Magyar Ipar, 1911. január-július (32. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-19 / 8. szám
Rézgyárát jelentékenyen megnagyobbította és modernné tette. Élénken érdeklődött az iparral összefüggő minden mozgalom iránt. Szontagh és az Iparegyesület. Szontagh Pál nemsokára az Iparegyesület újjáalakulása után, 1877-ben lépett be tagjaink közzé. Érdeklődése és közreműködése a fontosabb kérdésekben csakhamar az első sorokban nyitottak neki helyet. Buzgó munkatársa lett közlönyünknek, sokat irt az állami iparűzés ellen, a szénkérdésről, a bányatörvényről, a szabadalmi kérdésről és főleg az önálló vámterület érdekében. 1880-ban az ő kezdésére jött létre a gyáriparosok országos kongresszusa, melynek elnöke lett s ebből kifolyólag ő szervezte egyesületünk kebelében az általános és számos specziális gyáripari osztályokat. 1882-ben az egyesület alelnökévé választatott s e tisztséget 1898-ig nagy buzgalommal töltötte be; ezután pedig a végrehajtó bizottság tagja lett s az volt élete fogytáig. Működésének jellemzéseül szolgál annak az albumnak szövege, melyet 80-ik születésnapja alkalmából kapott s melyet alább közlünk. 1883 óta az Országos Iparegyesület képviseletében tagja volt a vasúti iparügyi bizottságnak, melynek albizottságában az elnöki széket töltötte be. E bizottsági jelentéseket, melyek azután sajtó alá kerültek, két évtizeden át ő szövegezte meg, amit hosszas, gondos kutató munka előzött meg, melynek révén minden indokolatlan külföldi beszerzést szigorúan számon kért. Utolsó szereplése nálunk tavaly volt, amikor Fáik Zsigmond alelnököt 80-ik születésnapja alkalmából üdvözöltük. Ekkor ő még délczegen ment föl a 11-ik emeletre és az elnök üdvözlő szavai után negédes kérkedéssel dörögte oda Fáiknak : — A 90-es üdvözli a 80-ast. Törtess csak utánam, 80-nal még nem lehet legénykedni ! 80-as jubileuma. Gömöri Szontagh Pál 1901-ben ünnepelte 80-ik születésenapját. Ez alkalomból tisztelői az Iparegyesület nevében díszalbumot nyújtottak át neki, melynek szövege a következő : Az Országos Iparegyesület vezetősége örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Önt folyó évi április hó 16-án elért 80-ik születésnapja alkalmából melegen üdvözölje. Hálásan emlékezünk meg ez alkalomból egyesületünk kebelében kifejtett buzgó és lankadatlan tevékenységéről. Az a negyedszázad, melyet részben képviselőbizottságunkban, részben gyáripari szakosztályunk élén, tizenöt éven át mint egyesületünk alelnöke s évek óta mint végrehajtó bizottságunk buzgó és értékes tagja, végre pedig mint a vasúti iparügyi bizottság legmunkásabb tagja s albizottságának elnöke kifejtett, örök emléket biztosítottak Önnek egyesületünk történetében. 80-ik születésnapja alkalmából átfutjuk az egyesületi életünk folyamán kifejtett sokoldalú munkásságának nagyobb és kisebb eredményeit és úgy látjuk, hogy amit tett, az becsületes férfimunka volt, mely előtt tisztelettel kell meghajtanunk a magyar ipar zászlóját. Ez eredményeket egyenként nem ismertetjük, de megbecsüljük teljes egészükben és igaz értékük szerint. És megkoszorúzzuk a barátság, a tisztelet és a nagyrabecsülés virágaival. És jól esik konstatálnunk, hogy eredményekben gazdag munkássága mindig szeretettel karolta föl a magyar ipar ügyeit, ezekért minden alkalommal önzetlenül, tiszta hazafiassággal fáradozott s lelkének ideálja e nagy munkában gazdasági önállóságunk előkészítése és majdan megteremtése volt. Az ilyen munkásság nem lehet meddő. Vagyunk és lesznek utánunk következők, akik az Ön elismerést érdemlő példáján buzdulni fognak és folytatva a munkát, sokszorozzák az eredményeket, míg a czél teljesülni fog, hogy a magyar ipar fejlődését vállvetett munkássággal és ernyedetlen buzgalommal megszabadítsuk minden akadálytól s megszerezzünk számára minden helyesnek vélt módot és eszközt s ezzel megközelítsük azt a ma még távoli, de folyvást valószínűbbé váló végső czélt, hogy hazánk jövőjét viruló, fejlődő és úgy intenzív, mint extenzív erejében is kiváló magyar ipar által biztosítsuk. Mint e munkának egyik legrégibb és legérdemesebb úttörőjét üdvözöljük Önt ez évi közgyűlésünk napján és kívánjuk, hogy a magyarok Istene önt eddigi számos érdemeiért, hosszú zavartalanul boldog élettel és hazafiúi örömök bőséges élvezetével áldja meg Szontagh az egyházi életben. Ugyanezt az alkalmat felhasználta a gömöri ágost. hitv. evang. egyházmegye is, hogy régi, buzgó hívét és volt felügyelőjét ünnepelje. Az ünnep Csetneken folyt le, az egyházmegyei közgyűlésen. A „Vasárnapi Újság“ ebből az alkalmából szép czikket irt az ünnepeikről, melynek főbb részeit, melyek az előbb közölt adatokat kiegészítik, a következőkben ismertetjük : A gömöri ágost. hitv. evang. egyházmegyének, mely folyó évi közgyűlését julius 29-én és 30-án Csetneken fogja megtartani, emlékezetes napja és szép örömünnepe lesz.A közgyűlés megtartásának idején egy oly férfiút akar 80-ik életévének betöltése alkalmából ünnepelni, ki évtizedek óta a társadalmi, egyházi és politikai életben egyaránt kiváló helyet tölt be. Ügyvédségi őrgyakorlatra szülőhelyét, Dobsinát megfelelőnek nem találván, Madarász András csetneki gyárbirtokos meghívását elfogadta, aki már ez időtájban hazánkban úttörőként szerepelve, azon tervének létesítésén fáradozott, hogy a felső magyarországi nyersvasat nem kellene-e a fokozatosan dráguló faszénnel és kisebb vizierővel hajtott hámorokban, hanem olcsó kőszénnel és nagyobbszerű gőzerővel hajtandó hengerművekben, még pedig Pécs városa területén feldolgoztatni. — Dobsináról Csetnekre, meghívója házához költözött át, hol előbb jogi ügyeinek, később azonban, midőn Madarász családjával együtt Pécsre költözött át, gyári üzleteinek vezetését is átvette. Új helyén tevékenységének és hivatásának új mezeje nyilt meg. Most mint teljhatalmú megbízott kezelte a csetneki rézhámort, létesítette a csetnek-völgyi „masznikói“ géppapírgyári részvénytársaságot, melynek igazgatása is nemsokára reá szállott. 1856-ban az „Uj remény“ czimű vasolvasztót átvette, újra szervezte s 10 éven át nagy sikerrel igazgatta, alig véve észre, hogy megkezdett jogi pályájáról az ipar többnemű terére lépett át. Később tulajdonává lett a csetneki rézhámor, melynek gyári fokra való fejlesztése és jövedelmezőbbé tétele lett ezentúl főfeladata. Mily szép sikert ért el törekvése, legszebben