Magyar Ipar, 1911. január-július (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

kön, de még 1910. deczember 20-án is írásban mentette ki elmaradását. E sorok írója, a­ki 31 évet töltött oldala mellett az Ipar­egyesületben, az utolsó évben észrevette, hogy Szontagh Pál már leszámolt a közélet­tel, még hozzánk is csak egy órácskára jött el, holott azelőtt ő volt üléseinken az első és az utolsó. Nagyon vágyódott már a cset­­neki kriptába, a­hol életének sze­­relmetes párja várja. Mintegy két hónapja gyöngél­kedett és az utolsó hetekben már ágynak dőlve készült nagy útjára . 1911. február 11-én nemes lelke elszállt, hogy ismét elfoglalja he­lyét előre költözött hűséges hitve­sének oldala mellett. Halála után kitűztük egyleti házunkra a gyászlobogót és ko­szorút küldöttünk a gyászházban fölállított ravatalára. A fekete gyászszalag föl­írása ez volt: Nagyérdemű vezéralakjá­nak Az Országos Iparegyesület. A gyászjelentés. Családja elhunytáról a követ­kező gyászjelentést adta ki. Alólk­ottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is fáj­dalomteli szívvel tudatják, hogy felejt­hetetlen édes­atyjuk, a legjobb após, nagyatya és rokon gömöri Szontagh Pál v. országgyűlési képviselő és rézgyártulajdonos f. hó 11-én délután 2 órakor, tevékeny életének 91-ik évében hosszas szenvedés után jobb­létre szenderült. A megboldogult drága halott földi maradványai f. hó 13-án d. u. fél 3 óra­kor fognak a gyászházban. Vill., Üllői­­út 30. sz. alatt az ágostai evang. egy­ház szertartása szerint megáldatni és Csetnekre szállíttatván, ugyanott f. hó 14-én kedden délelőtt fél 11 órakor az ottani sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1011. február hó 11-én Béke poraira, áldás emlékére! Iglói Szontagh Andor, Szontagh Er­zsébet és Szontagh Aranka gyerme­kei. Szontagh Andorné szül. Remenyik Malvin és özv. Szontagh Barnáné szül. Weber Anna menyei. Stercula Jenő unokavő. Pál, Andor, Vilmos, Magda férjezett Stercula Jenőné, Boriska, Margit és Dóra unokái. A temetés. Nagy részvéttel s gyászpompával áldották meg hétfőn délután három órakor gömöri Szonatgh Pál, volt 48-as honvédszázadosnak és nagy­iparosnak halt tetemét üllői­ úti lakásán. A gyászszertartáson kép­viseltette magát a képviselőház is, a­melynek tagjai közül ott voltak: Szentiványi Árpád, Putnoky Mór, Münnich Kálmán ; megjelentek továbbá Tolnay Lajos, Hermann Ottó, Hammersberg László és mások. Az Országos Iparegyesület kép­viseletében Thék Endre, Ghyczy Béla, Palóczy Antal, Sziklai Zsig­­mond, Vikár Béla, Zsolnay Mik­lós, Gelléri Mór, dr. Soltész Adolf; a 48-as honvédegyesület részéről Balogh Sándor jelent meg, a honvéd-menedékház há­romtagú küldöttséggel képvisel­tette magát. Gömör vármegye ré­széről jelen volt a temetésen báró Hámos László nyugalmazott főis­pán, a rimamurányi részvénytár­saság részéről Marton János és Szontagh Sándor főügyészek, to­vábbá Csetnek város nagyobb küldöttsége. A gyászbeszédet Raffay Sándor evangélikus lelkész mondotta. Szép beszédében jel­lemezte az elköltözött erényeit, úttörő munkáját, érdemeit és egész példás életét. Utána Thék Endre emelt szót, hogy az Országos Iparegyesület nevében búcsúztassa s körülbelül a következőket mondotta : Kedves halottunk ! Megrendülve ál­lok ravatalodnál, hogy nemes lelked­­nek földi maradványától, mint az Or­szágos Iparegyesület megbízottja a ma­gyar iparosság összességének nevében búcsút vegyek. Egy hatalmas hazafiúi léleknek voltál hosszú évtizedeken ke­resztül tolmácsolója. Első, a legelső azok között, kik a nemzet közgazdasá­gának függetlenítése terén feltártad azon útirányt, a­melyen haladva, bol­dogabb napokat élhetnénk itt ma és a messze jövőben milliók és milliók meríthetnének az ipari munka kiapad­hatatlan forrásaiból. Lelkesítő szavaid bejárták a nemzet minden rétegét úgy a tövényhozásban, mint azon kívül. Fájdalom, más eredményt nem érhettél meg, mint azt, hogy immár belátja a nemzet maga is, hogy rég elhangzott szavaid látnoki erővel bírtak és iga­zak voltak. Vajda lelked melegségének heve akkor találta volna meg azon közgazdasági igék tényezőit, a­melye­ket nem egyszer oly fényesen világí­tottál meg. Ravatalodat ma nem a kor­adta igazság kisérné, hanem a jobblét azon sajátossága, a­mely karöltve jár a nemzeti szabadságünnep legszebbi­­kével. Hazád iparossága megértett, azért marad emléked örökké köztünk, mert munkás életednek félszázadon túl az önzetlenség legszebbike, a tiszta haza­fiúi tettek elévülhetetlensége adta meg a termékenységet. Most, midőn a magam részéről is megsebzett fájdalommal állok ravata­lodnál, kérve kérem az Istent, hogy hazánk minden munkásának lelkében adjon helyet a példád követésének, hogy méltók lehessünk azon emlékre, a­melyet visszahagysz e földön . . . Földi marad­ványaid pedig pihenjenek nyugodtan egy oly boldog nemzet földjében, melynek boldogságáért legjobb erőddel, fana­tikus hazaszeretettel munkálkodtál. Légy áldott tetteidért most és örökkön örökké. Isten veled. Ezután kocsira tették a díszes érczkoporsót s számos koszorúval megrakott két kocsi kíséretében a keleti pályaudvarra vitték, a­hová a gyászoló család tagjai kikisérték a halottat. A tulaj­donképpeni temetés kedden délelőtt féltizenegy órakor volt Csetneken, a­hol az ősi Bebek­­templomban állították föl a rava­talt s onnan kisérték utolsó út­jára, a családi sírboltba a halot­tat. A temetési szertartást Ferray Gyula püspökhelyettes és Barto­­lomeides esperes végezték. A temetésen részt vett Gömör­­megye nagyobb küldöttséggel, to­vábbá Rozsnyó, Rimaszombat és Dobsina városok is. Most már ott nyugszik az ősi családi kriptában. Nekünk csak emlékét hagyta, melyet tisztelet­ben tartunk és követendő példa gyanánt állítunk oda mindazoknak, a­kik hazánk gazdasági fejlődé­sén dolgozni és sikeres munká­val eredményeket elérni akarnak.

Next