Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)

1988-11-25 / 48. szám

24 TALLÓZÓ Szívósötös#Szarva közt... Gomb­ás diliház#Ő is volt fiatal Vetkőzhetnék#Földmunkás­összejövetel#Da­lapo­sság A rádióállomások zenei szerkesz­tői szinte egyszerre kapták fel a fejüket Amerika-szerte. A teszt­lemez, amelyet egy bizonyos „The Wolburys” nevű együttes juttatott el hozzájuk, egész egy­szerűen a világszínvonalat kép­viselte, ami első LP-től nem cse­kélység. Mi több, egyik számuk kislemezen is napokon belül sláger lett. A szakmának már az elneve­zésnél gyanakodnia kellett volna: „Wilbury” az újvilági zenész­zsargonban annyit tesz, mint melléfogás a gitáron. Nem tették, a zenekritikusok pedig felsőfokban dicsérték az öt te­hetséges testvért, Otist, Luckyt, Charlie T.-t, Nelsont és Leftyt. Alig néhány nap alatt derült ki, hogy együtt és egyenként min­denki lóvá tétetett: a Wilbury család nem egyéb, mint egy al­kalmilag összeállt csapat. Azt, hogy szedett-vedett, nemigen le­hetne mondani, ugyanis a követ­kezők játszanak benne: George Harrison, Jeff Lynne (ELO), Bob Dylan és az apróbb szentek, Tom Petty és Roy Orbison. „A Német Szocialista Egységpárt elnöke: Hans-Jochen Vogel." (A német nyelven megjelenő Pravdából idézi a Stern.) Milyen kevés elég, hogy az em­ber megcsinálja a szerencséjét! A mississippi Patrick Kellynek például összejött, hogy Bette Davis és Isabella Rossellini be­lebújjanak falifarka gombokkal ékített ruháiba, s ezáltal rögtön megnyílt előtte a felemelkedés és meggazdagodás útja — fogy­ni kezdtek a produktumai. A képen magát reklámozza, oly sikeresen, hogy legföljebb meg­tippelhetjük, hogy fekete, és roppant helyes gyerek. Reagan egy réges-régi kedvese, egy Doris Lilly nevű újságírónő a múlt héten elárvereztette az elnök szerelmes leveleit. A végső ár 4 400 dollár volt, ennyiért ju­tott hozzá Malcolm Forbes. A Tallózó katonakorában lé­nyegesen alacsonyabb díjazásért fogalmazott szerelmes leveleket harcostársai megrendelésére. Valamikor régen már írtunk Imanról, a Szomáliából származó top-modellről, akinek kegyeiért Yves Saint-Laurent és Azzedine Alaia versenyez. Amire ezeknél a rangos divatházaknál hiába vágyik, az aktmodelli munka, „őszintén szólva, ha felajánlják, hogy kibújhatok a ruhámból, mindig ki is használom ” mond­ja. Ez a Sternből ollózott kép egy görög sportruházati cég hir­detése, az antik hangulat oka, hogy az olimpia idején került forgalomba. (Imán a középső, gyengébbek kedvéért.) Sírásó-találkozó zajlott a felső­­bajorországi Pfaffenwinkelben. A hatvannyolc szakember kicse­rélte tapasztalatait, értékelte a szakma jelenlegi helyzetét, mi­által néhányuk illetőségi helyén egy-két kuncsaft várni volt kénytelen. Vártak-vártak, de nem zúgo­lódtak — az ő ügyfeleik már ilyenek. Egy frankfurti író, bizonyos Zwerentz a következő Tucholsky­­idézetet választotta minap megjelent könyve címéül: „A ka­tonák gyilkosok”. A kissé kate­gorikus kijelentés miatt az ügyészség vizsgálatot indított el­lene, annak a párját, amelyet 1931-ben folytattak le Carl von Ossietzky ellen. (Ossietzky volt a Weltbühne című lap kiadója, itt tette közzé Tucholsky az in­kriminált kijelentést.) Zwerentz­­nek első blikkre nyert ügye van — aligha valószínű, hogy elítél­jék azért, amiért annak idején Ossietzikyt végül is felmentették. Most olvassuk a Sternben, hogy Job Stuart Magruber pap lett, és valamilyen erkölcsi felügyeletet gyakorló hivatal főnöke. (Az il­lető szent ember annak idején a Watergate-ügyben kente össze magát.) Ezt mi úgy fél évvel ezelőtt írtuk meg, amivel persze nem azt szeretnénk mondani, az akkori híradást nem valamelyik nyugati lapból nyestük. (K. L.)

Next