Magyar Ipar, 1911. január-július (32. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-19 / 8. szám
kön, de még 1910. deczember 20-án is írásban mentette ki elmaradását. E sorok írója, aki 31 évet töltött oldala mellett az Iparegyesületben, az utolsó évben észrevette, hogy Szontagh Pál már leszámolt a közélettel, még hozzánk is csak egy órácskára jött el, holott azelőtt ő volt üléseinken az első és az utolsó. Nagyon vágyódott már a csetneki kriptába, ahol életének szerelmetes párja várja. Mintegy két hónapja gyöngélkedett és az utolsó hetekben már ágynak dőlve készült nagy útjára . 1911. február 11-én nemes lelke elszállt, hogy ismét elfoglalja helyét előre költözött hűséges hitvesének oldala mellett. Halála után kitűztük egyleti házunkra a gyászlobogót és koszorút küldöttünk a gyászházban fölállított ravatalára. A fekete gyászszalag fölírása ez volt: Nagyérdemű vezéralakjának Az Országos Iparegyesület. A gyászjelentés. Családja elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki. Alólkottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomteli szívvel tudatják, hogy felejthetetlen édesatyjuk, a legjobb após, nagyatya és rokon gömöri Szontagh Pál v. országgyűlési képviselő és rézgyártulajdonos f. hó 11-én délután 2 órakor, tevékeny életének 91-ik évében hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A megboldogult drága halott földi maradványai f. hó 13-án d. u. fél 3 órakor fognak a gyászházban. Vill., Üllőiút 30. sz. alatt az ágostai evang. egyház szertartása szerint megáldatni és Csetnekre szállíttatván, ugyanott f. hó 14-én kedden délelőtt fél 11 órakor az ottani sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1011. február hó 11-én Béke poraira, áldás emlékére! Iglói Szontagh Andor, Szontagh Erzsébet és Szontagh Aranka gyermekei. Szontagh Andorné szül. Remenyik Malvin és özv. Szontagh Barnáné szül. Weber Anna menyei. Stercula Jenő unokavő. Pál, Andor, Vilmos, Magda férjezett Stercula Jenőné, Boriska, Margit és Dóra unokái. A temetés. Nagy részvéttel s gyászpompával áldották meg hétfőn délután három órakor gömöri Szonatgh Pál, volt 48-as honvédszázadosnak és nagyiparosnak halt tetemét üllői úti lakásán. A gyászszertartáson képviseltette magát a képviselőház is, amelynek tagjai közül ott voltak: Szentiványi Árpád, Putnoky Mór, Münnich Kálmán ; megjelentek továbbá Tolnay Lajos, Hermann Ottó, Hammersberg László és mások. Az Országos Iparegyesület képviseletében Thék Endre, Ghyczy Béla, Palóczy Antal, Sziklai Zsigmond, Vikár Béla, Zsolnay Miklós, Gelléri Mór, dr. Soltész Adolf; a 48-as honvédegyesület részéről Balogh Sándor jelent meg, a honvéd-menedékház háromtagú küldöttséggel képviseltette magát. Gömör vármegye részéről jelen volt a temetésen báró Hámos László nyugalmazott főispán, a rimamurányi részvénytársaság részéről Marton János és Szontagh Sándor főügyészek, továbbá Csetnek város nagyobb küldöttsége. A gyászbeszédet Raffay Sándor evangélikus lelkész mondotta. Szép beszédében jellemezte az elköltözött erényeit, úttörő munkáját, érdemeit és egész példás életét. Utána Thék Endre emelt szót, hogy az Országos Iparegyesület nevében búcsúztassa s körülbelül a következőket mondotta : Kedves halottunk ! Megrendülve állok ravatalodnál, hogy nemes lelkednek földi maradványától, mint az Országos Iparegyesület megbízottja a magyar iparosság összességének nevében búcsút vegyek. Egy hatalmas hazafiúi léleknek voltál hosszú évtizedeken keresztül tolmácsolója. Első, a legelső azok között, kik a nemzet közgazdaságának függetlenítése terén feltártad azon útirányt, amelyen haladva, boldogabb napokat élhetnénk itt ma és a messze jövőben milliók és milliók meríthetnének az ipari munka kiapadhatatlan forrásaiból. Lelkesítő szavaid bejárták a nemzet minden rétegét úgy a tövényhozásban, mint azon kívül. Fájdalom, más eredményt nem érhettél meg, mint azt, hogy immár belátja a nemzet maga is, hogy rég elhangzott szavaid látnoki erővel bírtak és igazak voltak. Vajda lelked melegségének heve akkor találta volna meg azon közgazdasági igék tényezőit, amelyeket nem egyszer oly fényesen világítottál meg. Ravatalodat ma nem a koradta igazság kisérné, hanem a jobblét azon sajátossága, amely karöltve jár a nemzeti szabadságünnep legszebbikével. Hazád iparossága megértett, azért marad emléked örökké köztünk, mert munkás életednek félszázadon túl az önzetlenség legszebbike, a tiszta hazafiúi tettek elévülhetetlensége adta meg a termékenységet. Most, midőn a magam részéről is megsebzett fájdalommal állok ravatalodnál, kérve kérem az Istent, hogy hazánk minden munkásának lelkében adjon helyet a példád követésének, hogy méltók lehessünk azon emlékre, amelyet visszahagysz e földön . . . Földi maradványaid pedig pihenjenek nyugodtan egy oly boldog nemzet földjében, melynek boldogságáért legjobb erőddel, fanatikus hazaszeretettel munkálkodtál. Légy áldott tetteidért most és örökkön örökké. Isten veled. Ezután kocsira tették a díszes érczkoporsót s számos koszorúval megrakott két kocsi kíséretében a keleti pályaudvarra vitték, ahová a gyászoló család tagjai kikisérték a halottat. A tulajdonképpeni temetés kedden délelőtt féltizenegy órakor volt Csetneken, ahol az ősi Bebektemplomban állították föl a ravatalt s onnan kisérték utolsó útjára, a családi sírboltba a halottat. A temetési szertartást Ferray Gyula püspökhelyettes és Bartolomeides esperes végezték. A temetésen részt vett Gömörmegye nagyobb küldöttséggel, továbbá Rozsnyó, Rimaszombat és Dobsina városok is. Most már ott nyugszik az ősi családi kriptában. Nekünk csak emlékét hagyta, melyet tiszteletben tartunk és követendő példa gyanánt állítunk oda mindazoknak, akik hazánk gazdasági fejlődésén dolgozni és sikeres munkával eredményeket elérni akarnak.