útvesztőket is. — Gondolom, kérni is kell néha. — Állandóan kérni kell — és ez borzalmas érzés. Aki nem alázatos, azt megalázzák. Azt hiszem, másnak százezer forintért sem vállalnám. Lehetetlen megfizetni. Ezért lenne inkább személytelen menedzserirodákra szükség, akik keresni akarnak ugyan az ügyön, de befektetni és kockáztatni is hajlandók. Ha fantáziát látnak valakiben, akkor megcsinálják a formáját és vállalják helyette a rizikót. A Magyar Média szervező iroda, az nem az a menedzselés, amire a zenészeknek szükségük lenne. Menedzser az, aki körülnéz a szakmában, és attól függetlenül, hogy neki személy szerint mi tetszik, felméri az igényeket a piacon, elemzi, hogy kit, mit lehet eladni a közönségnek. Kimondottan üzleti szempontból. Ahogy a nagykereskedőnél kiteszik az árukat, a kiskereskedő kiválasztja, amit el tud adni. Mi is „áru” vagyunk, akármilyen rossz érzés is ezt tudomásul venni. A lemezgyárban is van három „menedzser”, de ők nem vehetnek nekem hangszert, nem fizethetik az énektanáramat, most már oly minimális a kockázatvállalásuk, hogy például a mi megállapodásunkra rá sem fizethetnek, mert a kikötött harmincezer eladott lemez fölött csak a tiszta hasznot kell elkönyvelniük. — Hallottam néhány volt zenekarvezetőről, hogy menedzserkedésre adná a fejét. — Mondogatják magukról, de igazán egyikük sem tudja, hogyan is kellene hozzáfogni. — Nincs elég induló tőkéjük hozzá? — Tőkét hamar lehetne szerezni. Most is van csomó ember, aki erősítőbe, felszerelésbe fekteti a pénzét, mert tudja, hogy az szép profitot hoz. Az a gond, hogy biztos szemű ember nincs, aki garancia lenne arra, hogy profitot termel a tőkéből. Kész produkcióra, eladható árura most is van kereslet, ha mi megcsináljuk magunkat forgalmazhatóra, akkor már szívesen megvesznek, akkor már leemelhető rólunk a haszon. — De hát akkor most mindenki helyett neked kell dolgoznod?! — Van, amikor négy órákat alszom. Ha az ember azt akarja, hogy ebből legyen valami, akkor nem lehet kihagyni egyetlen órát sem, mert lehet, hogy pont akkor jött volna be a nagy lehetőség. Én Tahitótfalun lakom, be kellett szereznem egy CB-t, édesanyám éjjel-nappal azonnal értesít, ha bárki keres az ő telefonján. — Miért laksz Tahitótfalun? — Kényszerűségből. Csak ott tudom kipihenni magam. Évekkel ezelőtt a külföldi gázsimból vettem egy kis telket, mert nem akartam, hogy elússzon a pénzem. Aztán észrevettem, hogy csak abban a faházikóban érzem jól igazán magam.Később édesapám segített egy normálisabb házat fölhúzni. Ez nekem napi hatvan kilométer pluszt jelent, nem árulom el, hogy egyórányi közlekedést, mert abból kiderül, hogy gyakran a szabályosnál gyorsabban vezetek. — Eddig keveset nyilatkoztál, rajongóid nem sokat tudnak rólad, szinte csak a hangodat ismeri az ország. Most elmondhatnád, amit a többiek szoktak, hogy mi a hobbid, melyik a kedvenc virágod, ki a példaképed, a kedvenc színed, állatod ... — Nincs kedvenc színem. Szinte minden színt kedvelek, ami a pillanatnyi hangulatomhoz, helyzetemhez illik. — A színpadi ruháid milyen színűek? — Van mindenféle: vidám, szomorú, csillogó, bőrből készült, selyemből, amilyent az a dal megkíván, amelyiket éneklem. Kedvenc állatom a ló és a kutya. Szeretek lovagolni járni, és van otthon egy német juhász kutyám. Nőstény, és állandóan elkóborol, de sajnálom megkötni. Nem bírom nézni, ahogy rángatja a láncát ... Köves István SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK Szekeres-V. M. Band —S. Nagy: ŐRÜLT LÁNY (Varga Miklós) Nagy-Fülöp: ÁLLJ MEG! (Szűcs Judit) Wolf-Bradányi: ENGEDD, HOGY SZERESSELEK (Korda György) Svéd-Seres: ÖREGÚR NAGY SZÁRNYAKKAL (Nyeső Mária) Presser—Sztevanovity D.: CSAK A SZÍVEMET ADOM ELÉD (Vikidál Gyula) Pacsó—Karakas: ESKÜ (Viki és a Flört) Kaszás: ÚJ (Marcellina PJT) Sáfár-Szánti: SOHA NE HÍVJÁL ! (Szánti Judit) Dés-Bereményi: A HIÁBA SZÉP (Udvaros Dorottya) Bornai: SZERELEM A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (Bornai Tibor) EGYÜTTESEK Szikora—R-Go: SZORÍT EGY SZÓ (R-Go) Edda: A KOR KÖZEPÉN ÁLLOK (Edda) Omega-Sülyi: PÉNZ, PÉNZ (Omega) Frenreisz—Szűcs: AZT BESZÉLI MÁR AZ EGÉSZ VÁROS (Skorpió) Galla-Gay-Laár -Super Nova: LOPOTT ROBOT (GM 49) Hevesi-Névtelen Nulla: JEREMY (Névtelen Nulla) Fenyő-Stollerwerk: VAN, AKI FORRÓN SZERETI (Hungária) Presser-Sztevanovity D.: ÉJSZAKAI VONATOZÁS (Locomotiv GT) Pásztor-Jakab—Hatvani: NYÁR VAN (Neoton Familia) Malek-Solymos: EGY JÓ KIS DAL (Expressz) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége. Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA 4___________ 31