Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)

1986-12-12 / 50. szám

Sikerügyekben minden apróság számít. A tizenévesek , most illeszkedvén a felnőtt többségű világba, szívesen azonosulnak kisebbségek tagjaival. Jackson és Prince színes bőrűek, Roy George régebben gyakran viselt Dávid-csillagot a nyakában. Sötét bőre van Grace Jones­­nak, a New Yorkban élő, jamai­cai származású énekesnőnek is. A harminchárom éves fekete csillag kitűnő előadóművész, ahogyan az előbbiek is azok, da­lai semmivel sem rosszabbak aimazokénál. Grace azonban nemcsak, illetve először nem a popszakmában futotta ki magát. Sikeres színésznő és fotómodell is egyben, olyan, akinek éne­kesnői karrierjét nagyban segí­tette, hogy tudható: nem ez az egyetlen, amit profi szinten ké­pes művelni. A női self-made­­man, a maga erejéből felemel­kedő sikeres nő, és külsejében csak annyi a nőiesség, amennyi egy kíméletlenül célratörő me­nedzserasszony lelkében. A saját maga tervezte „brikettfrizurát” viseli, hasonlít az amerikai had­sereg tüskehajú katonáihoz. A hagyományos értelemben vett „férfilelke” van, legalábbis ezt sugallja megjelenése. Magas, iz­mos, hajlékony. És ordít. Nem csak a popszínpadon, ott ez szakmai kötelesség, már ha el­tekintünk Jackson érzékeny ro­máncaitól, balladáitól. Hófehér fogsorát villogtatva üvölt pél­dául a Citroen autógyár rek­lámjain, ami azt van hivatva sugallni, hogy a francia kocsi­márka is olyan, mint ő: erős, gyors, elnyűhetetlen, a konku­renciaharcban pedig verhetetlen. URAM,­ON MALACKODIK Michael, a gyerekek kedvence A Der Spiegel című nyugat­német magazin azt írja róla: „régivágású, férfigyilkos isten­nő”. Hát, van is benne valami. Ha hihetünk egyik-másik pszi­chológiai irányzatnak, ezekkel együtt pedig a vallástörténet egyik iskolájának, a férfiak va­laha nőuralom alat­t éltek, és en­nek emléke fennmaradt az em­beriség férfirészének kollektív emlékezetében. Így van-e vagy sem, ne döntsük el, bizonyos azonban, hogy ilyesfajta élmé­nye egy korlátlan hatalmú nő­ről, az anyjáról a legtöbb férfi­nak van. És nem biztos, hogy ezek a tudott-tudattalan élmények egy­­telműen negatívak. Egyesek sze­rint Grace Jones-t mint árut ez teszi kelendővé a férfiak körében. A Quick című képeslap számol be arról, hogy megtalálta élete párját a nálánál hét évvel fia­talabb (pszichológusok, figye­lem!) svéd filmszínész, Dolph Lundgren személyében. Lund­­gren alakítja a Rocky—IV.-ben Rocky Balboa (Sylvester Stal­lone) ellenfelét, egy szovjet bokszolót — minden adottsága megvan hozzá. Két centi híján két méter, egy alkalommal azért állt le a forgatás, mert úgy le­csapta Stallonét, hogy hetekig kórházban ápolták, és azóta is szívpanaszai vannak. Lundgren elárulta, hogy Grace — bár az emberekben kissé férfias benyomást kelt — odahaza gyengéd és nőies, de az tény, hogy csakugyan mindig tudja, mit akar. „Számomra jó­­­val izgalmasabb az élete egy nő­vel, akinek mindenre érvei van­nak, mint valami alázatos asszonykával” — mondja. Le­gyen neki az ő ízlése szerint — mondjuk mi erre, a Jones-rajon­­gó férfiak pedig bizonyára irigylik is. A fentiekből többé-kevésbé ki­derül, hogy Grace sem egészen az a színfalak mögött, mint a nyilvánosság előtt, bár a kettőt egybevetve talán nála érződik legkevésbé a csináltság. Végezetül egy szót a rajongók­ról. Az ő hívei a másik három popsztárnál­­idősebbek és siker­­orientáltabbak. Nem kizárt, hogy valahol a világban már valaki vagy valakik gyöngyöző homlokkal gondolkodnak, kit kellene még kitalálni a tiniknek. Ha van­nak ilyenek, és miért ne len­nének, nem könnyű a dolguk. Amennyiben viszont sikerül újabb igényeket feltérképezniük, az új sztárt már csak idő kér­dése „összeállítani”. Kőrös László Boy George a heroinügy előtt

Next