Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
Sikerügyekben minden apróság számít. A tizenévesek , most illeszkedvén a felnőtt többségű világba, szívesen azonosulnak kisebbségek tagjaival. Jackson és Prince színes bőrűek, Roy George régebben gyakran viselt Dávid-csillagot a nyakában. Sötét bőre van Grace Jonesnak, a New Yorkban élő, jamaicai származású énekesnőnek is. A harminchárom éves fekete csillag kitűnő előadóművész, ahogyan az előbbiek is azok, dalai semmivel sem rosszabbak aimazokénál. Grace azonban nemcsak, illetve először nem a popszakmában futotta ki magát. Sikeres színésznő és fotómodell is egyben, olyan, akinek énekesnői karrierjét nagyban segítette, hogy tudható: nem ez az egyetlen, amit profi szinten képes művelni. A női self-mademan, a maga erejéből felemelkedő sikeres nő, és külsejében csak annyi a nőiesség, amennyi egy kíméletlenül célratörő menedzserasszony lelkében. A saját maga tervezte „brikettfrizurát” viseli, hasonlít az amerikai hadsereg tüskehajú katonáihoz. A hagyományos értelemben vett „férfilelke” van, legalábbis ezt sugallja megjelenése. Magas, izmos, hajlékony. És ordít. Nem csak a popszínpadon, ott ez szakmai kötelesség, már ha eltekintünk Jackson érzékeny románcaitól, balladáitól. Hófehér fogsorát villogtatva üvölt például a Citroen autógyár reklámjain, ami azt van hivatva sugallni, hogy a francia kocsimárka is olyan, mint ő: erős, gyors, elnyűhetetlen, a konkurenciaharcban pedig verhetetlen. URAM,ON MALACKODIK Michael, a gyerekek kedvence A Der Spiegel című nyugatnémet magazin azt írja róla: „régivágású, férfigyilkos istennő”. Hát, van is benne valami. Ha hihetünk egyik-másik pszichológiai irányzatnak, ezekkel együtt pedig a vallástörténet egyik iskolájának, a férfiak valaha nőuralom alatt éltek, és ennek emléke fennmaradt az emberiség férfirészének kollektív emlékezetében. Így van-e vagy sem, ne döntsük el, bizonyos azonban, hogy ilyesfajta élménye egy korlátlan hatalmú nőről, az anyjáról a legtöbb férfinak van. És nem biztos, hogy ezek a tudott-tudattalan élmények egytelműen negatívak. Egyesek szerint Grace Jones-t mint árut ez teszi kelendővé a férfiak körében. A Quick című képeslap számol be arról, hogy megtalálta élete párját a nálánál hét évvel fiatalabb (pszichológusok, figyelem!) svéd filmszínész, Dolph Lundgren személyében. Lundgren alakítja a Rocky—IV.-ben Rocky Balboa (Sylvester Stallone) ellenfelét, egy szovjet bokszolót — minden adottsága megvan hozzá. Két centi híján két méter, egy alkalommal azért állt le a forgatás, mert úgy lecsapta Stallonét, hogy hetekig kórházban ápolták, és azóta is szívpanaszai vannak. Lundgren elárulta, hogy Grace — bár az emberekben kissé férfias benyomást kelt — odahaza gyengéd és nőies, de az tény, hogy csakugyan mindig tudja, mit akar. „Számomra jóval izgalmasabb az élete egy nővel, akinek mindenre érvei vannak, mint valami alázatos asszonykával” — mondja. Legyen neki az ő ízlése szerint — mondjuk mi erre, a Jones-rajongó férfiak pedig bizonyára irigylik is. A fentiekből többé-kevésbé kiderül, hogy Grace sem egészen az a színfalak mögött, mint a nyilvánosság előtt, bár a kettőt egybevetve talán nála érződik legkevésbé a csináltság. Végezetül egy szót a rajongókról. Az ő hívei a másik három popsztárnálidősebbek és sikerorientáltabbak. Nem kizárt, hogy valahol a világban már valaki vagy valakik gyöngyöző homlokkal gondolkodnak, kit kellene még kitalálni a tiniknek. Ha vannak ilyenek, és miért ne lennének, nem könnyű a dolguk. Amennyiben viszont sikerül újabb igényeket feltérképezniük, az új sztárt már csak idő kérdése „összeállítani”. Kőrös László Boy George a heroinügy előtt